Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

1978. december 31.

NÉPÚJSÁG 3

Egy tervpályázat eredménye:

Milyen lesz a Béla lér?

Egy üres telek beépítésének elképzelése. Az itt látható házat a valóságban egyelőre még ne keressék olvasóink...

Megyénk gyorsan változó székhelyén a legközelebbi múltban ismét újabb változások tanúi lehettünk. Eltűnt a Béla téri régi iskola, új távlatok nyíltak, megváltoztak az arányok, és többek között felszabadultabb lett az ország egyik legszebb klasszicista épülete, a régi megyeháza is. Magától értetődött, hogy ez csak átmeneti állapot, melynek végleges változtatásához nemcsak idő, hanem megfontoltság és sokak összefogása kell. Ennek jegyében hirdettek az illetékesek tervpályázatot a Béla tér egészének komplex rendezésére. Ennek során a tervezőknek, tervező kollektíváknak figyelemmel kellett lenniük a tér szerkezetére, hangulatára, kialakítására, forgalmára, épületeire, a foghíjak beépítésére, meglévő épületeknek az összhangulat- hoz idomítására (a városi tanács új szárnya), kertészeti kialakításra és az utak burkolatára.

A beérkezett pályamunkákat Császár József, a megyei tanács általános elnökhelyettese vezetésével bírálta el a zsűri, melynek felkért szakértői voltak dr. Mőcsényi Mihály, a Kertészeti Egyetem táj- és kerttervezési tanszéké-, nek ny. professzora, Varga Imre Kossuth-díjas szobrász- művész és Lombai István, a VÁTI közlekedéstervezője.

A várostervezés nem lehet hamarmunka. Főleg nem a megyeszékhely jószerivel egyetlen történelmi hangulatot árasztó terén. Itt még kegyeleti szempontok is érvényesülnek, mert például a pályázat kiírói azt a követelményt rögzítették, hogy a belvárosi templom — elsősorban a hívő állampolgárok számára hagyományos — ünnepi körmenetek számára megfelelően körüljárható legyen. Volt, aki a pályázók közül a feltételeket tökéletesen félreértette és érkezett szinte

elriasztó hatású pályamunka is. Tökéletes egy se, de kettő ehhez közeli, így a zsűri úgy döntött, hogy a Deák László— Biczó László (Pécs) és Nagy József—Turányi Erzsébet—»

Dömék György—Tóthné Kléz- li Teréz (Szekszárd) tervezőkollektívákat egyaránt 35—35 ezer forint összegű díjban részesíti, a többi pályamunkát viszont nem honorálja. Mindkettőben nagytömegű, olyan értékes gondolat van, melyek a tanulmányszinten kidolgozandó térrendezési végleges tervnek alapjaiul szolgálhatnak.

így a Deák—Biczó együttes munkájában kiemelkedő a parkok körjáratának biztosítása, mely egészen a Hazafias Népfront épülete mögötti, idáig még kihasználatlan részekig nyúlik. Esetükben a tervezőkettős esetleg csak évtizedek múlva végbemenő funkcióváltozásokra is gondolt az épületeknél. Ami az egyik tervező kollektíva esetében kevésbé szerencsés (például a régi megyeháza előtti közlekedés megoldása), azt a másik ötletesebben oldotta meg, és viszont. így a nagy forgalmú téren óhatatlanul felmerülő parkírozási gondokat. Valószínűleg az első jobbágyfelszabadító magyar nemes, Bezerédj már álló szobrából táplálkozott az az ötlet, mely a későbbiek során a régi megyeházával szemben a város nagy alakjainak mellszobraiból álló szoborparkot javasol.

Néhány részletet érzékeltetünk fényképeinkkel a különböző tervekből, ötletekből. Ezekkel belátható időn belül a megyeszékhely közönsége a városi tanács tájékoztatási irodájának helyiségében, illetve a virágbolt kirakatában is megismerkedhet majd, ahol azokat közszemlére teszik.

O. I.

Fotó: Cz. S.

Agrárproletárból államelnök

A Komárom megyei Szőny Dobi István szülőfaluja* s a család a „három millió koldus” sorsának egyik részese. Földmunkás, agrárproletár környezetben élte fiatal éveit.

Időleges felszabadulást hozott számára is a forradalmak kora. 1918-ban a polgári demokratikus köztársaság, majd az első magyar proletárdiktatúra katonája. Részt vett a sikeresnek indult északi hadjáratban, majd a szolnoki vereség után ' fogságba került. A Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért internálták. Visszatérve Szőnybe, rendőri felügyelet alá helyezték.

Vasúti fűtő, gyári munkás, napszámos. A kemény és fárasztó munka mellett képezi magát. Kapcsolatba került a szociáldemokratákkal. Megalapította Szőnyben a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetét és megválasztották annak titkárává. Később azonban szembe került a szociáldemokrata párt országos vezetési módszereivel, és szakított az SZDP-vel.

1936-ban belépett a Független Kisgazdapártba, mert úgy látta, hogy e párton belül hatékonyabban tudja szolgálni a szegényparasztság érdekeit. Még abban az

évben beválasztották a Kisgazdapárt országos nagyválasztmányába, s lett a Parasztszövetség szervező titkára és a földmunkás szakosztály elnöke.

1962-ben megjelent Vallomás és történelem című visz- szaemlékezésében írta erről az időszakról: „Ha jól meggondolom, alig lehet falu az országban, ahol meg ne fordultam volna. Nincs az emberi gondnak olyan fajtája, amivel ne találkoztam volna szervezőtitkári utazgatásaim során. Nem tudnám megmondani, hány kinevezési és kiüntetési okmányt írtam alá később embereknek, akiknek a neve sok-sok évvel ezelőtt történt régi találkozásokra* beszélgetésekre, politikai tanácskozásokra emlékeztetett.”

Minden fórumon hallatta hangját, hogy hirdesse a földmunkások, agrárproletárok és a szegényparasztok igazát. A Mezőgazdasági Kamara közgyűlésein, a vésztői szegényparaszt-találkozón és a Kisgazdapárt országos vá_ laszmányában egyaránt felszólalt. Részt vett ő is az 1943 augusztusában Balatonszárszón rendezett híres, ifjúságinak indult találkozón. Ezen az összejövetelen tárgyalták meg a nemzeti függetlenségért és demokráciáért, a demokratikus átalakításért folytatott harc mun- kás-paraszt-értelmiségi ösz- szefogásának kérdéseit és azt, hogy milyen legyen a háború utáni új Magyarország.

A második világháború alatt együttműködött a kommunistákkal* a baloldali szociáldemokratákkal és a haladó értelmiségiekkel. 1944- ben behívták és munkásszázadba sorozták. Ausztriában érte a felszabadulás.

A Kisgazdapárt balszárnyának vezetője, később, 1947 nyarától a párt elnöke. Igen fontos és nagy szerepet játszik azokban a koalíciós harcokban, amelyeknek eredményeként a Kisgazdapártból sikerült kiszorítania a burzsoázia képviselőit és a párt aktív támogatója lett a népi demokratikus átalakulásnak.

Országgyűlési képviselő, tárca nélküli, majd államminiszter. 1948-ban földművelésügyi miniszter, 1949—1952 között a Minisztertanács elnöke. 1952 augusztusától 1967 áprilisig pedig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke.

1956-ban hitett tett a néphatalom mellett. A forradalmi munkás-paraszt kormány politikáját magáénak vallotta. Mint embert és mint politikust egyaránt rendkívül súlyos próbatétel elé állította az ellenforradalom. Helytállt és teljesítette a kötelességét.

Életének és munkájának célja minden körülmények között a dolgozó nép szolgálata volt. Hitte, hirdette és tudta, hogy a parasztság anyagi és kulturális felemelkedésének lehetőségei csak a szocializmus rendszerében válnak valóra.

A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán, 1959-ben Dobi Istvánt a Központi Bizottság tagjává választották. Harcos munkás életét kitüntetéseinek egész sora is tükrözi. Számos hazai és külföldi kitüntetése közül a két legmagasabb a Nemzetközi Lenin-békedíj és a hazai Szocialista Munka Hőse. 1968. november 24-én hunyt el Budapesten. Születésének 80. évfordulóján tisztelettel emlékezünk reá, aki hosszú és nehéz, megpróbáltatásokkal teli úton érkezett el az agrárproletariátus soraiból a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöki tisztébe.

VIDA SÁNDOR

Népi, nemzeti egységgel a Magyarországon élők

boldogulásáért,

a gazdasági és társadalmi haladásért

Sarlós István nyilatkozata

A népfrontnak — a VI. kongresszus óta eltelt időszakban és a következő években is — legfontosabb feladata a hazánkban élő emberek egyetértésének, együttműködésének erősítése — mondotta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára Mélykúti Attilának, a Magyar Távirati Iroda munkatársának adott nyilatkozatában. A HNF VI. kongresszusa óta eltelt több mint két év eredményeit, a nemzeti egység legfontosabb kérdéseit elemezve Sarlós István aláhúzta:

— A nemzeti egység erősödése abban nyilvánul meg, hogy a hazánkban élő emberek elfogadják az önálló, demokratikus, szocialista Magyarország építésének programját. Azt a programot, amelyet eddigi eredményeink alapoznak meg. Állampolgáraink munkája és magatartása arról tanúskodik, hogy Magyarország lakosságának döntő többségé egyetért a mi politikánkkal, az alapvető kérdésekben azonosak a nézetek. Nyilvánvalóan akadnak olyan emberek, akik azt mondják: általában jó amit csinálunk, de részletkérdésekben eltérő a véleményük. Velük tudunk és keli is vitatkozni, s így vagyunk a materialista felfogástól eltérő nézeteket képviselőkkel. Velük kapcsolatban gyakran felteszik a kérdést: egy vallásos ember lehet-e teljes híve a szocializmusnak? Teljesen világos a válasz, hogy lehet! Ellentétes ugyan a felfogásunk az ideológiai kérdésekben, de abban viszont teljes lehet az egyetértés, hogy miként alakítjuk részvételünket a nemzetközi > életben, s abban is, hogy az anyagi javakat mily módon állítjuk elő, s hogyan használjuk fel. Ezért tartom természetesnek, hogy nálunk a különböző egyházak vezetői — mert jól látják híveik életkörülményeit, a rájuk ható erőket — céljainkat elfogadva részt vesznek a népfrontmozgalomban. A különböző világnézetű emberek között politikai egység azért jöhet létre, mert az állampolgárok független, háború nélküli országban akarnak élni, munkalehetőséggel és a

törvény betartásának biztonságával. Mindez nálunk ma adott. Ezt a biztonságot tovább erősíti a békés egymás mellett élés, az enyhülés politikája, amire ma már úgy hivatkozunk, mint élettérnél a levegőre.

— Hazánkban a népfront a szocializmus elkötelezettje. A szocializmust az anyagiakban, szellemiekben, erkölcsiekben és életformában építi. Támogatja a párt törekvéseit. Elfogadott gyakorlat, hogy a népfront keretein belül is mindenki kifejtheti materialista nézeteit, de nem azzal a szándékkal, hogy keressék az ütközést azokkal, akiknek más a felfogásuk.

— Mindent összegezve azt hiszem, hogy az emberek gondolkodásmódjában nagyobb az egység és erősebb az együttműködés, a hazához való ragaszkodás, mint ahogy az bármiféle statisztika révén kimutatható. A szocialista Magyarország adta biztonság csendül ki az emberek szavaiból, ezt bizonyítják tetteik is, s az a jó, hogy mindez már természetes.

— Az egységet a mindennapos munkában, az emberi kapcsolatokban is erősítenünk kell, s ebben a népfront közvetlenül is sokat tehet — mondotta Sarlós István, majd hangsúlyozta:

— A Magyarországon élők boldogulása, a gazdasági építő munka eddig is megkövetelte a népi egység erősítését, s ez a most következő időszakban, a távlatokban még. inkább fontos lesz. Az 1979-es teendőink nyomatékosan igénylik az egységes szemléletmódot és az egységes értelmezést. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy aki híve a nemzeti egység erősítésének, az a személyére, vállalatára pillanatnyilag kedvezőtlennek tűnő gazdasági intézkedéseket is elfogadja, támogatja megvalósításukat, mert belátja: az ország, a haza jövőjéről van szó. Azt kívánjuk tehát, hogy az állam, a közösség érdekeinek rendeljék még inkább alá a vállalati, az egyéni" érdekeket, s ehhez elengedhetetlen a távlatokban való gondolkodás. Tegyük érthetővé és érzékelhetővé, hogy gazdasági intézkedéseink hatására fokozatosan haladunk előre,

akkumulálódnak az eredmények. Ez később — az elosztás révén — azoknak is kedvező, akiknek ma úgy tűnik: pillanatnyilag hátrányba kerültek. Január 5-én ül össze a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, s a tanácskozáson a két kongresszus közötti időszak mérlege alapján keressük azokat a főbb területeket, amelyeken munkánkkal hozzájárulunk az elkövetkező évek komoly és bonyolult feladatainak megoldásához.

— A VI. kongresszus a népfront fontos feladatául tűzte ki az állampolgárok műveltségének gyarapításához, a kulturális színvonal emeléséhez való hozzájárulást. Vonatkozik ez az emberi ismeretek minden ágára: a politikai, művészeti, nevelési és műszaki területre egyaránt. Sokan meditálnak arról, hogy a humán vagy a reál műveltséget részesítsük-e előnyben, holott mindkét területen meg kell teremteni a művelődésre a lehetőségeket. gy aztán azokkal ki-ki az érdeklődésének megfelelően éljen.

Senki sem marasztalható el azért, mert elsősorban a műszaki kérdések érdeklik, s csak mellékesen foglalkozik humán jellegű témákkal. Ugyanez igaz fordítva is. Az államnak, a társadalomnak a feltételek és az eszközök megteremtése a feladata.

— A sokágú tevékenység nyomán a népfront szerepe, súlya az elmúlt években valóban tovább erősödött. Természetes, hogy a szakszervezet, a KISZ, s a többi szervezet társadalmunk egy-egy rétegéhez sokkal erősebben kötődik. A népfront viszont azt kapta feladatul, hogy mind a tíz és fél millió magyar állampolgárhoz szóljon, azokhoz is, akik egyik szervezethez sem tartoznak, biztosítva a különböző rétegek találkozását, gyümölcsöző megértését és együttműködését. Régen a mozgalomban munkás— paraszt találkozókat szerveztek. Manapság a rendezvényeinken naponta találkoznak egymással munkások, parasztok, tisztviselők.

Ma — miután túljutottak a csak programszerű találkozásokon — a munkakapcsolatok, a társadalmi érintkezés során beszélgetnek, gondolatot

cserélnek, egymás segítésének lehetőségeit keresik. Részt vesznek a gazdasági tervekről, célokról tartott fórumokon. S évről évre a népfront tekintélyét növelő társadalmi munkában.

— Az elmúlt évek azt is bizonyították, hogy minél jobban él a mozgalom közjogi feladataival, annál hatékonyabb szerepet tölt be. Az alkotmányos feladatokat nézve élre kívánkozik, hogy ma már a parlament elé jelentős törvény nem kerül a népfront szervezésében zajló társadalmi viták nélkül.

— Lényegében a népfront kezdeményezése és erőfeszítése nyomán került az érdeklődés középpontjába a környezetvédelem is. Víz- és környezetvédelmi társadalmi őrségek s»erveződtek, s az elmúlt években egyre többen léptek fel a levegőt, a környezetet szennyező, természeti értékeinket romboló magatartás ellen.

— A népfrontmunkát jellemzően említhetem az olvasótáborokat, amelyekben az idén kétezer gyerek két hetet töltött el szakképzett, okos emberek irányításával. A táborokban az életről, a családi kapcsolatokról is beszélgettek, s ennek nyomán az egyik gyerek azt írta a csoport vezetőjének: a táborban megszokta az esténkénti beszélgetést a felnőttekkel, s ezért most a szüleitől is rendszeresen igényli és megkapja a családi eszmecsere lehetőségét. A látszólag kis ügy — hiszen „mindössze” évente kétezer gyerekről van szó — így válik szélesebb sugárban ható, már családi nevelési kérdéssé. Nem esik sok szó róla, de a hatása kétségtelenül kedvező a szülői munkaközösségekkel való együttműködésnek is. A népfront minden évben tájékoztatót ad az iskola programjáról, az új tantervekről, segítséget nyújtva a gyerekneveléshez.

— Az általános, az egész politikát érintő tevékenységünk így ötvöződik a társadalmi rétegekkel, a kisebb csoportokkal, az egyes emberekkel való foglalkozással a mindennapos munkánkban — mondotta befejezésül Sarlós István. (MTI)

Egy terv, ami nemcsak remélhetőleg, hanem sose valósul

meg