Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

1978. december 3.

^NÉPÚJSÁG 7

Gagyizók és besurranok

Vadászterületük az ország

A Báthori család szerszámkészlete

Ha az utazó bűnözők között egyszer valaki eldöntené, hogy felderíti „szakmájuk” múltját, az ősöket valahol a szekerekkel fél Európát bejáró csavargók és vándorcigányok között kellene keresnie. Persze a hajdan volt klasszikus besurranok lopásaihoz képest sokat fejlődött az utazóbűnözés. Ma már nem hiányzik a gyakorlatból betöréses rablás és a gyilkosság sem. A közigazgatási határok szerint szerveződött rendőrségnek nehéz küzdenie a mindig másutt — sokszor más megyében, országrészben — feltűnő utazó bűnözők ellen. Hogy ez a harc azért mégis eredményes, bizonyítja, hogy jelenleg Tolna megyében egyetlen jelentős betörés sincs felderítetlen.

— Hivatalosan utazó bűnözőnek az olyan embert nevezzük — mondja dr. Farkas Miklós rendőr alezredes, a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának vezetője —, aki a lakóhelyétől távol követi el a bűncselekményeket és a bűn- elkövetéseinek helyszíneit sűrűn változtatja. Az utazó bűnözők elsősorban vagyon, legtöbbször társadalmi tulajdon elleni bűntettet követnek el. Vannak olyanok, akik csak egy megyében, vagy járásban utazgatva követik el a bűncselekményeket, de gyakori az is, hogy némelyik bűnöző és bandája az egész országot vadászterületnek tekinti. A nagymérvű idegen- forgalom magával hozta, hogy ma már számolnunk kell a külföldről érkező bűnözőkkel

is. A gagyizástól — a hamis ékszerek valódiként árusításától — a műkincslopásig sokféle bűnügyhöz kapcsolódik külföldi állampolgár neve.

Néhány éve megyénkben is sokat beszéltek egy betörőbandáról, amely a tsz-irodák páncélszekrényeire specializálta magát és több megyén végigvonulva, nálunk Tolna- némediben' és Aparhanton követtek el betörést. Ez utóbbin vesztettek rajta és a két Somogy megyei testvérpár százhuszonhét rendbeli betörésért került bíróság elé. Közülük Jóska, az idősebbik, igazi „professzor” volt a szakmában. Egy szerelővassal és egy csavarhúzóval kinyitotta a legbonyolultabb bécsi rendszerű páncélszekrényeket is.

Náluk nagystílűbben járt el az a társaság, amelyik két éve a paksi "halászcsárda elleni akciója során bukott le. A módszerük az volt, hogy ahol bonyolul^bb páncél- szekrényt találtak, ott nem vesződtek a felnyitással, hanem elvitték az egész szekrényt. A paksi halászcsárdában is a bevált recept alapján akartak dolgozni, de a páncélszekrény két csavarral a falhoz volt erősítve, így nem tudták elvinni. A nyomozás során a rendőrök négy elásott páncélszekrényt találtak. Szűcs József budapesti lakos és társai tizenöt megyében, összesen hetven betörést hajtottak végre. A fekete Mercedes, ami a betörések színhelyére szállította a társaságot, most a szekszárdi rendőrkapitányságon vár

egyelőre „tartósan elfoglalt” gazdájára.

— Szűcs József és társai ügyében is szembe kerültünk azzal, ami szintén nehezíti az utazó bűnözők ellleni munkánkat — emlékezik dr. Farkas Miklós. — Rendes munkahelye, foglalkozása volt. Munka után hazament, estig nem mozdult otthonról, majd az éj beállta után indult autóval a betörés színhelyére. Két óra alatt tulajdonképpen odaért az ország bármelyik pontjára, reggel hat órakor pedig — mint aki egész éjjel aludt — munkába állt. Ki merne alaptalanul meggyanúsítani betöréssel egy ilyen „tisztességes” munkásembert?

— Csak gépkocsival közlekednek az utazó bűnözők?

— Nem. Sokan próbálkoznak vonaton, autóbuszon utazva eljutni a bűnelkövetés helyére és onnan távozni. Nem kevés azoknak a száma sem, akik lopnak valamilyen gépjárművet és azzal közlekednek. Sokszor változtatják járművüket, hogy ezzel is eltereljék a rendőrség figyelmét. Horváthéknak három gépkocsijuk is volt. Az öttagú Báthori család pedig lopott gépkocsikkal indult betörni. Bács-Kiskun megyéből jöttek Faddra, ott feltörték az MHSZ-raktárt, majd egy újabb, lopott gépkocsival továbbmentek. Tolna, Bács-Kiskun és Békés megyében rövid idő alatt harminc betörést követtek el. A módszerük nekik is az volt, hogy ha nem boldogultak a páncélszekrénnyel, akkor elvitték mindenestül és biztonságos helyre érve, nyugodtan felfeszítették.

— A betörések mellett milyen más bűncselekményeket követnek el az utazó bűnözők?

— Jelentéktelenebb ügy, de elég gyakori, hogy a néhány forinttal balatoni kirándulásra induló fiatalok bűnözéssel próbálják előteremteni a nyaraláshoz, vagy annak meghosszabbításához szükséges pénzt. A fiúk kisebb betörésekkel, áruházi lopásokkal próbálkoznak, a lányoknál pedig nem ritka az üzletszerű kéjelgés sem. Persze ezeknél sokkai súlyosabbak a társadalmi tulajdont alaposan megkárosító betörések, lopások.

— A lakosság hogyan segítheti a rendőrök munkáját?

— Az igazság az, hogy a lakosság tud egyedül segíteni. Mindenhova nem állíthatunk járőrt, de ha egy faluban éjjel feltűnik egy idegen autó, gyanús ember és azt nyomban jelentik, komolyabb bűncselekményt efBzhetnek meg. Éjjeliőrök, vendéglátóipari dolgozók sokat segíthetnek nekünk.

— Tudna példát mondani erre?

— Két éve, 1976. decemberében a kaposszekcsői gáztelep mellett megállt három

autó. A közelben dolgozó éjjeliőrnek feltűnt, hogy milyen sokáig várakoznak ott a kocsik. Odament érdeklődni, hogy segíthet-e, de a bent ülők elutasították. Az éjjeliőr megjegyezte az egyik autó rendszámának a betűit és a két első számjegyet. Reggel, amikor észrevették, hogy a gázcseretelep ajtajáról valaki lefeszítette a lakatot, az őr jelentette az éjjel meg jegyzett rendszámot. Ezen a nyomon indulva hamar lelepleztük a társaságot, amely gázpalackok lopására rendezkedett be. A kaposszekcsői esetig összesen 173 gázpalackot loptak és adtak el a Budapest környéki községekben, darabját ezer- ezerkétszáz forintért. Itt sokat köszönhettünk az éjjeliőrnek, de ha azok, akiknek eladásra kínálták a palackokat, jelentik, sokkal előbb lefülelhettük volna ezt a társaságot is.

— A termelőszövetkezetek, pénzt tároló üzemek hogyan védekezhetnek a betörők ellen?

— Sokszor egy erősebb rács, bonyolultabb lakat is elég lenne. Vagy akkor, amikor sok pénzt tárolnak — fizetés előtt — gondoskodnának az előírásos őrzésről. A Horváth testvérek mesélték kihallgatásukkor, hogy a koppányszántói tsz-irodába is be akartak törni, de az ajtó elé oda volt kötve egy kutya, azért álltak el a szándékuktól. Lehet, hogy akkor véletlen maradt ott a kutya, de ez is igazolja, hogy néha milyen kis dolgokon múlik a védekezés. Sajnos azonban szomorú tapasztalatunk, hogy a társadalmi tulajdon védelmében még nem alakult ki mindenütt az a szemlélet, ami a személyi tulajdon védelmében megvan.

TAMÁSI JÁNOS

Bosszúságért bosszút?

Fakó arc, pisla tekintet, ábrándos, mélabúval össze nem téveszthető morcosság. Háromszor szólok, mire úgy ocsúdik fel, hogy válaszra is képesí Nincs, igazán semmi baja nincs, csak olyan álmos, hogy majd leragadnak a szemei.

Alig kezdődött el a munkanap. Ilyenkor még enyhén szólva is illetlenség alva járni.

— Lumpoltál?

Legyint. Az van ebben a mozdulatban, hogy bár inkább azt csinálta volna!

— Hát akkor?

— Egészen más. Úgyse találnád ki. Az óra...,

— Miféle óra?

— Amit nemrég vettem, mert a régi elromlott. Ez az új meg akkor csörög, amikor akar.

Bár mulatságosnak találom az ébresztőórának ez a rendeltetést semmibevevő viselkedését, nem merek megkockáztatni haloványt mosolyt sem.

— Jó későig néztük tegnap este a televíziót. Az is időbe telt, mire ágyba bújtunk.

Sűrű cigarettafüstben foltozgatta kerti munkára használatos inadrágiját, amikor betoppantam. Hellyel kínált a szépen berendezett családi ház egyik szobájában, ami az övé.

*

— A legkisebb fiamnál lakom — kezdi a dalmandi Gábor Feri bácsi. — Megvan mindenem, de világéletemben dolgos ember voltam, s ma sem tudok meglenni munka nélkül. A ház körül dolgozgatok: megetetem a baromfit, darálok, csinosítom a házat. De egy kicsit már fáraszt minden, pedig szeretek élni. 1891 nyarán születtem Felső-Leperden. Közelebb vagyok már a kilenc- venhez, mint a nyolcvanhoz. Mind a nyolc testvéremet elSokáig forgolódtam, mert mostanában nehezebben alszom el, de alig sikerült el- szenderednem, máris megszólalt a vekker. Fordultam egyet, hogy én még alhatok. A férjem pedig morgolódva kikászálódott az ágyból, hogy katonás gyorsasággal öltözködjék. Ez a művelet nála évek óta tíz percig tart. Félálomban voltam, amikor be- dübörgött a hálószobába, hogy viccelődjek inkább a körösztanyámmal, mit képzelek én? Fél kettő múlt tíz perccel.

— Te húztad fel az órát fél kettőre? — mennydörögte, miközben ugyanolyan gyorsan vetkőzött pizsamára, mint amilyen gyorsan felöltözött.

— Nézd meg, ötre van állítva.

Megnézte, és dúlva-fúlva húzta fel ismét. Én még javában pukkadoztam a méregtől, amikor újból fújni kezdte mellettem a kását. De ha azt hiszed, hogy ezzel vége a parádénak, nagyon tévedsz. Az óra csörgött fél háromkor és fél négykor, de

temettem, pedig én vagyok a legidősebb.

Elővesz egy cigarettát, rá- gvújt, füstöt eregetve folytatja.

— Kilencéves korom óta dolgozom. Bojtárként kezdtem az apám mellett, aki előtte juhász volt. Megerősödtem egy picit a munkától, aztán gulyásbojtárnak mentem. Megint megerősödtem és elmentem a. méneshez. Voltam az első háborúban is. Negyvenkét hónapot.

Elhallgat, gondolkodik egy kicsit és folytatja:

— Kaptam kitüntetéseket is — s már indulna, hogy hozza megmutatni, de visz- szaül a székre.

— Majd ha visszamegy a menyecske a konyhába, hozom — int a menyére utalva

amikor ébreszteni kellett volna, ötkor hallgatott mint tök a fűben. Elaludtunk. Kettőnk közül persze a férjem járt rosszabbul, mert elkésett. Én csak álmos vagyok.

A későbbiekben kiderült, hogy a gazdáit bosszantó szerkezet — nem tudni, mi kifogása van a ház ellen, ahová került? — néhányszor már eddig is tanúj elét adta rebellis természetének. De azon nevettek, merthogy nappal csörrintett egy-kettőt, és szinte végszóra. Ugyan ki sejthette volna, hogy átáll éjszakásnak? Mit gondolok, mi telik még ki egy ilyen megveszekedett szerkezettől, ami pont úgy viselkedik, mintha belebújt volna valami rossz szellem?

Azóta is töröm a fejem a megfelelő prognózison. Eredmény, semmi. Egy javaslattal azonban szolgálhatnék: vissza kell juttatni a vekkert alkotójának, és úgy, hogy a továbbiakban ő köteles „élvezni” mesterművét — természetesen — füldugó és altató nélkül — kizárólag az éjszaka óráiban! '

—óa—

és a háborús emlékek mesé- lésébe kezd. Minden névre, minden évszámra emlékezik.

— Na most megkeresem a kitüntetéseket — áll fel hirtelen.

Az asztal fiókjából emeli ki a kék rongyba csomagolt érmeket. Az első osztályú nagyezüstöt például Piavénái kapta. Nem valami kellemes emlék, de aikkor még fiatal voltismét egy cigaretta.

—• Már bojtárkoromba.n elkezdtem dohányozni —- mondja nevetve. Akkoribari pipáztam, hogy ne legyek álmos. Most már csak ezt ja Munkást szívom.

v

Kikísért búcsúzáskor a kertlkapuig, ahol elálldogál kicsit. Dalmand egyik legidősebb lakójának nincs már sürgős dolga. Ami meg van, ahhoz nem kell pipaszó — megteszi a Munkás is...

— majoros —

Születésnap

s

Van • egy időszak, amikor születésnapot ünnepelni minden kétséget kizáróan vidám esemény. (Nem ide tartozik, ezért csak az idősebbeli tájékoztatására árulom el, hogy ez akkoriban van, amikor az embernek még eszébe se jut számolni, hogy mennyivel több esztendő van mögötte, mint amennyi a legvakmerőbb valószínűségszámítás szerint is előtte lehet...) Az emberkék világrajövetele 12-ik évfordulója kétségtelenül ilyen.

A szülők óvatos, tapogatózó kérdéseivel kezdődik:

— Kisfiam! Hány pajtásodat hívtad meg?

Ne áruljuk el a szülők nevét. Részben

azért ne, mert az eset tipikus, részben pedig mert az alább említendők felmenői („ősei”) sejthetőleg úgyis magukra ismernek.

Az érdeklődés nem egészen indokolatlan, mert a kérdezők nehezen felejtenek el egy két évvel ezelőtti dátumot, amikor a megkérdezett nemes egyszerűséggel így válaszolt :

— Az egész osztályt!

Szerencsére az akkori osztálynak csak harmada fogadta el a meghívást, vagyis egy komplett futballcsapat. Most a helyzet biztatóbb:

— Jön a Lajos, a Csaba, a Hédi és a.. .

Itt még három-négy név következik. A

szülők közül az idősebbik hajlamos összekeverni a neveket és viselőiket, sajnos nemcsak általános iskolások esetében.

— Jancsi nem?

Jancsi sajnos nem, mert szabad szombat lévén, falura utazott a nagyszüleihez. Jancsi egyébként „világi” jó pofa, a termeténél sokkal nagyobb hanggal és a tv-anten- náktól a Prométheusz-szoborig mindenről szilárdan kialakított véleménnyel. A születésnap így valószínűleg valamicskével csendesebb lesz. (Ami persze tévedés ...)

Az első megfigyelés az, hogy a meghívottak szinte katonai pontossággal érkeznek. Délután 3 óra és negyed 4 közt a kétszobás lakásban telt ház van. A családanya és a nővére kiszorul a konyhába, a családapa az íróasztala mellett igyekszik láthatatlanná válni, és a környezettől indíttatva neki- áll olvasni Verne: Nemo kapitányát, melyet épp ebből az alkalomból vásárolt meg az ünnepednek.

Következő megfigyelés: a VI. osztály jelenlévő tagjai nem tudnak játszani. Mármint szoba játékokat nem. A futó- és kerékpárbajnokok, dzsúdókedvelők és balfedezetek egy időt a környezet megismerésének szentelnek, de mivel a környezet meglehetősen szűk, ez nem kerül túl nagy erőfeszítésükbe. Aztán valaki felfedez egy

furulyaszerü hangszert, a másik a cintányért (a család egyik ügyvéd ismerősének kellően csak most értékelhető ajándékát), a harmadik egy évek óta nem használt játékzongorát. Mindezek kitűnő aláfestésül szolgálnak a külön erre az alkalomra kölcsönkért ABBA-lemezekhez, Kovács Katihoz, Koncz Zsuzsához és Mireille Meathieu- höz. Az egyik fiatalember szerencsére ismer valamilyen pénztrükköt, és ezzel még az obiigát születésnapi torta elfogyasztása közben is szórakoztatja a hálás közönséget. A 12 gyertya elfújása kollektív hadművelet, utána olyan büdös a szoba, mint amikor felnőtt vendégek cigarettáznak.

Később a vendégsereg minden harag nélkül, de két részre szakad. Három lány a nagyobbik szobában békésen KRESZ- dominózik, a férfinép a kisebbikben kita- lálhatatlan dolgokat végez. Valószínűleg leoltott villany mellett kollektív árnyék- bokszolást. Az ajtót ugyanis becsukják. Különösebben éles elme se kell annak megállapításához, hogy ugyanazon osztályban a lányok már kész hölgyek, akik valószínűleg jobban örülnének 2—3 évvel idősebb urak társaságának. Az elsősök szemében bizonyára „felnőtt” fiúk, viszont gyerekek a javából, és ez így is van rendjén.

Fogy a málnaszörp, már a második flaska szódát kell elkészíteni, és szép sikert aratnak az almák. Aztán a hölgyek váratlanul felkerekednek, bevonulnak a fiúkhoz. A zaj talán Nemo kapitány Nautilusában is hallható már, amikor hírnök jő:

— Hédinek kitört a foga!

Szülői rémület. Hédi a mintagyerek, többek bálványa. Ha innen viszik el a mentők, a két családfő menthetetlenül kardra megy egymással. Szerencsére a fog a világ legtermészetesebb módján hagyta el helyét, tejfog lévén, mely már lazán érkezett vendégségbe. Hédi hálából kap egy kis üveget, hogy legyen ezt az ereklyét miben hazavinnie. Legkevésbé a mintagyerek keserű, ugyanis egy orráig húzott kucsmában, szembekötősdit játszva, épp ő a fogó.

A vendégektől egy valamiben okvetlenül példát vehetnének a felnőttek. Tudnak időben távozni. Negyed 6 és fél 6 közt a had elvonul. A legnagyobb meglepetés: — a hangokból ítéltnél sokkal kisebb rendetlenség van mögöttük.

Ezt az idősebb korosztályról nem mindig és nem mindenhol lehet elmondani.

ORDAS IVÁN