Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-30 / 306. szám
1978. december 30. ÜEPÜJSÄG3 Elődeink útján hatvan évvel ezelőtti Ép történelemformáló ese- ményekre és azok fia- SiiSäiia tál résztvevőire emlékezünk. 1918. november 30- án jött létre az első legális proletár ifjúsági szervezet, az Ifjúmunkások Országos Szövetsége, amely megalakulásától kezdve forradalmi szervezet volt és 1918. december 30-án tartott vezetőségi ülésén egyértelműen a KMP platformjára helyezkedett. Ez a nap történelmi dátum az ifjúmunkás-mozgalomban. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után néhány órával a kommunista párt programja alapján az Ifjúmunkások Országos Szövetsége egyesült a szociáldemokrata Szocialista Ifjúmunkások Országos Szövetségével. Az egyesült szövetség 1919. április 6-án a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége nevet vette fel. A KIMSZ széles körű politikai, nevelő és agitációs tevékenységet folytatott a Tanácsköztársaság időszakában az ifjúmunkások, a parasztfiatalok és a diákok körében. A KIMSZ aktív szerepet vállalt a proletárállam céljainak megvalósításában. Legfontosabb feladatának az ifjúmunkások szellemi felszabadítását, a politikai és kulturális nevelőmunkát tekintette. Országszerte komoly szervezőmunkát végzett, foglalkozott a fiatalok szociális helyzetével, üdültetésével, rendszeres oktatást szervezett. Az itthon és külföldön mind nagyobb tekintélyre szert tevő KIMSZ-nek azonban nem volt ideje és ereje teljes programjának végrehajtására. Az új világ megteremtése helyett fegyveres harc, majd az illegalitás súlyos esztendei következtek. Az ifjúkommunista mozgalom történetének első három évtizedét a szakadatlan küzdelem jellemzi. E küzdelemben ifjúsági mozgalmunk elvi következetességgel és szilárdsággal állt a kommunista párt mellett, vállalta a harcot, az üldöztetést, a véráldozatokat és töretlenül megőrizte a győzelembe vetett hitét. A negyedszázados ellen- forradalmi terror, az üldözések, a kegyetlen megpróbáltatások az ifjúkommunisták sorait is megtizedelték. Minden fellendülést, szervezett megnyilvánulást letartóztatások, börtön, kivégzések követtek. Ma olyan fiatalokra emlékezünk, akik ifjú hévvel, lángolással, de felnőtt felelősség- érzettel vetették magukat a társadalom forradalmi mozgalmaiba. Ezekben a hetekben KISZ-szervezeteirikben felelevenítjük a forradalmi időket, a magyar kommunista ifjúsági mozgalom születése éveinek néhány epizódját. Páran még közénk ülve mesélik el a nagy idők nagy eseményeit, de vannak, akik már csak emlékükkel adhatnak példát. Példát, amely a mának, s a jövőnek egyaránt szól. Ök voltak azok, akik kemény osztályharcban tanulták meg az elvhűséget, a kitartást, akik fiatalságuk legszebb éveit, ha kellett életüket áldozták a nép boldogulásáért, a párt ügyéért. A párt kezdettől fogva nagy gondot fordított az ifjúság haladó erőinek összefogására. Az ifjúsági mozgalom minden időben vállalta az elődök történelmi és szellemi örökségét, hasznosította a történelmi tapasztalatokat, igyekezett tanulni a sikerekből és kudarcokból. A KISZ több mint két évtizedes tevékenysége egyenes vonalú, töretlen fejlődést mutat. A párt eszmei-politikai irányításával az évek során jelentős befolyásra tett szert az ifjúság különböző rétegei körében, aktívan részt vett a nagy társadalmi feladatok megoldásában. Az építőtáborok hatékony eszközei a fiatalok közösségi nevelésének. Napjaink KISZ-építkezései a védnöksé- gi program kiteljesedését, megújulását tanúsítják. A hagyományos társadalmi munkaakciók, a kommunista műszakok fiatalok és felnőttek ezreit mozgósítják egy-egy feladat megoldására. A szocialista munkaverseny-moz- galom elképzelhetetlen a fiatalok aktív, kezdeményező részvétele nélkül. Az Alkotó ifjúság pályázatban, a különböző szakmai versenyeken, vetélkedőkön az évek során sok ezer fiatal bizonyította, hogy tudásával, munkájával, lelkesedésével cselekvő részt vállal a szocialista Magyar- ország — benne megyénk — építésében. Az általános és szakmai műveltség megszerzése mellett nagy gondot fordítunk a fiatalok eszmei-politikai képzésére. A forradalmi ifjúsági napok hagyományos rendezvényei, az ifjúsági napok, találkozók hatékony eszközei a fiatalok nevelésének és mozgósításának. A követelménytámasztás mellett az ifjúsági szövetség igyekszik bő lehetőséget nyújtani a pihenéshez, szórakozáshoz, a művelődéshez és a sportoláshoz egyaránt. Mi, a mai fiatalok olyan korban növünk fel, válunk a társadalom felelős tagjaivá, amikor a magyar munkás- mozgalom és a kommunista ifjúsági mozgalom hőskorát legfeljebb csak a történelem- könyvekből ismerjük. Az ifjúsági szövetség mai tagjai, a KISZ-szervezetek felelősséget éreznek mozgalmi múltunk, hagyományaink ápolásáért, fejlesztéséért. A mi generációnk hozzáértő örököse és tudatos folytatója akar lenni az ügynek; ezért dicső elődeink példájának erejével, a jövőbe vetett hittel vállaljuk a ránk háruló feladatokat. PÉTI IMRE, a KISZ-mb első titkára Elnökségi ülés a TESZÖV-nél Tájkörzetek kialakításának lehetőségei a megyében Tegnap délelőtt Szekszár- don tartotta soron következő ülését a Tolna megyei Mező- gazdasági Szövetkezetek Szövetsége Elnöksége. Horváth József, a szövetség titkára terjesztett elő jelentést a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, majd tájékoztató hangzott el a termelőszövetkezetekben működő szakszervezeti bizottságok tevékenységéről Kovács József ME- DOSZ-titkár előadásában. Dobos István titkárhelyettes a termelőszövetkezetek szerződéses áruforgalmazásának tapasztalatairól tartott beszámolót. Egyebek között tárgyalták a Dömötör Sándor osztályvezető által készített jelentést a megye számvitelgépesítésének helyzetéről és lehetőségéről. Befejezésül meghallgatták Dobos István titkárhelyettes előadásában „Tájkörzetek kialakításának mai lehetőségei a megyében” című anyagát, majd elfogadták a szövetség elnökségének 1979. első félévi munkatervét. Szerszámgépek exportra A Csepel Művek Szerszámgépgyárában ebben az évben több mint egymilliárd forint értékben gyártanak szerszámgépeket. A fúrógépek, esztergagépek megmunkáló központok nagy részét exportálják. A képen: készülnek a radial fúrógépek. Elszegődtem segéderőnek Másnap reggel a művezető kihozta a fizetéseket. A lakatosok négyezer körül kaptak, a villanyszerelők a már említett 2800-at. Tehát novemberben nem dolgoztak. A LÉTRÁK A harmadik munkanap szombatra esett. (Ennek később jelentősége lesz.) A feladat: a két épület között feszítsük kj a vezetéket. A mester szerint a segédvezeték illetve a feszítődrót felerősítéséhez két ember kell. Engem beosztott a szövetkezet emberei mellé kábellétra készítéséhez. Ők ketten kint a hóban tevékenykedtek az öreggel. A kábellétra a falra kerül, ezen futnak végig a vezeté- ^ kék. „Egy sor a miénk, de ne csak azt csináljam, hanem segítsek a többinél is.” A művezető is ott volt, dolgozott, mint a többiek. Illetve pontosítani kell: a többiek úgy dolgoztak, mint a művezető. A teremben ezenkívül még az üvegesek tevékenykedtek. A villanyszerelők két embere a sarokban felállított olajtüzelésű, légbefúvásos kazánt „gyesztrálta”. Azért kapták, mert a szövetkezet elnöke az első munkanapon a melegedőben találta őket. Azután kaptak teát és citromot is. Mindazt, ami a téli munkavégzéshez kell. Azt nem tudom, hogy a kazánt miért állították be, hiszen a raktár falai még nyitottak, az üvegesek csak egy sarkot fejeztek be. A szabály az szabály, mindegy, hogy az udvart fű- tik-e! Szóval dolgoztunk. Addig, amíg a művezető ott volt. Utána egy fiatal villanyszerelő segédmunkás elment a közeli boltba egy-két üveg borért. Becsülettel — mint maszek mellett dolgozó segéderőnek illik — csavaroztam a bilincseket. Velem együtt egy másik fiú dolgozott még, a többiek ... Egyszer csak jött az öreg. Létrát kell eszkábálni, hogy a ’tetőre fel tudjunk menni, mivel a tűzlétra még nem készült el. Megfelelő magasságút nem leltünk sehol. Az öreg — gyakorlottabb segéderő — hozott egy kettes létrát, meg egy másikat. Ezeket kötöztük össze madzagokkal, drótokkal és egy hatos betonvassal. MIÉRT LEHET SZOMBATON FIZETNI? A létránk nem keltett nagy sikert a mesternél. Eléggé balesetveszélyessé sikeredett. Az öreg azonban kötötte az ebet a karóhoz. „Jó ez!” Ennek ellenére nem mehettünk föl rajta, a mester próbálta ki. Jónak találta. Közben elmentünk ebédelni. Elmentünk volna, csak azt nem tudtuk, hogy szombaton nem főznek a konyhán. így tartottunk egy félórás ebédszünetet, melegedés ürügyén. Nekem már akkor feltűnt, hogy az üvegesek nincsenek az öltözőben. Műszak vége volt pedig, a villanyszerelők ott sorjáztak a ládákon, várták a buszt. Ketten malmoztak az asztalnál, a brigádvezető pedig kétszer leesett a ládáról. Megártott a bor! A melegedő után kimentünk a területre. Nagy munkában találtuk az üvegeseket. — Ezek nem mennek haza? -r- kérdeztem. — Nem. Szombaton és vasárnap is dolgoznak — mondja mosolyogva a mester. Hét közben be tudták volna fejezni — a hét végi műszak miatt nem lepődtem meg. Egy fakkért 800 forint jár! — Ezért dolgoznak annyira? — kérdezem. — Egész héten három fak- kot üvegeztek be. Ma, szombaton délelőtt kettővel végeztek. Gondolkodjunk. — Nem tudom eldönteni: a munkaerő ilyen pocsékolásának ki az oka? A munkás vagy a vezető? Miért tudnak szombaton dolgozni az üvegesek? Miért tudnak szombaton fizetni a szövetkezet vezetői ? A másik gondom: miért kell kisiparosnak Szekszárd- ról mindennap 200 kilométert utazni? Miért és kinek jó ez? A mester szerint nyugodtan elkészülhetett volna a munka saját erővel is. Mégsem csináltatták meg a villanyszerelőkkel. Pénzük van a maszekét fizetni. Ha nem lenne, akkor az üvegeseknek sem tudnának fizetni. Csak ennél a kis szövetkezetnél van így? AZ ÁTFESZÍTÉS NEM SIKERÜLT A napi kitűzött célhoz tartozott: a kábel kifeszítése a két épület között. Az eszká- bált létrán elindult az öreg a kötéllel, ami arra szolgált, hogy fehúzzuk a súlyos vezetéket. Talán hat lépcsőfokot ment, mikor a jeges fokon megcsúszott. Szerencsére az egyik kezével tartani tudta magát, s szép lassan lecsusszant mellénk. A mester az öreget leszidta. Kiderült: bort ivott. Felértünk a tetőre. Ledobtuk a kötelet, a mester rákötötte a vezetékre. Felhúztuk. Megvártuk, míg ő is feljön. Következett a feszítés. Következett volna, ha lett volna annyi erőnk. Még kétszer próbálkoztunk. Segítséget hívtunk az üvegesek közül, hiába. A mester mérges. „Bolond, aki ilyenkor dolgozik.” Ezzel fejeztük be a munkát. Délután három óra, és szombat. Hazafelé furdalt a lelkiismeret: a feladatot nem teljesítettük. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Bakó Jenő Visszaforgatás Egész évben itt állt az asztalomon. Hűségesen, mint az elődei és ahogy egy ideig remélem még az utódai is állnak majd. Naponta igénybe vettem a segítségét, számtalanszor ránéztem, körülbelül olyan intenzitással, mint ahogyan huszonöt évi házasság után a jeleségére szokott nézni az ember. Most újra hozzáfordulok, mint az egyetlen forráshoz, melynek révén talán úgy-ahogy számot adhatok legalább önmagam előtt arról, hogy miként is telt el ez az 1978-as esztendő? Egy íróasztali előjegyzési naptár lapjai feltétlenül alkalmasak erre a feladatra. Tehát lássuk! Január 4. Szekszárdi vb-ülés. (Elfelejtettem.) Február 8. írni Kölesdre! (Mégcsak nem is ködük, hogy mi a csudáért írtam én Kölesdre.) Március 9. Györköny. (Erre emlékszem. Előadás után ott felejtettem a kucsmámat.) Március 16—17. Jogásznap. (Annyi biztos, hogy nem vagyok jogász.) Április: nincs bejegyzés: (Még utólag se hiszem el, hogy egy álló hónapig ne lett volna semmi dolgom.) Május 16: Bíróság. (Itt én lettem volna a vádlott, de a tárgyalás gyakorlatilag elmaradt, mert aki úgy vélte, hogy sajtó útján gázoltam a becsületébe, a járásbíróságon meggondolta magát.) Június 1. A Garay-szobor 80 évet. (Elfelejtettem gratulálni neki.) Június 11. Bottyán-hegy 5—7. (Ez lakossági panasz volt. Ugyan orvosolták-e azóta?) Július 27. Elnökhelyettes! Fontos! (Melyik elnökhelyettes és miért volt fontos?) Augusztus 12. Szabadság. (Csupa nagybetűs bejegyzés, akár diákkoromban a VAKÁCIÓ. Erre természetesen emlékszem.) Szeptember 3. Felkavart víz. (Ez film lehetett, vagy ha nem, úgy nem tudom mi). Szeptember 9. Idomított gyöngybagoly. (A tulajdonosa ígérete ellenére se hozta el, pedig szeretem a baglyokat.) Szeptember 21—24. Szüreti napok (Ezt bajos feledni.) Szeptember 30. Múzeumnyitás. (Úgyszintén.) Október 3. Óvodai felmérés. (Csak az unokám óvodás, de nem ő él Szekszárdon. Mi lehetett ez?) November 15. Szemüveg. (Eltört a kerete.) December 30. Szabad szombat! (Ez ebben a pillana,tban még előttem van, de máris aláhúzva. Ez az év is jól végződik...) Naptáram lapjainak visszaforgatása ahhoz a sanyarú következtetéshez vezet, hogy az idén — vagyis 1978-ban — se sikerült új életet és fogyókúrát kezdenem, nem fedeztem fel a rák ellenszerét, az ember halhatatlanságát, az automatikus pisztrágfo- gó horgot, az első tárcsázásra kapcsoló telefont és a hazai levélboríték-címzés legújabb rendszerét. Csupa jelentéktelen dolog történt velem, aminek javarészét elfelejtettem. Nem valószínű, hogy az 1979-es év különb lehetőségekkel kecsegtetne. Az új naptár azért minden eshetőségre készen már itt fekszik az asztalomon. Egyelőre csukva. (ordas) Magától nem készül a csarnok
