Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-30 / 306. szám

u Képújság 1978. december 30. Szedres 1838-ban jött létre mint az ország első olyan települése, ahol felszabadított jobbágyok laktak. Nevét a jobbágyfelszabadító Bezerédj István unokaöccsének, Beze- rédj Pálnak köszönheti, ő szervezte meg hazánkban a selyemhernyó-tenyésztést. A selyemhernyó tápláléka az eperfa levele, amit itt szederlevélnek hívnak. A sok szeder­fáról kapta nevét Szedres. Az 1867-es kiegyezéskor a keresők száma 354 volt, eb­ből cseléd és napszámos 340. Ez az arány jellemző a fel- szabadulásig, 1944. december elsejéig. 1945-ben 3200 katasztrális hold földet osztottak szét a volt uradalmi cselédek között. Az első termelőszövetkezet 1949. október 22-én alakult 11 taggal, 15 katasztrális holdon. Napjainkban, a medinai- val egyesült termelőszövetkezetnek 716 tagja van, 4081 hek­táron gazdálkodik és ad munkalehetőséget az aktív kere­sők harminc százalékának. A község lakosainak száma: 2750. Mindössze tizenöten dolgoz­nak a Holstein-Friz szakosí­tott tehenészeti telepen — eredményesen. A budapesti AGROTERV készítette a te­lep terveit 1974-ben. A telep 320 férőhelyes kötetlen tar- tású, pihenőboxos, központi fejőházas rendszerű. Mező­panel épületek, új belső tech­nológiával. Állami támogatás­sal építették, mintegv 20 mil­lió forintért. A korszerű te­lep betelepítéséhez a techno­lógiát jól tűrő, korszerű fajta kellett, amely biztosítja az iparszerű tejtermelést. Ezek figyelembevételével döntöttek a fekete-tarka Holstein-Friz mellett. A telep 1976-ban készült el, 386 vemhes üszővel telepítették be. Néhány számadat a tejter­melésről: a tehenek éves át­lagtermelése 1978-ban 5600 li­ter. Egy liter tej előállításá­hoz 0,47 kilogram abrakot használnak fel, a takarmá­nyozási költség 2,44 forint. Az egész telep munkáját 15 fizikai dolgozó látja el. A szedresi művelődési ház 300 személyes nagyteremmel és három klubhelyiséggel szolgálja a lakosság műve­lődését. A nagyteremben is­kolai testnevelési órákat is tartanak. A három helyiség­ben mégy klub működik: if­júsági klub, asszonyklub, nyugdíjasklub és a tizenéve­sek klubja. Számukra he­tente TIT-előadásoikat tarta­nak. A könyvtár a művelődési házzal egybeépült. Hetente háromszor van nyitva. Kö­zel hatezer kötet könyvből válogathatnak az olvasók, a beiratkozottak száma az idén 338. A tavalyihoz képest emelkedett. A cigány olvasók száma 68. A művelődési ház vezetője egyben könyvtáros is. Az eltelt évben a művelő­dési ház és a könyvtár közös rendezésében 77 rendezvényt tartottak, társasági tánctan­folyam és szabó-varró tan­folyam is volt az idén. Ugyanakkor Kajmádon a dolgozók általános iskolájá­nak VII—VIII. osztályát is megszervezték. Mindezekre évente ismétlődően sor ke­rül a művelődési ház szer­vezésében. Hivatásos művészek fel­léptével hét színházi ren­dezvény volt, bált 14 esetben rendeztek, 24 TIT-előadást, egy író-olvasó találkozót tar­tottak, két kiállítást mutat­tak be, s volt egy rendhagyó irodalomóra is. LATABÁR ÉS AZ OLDALKOCSI Az ötvenes évek legelején történt. Lotabór Kálmánt vár­ta a közönség. A színpadot a tanácsház udvarán tákolták össze. Estefelé gyülekeztek az emberek, hozták magukkal székeiket. Kissé késve ugyan, de megérkezett a nagy ne­vettető — oldalkocsis motor- kerékpáron. Sötétedett, ami­kor az előadás elkezdődött. Néhány perc múlva „elment” az áram, kialudtak a lámpák. Viharlámpáknál, mécsesek vi­lágánál folytatódott a műsor, amelyre még nagyon sokan emlékeznek — s úgy emlékez­nek, ez volt minden idők leg­jobb előadása Szedresen. Okleveles KISZ-szervezet KISZ-szervezet, természe­tesen, Szedresen is műkö­dik. Sőt van KISZ-bizottság is, amely három alapszerve­zetet irányít. Munkájuk nem könnyű, hiszen a fiatalok kö­zül igen sokan Szekszárdon dolgoznak, vagy tanulnak. Akcióprogramjuk felöleli a legfontosabb tennivalókat a nevelés, a kultúra, a sport területén. Sok társadalmi munkaórával járultak hozzá a szedresi fiatalok községük szépítéséhez, építéséhez. A jó szervezeti munka ju­talmaként a termelőszövet­kezet ifjúsági szervezete megkapta a KISZ Központi Bizottságának dicsérő okle­velét. A közlekedés őrei 1973-ban a szedresi isko­lában, az úttörőmozgalom keretében, közlekedési őrs alakult. Mára az úttörőgárda közlekedési szakaszává fej­lődött. Munkájuk igen fon­tos, hiszen amikor az érke­ző gyerekek, három irány­ból, ellepik a szedresi utcá­kat, nagy a balesetveszély. A szakasz tagjai gondoskodnak, fegyelmezett forgalomirá­nyítással, a rendről, a biz­tonságról. A szedresi 'gyerekek min­den évben részt vesznek a KBT által szervezett orszá­gos versenyben, általában szép eredménnyel. Az 1975— 76-os tanévben a szedresi csapat országos első lett, ami az erkölcsi elismerés mellett 25 ezer forintos jutalmat is hozott. Ezt egy KRESZ-pá- lya építésére fordítják majd. A szakasz tagjai KRESZ- oktatást tartanak a többi gyerekeknek. Az iskolában elérték, hogy minden negye­dik osztályos kerékpárveze­tői vizsgát tesz, amelynek birtokában részt vehet a közúti forgalomban, a 14 évesek pedig segédmotor - kerékpár-vezetői engedélyt szereznek. A szakasz vezetője Meiszel Károly, igazgatóhelyettes, a Közlekedés-biztonsági Em­lékérem arany fokozatának tulajdonosa. Az egyik alapító Ha föllapozzuk a régi új­ságokat, többször találko­zunk Szedres nevével, mint manapság. Ennek az az oka, hogy 1949-ben Szedresen is létesítettek gépállomást. Ezeknek a gazdasági egysé­geknek a szerepe közismert, akkori létük nélkül — bíz­vást mondhatjuk — ma nem lenne szocialista mezőgazda­ság. Az egyik alapító ifj. Bíró Ferenc, aki mindmáig meg­maradt eredeti szakmájában, traktoros a termelőszövetke­zetben. — összeszedett, ilyen­olyan gépekkel kezdtük a munkát. Főleg Fordson, meg Corrnick traktorokkal, meg néhány cséplőgéppel. Indu­láskor tizenöt-húszán vol­tunk. Jártunk szántani egé­szen Juhéig, Szabaton-pusz- táig. Segédvezetőként kezd­tem, de hat hónap után fe­lelős vezető lettem. Jó iskolája volt ifj. Bíró Ferencnek. Apja , cseléd-ko­vács volt, maga is kovács­inasnak készült az uradalom­ban, de 14 éves korában már gépre ültették — az apa fe­lelősségére. Egy huszonkét lóerős Hoffherr nyergébe ke­rült. Ott is maradt mindvé­gig, igaz most már nem a jó öreg masináját irányítja, hi­szen a szövetkezet közel har­minc traktorjának zöme MTZ-erőgép. A beszélgetés során vissza­visszatér egy gondolat, amelyről szólni kell, hogy teljesebb legyen a kép ifjú Bíró Ferencről, az alapítóról. — A körülmények? Hát azok bizony egészen mások voltak, mint most. Nagyon kellett vigyázni az eszközre. Nem mondom, most is kell, de ma mór korszerű gépek vannak. A szabad időm a gépre ment rá. A szombat, meg a vasárnap. A javításra. A gépállomás indulásakor is kollektívában dolgoztunk, de önfelelősség is volt. Most is van, de... Azt hiszem, akkor nagyobb volt az eszközzel való gondosság. Nem úgy volt, hogy „jövőre majd ka­punk újat”. Mi szerettük a gépet. Rázott? Hát rázott. De aki igazán szerette, az a rá­zást se vette észre. A tech­nika mára már óriási, de nem mindig becsüljük meg eléggé ezt a technikát. Ember és gép. Ember és munka. Dolgozni csak jól és szépen szabad. Ezt példázza az alapító élete is. Kétszáz tagú horgászegye­sület működik Szedresen. Vizük kevés, a Sárvíz szennycsatorna, a Sió se sok­kal különb, a Duna és Dom­bon pedig messze van. Hor­gászni viszont szerétnek, s éppen ezért az egykori „Urak földje” helyén, nem kevés társadalmi munkával, hor­gásztavat létesítették. Van ebben mindenféle hal, a compótól a csukáig. Tavaly egyik sporthorgász hét és fél kilós busát akasztott és szá­kolt. A víz kettős hasznosí­tású, hiszen a tsz öntözésre is igénybe tudja venni. Ép­pen ezért a jövőben fokozott támogatásit kérnek és várnak a közös gazdaságtól. LOVUKRÓL - V RS EIUY BS KRO A termelőszövetkezet tag­jainak tulajdonában lévő zártkertek és házi kertek megművelése tette szükséges­sé 1970-ben, hogy a közös fog­lalkozzon lótenyésztéssel. Ek­kor tértek rá a félvér jellegű négylábúak tartására. A kezdeti elhatározást azonban-egy újabb igény bő­vítette. Ekkor kezdődött, il­letve fejlődött újra a lovas­sport az országban. Ezek a félvér jószágok versenyzésre is alkalmasak. így 1973-ban Szedresben fs megalakult a lovasszakosztály. Azóta rend­szeresen részt vesznek terü­leti versenyeken, bemutató­kon. Két versenyágban szere­pelnek: fogathajtásban és ug­rósportban. A következő évtől (1974) már rendszeresen, szeptem­berben rendeznek lovasverse­nyeket, a szövetkezet tagjai­nak és Szedres község, vala­mint a környék lakosságának. Az idei évben a kétnapos programot mintegy ötezren nézték végig. Szeretnék, ha hagyománnyá válna a szed­resi lovasverseny, ennek ér­dekében új versenypályát ter­veznek, melyet a TOT anya­gilag és erkölcsileg is támo­gat. Eredményes évet zártak a szakosztály versenyzői. Ugró­sportban a felnőtt kategória harmadik helyezettje (Hor­váth János), az ifjúsági terü­leti bajnok (Lőkös József) a szakosztály versenyzője. A hajtők versenyében a négyes fogatok összetett versenyében a második helyet (Acsádi Já­nos), a kettes fogatok verse­nyében a harmadik helyet szerezték meg (Tőttösi Sán­dor). Szekszárd közelsége lehető­séget nyújt arra, hogy a spor­tolni vágyó fiatalok lovas­iskolában rendszeres oktatás­ban részesüljenek és a tehet­ségesekből az utánpótlás ne­velését is megoldhatják. Szedresi magazinunkat irta és összeállította: Pordán Já- nosné, Hazafi József és Lete- nyei György. A fényképek Gottvald Károly munkái. Kö­szönetét mondunk az alkotó közreműködésért Koleszár Mi­hály tanácselnöknek, Medgye- si Sándorné művelődésiház- igazgatónak, Reinhardt Ádám KISZ-titkárnak, Geiger János tsz-ágazatvezetőnek és Ádám Tibor állattenyésztési főága- zatvezetőnek. Legközelebb, 1979. január 2-án, kedden munkatársaink Gerjenben tartózkodnak. Horgásztó Pozsonyi József szálas takarmányt ad a teheneknek A szedresi ménes A szedresi négyes Ifj. Bíró Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents