Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-30 / 306. szám
2 NÉPÚJSÁG 1978. december 30. Tajpej Tajvani-amerikai ellenietek Hatalmas tömegtüntetésekkel tiltakoztak a tajvaniak az USA—Kina diplomáciai kapcsolatok ellen. (Képtávírónkon érkezett.) Az alig 35 percig tartó harmadik megbeszéléssel pénteken befejeződött a Warren Christopher külügyminiszter-helyettes vezette amerikai küldöttség tajvani látogatása. Az amerikai delegáció a tárgyalóteremből egyenesen a katonai repülőtérre hajtott és az amerikai hadi- tengerészet repülőgépén késedelem nélkül elhagyta a szigetet. A tajvani—amerikai tárgyalások menete, és befejezésük körülményei arra utalnak, hogy nem sikerült elsimítani azokat az ellentéteket, amelyek a Pekinggel létesített teljes jogú diplomáciai kapcsolatdk nyomán: keletkeztek. Nem született megállapodás a kétoldalú „védelmi szerződés” felbontásának módjáról, és a kormányközi kapcsolatok beszüntetéséről. A tajvani rendszer változatlanul amerikai garanciákat követel a „szárazföldi Kína részéről fenyegető támadás” elhárítására, és nem mond le a Washingtonnal fenntartott hivatalos kormányközi kapcsolatokról. Tömpe István köszöntése Tömpe Istvánt, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnökét, 70. születésnapja alkalmából, köszöntötte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és átadta neki a Központi Bizottság üdvözlő levelét. Jelen volt Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Győri Imre, a Központi Bizottság titkára. (MTI) Kádár János üdvözlő táviratai a Német Kommunista Párt jubileuma alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Németország Kommunista Pártja megalakulásának 60. évfordulója alkalmából táviratban fejezte ki a magyar kommunisták jókívánságait Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának. Az évforduló alkalmából ugyancsak táviratban köszöntötte a Német Kommunista Párt és a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt vezetőségét. (MTI) PANORÁMA ÉRD Tegnap várossá avatták Érdet. A városi tanács alakuló ünnepi ülésén Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Mint mondotta: az agglomeráció e nagy murikástelepülése jó úton halad ahhoz, hogy városi feltételeket teremtsen lakói számára. A Politikai Bizottság tagja ezután a Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbízásából átadta a városalapító oklevelet Érd tanácselnökének. UJ-DELHI Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök pénteken Uj- Delhiben fogadta Nguyen Duy Trinh vietnami miniszterelnök-helyettest, a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminiszterét, aki csütörtökön érkezett hivatalos látogatásra Indiába. Az indiai kormányfő és vendége a találkozón megvitatta a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit és áttekintette az ázsiai kontinensen kialakult nemzetközi helyzetet. Nguyen Duy Trinh tájékoztatta az indiai kormány elnökét a kambodzsai helyzetről és Peking provokatív politikájáról Vietnammal szemben. ALGÍR Pénteken az Algírtól mintegy húsz kilométerre lévő Mártírok temetőjében eltemették Huari Bumedient, a szerdán elhunyt algériai államfőt. A temetést megelőző gyászszertartást Algír óvárosában, a Kaszbában a Nagy Mecsetben tartották meg az ország politikai vezetői, kiemelkedő közéleti személyiségei és a külföldi küldöttségek részvételével. A gyászszertartáson és a temetésen a külföldi küldöttségek vezetőinek sorában ott volt többek között Vaszilij Kusznyecov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének első elnök- helyettese, Michael Blumenthal amerikai pénzügyminiszter, Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter, egy sor arab ország vezetője, Magyarországot Losonczi Pál, az MSZMP PB tagja, az Elnöki Tanács elnöke képviselte. Orvos és pártmunkás 75 éve született dr. Szőnyi Tibor 1903. december 30-án született, Budapesten, Szőnyi Tibor, a magyar és a nemzetiközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte és itt szerzett ideggyógyász szakorvosi diplomát 1928-ban. A Tanácsköztársaság leverése után a magyarországi munkásmozgalom, a kommunista mozgalom számos résztvevője talált menedéket Ausztriában. Itt került kapcsolatba Szőnyi Tibor is az emigráns magyarokkal és ösztönzésükre kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1930-ban hazatért. Rövid ideiig itthon dolgozott, majd visszatért Bécsbe, de most^már mint az illegális kommunista párt tagja. A párt összekötője lett. Ausztria német megszállása után Csehszlovákiába, majd Svájcba emigrált. Zürichben az orvostudományi egyetemen az idegklinikai intézetben dolgozott. Közben aktív kommunista tevékenységet fejtett ki a Svájcban élő magyar emigránsok között. Pártcsoportot szervezett, főleg értelmiségiekből, akik aztán együttműködtek a svájci kommunista pánttal. Szőnyi Tibor tevékeny szerepet vállalt a Magyar Függetlenségi Front svájci szervezetének létrehozásában és a Front folyóiratának szerkesztésében, tanul- rriányok, cikkek írásában. ? 1945 tavaszán tért vissza Magyarországra. Azonnal bekapcsolódott a párt munkájába. A Magyar Kommunista Párt központi apparátusának szervezési osztályán dolgozott. Kezdetben mint munkatárs, később pedig az osztály helyettes vezetője. Szőnyi Tibor nevéhez fűződik a mai Pártélet című folyóirat elődjének, a Pártmunkásnak a létrehozása is. 1947 szeptemberben nevezték ki a Központi Vezetőség káderosztályának vezetőjévé. A párt felső vezetésében eluralkodott bizalmatlanságnak, törvénytelen eljárásoknak első áldozatai közé tartozik. 1949. májusában letartóztatták, a Rajk-per egyik vádlottjaként halálra ítélték és 1949. október 15- én kivégezték. A párt igazságot szolgáltatott a személyi kultuszból fakadt törvénytelenségek áldozatainak, így neki is. Rehabilitálták és 1956-ban a Kerepesi úti temető munkás- mozgalmi hőseinek pantheonjában helyezték örök nyugovóra hamvait. A váci kórház ma dr. Szőnyi Tibor nevét viseli. V. S. Kuba te*. Ute tea te* „Kuba az Antillák gyöngye” — hirdették évtizedeken át a turistacsalogató prospektusok a természeti szépségekkel valóban bőven megáldott ka- rib-tengeri szigetországról. A kubaiaknak azonban évszázadokig vajmi keveset jelentett a természeti szépség; az őslakókat, a karib indiánokat a spanyol gyarmatosítók száz év leforgása alatt szinte maradéktalanul kiirtották. Az Afrikából odahurcolt rabszolgák „élettere” pedig alig terjedt túl a cukornádültetvényeken. A múlt században a Madridból kinevezett helytartók és gyarmati funkcionáriusok uralma elviselhetetlenné vált — még az első hódítók több generáció óta Kubában élő leszármazottai számára is. Többször is összefogtak a gyarmatosítók elleni harcukban a lázadó rabszolgákkal; a faji megkülönböztetés már csak ezért is mindig idegen Santa Cruz del Norte-ben van a világ legnagyobb rumgyára volt a kubai néptől. A „Színesek számára tilos!” feliratokat a spanyolok helyére lépő amerikai „újgyarmatosítók” importálták az üdülő- paradicsomuknak és első számú cukorszállítójuknak tekintett Kubába. A múlt századi szabadságharcosok küzdelmét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatására megalakult Kubai Kommunista Párt folytatta századunk hú- szas-harcincas éveiben az amerikai érdekeket kiszolgáló bábrendszerek, diktatúrák ellen. A forradalmi hagyományok folytatójaként alakult meg az ötvenes években a Július 26-a Mozgalom, amelynek hadserege több éves harc után, 1959. január 1-én végleg győzedelmeskedett, s a kubai nép maga vehette 1 kezébe sorsa irányítását. Azóta ismerik és emlegetik Kubát „Amerika első szabad földje” néven. Nem mintha korábbi elnevezése, a „Ka- rib-tenger gyöngye” alaptalanná vált volna, — sőt, a kubaiak számára azóta nyert igazi értelmet. „Kubát ismerd meg először, ne a külföldet” — hangzott Saborit, a politikai dalénekes hatvanas években slágerré vált szerzeménye. S meg is volt rá a mód: a luxusszállók és -üdülők elérhetővé váltak a dolgozók számára. Persze, nem ez volt az első és messze nem is a legfontosabb tényező, hiszen a népi Kuba nemcsak forradalmi hagyományokat, hanem súlyos gazdasági-társadalmi gondokat is örökölt. A szocialista építés útjára lépett országnak legelőször ezekkel kellett felvennie*""'^, harcot. Azóta Kubában minden év kap egy nevet, amely az esztendő legfontosabb feladatára, eseményére, vagy évfordulójára utal. A nevek is jól illusztrálják azt az utat, -amelyet az ország az 1961-es „Írástudatlanság felszámolásának évétől” az idei „XI. Világifjúsági Találkozó évéig” megtett. Talán az elsőre a legbüszkébbek Kubában: egy év alatt az akkori egymillió analfabéta közül hétszázezret tanítottak meg írni, olvasni, — s ez csak az első lépés volt. Kuba megteremtette azokat az intézményeket — nemcsak a 18 éves korig kötelező és ingyenes iskolarendszert, hanem a szükséges iskolákat is — amelyek lehetetlenné tették az írástudatlanság újratermelődését. S az egykori „túlkoros” tanulók között bizonyára nem egy akad, aki azóta felsőfokú képesítést szerzett. Egy másik, szintén alapvető fontosságú eredmény: a forradalom előtt számos népbetegséggel sújtott trópusi Kuba higiéniai helyzete, orvosi ellátottsága, egészségügyi intézmény-hálózata ma már állja az összehasonlítást bármely európai országéval. Mint minden intenzív fejlődési folyamatban, a kubaiban is adódtak gondok. 1970- ben, a t,‘Tízmillió tonna évében” nem sikerült elérni a kitűzött célt, a tízmillió tonnás cukortermelést. „A balsikert változtassuk sikerré!” — adták ki a jelszót még az év derekán Kubában. S a leszűrt — elsősorban szervezési hiányosságokra utaló — tapasztalatok hasznosan szolgálták a kubai fejlődés újabb, azóta is töretlen szakaszának megindítását. Kuba még az öröklött gondokkal birkózva hozzálátott, hogy fokozatosan eleget tegyen a forradalmi változások nyomán járó fejlődés követelményeinek: felülvizsgálták a pénz gazdasági szerepét, az ár- és bérviszonyokat, az erkölcsi és anyagi ösztönzés formáit és helyes arányát. Kidolgozták — már a KGST tagjaként és a komplex programba bekapcsolódva — az első ötéves tervet, amely 1980-ig tart. y,A forradalom átmeneti időszaka lezárult, szocialista államunk megteremti végleges formáit” — mondotta egy alkalommal Fidel Castro, s ez a megállapítás összecseng azzal az útmutatással, amelyet a Kubai Kommunista Párt 1975-ben megtartott I. kongresszusa adott — az elért eredmények elemzése alapján — a további teendőkre. Ennek már megvalósult, legfontosabb állomásai: az új, szocialista alkotmány, a tanácsrendszer és az állami vállalatok új gazdálkodási rendjének létrehozása, amelyek az 1977-es „Intézményesítés Évében” kezdtek átlépni a „kísérleti szakaszból” az általános gyakorlati alkalmazás útjára. A forradalom valamennyi esztendejének nevét felsorolni túlságosan, hosszú lenne, még hosszabbra nyúlna azoknak az eseményeknek a listája, amelyekről nem neveztek el évet, bár jelentőségük alapján megtehették volna. Mindenképpen említeni kell viszont azt az internacionalista segítséget, amelyet Kuba az angolai és az etiópiai népnek nyújtott az országukat ért külső agresszióval szemben. Kuba sokféle konkrét formában megnyilvánuló szolidaritása a fejlődő világ népei iránt, az el nem kötelezett országok mozgalmában vállalt szerepe (1979-ben Havanna látja vendégül az el nem kötelezettek csúcsértekezletének résztvevőit) azt mutatja, hogy a kubai nép a testvéri országoktól kapott támogatás mellett is hatalmas energiákat igénylő országépítő gondjai közepette sem feledkezett meg történelmileg még nem is oly távoli múljáról, amely ma még számos fejlődő ország jelene. Még nem tudjuk, hogy mi lesz 1979 elnevezése, egy azonban bizonyos: Kubában a forradalom győzelmének huszadik évfordulóján kezdődő új esztendő a szilárd alapokra helyezett fejlődés talán nem látványos, de következetes folytatása lesz. HASZONITS ISTVÁN Kuba legfontosabb terménye még ma is a cukornád Egy történelmi kép 1959-ből: Havanna lakosai a győzelmes forradalmár okát köszöntik.
