Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

e tfEPÜJSÄG

1978. december 3

mint

■Hs

/.•gv-a?4V-á-á^^E^

SM '

_________________

A hét közepén a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megyei választmánya ülést tartott. König István titkár előterjesztése alapján megvitatták a MTESZ megyei szervezetének, tagegyesületeinek munkáját. S ennek alapján határozták meg a jövő évi tennivalókat. Az alábbiakban e fontos szervezet mun- tetjük.

A MTESZ Tolna megyei szervezetének, valamint a MTESZ-ben tömörült egyesületek munkájának középpontjában a párt XI. kongresz- szusa, valamint az 1978. évi központi bizottsági határozatból adódó tennivalók végrehajtása áll, illetve a végrehajtásban való közreműködés.

Az éves munka során ti- vábbra is meghatározó a MTESZ XII. közgyűlésen elfogadott határozat végrehajtásának szervezése. Fontos feladat, hogy a tagegyesületek, szakosztályok megfelelően működjenek közre az adott határozatokból folyó megyei feladatok végrehajtásában, a jelentkező társadalmi, gazdasági és műszaki, valamint tudománypolitikai kérdések vizsgálatában és az üzemi, gazdasági egységek, intézmények ilyen irányú tevékenységének konkrét segítésében.

A MTESZ megyei szervezete egyesületein, szakosztályain keresztül segíti az V. ötéves tervből adódó megyei tennivalók végrehajtását, valamint a VI. ötéves tervvel kapcsolatos szervező, tervező munkát. A MTESZ megyei választmánya és elnöksége továbbra is alapvető feladatának tekinti az egyesületi és szakosztályi munka megfelelő koordinálását, hogy ezen keresztül minél nagyobb társadalmi aktívahálózatot lehessen mozgósítani a megye társadalmi és gazdasági fejlesztési célkitűzéseinek végrehajtása érdekében.

A tudományos egyesületekben folyó tevékenységet úgy irányítják, hogy az segítse a népgazdaság különböző ágazataiban megvalósuló termelőmunkát, a műszaki fejlődést és a tudományos életet, a jelentkező gondok megoldásának társadalmi ösztönzését.

Ennek megfelelően az egyesületekben tömörült szakemberek jelentős társadalmi segítséget adnak az V. ötéves terv központi, valamint megyei programjának megvalósításához és az új középtávú terv kidolgozásához.

A megyei szervezet 1979- ben fontos feladatának tartja, hogy a tudománypolitikai és gazdaságpolitikai kérdésekben segítse az egyesületek tevékenységét, ezen keresztül a megye gazdasági életében jelentkező problémák megoldását. Kezdeményezik és támogatják az egyesületek üzemi tevékenységét, hogy munkájuk jobban szolgálja a népgazdasági, ágazati és vállalati tervek teljesítését. Arra törekszenek, hogy a MTESZ, valamint az egyesületek rendezvényei eredményesen segítsék a területen folyó munkát, emeljék a rendezvények tartalmi színvonalát, összehangoltá tegyék az egyesületek, a MTESZ-elnök- ség és a választmány, valamint szakosztályainak munkáját, a jobb koordinálással kiküszöböljék a felesleges párhuzamosságokat és az egy területen jelentkező erőt jobban összefogva használják fel az adott területen jelentkező feladat eredményesebb megoldása érdekében.

1979-ben a MTESZ és az egyesületek munkájában központi helyet foglal el az MSZMP Központi Bizottsága határozataiból adódó feladatok végrehajtásának segítése: a termelési szerkezet átalakítása; a mezőgazdasági és élelmiszeripar fejlesztése; a 15 éves lakásépítési terv megvalósítása.

A határozatokból adódó megyei konkrét tennivalók kidolgozásának segítésében, valamint a megyei feladatok végrehajtásában való aktív közreműködést biztosítják a tagegyesületekben a munka- csoportokon keresztül.

A MTESZ megyei szervezetének munkájában nagy gondot fordítanak a megye arculatának figyelembevételével a műszaki és természet- tudományos munka segítésére, a műszaki és természet- tudományos munka vívmányainak a gyakorlatban való elterjesztésére, a fejlesztés alatt lévő területeken a tudomány vívmányainak gyakorlati érvényesítésére. Figyelemmel kísérik a hazai kutatómunka eredményeit, koordinálják azok megvitatását, az egyesületeken keresztül a gyakorlatban való terjesztését.

Közreműködnek a vezetés színvonalának emelésében, nagyobb súlyt helyeznek a kádernevelés vezető-utánpótlás segítésére tagegyesületeiken és szakosztályokon keresztül. Segítséget nyújtanak az üzemek, gyárak termelés- szerkezetének javításához,

valamint az exportképesség növeléséhez. Fokozzák az integrációban rejlő lehetőségek jobb kihasználását.

A tudományos egyesületeken keresztül segítik az általános műveltség, .valamint a szakmai képzés területén jelentkező feladatok, ezen keresztül a közművelődési határozat gyakorlati végrehajtását. Keresik azokat az új módszereket, melyeken keresztül a munka hatékonyságát, eredményességét lehet fokozni. Előtérbe helyezik a hagyományos módszerek mellett a tapasztalatcserék szorgalmazását, üzemi csoportok munkájának segítését, a propagandamunka fokozását, a fiataloknak a munkába való aktívabb bekapcsolását, az alkotó ifjúsági pályázat, a fiatal műszaki mérnökök tanácsának segítését, a társszervekkel való konkrétabb együttműködést.

Központi feladatnak tartják a megyei pártbizottságtól, a megyei tanácstól és más megyei szervezettől kapott megbízatások eredményes végrehajtását.

Tanácskozik a MTESZ választmánya

Az MSZMP Közpbnti Bizottsága 1971. december 1-i ülésén hozott határozatot a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséről. A fontos határozat a héten hatéves volt, de ez korántsem jelenti, hogy az abban foglaltak bármilyen kis mértékben elavultak, sőt napjainkban jelentőségük még nagyobb, mint az elmúlt esztendők során volt.

A Központi Bizottság dokumentumának szellemében az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése során milyen feladatokat kell megoldani a termelés irányítóinak a következő időszakban — kérdeztük Antus Antaltól, a Tolna megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársától, s egyben kértük, beszéljen bővebben e sokrétű tevékenység egy-két részterületéről.

— A KB 1971. decemberi határozata a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének feladatait fogalmazza meg. A mai gazdasági élet megköveteli, hogy egyre többet és egyre mélyebben foglalkozzunk ezzel a témával: népgazdasági terveink teljesítését a gazdasági hatékonyság növelésével kívánjuk elérni. A termelés szervezettségének foka meghatározó tényezője a termelőerőkben felhalmozott lehetőségek tényleges kihasználásának. A jó üzem- és munka- szervezésnek át kell fognia a termelés folyamatát az egyes munkahelyektől a vállalat egészéig. Az eddigi tapasztalatok sokszínűek, üzemenként, munkaterületenként eltérő a fejlődés üteme.

Ma sok szó esik a hatékonyságról, a belső tartalékok feltárásáról, a munkaidő jobb kihasználásáról. Az üzem- és munkaszervezés lehetőséget ad ezen általános fogalmak mélyebb és konkrétabb megközelítéséhez. Mivel ez egy nagyon nagy terület, a sok lehetőség és befolyásoló tényező közül kettőt szeretnék megemlíteni. Az egyik a 3 M módszer, mely a munkaszervezéshez nyújthat segítséget, a másik a DH-mun-, karendszer, mely egy hosszabb termelési folyamatot ölelhet fel.

A KB-határozat elsősorban a munkaszervezés fontosságát hangsúlyozta a szervezés egészén belül, ennek ellenére az üzemi gyakorlat azt mutatja, hogy szaporodtak a szervezési sémák és a munka szervezésére kevesebb gondot fordítottak. A megye iparszerkezetében fő helyet kap (az országoshoz hasonlóan) a feldolgozó ipar. Magas az élőmunka-ráfordítás s ezen belül is a kézi munkák aránya (gép- és műszeripari szerelés, textilkonfekció stb.). Ez egyben jelentős tartalékokat is magában foglal. Ennek feltárásának egyik eszköze lehet például a 3 M módszer alkalmazása. Ez a mozdulatelemzéses módszerek családjába tartozik. Ennek alkalmazásával a manuális munkavégzést alapmozdulatokra lehet bontani, s minden alapmozdulatnál időértéket lehet meghatározni. De ez a módszer túlnyúlik az időmérés területén, komoly segítséget ad a munkahelyeken a gazdaságosabb munkamódszerek megteremtéséhez, kialakításához. Az elnevezése is erre utal: a mozdulatelemzéses munkatanulmányozás és munkakialakítás kezdőbetűiből kialakított 3 M. A módszer alkalmazásával nemcsak termelékenységnövekedést lehet elérni — ez 25— 50 százalék is lehet —, ami egyben létszámmegtakarítást is jelent, hanem egyidejűleg a munkát is könnyebbé tehetjük, például a fölösleges mozdulatok kiiktatásával.

— Egy példa: A Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet a Triumph céggel bérmunka-kapcsolatban áll. Itt az élőmunka kivételével mindent a tőkés biztosít, s a normaidőket is ő határozza meg. Ahol szinte mozdulati mélységig nem mutatják be a munkafázisokat, ott zömében nem tudják a normát csak 60—70 százalékra teljesíteni a szövetkezet dolgozói. Ahol az említett módszerhez hasonló szervezést végeztek, ott képesek a 100 százalék teljesítésére. A szövetkezet bonyhádi üzemében például képmagnóra vették a műveleteket, s ennek alapján végzik a begyakorlást. Ma még ezt nálunk sok helyen megmosolyogják.

Az ilyen jellegű módszerek nagyon komoly előkészítést, s felkészültséget igényelnek. Szélesebb körű elterjesztését gátolta, hogy csak az elmúlt években kezdték meg az ilyen irányú képzést.

— Az üzem- és munkaszervezés egyik minőséget javító eszköze a „Dolgozz hibátlanul” munkarendszer, melynek szakszerű alkalmazása lehetőséget ad a termelési folyamaton belül a hibák kiküszöbölésére, illetve elkerülésére. Arról külön és hosszasan lehetne beszélni, hogy napjainkban a minőségi termelés, a magas minőségi termékek gyártása milyen fontos, alapvető követelmény. Ezt azért említem meg, mert gyakran tapasztalhatjuk, hogy gazdasági vezetőink jelentős része felszínesen foglalkozik és nyilatkozik a DH-ról, nem látja a benne rejlő lehetőségeket. Ismert, hogy a DH munka- rendszer bevezetése nemcsak egyszerűen elhatározás kérdése, nem mozgalom — bár vannak mozgalmi elemei —, hanem az emberi munka, és a termékek minőségének biztosítására és fejlesztésére irányuló vezetési koncepció.

— A DH munkarendszer bevezetése komoly előkészítést, nagy gonddal előre megtervezett és szervezett felmérő, elemző munkát igényel. Az elmúlt években szép eredményekkel és kezdeti sikerekkel találkoztunk üzemeinkben. Több helyen sikeresen, körültekintően végezték el a hibák feltárását (GÉM, ZIM), szépen szaporodtak a DH-körök, bizottságok. Ma azt tapasztaljuk, hogy ez a lendület alábbhagyott, a veszteségek okainak felderítése, a hibák feltárása után következő munka, a rendszer életben tartása, folyamatos alkalmazása és továbbfejlesztése, nehezebb feladatnak bizonyult. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a külső, a munkafolyamatokon kívüli befolyásoló tényezőknél is javulást kell elérni. A rendszertelen anyagellátás, a hibás alapanyag, vagy félkész termék nagy mértékben akadályozhatja a DH 'alkalmazását.

Visszatérve az üzem- és munkaszervezés egészére az üzemek eredményeit és törekvéseit felismerve — lehet, hogy furcsán hangzik — én azt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy az üzemek vezetői mind többen felismerik és megértik, hogy az üzem- és munkaszervezésnek a vállalati életben az irányítási rendszer szerves részévé kell válnia. A fő feladat is ebből adódik; ahol eddig még nem sikerült, ott el kell érnünk, hogy az üzem- és munkaszervezés a vállalati vezetés funkciója legyen. A végrehajtáshoz nagy feladat hárul a pártszervezetekre, társadalmi szervekre, gazdasági vezetőkre egyaránt. Különös gondot kell fordítani a dolgozók megnyerésére, hogy ők is megértsék és elfogadják a célokat, hiszen ez gyakran azzal jár, hogy megváltoztatja az egyes emberek munkájának tartalmát és módját.

— szepesi —

A Tolnamegyei Közlöny 1918. december 1-én „Bányászok sztrájkja megyénkben” címmel terjedelmes írást közölt a nagymányoki és a szászvári bányászok megmozdulásáról. A többi között ezeket írta:

Az „Esztergom—Szászvármázai Kőszénbánya rt.” tulajdonát képező e két bányának munkásai napi 10 korona átlagkeresetért dolgoztak legutóbb. Azelőtt, a háború boldog konjunktúrája között, amikor a bányamunkások jó része felmentett katonasor- beliekből állott, napi 4 korona átlagkeresetért dolgoztak a hazának, de még inkább a szerencsés részvényeseknek, akiknek az elmúlt üzletév 38 százalékos hasznot hozott.

Azonban a mai napi 10 koronás kereset idején is sokkal jobb a bányatársulat részvényesének, mint munkásnak lenni. Az elmúlt héten a munkások "*■ nem a 10 korona napi kereset felemelését kérték, hanem ruhasegélyt. Éspedig a munkásoknak 350 koronát, a feleségnek 150 koronát, a gyermekeknek 120—120 koronát.

Azonban — bármily hihetetlenül hangzik is — a szerény kívánság teljesítését a bánya rt. megtagadta. Megtagadta annak dacára, hogy tudnia kellett, minő végzetes következésekkel járhat a vasúti fűtőszén hiánya hazánkra. Megtagadták, jóllehet csak 1—2 percentről kellett volna lemondaniok a harmincnyolc százalékos nyereségből.

A munkások e miatt 4 napon át nem állottak munkába. A sztrájk leszerelésére a főispán a kormánytól és a szociáldemokrata párttól kérte a küldöttség kirendelését.”

Az esemény részletes leírását követően arról tudósít a lap, hogy a bányászok megbízottjai, valamint a kormány és a szociáldemokrata párt képviselői hosszasan tárgyaltak, amíg végül is az országos szénínségre, a vasutak megállásának veszedelmére, a bányászok hazafias belátására hivatkozva, sikerült a sztrájkolókat munkára bírni, azzal az ígérettel, hogy a kormány közben fog járni a bányatársulatnál a követelések teljesítéséért.

„És itt van a felemelő része az esetnek — írja a Tolnamegyei Közlöny —, a bányamunkások megértették a hazafias kötelességet, amit a részvényesek nem tudtak megérteni. A kormánynak kell most majd megértetni.”

A lap kétségbeesetten így folytatja:

„De az Istenért, tőkések, vagyonosok, tehetősek, ha így kezelik a munkáskérdést, és a hazafias kötelességtudást még csak luxusból sem engedik meg maguknak: mi lesz ebből a szegény megnyomorított országból?!”

Igaz, ami igaz, a magyar tőkések sem voltak jobbak, mint a többi tőkés másutt a világon. A profit mindenek- felett. A nemzet érdekét könnyen lábbal taposták, ha saját osztályérdekeik azt megkívánták.

*

Ugyancsak a Tolnamegyei Közlöny — a liberális burzsoázia és a kispolgárság kedvelt lapja 1918. december 1-i számában arról is tudósít, hogy Szekszárdon szervezkedik a szociáldemokrata párt.

„A szociáldemokrata párt központi párttitkársága arról értesítette a szekszárdi szak- szervezeti csoportok vezetőségét, hogy december 1-én, vasárnap délelőtt a magán- és közalkalmazottakat szervező nagygyűlésre, délután pedig a város lakosságát népgyűlésre hívja össze. A gyűlések előadói a szociáldemokrata párt kiküldöttei lesznek. Ismerve azt a fegyelmet és rendet, amely a szociáldemokratákat az új Magyar- ország előkészítő munkájában mindenütt vezérelte, a szervezkedő gyűlések bizonyára öntudatos szociáldemokrata polgárokat jellemző rendben fognak lefolyni és hozzá járulnak a zavargásra hajló elemek felvilágosításával a helyi viszonyok konszolidálódásához. A higgadt és öntudatos pártszervezés

munkája nem állíthatja szembe egymással városunkban az ősrégi tiszta függetlenségi szellemet és a szociáldemokrata törekvéseket.”

Miért e simulékony hang? Ez az újság nem egyszer éles támadást intézett már a szociáldemokrata pártszervezetek ellen! Az ok a polgári demokratikus forradalom győzelmével magyarázható. Ekkor a kormányba bekerültek a szociáldemokraták is és a függetlenségiek is, azaz mindkettő kormánypárt lett. Van azonban „hétköznapibb” magyarázat is. A forradalomban a néptömegek tudatos, vagy spontán megnyilatkozás eredményeként gyakran sértették meg a burzsoázia „jogérzetét”, váltották ki a tőkések, nagybirtokosok és dzsentrik méltatlankodását. Ügy vélhették, ez a simulékony hang segít tompítani a tömegmozgalmak élét.

A századforduló agrármozgalmainak egyik jellemzője volt, hogy földet követelt a parasztság. Az egyházi és világi nagybirtokok felparcellázását nem sikerült elérni az 1905—1906-os arató- és cselédsztrájkokkal, nem vált valóra az 1919. évi februári földreformtörvény sem, a Magyar Tanácsköztársaság idején sem volt földosztás — érthető tehát, hogy az 1919. augusztusában újra hatalomba jutott burzsoázia, és nagy- birtokos osztály igyekezett kihasználni ezt a helyzetet, hatalmának stabilizálása érdekében. Földet ígért a parasztságnak. Nagyatádira várt a feladat végrehajtása. A hosszú évekig tartó előkészítés során minden nagybirtokos meggyőződhetett arról, hogy olyan birtokpolitikáról lesz szó, amely úgy kívánja „kielégíteni” a parasztságot, hogy a nagybirtokok lényegében sértetlenül maradnak. Mégis voltak a nagybirtokosok közül számosán, akik ellenezték ezt a földbirtok-politikát is. Nagy ellenállásra találtak azok, akik a törvény végrehajtására egy-egy községbe megérkeztek.

Nagyatádiék, amikor már úgy tűnt, nincs más eszközük a nagybirtokos meggyőzésére. a saját irányításuk alatt lévő újságban tettek közzé éles hangú cikket. így történt ez Montenuovo Tolna megyei birtokaival is. Ez a cikk felborzolta a megye urainak hangulatát, s a Tolnamegyei Üjság (konzervatív körök lapja volt) 1923. december 1-én megjelenő számában válaszoltak. A tényekkel szemben azt írták, hogy:

„Mi nem védjük se a herceg érdekeit, se az eljáró bírót, akit ilyen élesen támad a cikk, még Samu Tibor bérlőt sem, de nem tartjuk helyesnek, hogy izgató hangú közlemény jelenhessen meg egy oly lapban, amelynek lapvezére nagyatádi Szabó István és Mayer János. Az ilyen hangú közlemények anélkül, hogy használnának a földbirtokreform ügyének, erősen hozzájárulnak, hogy azt a kevés tiszteletérzést (?) amit a háború és forradalom a nép lelkében még meghagyott, teljesen lerombolják.”

így kezdődött a hírhedt Nagyatádi-féle földreform. Nem lett jobb a végeredmény sem.

A megye alispánja 1936 decemberében a megyegyűlés elé terjesztette a megye népmozgalmi adatait. Jelentette, hogy az élve születettek száma 1173, meghaltak 892-én. A természetes szaporodás 281, ami 1,05 ezreléknek felel meg. „Szomorú tényként kell megállapítani — hangzik a jelentés —, hogy a csecsemőhalálozás még mindig magas, 152 halálozással, ami 12,9 százaléknak felel meg, bár az országos átlag ennél is magasabb. Hét éven aluli korban elhalt 25, 14 éven aluli korban 20 gyermek.”

K. BALOG JÁNOS