Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

1978. december 3. NÉPÚJSÁG 5 Kezemben egy kimutatás, amely arról tanúskodik, hogy a fogyóeszköznek számító bolti bevásárlókosár nagyon fogy. Amikor az önkiszolgáló boltok megnyíltak, izgalom­mal kényszerültünk mindig többet vásárolni, hiszen nem voltunk hozzászokva, hogy az áru maga magát kínálja; a pultos élelmiszerüzletekben a forgalom megcsappant, úgy­hogy ezek többségét meg- szünetették, jobbik eset­ben átalakították. S az új bolt felszereléséhez, nélkülöz­hetetlen tartozékához hozzá­szoktunk: amint belépünk az üzletbe, nyúlunk a kosárért, és engedünk a kínálat csábí­tásának, rakjuk a kosarat színig, púposán. És váloga­tunk, sétálgatunk a gondolák között... Közben, amíg mi bent az üzletben válogatunk, az ajtóban jó néhányan ácso- rognak — nincs kosár, e nél­kül pedig nem illik belépni vásárolni. A kosár pedig mind keve­sebb. Olvasgatom a szekszár­di 18-as bolt vásárlóinak könyvét, négy bejegyzés is szigorúan kérdi, miért nincs elegendő kosár. Az ÁFÉSZ 13-as és a 43-as üzletének panaszkönyvében is találha­tunk bejegyzést. Azokat a kifogásokat, melyeket a vá­sárlók szóban terjesztenek, terjesztettek elő, hogy tudni­illik miért nincs kosár, az üzletvezetők nem jegyzik, csak jelzik a központnak, hogy baj van a kosarakkal. Nézzük a fentebb említett kimutatást: a 18-as élelmi­szer-áruházban 1977. novem­berében 147 kosarat találtak a leltár felvételekor, most 35 (!) van; 1977. októberében a 13-as bolt kosárkészlete 121, jelenleg 69; a 43-as bolt­ban idén augusztus végén 221 Csa patm u n ka A tudományos kutatások­ban világszerte viharsebesen teret hódított a „team”- munka. Az ok, amely ezt a sebességet magyarázza, köny- nyűszerrel megvilágítható: néhány évtizede elmúlt a magányos feltaláló-zsenik korszaka, akik otthon, a konyhaasztalon kísérletezget­ve dolgozták ki világraszóló újdonságaikat. Valóban: ko­runk nagy találmányai már ritkán kapcsolhatók szemé­lyekhez — tessék kipróbálni: ugyan ki találta fel az űrha­jót és a tranzisztort, az atom­erőművet és az integrált áramkört? Természetesen: team-ek — kutatócsoportok —, vagy éppenséggel együtt­működő intézetek tucatjai a feltalálók. Nem ok nélkül kalandoz­tunk — hasonlatot keresve és találva — a tudomány új módszereinek terepére. Két­ségtelen, hogy mindaz, amit akárcsak módszereiben is, a fejlődés élén haladó tudo­mány kidolgoz, előbb-utóbb nélkülözhetetlenné válik az egész társadalomban. A te­vékenységeknek ez az össz- hangzata, a részeknek ez az integrálódása — amit helyén­való most már közkeletűbb értelemben csapatmunkának neveznünk — már ma is ele­mi feltétele a termelésszer­vezésnek, az értelmes, haté­kony gazdálkodásnak. Más kérdés, hogy gyakran — a vállalati kapukon innen és túl — hiányzik ez az elemi feltétel. Talán nem felesleges hozzátenni, hogy a gazdálko­dás részelemeinek tervszerű összműködéséhez éppen a szo­cialista társadalom nyújt tör­ténelmileg kiteljesedő lehető­ségeket, ám sokat kell még tennünk azért, hogy a lehető­ség mindenütt valósággá is váljék. Kétségtelen, hogy gazdál­kodásunk valamennyi rész­eleme egyszersmind részérde­kekhez kötődik, amelyek sok­féle alakot ölthetnek, a sze­mélyes, a vállalati, a területi érdekektől, az ágazat, a szak­ma sajátosan önállósult ér­dekéig. Az elhatárolódás tár­sadalmi bázisrendszere is roppant sokszínű; nemcsak kosarat tudtak a vevőknek adni, november közepén 119-et. Hova tűntek a kosa­rak — tehetjük fel a kérdést a boltosoknak, akik nem szí­vesen adnak felvilágosítást, hiszen nem akarják kedves vásárlóikat megsérteni, gya­núsítani, hogy amikor az autójukhoz mennek a kosár­ban az áruval, a kosarat is elviszik; nem akarják azt, hogy megszámoljuk, a szek­szárdi kismotorok csomag­tartója miért éppen bolti vásárlókosárból készül; nem vihetnek el bennünket a ház­tartások kamrájába, tanyák­hoz, pincékhez, ahol a kosár nagyon megfelel burgonya, hagyma és hasonlók tárolá­sára... E kosarak tehát nem szőrén és nem is szálán tűn­nek el, hanem kézzel fogható módon kerülnek a motorok­ra, a házak pincéibe, meg mindenhova. Egy bevásárlókosár ára kb. kilencven forint, az NDK-bói importáljuk ezeket. A vevők panaszkodása jogos, de türelem szükséges: hiszen ki gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy Szekszárdon di­vattá válik az áruval együtt a kosár elvitele is... Az ön- kiszolgáló üzletek kosarát a MÜÁRT és a VOSZK for­galmazza' A napokban, soron kívül, sikerült beszerezni a szekszárdi ÁFÉSZ-nak 300 kosarat, kiosztották az emlí­tett boltokba. A jövő héten újabb szállítmány érkezését várják, valószínű, a négyszáz kosár elégséges lesz a kará­csonyi vásárlások lebonyolí­tásához, még akkor is ha... Egyébként az ÁFÉSZ sürgős rendelést adott fel, a jövő évre: terven felül hétszáz ko­sarat rendelt üzleteibe — hogy ne csak áru legyen, ha­nem kosár is. PÄLKOVÄCS JENŐ anyagi érdekvonulatok hú­zódnak itt, hanem — például — a tervező presztízse a be­ruházóéval szemben; a válla­lati osztály önállósult hiva­tástudata az egész vállalat érdekpályáját keresztezve, és a sor hosszasan folytatható. Fontos hozzátennünk: vulgá­ris egyszerűsítés lenne a részérdeket eleve véteknek, morális torzulásnak minősí­teni — ellenkezőleg: az áru­termelő társadalomban — márpedig a szocialista társa­dalom is az —, ahol a javak pénzért vásárolható árufor­mát öltenek, s ahol a munka- megosztás társadalmi réteg­zettségében az áruforgalom hoz létre gazdasági kapcsola­tokat — a részérdek szükség- szerű eleme a valóságnak. Ám ha ezzel, mint realitással számolunk is, alapvető társa­dalmi követelmény azoknak a folyamatoknak az erősíté­se, amelyek a részeket egész- szé, a vállalati mozaikérdeke­ket vállalati érdekké, s mind­ezt: az országos összműködés sodrásába vonva közérdekké alakítják. Napjaink gazdasági gond­jait közelebbről vizsgálva rendre-sorra kimutatható, hogy a — tágan értelmezett — csapatmunka kínál bonyo­lult, nehéz problémákban igazi megoldásokat. Nem ab­ból származnak a gondok, hogy a vállalat, a műhely, a kutatóintézet, a szövetkezet képviseli önállósult érdekeit, hanem, hogy hiányzik olykor a magasabb szinteken integ­ráló hatás. Ezért megeshet, hogy a vállalat akkor jár jól, ha avult, ráfizetéses terméket gyárt; a külkereskedő akkor, ha alacsony áron értékesít; a vállalati szervező akkor, ha pompás jelentéseket ír, s be­éri ennyivel; a beruházó ak­kor, ha eleve alátervez, hogy később magyarázható legyen a pénzügyi előirányzat túl­lépése... A sportban közismert, hogy a csapat nem egyszerűen já­tékosainak számtani összege — az összjáték az a többlet, amit a játékosok csak együtt nyújthatnak. S ez bizony nemcsak a sportban van így! TÁBORI ANDRÁS Paks várossá alakul A régi Paks egyik jellegze­tes része: házak, szülőott­hon, templomtorony. ______________________ K özeledik az idő, amikor Paksot várossá nyilvánítják. Az utóbbi néhány évben végbement változások olyan hatalmasak és sokrétűek eb­ben a Duna-parti nagyköz­ségben, hogy egyszerre be­mutatni nem lehet őket, csak érzékeltetni azt, miképpen formálódik a település — mindenképpen előnyére. Előnyös a gyarapodás is, meg a szépülés is. Sok mindent kapott és kap most Paks, az atomerőmű építésének következménye­ként. Uj postát, új utat a fő­utcán (és máshol is, például a Kossuth utcában éppen folyik az útrekonstrukció), új vasútállomást, új üzleteket, új lakóépületeket — lehetne sorolni, de fölösleges. Az ed­dig elkészült létesítménye­ket egyébként is bemutattuk annak idején, a kishegyi szol­gáltatóháztól és presszótól a hatalmas szennyvíztisztító telepig. / Parkok nyílnak, óvodák és iskolák teremnek szinte gomba módra és már kész a munkásművelődési központ az atomerőmű lakótelepén, egy hete adhattunk hírt er­ről az örvendetes esemény­ről. A művelődési központ színháztermében tartott ün­nepségen azt mondta a kul­turális miniszter helyettese, dr. Boros Sándor, példamu­tató, hogy már elkészült ez a nagyszerű épület, amikor az atomerőmű avatásáig még jócskán van idő. Valóban példamutató lehet az a mun­ka. amit a paksi Kishegyen a Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozói vé­geztek eddig is: három-négy év alatt fölépítettek egy mo­dern kisvárosnyi lakótelepet, nagy változatossággal és mű­szaki követelményekkel. De az öreg Paks átformá­lása, illetve legjobb értékei­nek megmentése és föltárása (a kettő együtt megy) ugyan­csak szépen halad. A fő ér­dem ebben — a tervezői munka mellett — a helyi ta­nács szakembereié és a ta­nács költségvetési üzemének hallatlan szorgalmú dolgo­zóié. A múlt évben több mint hetven lakást építettek, amellett a szemételhordástól a parképítésig sok minden­nel kellett foglalkozniuk és az idén még több feladat há­rult rájuk. Meghökkentően szénre csinosították a Béke­szállót és ugyanilyen megle­petés a régi közDont másik részének átformálása, a kato­likus templom melletti terek kialakítása és parkosítása, a nagy bontások után. Azelőtt zsúfoltság volt itt, sok öreg, csúnya fal, most meg öröm szétnézni. Szívni a nagy térség szabad levegőjét, meg a földszagot, a kertésze­ti munka, a fa- és cserje- ültetés után. A tűzfalak is újjáéledtek. Paks város lesz és nagyon akarja, hogy valóban város legyen. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Egy kis utca bejárata Falrészlet a művelődési központról Az új központban épülő műszaki szálló Az új központ egyik lakó­épülete: 48 lakásos OTP- ház Utca az atomerőmű lakótelepén Novemberi felvétel a Béke­szálló közelében Tavaszi felvétel a Béke­szálló közelében

Next

/
Thumbnails
Contents