Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
2 Képújság 1978. december 3. Befejezte mnnkáját (Folytatás az 1. oldalról) dések ellen. A határszéli kisközség. Nemesmedves harangjának hangja ma a béke hangja és ez nemcsak a kis faluban, hanem az ország határain is túl hallatszik. Ezután Béniké Valéria emelkedett szólásra. Benke Valéria beszéde A beszámoló és a felszólalások, amelyeket eddig hallottunk — okkal és joggal idézik fel az öt év fejleményei mellett a nemzetközi és a magyar békemozgalom 30 évét. Amikor fölszólalásomban én is csatlakozom a beszámoló és az eddigi felszólalások megállapításaihoz, a magyar békemozgalom munkájának egészében véve pozitív mérlegéhez, pártunk , Központi Bizottságának köszöntésével együtt azt a kívánságot is tolmácsolom: folytassák a magyar békemozgalom résztvevői munkájukat az eddigiek szellemében, de időszakunk követelményeinek megfelelő sokoldalúsággal. A Szovjetuniót az egész emberiségért érzett felelősség vezérelte, amikor a békés egymás mellett élésnek megfelelő nemzetközi kapcsolatok normáinak kidolgozását javasolta az elsőrendű kérdés, a háborúikiiktatása érdekében. Erről gondolkodva, tanácskozva két kérdésre kell a választ keresnünk: Az első: van-e reális lehetőség a háborúk kiiktatására. A második: mit kell tennünk azért, hogy e lehetőség valósággá váljék. A jelenkori béketörekvések sikerének előfeltétele az a történelmi fordulat volt, amely Októberrel, a Szovjetunió megszületésével kezdődött és a szocialista országok sorának létrejöttével folytatódott. Majd ezekhez járultak és járulnak a nemzeti függetlenségi mozgalmak harcai és eredményei, a világszerte erősödő munkásmozgalom, a szocialista eszme vonzásának nagy kiterjedésű növekedése. Eninek a történelmi áramlásnak része és felerősítője lett a békemozgalom. A Wroclawban összegyűlt ötszázak felrázó és bátorító üzenetére, Párizsból, az első békekongiresszus cselekvést sürgető szavára, váratlanul rövid idő alatt sikerült azt a tömegmozgalmat létrehozni, amely már megszületése második évében — 500 millió aláírással — az akkori emberiség egynegyedének szavát tette hallhatóvá a nemzetközi közvéleményben. A 60-as évek nagy ívű fejlődése, a gyarmati iga lerázásának folyamata kudarcoktól sem volt mentes. A 70-es évek további eredményeket, nagy győzelmeket hoztak, de vereségeket is. 1973-ban Chile népének demokratikus útválasztását fullasztotta vérbe az imperializmus, CIA-ügynökök és helyi fasiszta tábornokok kezével. De 1975 már a vietnami -nép itörténelmi győzelmének és a nagy horderejű helsinki konferenciának az esztendeje. A fájdalmas veszteségek és a na-gy jelentőségű sikerek, amelyeket a dolgozó osztályok és harcoló népek elértek, erősítenek és tanítanak. A nemzetközi békemozgalom, amely ezen -népi ár sodrában nőtt -naggyá, maga is tényezője volt a fejlődésnek. Első sikeres akcióját, a stockholmi felhívást és az akkori világpolitikai helyzetet felidézve óhatatlanul emlékeznünk, összehasonlítanunk indokolt. A békeharcosokat akkor üldözték a tőkés államokban, sok helyen börtönbüntetés, de mindenütt diszkrimináció volt az osztályrészük. Mostanra a békemozgalom nemzetközi tekintélye általános, a Béke-vi- lágtanács az ENSZ fórumán is hallatja szavát. Ennék jelentőségét nagyra értékelve mégis azt kell hangsúlyoznunk, hogy a békemozgalom valódi tekintélyét a közvéleményben, az emberek gondolkodására, megnyilatkozási készségére gyakorolt hatásán mérhetjük igazán. Benke Valéria ezután így folytatta: Benke Valéria felszólalása közben — Mint azt előttem több felszólalás is kifejezte, már nem egyszerűen háború nélküli állapotot óhajtunk, — amelyet azonban még fenyegetések, gazdasági és szellemi veszteségek terhelnek — hanem a nemzetközi kapcsolatok olyan új rendjét, amely a népek önálló döntési jogát garantálja a maguk választotta úthoz; amely a társadalmi rendszerek előnyei vagy hátrányai felől nem a harcmezőn vagy a légi csatákban — és az egyre nagyobb költségeket felemésztő haditechnikában — kívánja meggyőzni a maga értékeiről az embereket, hanem a békés építés, az alkotó munka lehetőségeivel és eredményeivel. E nagyszabású békemunka két döntő tényezője a Szovjetunió és a szocialista országok tekintélye, ereje, valamint a szocialista eszme von-' zásának növekedése. Mellette a harmadik tényezőt azok a nyugati, reálisan gondolkodó polgári erők jelentik, amelyek ugyan nyilvánvalóan nem a szocializmus, hanem a tőkés rend hívei, mégis készek voltak a Szovjetunióval és velünk együttműködni az enyhülésért. Az a közvélemény, amelyet ezek a realista politikusok képviselnek és befolyásolnak, helyeselte a helsinki záródokumentum aláírását és várta kedvező hatását. Az enyhülés e három erőforrására tekintve optimistán felelhetünk arra a kérdésre: van-e realitása ma a fegyverkezés megállításának, majd olyan megállapodások kikényszerítésének, amelyek a jelenlegi erőegyensúlyt megtartják ugyan, de egy alacsonyabb szintre csökkentik a fegyverzetet. Innen vezethet az út a lefegyverzés, majd a nagy emberi cél, a fegyverek és háborúk nélküli világ felé. Fegyverek és háborúk nélkül is komoly gondjai vannak az emberiségnek. A világ lakosságának nagyobbik fele mindennap éhezik. Kisebbik felén, különösen a tőkés országokban és ezen belül is Észak-Amerikában ijesztő nyersanyag-pazarlás folyik. Ennek és a környezetszennyeződésnek a veszélyei mellett nem kisebb világ- probléma a gazdasági fejlődésben elmaradt és mindmáig akadályozott népek sorsa. Nekik csak a szocialista közösség országai segítenek önzetlenül, de mi is sokkal többet tudnánk nyújtani, ha nem nehezednének ránk a fegyverkezési verseny terhei. A stockholmi békeku- tató intézet adataiból tudjuk, hogy a NATO fennállása óta fegyverkezésre fordított ösz- szegekből a földünkön éhező 250 milliónyi gyermeket 40 évig el lehetne látni minden szükségessel. De ugyanakkor — mint azt magának az ENSZ főtitkárának kimutatása jelzi — a világ tudósainak több mint a fele olyan feladatokon dolgozik, amelyek közvetlenül vagy köza IX. magyar békekongresszus vetve hadi célokat szolgálnak. Ezért az emberiség egyetemes érdeke, hogy a józan ész felülkerekedjék. Mint Kádár János elvtárs mondta, alig néhány napja a Központi Bizottság ünnepi ülésén: ,,Pártunk és a magyar nép bízik abban, hogy... az enyhülésért küzdők erőfeszítését siker koronázza, hogy végképp el lehet torlaszolni egy új világháború útját és a viharos századok után békésebb korszaknak nézhetünk elébe”. Ebben az ünnepi beszédben ugyanaz az elhatározottság fogalmazódott meg, mint amely pártunk és kormányunk mindennapi tevékenységét jellemzi a nemzetközi kapcsolatokban: fellépéseink a nemzetközi színtéren szolgáljanak a béke és a társadalmi haladás javára. Nemzeti ügyünk és internacionalista elveink együttes szolgálatát jelenti az, hogy hűséges szövetségesei vagyunk a Szovjetuniónak, a szocialista országok közösségének, szilárd tagjai a biztonságunkat és függetlenségünket garantáló Varsói Szerződésnek. Külön kiemelem szolidaritásunkat a hős vietnami néppel, amely oly hosszú és oly sok áldozatot követelő háborús időszak után most a békés építés rövid éveit megtörő újabb támadásoknak van kitéve — ezúttal a kínai vezetés részéről. Munkásosztályunk egyetértő támogatása, egész népünk bizalma nagy erőforrásunk a hazai problémák megoldásában. Nemzetközi fellépéseink sikerét pedig itthoni munkánk eredményei adják. A Magyar Népköztársaság helyzetét elemezve pártunk Központi Bizottsága a közelmúltban a szocialista építés egész időszakát áttekintette, áprilisban pedig a XI. kongresszus óta eltelt három évét. Mindkét elemzés azt mutatta, hogy — kritikusan számot vetve tévedésekkel, hibákkal és nehézségekkel is — hazánk társadalmi fejlődésének mérlege pozitív. A mai korszak kevesebb egyéni áldozatot kíván, mint a 30 év előtti indulás. De azt változatlanul megkívánja a társadalmi fejlődés, hogy kellő számban legyenek olyan emberek, akik abban a szellemben élnek, dolgoznak, amely a közösség javát szolgálva keresi az egyéni boldogulást. Ezek közé tartoznak önök, a békekongresz- szus küldöttei is. Ezért tekinthetünk bizakodóan a közeli és a távolabbi jövő elébe. Állampolgáraink reménykedve tekintenek a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének minapi nyilatkozatából kicsendülő új békekezdeményezésre. A Magyar Népköztársaság készséggel csatlakozott ehhez a közös nyilatkozathoz, népünk teljes támogatósát maga mögött tudva kormányunk tevőlegesen fogja szolgálni a benne foglaltak valóra váltását. A békemozgalom minden hívének erőt, sikert kívánok ehhez a szép, emberi, nemes harchoz, hazánkért, az emberiségért, gyermekeink jövőjéért — zárta nagy tapssal fogadott beszédét Benke Valéria. Szakonyi János, egyetemi adjunktus, Veszprém megyei küldött a békemozgalomnak az ifjúsággal kapcsolatos feladatairól beszélt. Palotay Sándor, a szabad egyházak tanácsának elnöke egyebek között hangsúlyozta; a lelkészek és a hívők ma már nem a kívülállók érdeklődésével figyelik a magyar békemozgalom munkáját, hanem egyre inkább felismerik tennivalóikat a nemes cél érdekében, s mind több feladatot vállalnak. Apáti Zoltánná, a Dombóvári Kesztyűgyár munkása megemlítette: a kesztyűgyárban az elmúlt években többek között szovjet, vietnami, koreai, chilei békedelegációkat fogadtak, s a közvetlen tapasztalatcserék a dolgozók érdeklődését, elismerését váltották ki. Ezután így folytatta : — Szerveztünk kommunista műszakokat is, és az itt végzett munka pénzbeli értékét felajánlottunk internacionalista célkitűzéseink teljesítésére, valamint városunk szociális és gyermekintézményeinek fejlesztésére. De ilyen irányú munkát végeznek városunk más üzemei és gyárai is, valamint városkörnyékünk falvainak dolgozói is. — Nekünk is legfőbb feladatunk, hogy az alkotó munka mellett minden erőnkkel síkraszálljunk a béke megvédéséért. Ezért elítéljük azokat, akik fegyverkezéssel, háborús hisztériát igyekeznek kelteni, akik ellenségei a békés egymás mellett élésnek. Gondolataink befejezéséül jelentem a tisztelt békekongresszusnak, hogy Dombóvár város és környéke valameny- nyi dolgozója továbbra is felsorakozik a békeharcosok nagy táborába és a jövőben is cselekvőén részt kíván venni a békéért, a társadalmi haladásért vívott harcban. Simái Mihály akadémikus, az ENSZ Társaságok Világ- szövetségének elnöke, az OBT alelnöke rámutatott: — Azért van nagyobb hitele a nemzetközi színtéren a magyar békemozgalomnak sok más békeerőnél, mert bebizonyította, hogy széles hazai bázisa a magyar közvéleményt képviseli. Horváth József, a Csepeli Szerszámgépgyár lakatosa a Csepel Vas- és Fémművek 30 ezer dolgozójának, Béke szocialista brigádjainak szívbéli jókívánságait adta át a kongresszus résztvevőinek. Az elnöklő Réczei Lászlónak, az Országos Béketanács alelnökének javaslatára ezután á kongresszus elfogadta azokat az alapelveket, amelyeket figyelembe véve az újonnan megválasztandó Országos Béketanács majd újjádolgozza, módosítja működési szabályzatát. A következő felszólaló Szabó Gyula, a Thalia Színház művésze Juhász Ferenc „Az írástudók hűsége” című költeményének részleteit tolmácsolta. Zsebők Zoltán egyetemi tanár, az OBT alelnöke aláhúzta: harcolni kell azért, hogy a tudomány eredményeit az emberiségért és ne az emberiség ellen használják fel. Szlobodnik Endre, Komárom megyei küldött, az Oroszlányi Szénbányák Vállalat vájára hangsúlyozta: amikor napi munkánkat végezzük, akkor a jövőért is dolgozunk. A jövőért pedig a béke reménye nélkül nem lehet munkálkodni. Berencsy György budapesti kutató-orvos kiemelte, az új tudományos eredmények ma még nehezen felbecsülhető lehetőségeket kínálnak a békés fejlődés számára, felhasználhatók azonban a neutron- bombánál is borzalmasabb, pusztító eszközök létrehozására is. A békemozgalom egyik fontos feladata e veszély tudatosítása és a tényleges veszély megelőzése. Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára emlékeztetett arra, hogy a széles társadalmi alapokon álló szövetség elődje — a Magyar Szabadságharcos Szövetség — szinte egyidőben bontotta ki zászlaját a békemozgaloméval. A szövetség az egyetemes magyar békemozgalom szerves részévé vált, s egyik legfőbb feladatának tekinti az ifjú és a felnőtt állampolgárok felkészítését a haza, a béke védelmére. A IX. magyar békekongresszus — Szalay Zsolt budapesti küldöttnek, a Magyar Rádió hírszerkesztősége rovatvezetőjének indítványára -t- állásfoglalásban erősítette meg Vietnam népe iránti szolidaritását: „A IX. magyar békekongresszus küldötteit, az egész magyar népet mély aggodalom tölti el amiatt, hogy ismét sorozatos provokációk veszélyeztetik a Vietnami Szocialista Köztársaság sokat szenvedett népének függetlenségét és békéjét. A magyar nép, a magyar békemozgalom, a világ haladó erőivel együtt magáénak érzi ezt az áldozatos és hősi harcot, amelyet Vietnam népe szabadságáért és függetlenségéért folytatott. Világot átfogó szolidaritás övezte győztes harcát A vietnami népnek a békés építésben elért eredményeit a magyar nép, a magyar békemozgalom is örömmel köszöntötte, üdvözölte. Vietnam népének azonban nem adatott meg, hogy az óriási áldozatok árán kivívott szabadságot zavartalanul élvezhesse. Peking sugallatára és támogatásával a kambodzsai vezetés súlyos provokációs támadásokat kezdett Vietnam ellen, s ugyanolyan népirtást,- háborús bűncselekményeket követ el, mint annak idején az amerikai imperialisták. A IX. magyar békekongresszus, a magyar békemozgalom — népünk Vietnam iránti mély testvéri érzéseitől indíttatva — ezúttal is kifejezésre juttatja szolidaritását a hős vietnami néppel szocialista hazájának védelméért vívott küzdelmében. Támogatjuk mindazokat a vietnami javaslatokat, amelyek a vitás kérdések tárgyalásos rendezésére irányulnak. Üdvözöljük a Vietnami Szocialista Köztársaság belépését a KGST-be, valamint a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság barátsági és együttműködési szerződésének megkötését. A vita utolsó felszólalója Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára volt, aki kiemelte annak jelentőségét, hogy az ENSZ 1979-et a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította. Ezután a vitát lezárták, majd Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára összegezte az elhangzottakat, az 51 felszólalás gondolatait Ezután a kongresszus egyhangúlag elfogadta az Országos Béketanács jelentését a két kongresszus között végzett munkáról, valamint a szóbeli kiegészítés és a vita összefoglalóját. Darvasi István, a szerkesztő bizottság vezetője ismertette a IX. magyar békekongresszus állásfoglalás-tervezetével kapcsolatban elhangzott észrevételeket. A módosításokkal a küldöttek egyetértettek, s a dokumentumokat egyhangúlag elfogadták. Hantos Jánosnak, a jelölő- bizottság vezetőjének indoklása után a kongresszus küldöttei megválasztották az új, 287 tagú Országos Béketanácsot. Az ezt követő szünet ideje alatt megtartotta első ülését az újjáválasztott Országos Béketanács, s megválasztotta tisztségviselőit. Az OBT egyhangú szava-, zással Sebestyén Nándornét, a Béke-világtanács elnökségének tagját választotta új elnökévé. Elnökhelyettesek: Boldizsár Iván Állami-díjas író, a BVT tagja, Eckhardt Sándor professzor, az Országos Onkológiai Intézet igazgató-főorvosa, Sztanyik B. László, az Országos Frederic Joliot- Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Intézet igazgatója. Főtitkár: Kovács Béla, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának alosztályvezetője. Titkár: Sütő Gyula. A IX. magyar békekongresszus — amelynek második napján Nagy Mária és Réczei László elnökölt —az Országos Béketanács új főtitkárának és új elnökének zárszavával ért véget. Kovács Béla és Sebestyén Nándorné — a kongresszus állásfoglalásának szellemében — a 30 esztendős magyar békemozgalom eredményes munkájának folytatását jelölte meg a jövő feladataként. A kétnapos tanácskozás záróakkordjaként a kongresszusi teremben — a Magyar Rádió gyermekkórusának tolmácsolásában — felhangzott Kodály Zoltán békedala. Állásfoglalás A IX. magyar békekongresszus megvonta a magyar békemozgalom ötesztendős tevékenységének mérlegét, s visszatekintett a békeerők küzdelmének három évtizedére. Termékeny vitában megállapította, hogy a két kongresszus közötti időszakban a mozgalom a párt és a kormány következetes békepolitikája alapján kedvező hazai , és javuló nemzetközi feltételek között, eredményesen munkálkodott a béke építésén és védelmén. A Szovjetuniónak az egész emberiségért érzett felelőssége és a szocialista közösség többi országával együtt folytatott békepolitikája, a nemzetközi békeerők együttes fellépése nyomán szélesedett és mélyült az enyhülési folyamat. Ennek volt jelentős mérföldköve 1975-ben a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet, s 35 állam által elfogadott záróokmány. Az állásfoglalás ezután hangsúlyozza: A magyar békemozgalom tevékenysége az emberiség legnemesebb ügyét, a békét, a háborús veszély elhárítását, a biztos és nyugodt jövő megteremtését szolgálja. Ez a mai és az utánunk jövő nemzedékek létérdeke. E történelmi célolk megvalósulását a békemozgalom a maga sajátos eszközeivel segíti. A magyar békemozgalom feladatai nem csökkennek az elkövetkező években serr. — folytatódott az állásfoglalás. Az enyhülés biztató folyamata az elmúlt két esztendőben sajnálatos módon lelassult. Még nem sikerült megállítani a fegvverkezési versenyt, újabb válsággócok keletkeztek. A NATO-tagálla- mok az ENSZi-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakával egyidejűleg tartottak csúcsértekezletet. Az itt kidolgozott hosszú távú fegyverkezési programjuk növekvő terheket ró a népekre, súlyosan fenyegeti a békét. Felelősség terheli az Egyesült Államok kormányát a fegvverkezési verseny új szakaszának kezdeményezéséért. A neutronfegyver rendszeresítése — amelynek előkészítése megkezdődött — súlyosan veszélyeztetheti a világ biztonságát. A magyar békemozgalom kiemelkedő feladatának tekinti, hogy támogassa a válsággócok felszámolásáért folytatott küzdelmet. Szolidárisak vagyunk a vietnami nép nagyszerű és győzelmes imperialistaellenes harcával, s töretlenül szolidárisak vagyunk az egységes, szocialista Vietnammal. Változatlanul valljuk, hogy a Közel-Keleten élő népek békéjét és biztonságát csak egy minden érdekelt fél részvételével megtartott értekezlet, minden érdekelt nép jogait szavatoló megállapodás teremtheti meg. Változatlanul szolidárisak vagyunk a fasiszta diktatúra ellen küzdő chilei hazafiakkal, a nemzeti és gazdasági függetlenségükért, a neofa- sizmus és az újgyarmatosítás ellen harcoló más latin-amerikai népekkel. A béke építése és védelme ma mindenekelőtt összefogás az enyhülés megőrzéséért és továbbfejlesztéséért, a boldogabb emberi életért. Küzde- nünk kell azonban mindazok ellen, akik önző céllal, felelőtlenül fenyegetőznek az atomháború veszélyével. A magyar békemozgalom, a IX. magyar békekongresszus szövetséget és együttműködést kínál mindazoknak a politikai és társadalmi erőknek, amelyek készek részt venni ebben a küzdelemben. Hazánkban a béke ügye nemzeti ügy. Ezt szolgálta a IX. magyar békekongresszus is. Éljünk a feltáruló páratlan lehetőségekkel, hogy a békemozgalom eljusson mindenkihez, aki szívén viseli népünk boldogulását, az emberiség békéjét! (MTI)
