Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

1978. december 3. NÉPÚJSÁG 3 Hazánkba látogat Mengisztu Haile-Mariam „Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg” Radar előtt a közéletiség Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének meghívására vasárnap hivatalos, baráti lá­togatásra hazánkba érkezik Mengisztu Haile-Mariam al­ezredes, a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormány­zó tanácsának elnöke, állam- és kormányfő. MENGISZTU HAILE-MARIAM ÉLETRAJZA Mengisztu Haile-Mariam alezredes, a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzó tanácsának elnöke 1941-ben született Addisz-Abebában, Etiópia fővárosában. Katona­családból származik, édesapja altiszt volt a császári had­seregben. A középiskolás Mengisztu Haile-Mariamot is vonzotta a katonai pálya és tanulmányait félbeszakítva, 1957-ben a katonai tiszti is­kolára jelentkezett. Két évvel később alhadnagyi ranggal fejezte be az iskolát, s a had­seregben különböző poszto­kon szolgált. A császári hatalom meg­döntésére szervezett és meg­bukott 1960-as katonai puccs után bíróság elé akarták ál­lítani azzal, hogy részt vett a szervezkedésben, de a .vádat később elejtették. A követ­kező években folyamatosan gyarapította katonai tudását, s mellette az Addisz-Abeba-i egyetemen, majd — két éven keresztül — az afrikai Mary­land állami egyetemen gaz­daságtudományi tanulmányo­kat folytatott. Az 1974-es etiópiai forrada­lom kibontakozásakor — el­sősorban a keleti front fegy­veres csapatainál — jelentős szerepet játszott a hadsereg forradalmi erőinek szervezé­sében. A feudális-burzsoá osztály elhatározta az akkori őrnagyi rangban lévő Men­gisztu Haile-Mariam meg­gyilkolását. A forradalom hí­vei időben felfedték a ter­vet és megóvták a hadsereg valamennyi haladó tisztjének támogatását élvező őrnagy életét. Az ellenforradalmi, népellenes erők orvtámadása miatt az etióp forradalmi mozgalom átmenetileg kriti­kus helyzetbe került, s ezért a hadsereg a 120 tagú, demok­ratikusan megválasztott ideig­lenes katonai kormányzó ta­nács élére 1977-ben Mengisz­tu Haile-Mariamot tette. Ve­zetésével az etiópiai nemzeti demokratikus forradalom nagy győzelmeket ért el és létrehozta a szocialista állam megteremtésének alapjait. Az országban kialakult helyzet, a forradalom ered­ményeinek megvédése meg­követelte, hogy Mengisztu Haile-Mariam alezredes ma­gára vállalja az államfői, a kormányfői és a fegyveres erők főparancsnoki tisztsé­gét is. (MTI) Közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról). ve a visszatéréshez, az ön- rendelkezéshez és az önálló állam létrehozásához való jo­gát hazája földjén. A felek megállapították, hogy a Camp David-i megál­lapodások a nemzetközi jog megsértésével jöttek létre, s ellentétesek a közel-keleti válság rendezéséről szóló ENSZ-határozatokkal. Az Egyesült Államok azért vál­lalt aktív szerepet az egyip­tomi—izraeli különbéke lét­rehozásában az arab nép ro­vására, hogy az új hármas szövetséget felhasználja be­folyásának kiterjesztésére a közel-keleti térségben és az afrikai kontinensen. A felek elítélik az ag­resszív izraeli politikát, amely abban nyilvánul meg, hogy makacsul ragaszkodik az arab területek, köztük Jeru­zsálem megszállásához és minden módon akadályozza a Palesztinái arab nép nem­zeti jogainak érvényesítését. Hafez Al-Asszad elnök is­mertette a Szilárdság Front­ja damaszkuszi csúcsértekez­letének határozatait, tájékoz­tatást adott a Bagdadban, 1978. október 26-án aláírt Szíriái—iraki megállapodás­ról, továbbá a Bagdadban tar­tott IX. arab csúcsértekezlet határozatairól. A magyar fél méltatta az arab államok akcióegységé­nek erősítését célzó damasz­kuszi és bagdadi értekezlet eredményeit, üdvözölte a Szí­ria és Irak együttműködésé­nek erősítését szolgáló bag­dadi megállapodást. Nagyra értékelte a Szíriái Arab Köz­társaság kiemelkedő szerepét az arab államok szolidaritá­sának megszilárdításáért, a különutas politika káros kö­vetkezményeinek elhárításá­ért folyó harcban. A két fél áttekintette a libanoni helyzetet és aggo­dalommal állapították meg, hogy egyes, Izraellel együtt­működő csoportok a feszült­ség fokozására törekszenek azzal a céllal, hogy szétzúz­zák a libanoni államot és fel­számolják a palesztinai el­lenállást. Elítélik Izrael li­banoni területek elleni ag­resszióit. A felek elengedhetetlennek tartják a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés ma­radványainak végleges fel­számolását. Támogatásukról biztosítják azt az igazságos harcot, melyet Zimbabwe, Namíbia és Dél-Afrika népei a faji megkülönböztetés és az apartheid politika felszámo­lásáért, szabadságuk és nem­zeti függetlenségük kivívásá­ért folytatnak. Megbélyegez­ték az afrikai országok bel- ügyeibe történő imperialista beavatkozást. A felek elítélik az izraeli és dél-afrikai fajüldöző rend­szerek szövetkezését az arab és az afrikai népek felszaba­dító harca ellen. A két fél nagyra értékeli az el nem kötelezett orszá­gok szerepét a nemzetközi problémák megoldásában és azt a tevékenységet, amelyet a nemzetközi békéért és biz­tonságért kifejtenek. A ma­gyar fél méltatta Szíriának, mint a koordinációs iroda tagjának pozitív szerepét az el nem kötelezett mozgalom­ban. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a meg­tárgyalt kérdésekben néze­teik azonosak vagy közel áll­nak egymáshoz. Hafez Al-Asszad elnök ma­gyarországi látogatása hozzá­járult a két állam közötti kölcsönös megértéshez, a ma­gyar és a Szíriái nép barát­ságának és szolidaritásának erősítéséhez. Hafez Al-Asszad köszöne­tét fejezte ki azért a vendég­szeretetért, amelyben őt, fele­ségét és kíséretét részesítet­ték. Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárát és Losonczi Pált, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökét hi­vatalos, baráti látogatásra hívta meg a Szíriái Arab Köztársaságba. A meghívást köszönettel elfogadták. (MTI) Üj szerű kezdeményezés ré­szesei lehettek azok — a saj­nos kevesek —, akik ott vol­tak Tamásiban a járási párt- bizottság nagytermében meg­rendezett Radar-fórumon, azon az esten, ahol a KISZ radarakciójának értékelését tartották, s a község vezetői válaszoltak a fiatalok kérdé­seire. Több hónap előkészítő munkája, térképező kutatása, hibát kereső és -arra az or­voslást is javasló felmérés előzte meg ezt a fórumot. A nagyközségi KISZ-bizottság szervezésével fiatalok kisebb csoportjai — radarbrigádjai vizsgálták hetekig, hónapo­kig a község életét. Külön csoport foglalkozott a kenyér- ellátással, a köztisztasággal, a parkok, virágágyások milyen­ségével, a fürdő helyzetével, a közlekedéssel, a kereskede­lemmel, a szórakozási, műve­lődési lehetőségekkel... és sorolhatnánk tovább szinte a község életének, a közéletnek minden területét. A radarbrigádok tapaszta­lataikat, észrevételeiket je­lentésben összegezték, és a hiányosságok, gondok kap­csán felmerült kérdéseket el­juttatták a község vezetőihez. Az összegző fórum a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulásának hat­vanadik évfordulóját is ün­nepelte. Szabó Erzsébet, a községi KISZ-bizottság titká­rának megnyitója után Szőke Sándor, a járási pártbizottság munkatársa emlékezett a hatvan évvel ezelőtti esemé­nyekre. Ezt követően Holek József, a községi KISZ-bi­— Nem a villanyrendőr hiánya, hanem az emberi fe­lelőtlenség — az, hogy egye­sek még a stoptáblát sem tisztelik — vezet a balese­tekhez — volt a tanácselnök válasza. — Lesz-e új bölcsőde? — Csak ha a helyi gazda­sági szervek '— mint ahogy másutt is — hozzájárulnak az építéshez. Sok-sok kérdés felmerült a fórumon. Talán kissé indula­tos volt némelyik, de ezt a kérdésfeltevők Kora indokol­ta. Viszont egy biztos, és di­csérendő. A nagyközség ifjú­sága rátalált a közéletiség ízére, a közösségért vállalt fe­lelősséggel szóltak a lakosság gondjairól, problémáiról. A fórum nem vált panasznappá, egyéni sérelmek felhánytor- gatásává. És ez jó dolog. Eb­be az örömbe ugyan beleve­gyült némi üröm is, mert az ÁFÉSZ és a sütőipari válla­lat jelenlévő képviselői vála­szaikban nem vették át a kérdezőkre jellemző nyíltsá­got, kendőzetlen őszinteséget. De hát... a közéletiséget még tanulni kell! Akár a tamási fiataloktól is. TAMÁSI JÁNOS zottság tagja értékelte a ra­darbrigádokban részt vevők munkáját, szólt az akció po­litikai jelentőségéről. Öt kö­vette dr. Mózes György, a községi tanács elnöke, aki a zsűri munkáját ismertette, ér­tékelte, majd a radarakció legjobb brigádjait jutalmaz­ták. Legjobbnak a Vízitársu­lat radarbrigádja bizonyult, második pedig a Gabonafor­galmi Vállalat radarbrigádja lett. Az est fórum jellege tulaj­donképpen csak ezután vált markánsabbá. A tanácselnök válaszolt az írásban feltett kérdésekre. Az orvosi ügyele­tek jelenlegi helyzetétől az albérlet-kérdésig sok minden szóba került. A kérdésekből és a rájuk adott válaszokból egy váro­sias nagyközség — leendő város — hétköznapjai bonta­koztak ki. Városi kérdésekről beszéltek, hiszen az albérlet­gond, a lakótelepi parkosítás, az ifjúsági ház építése, a sze­métszállítás meglévő hiányos­ságai, mind, mind városi gon­dok, problémák már. — Mi a célja, hogy az új lakótelepet a temető mellé építették ? — szegezték a kér­dést a tanácselnöknek. A válaszból kiderült, hogy természetesen semmiféle cél­zatosságról nincs szó, pusztán a terjeszkedés ténye indokol­ta, hogy a temető melletti — egyébként az új központhoz közeli — területet is beépít­sék. A temető eltüntetésére azonban — kegyeleti okokból — még jó ideig nem lesz le­hetőség. — A 61-es és a 65-ös út községbeli kereszteződésében hány karambol lesz még vil­lanyrendőr hiányában, amíg intézkedés születik? — így a következő kérdés. A kérdezők, egyben radarbrigád-tagok A tanácselnök válaszol a kérdésekre « Ifjúság- és nőpolitika a tsz-ben Az ifjúsági törvény és a nőpolitikái határozat végre­hajtásának tapasztalatait vizsgálta meg legutóbbi ülé­sén a kurdi pártvezetőség. Két beszámolót terjesztett elő Losonczi János, a pártve­zetőség titkárhelyettese, de együtt vitatta meg mindket­tőt a vezetőség. Sok a rokon vonás a két témakör, között, nemcsak azért, mert egyidő- ben — 1970 elején — hozott határozatot a nők helyzeté­ről és az ifjúságpolitikáról is az MSZMP Központi Bi­zottsága, hanem a gondok, a megoldandó feladatok is hasonlóak, amelyek eavrészt a nárt, az állami, gazdasági, társadalmi szervekre, más­részt magukra az érdekeltek­re hárulnak. A termelőszövetkezet dol­gozóinak 40 százaléka nő, egyharmada pedig harminc éven aluli fiatal. Az előbbi „stabil” adat, szinte alaku­lástól kezdve' ilyen magas az arány. Nem utolsó sorban ennek köszönhető, hogy a nők részvétele a vezetésben is megfelel ennek a szám­aránynak. Mint Bálint Ká­roly titkár összefoglalójában megjegyezte, hasonló arány­ban vettek részt a különbö­ző vezető testületek munká­jában már az 1970-es hatá­rozat előtt is a szövetkezet nődolgozói. A harminc éven aluli fia­talok az összlétszámnak ke­reken egyharmadát képezik. E téren az utóbbi években következett be folyamatos változás, hét-nyolc évvel ez­előtt alig volt fiatal a tag­ság soraiban. Mindkét arány — a 40 szá­zalék, illetve az egyharmad rész — a szövetkezet gazda­sági fejlődésének következ­ménye, pontosabban: köl­csönhatásban van azzal. Az évről évre javuló gazdálko­dás, a technikai fejlődés nemcsak megkövetelte, hogy „fiatalítson” a szövetkezet, hanem az tette lehetővé, hogy vonzó legyen itt dolgoz­ni az elsősorban helybeli fia­taloknak. A nők részére egész évi elfoglaltságot, munkát biztosít a téesz, többek közt a tojatóteleppel és azzal a dobozüzemmel, amiről nem­rég képes tudósítás jelent meg lapunkban. Ezzel ma­gyarázható, hogy — ellentét­ben azokkal a szövetkezetek­kel, amelyek csak idényjel­legű munkát tudnak biztosí­tani nődolgozóinknak, a kü­lönböző juttatások (háztáji, fizetett szabadság stb) felté­teleként nem évi 800—1000— 1200 munkaóra teljesítését írja elő az alapszabály, ha­nem 2300 órát, csak 100-zal kevesebbet, mint a férfiak­nak. A teljesítés feltételei — a január 1-től december 31- ig tartó folyamatos munka­lehetőség — biztosítva van­nak. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve minden területen érvényesül, a nő­dolgozók átlagkeresete még­is alacsonyabb a férfiakénál, ennek oka: a szakképzett nők aránya igen alacsony, mind­össze három szakmunkásnő van a szövetkezetben. Sokan — otthoni elfoglaltságuk mi­att — nem vállalják a szak­ma megszerzésével járó újabb terheket. Ám többen tanulhatnának. A gyes-en lé­vő tizennégy nődolgozó közül csak egy tanul. Köztük is, de a többi közt is bizonyára többet lehetne meggyőzni a tanulás fontosságáról. Csak így változhat meg az az álla­pot, hogy míg a vezetőség tagjainak 40 százaléka nő, a többi testületben ennél is magasabb az arány, a szak­vezetésben (tizenöt felső és tizenkét középvezető) csak ketten vannak. Ugyanakkor a szocialista brigádtagoknak csaknem a fele nő. A kilencvenkét fiatal két­harmadának van szakmája, tíznek középiskolai végzett­sége. A szövetkezet minden­ki részére — aki szakmai is­mereteit akarja bővíteni, vagy szakmát tanulni — biz­tosítja ezt a lehetőséget. Az elmúlt években általában 10 15 fiatal szerzett szakkép­zettséget. Ám vannak néhá­nyon, akik még az általános iskolát sem végezték el, en­nek pótlását segítenie kell a szövetkezetnék. Ma már te­lik a szövetkezet anyagi ere­jéből arra is, hogy évről év­re nagyobb anyagi támoga­tást biztosítson a fiatalok sportolási, művelődési, szó­rakozási igényeinek kielégí­tésére. Fokozódott is aktivi­tásuk nemcsak a termelő­munkában — valamennyi fiatal tagja szocialista bri­gádnak —, hanem a műve­lődésben is. A szövetkezet if­júsági klubja a KISZ Köz­ponti Bizottságának elismerő oklevelét kapta meg. Közéleti tevékenységüket a nődolgozók elsősorban a különböző szövetkezeti veze­tőtestületékben fejtik ki, a fiatalok a KlSZ-szervezet- ben, amelynek különböző jo­gait a szövetkezet szervezeti és működési szabályzatában rögzítették. Kétévenként megtartják az ifjúsági par­lamentet, ezeken azonban hiányzik a kellő aktivitás, a kevés számú hozzászólás zö­me is a fiatalok követeléseit hangsúlyozza, nem tartal­mazza azonban azt, hogy ki­ki hogyan képzeli el saját munkaterületén a munka jobb megszervezését, a ter­melékenység fokozását. A pártvezetőség felhívta többek közt a termelőszövet­kezet vezetőségének, a szö­vetkezetben dolgozó kommu­nistáknak a figyelmét a nők és a fiatalok közti politikai nevelő munka fokozására — a nők közt főképp a tanulás fontosságát kell hangsúlyoz­ni, többet törődni nemcsak a dolgozó, hanem a gyes-en lévő nőkkel, a fiatalok köz­életi aktivizálására kell töre­kedni —, valamint arra, hogy a szövetkezet, anyagi lehető­ségeinek megfelelően, nyújt­son segítséget a fiatalok ott­honalapításához is. (J)

Next

/
Thumbnails
Contents