Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-19 / 298. szám
1978. december 19. Képújság 3 Bonyhád Kiegészítették a városi pártbizottságot Tegnap délelőtt ülést tartott a 'bonyhádi járási párt- bizottság. Az első napirendi pont keretében megtárgyalták a város általános isikolái- ban folyó világnézeti nevelés helyzetét. A téma előadója Ambrus Mihály, a pártbizottság titkára volt. Ezt követően Horváth József, a megyei pártbizottság titkára — aki részt vett az ülés munkájában — a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága, az Elnöki Tanács és a megyei párt- bizottság végrehajtó bizottságának állásfoglalása alapján bejelentette a bonyhádi járás megszűnését. A város környék községei pártszervezeteinek irányítása ezután a városi pártbizottság hatáskörébe tartozik. Kivételt képez ez alól Hőgyész és társközségei, mert azok közigazgatásilag a tamási járáshoz csatlakoznak és így a párt- sz ervezetek is annak a járásnak hatáskörébe kerülnek át. Zomba, valamint Kéty és társközségei, a szekszárdi járáshoz csatlakoznak. Horváth József végezetül a megyei pártbizottság és a maga nevében köszönetét mondott a járási pártbizottság tagjainak eddigi eredményes . tevékenységükért, hozzátéve, hogy a pártmunka más területein a jövőben is számítanak munkájukra. A VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSE Ülést tartott tegnap délután a bonyhádi városi párt- bizottság. Az ülésen részt vett Horváth József, a megyei pártbizottság titkára is. Az első napirendi pont keretében a város egészségügyi helyzetéről tárgyaltak. Ezt követően került sor a városi pártbizottság kiegészítésére olyan módon, hogy a megszűnő járás községeinek képviselete is biztosított legyen. A városi pártbizottság új tagjai kooptálás útján kerültek a testület tagjai sorába. Az új helyzetnek megfelelően egészítették iki a végrehajtó és a fegyelmi bizottságot is. A járási pártbizottság Mátyás Istvánt felmentette első titkári funkciója alól, tekintettel arra, hogy a megyei pártbizottság tegnapi ülésén kinevezte a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának élére. Helyére a városi pártbizottság első titkárának megválasztotta Daradics Ferencet, titkári funkciójában maradt Ambrus Mihály és ugyancsak titkárnak választották meg László Pétert. A falvak bankjai ORSZÁGOS átlagot fejez ki az az adat, hogy hazánkban — hosszú évek óta — minden száz forintnyi bevételből négy-öt forintot takarékba tesznek. A betétkönyvek száma meghaladja a hatmilliót, a betétek összege pedig 120 milliárd forint' körül van. Ugyanakkor 78 milliárd forintra rúgnak azok a — túlnyomórészt hosszú lejáratú — hitelek, amelyeket a lakosság különféle célokra kért és kapott a pénzintézetektől. Elsősorban természetesen az OTP-től, mint ahogyan ott kezelik a legtöbb bevételt is, de mindkettőből évről évre nő a falvak bankjainak, a takarékszövetkeze-' teknek részesedése/ Azt szokták mondani, hogy a takarékszövetkezet amolyan kistestvére az OTP-nek. Figyelembe véve például a takarékszövetkezetek 15 milliárdos betétállományát — az OTP-nél ez a szám 71, a postánál pedig 34 milliárd —, indokolt ez a megállapítás. Ettől eltérő képet kapunk azonban, ha azt is tudjuk, hogy az ország 3050 települése közül 2800 tartozik a csaknem másfél millió tagot számláló 296 takarékszövetkezet működési körzetébe, ahol 1360 egysége van a hálózatnak. A felsorolt arányok és takarékszövetkezeti adatok is világosan mutatják, hogy a falu bankjai csaknem kizárólag ott állnak a lakosság szolgálatára, ahol' a betételhelyezési és hitelfelvételi igények egyébként nem, vagy csak részben kielégítettek, így határozza meg rendeltetésüket az idén róluk megalkotott törvényerejű rendelet és annak a közelmúltban nyilvánosságra hozott végrehajtási utasítását jelentő pénzügyminiszteri rendelet is. Mindkét jogszabály 1979. január elsején lép hatályba. Magyarországon több mint húsz év óta vannak takarék- szövetkezetek. Részint eddigi munkásságuk elismerését, részint jövőbeli fontosságukat fejezi ki, hogy szocialista szövetkezeti mozgalmunk többi ágazatához hasonlóan, rájuk vonatkozóan is* magas szintű jogszabály jelent meg. Feladatuk továbbra is az, hogy szövetkezeti alapon dolgozó pénzintézetekként segítsenek az állampolgároknak a takarékosságban, kölcsönök felvételében és másféle szolgáltatásokkal. Működési körükbe a megye- székhelyek kivételével nem csupán külön települések, hanem egyes helységek ál- lamigazgatásilag pontosan meghatározható részei is bevonhatók. A takarékszövetkezeti tag — a közgyűlés döntésétől függően — 100— 500 forint értékű részjegygyei lép be ebbe a közös pénzintézetbe, amely lényegileg ugyanolyan " önkormányzati elvek szerint látja el feladatait, mint bármelyik, más célra alakult magyar- országi szövetkezet. Közismert a jelmondat, hogy „útba esik jövet-menet a takarékszövetkezet”. Ennek az elérhetőségnek azért van nagy jelentősége, mert nélküle gyakran 15—20 kilométerre vagy még nagyobb távolságra kellene utaznia annak a falun élő embernek, aki pénzt akar takarékba tenni, illetőleg kölcsönt akar felvenni,, például háztáji vagy kisegítő gazdaságának megalapozásához, korszerűsítéséhez. A takarékszövetkezet 50 ezer forint erejéig adhat hitelt szarvasmarha-hizlaláshoz, -tenyésztéshez, s ahhoz, hogy a tag hízó-, illetőleg tenyészállatokat szerezzen be valamelyik vállalattól, mező- gazdasági nagyüzemtől, vagy annak közvetítése révén máshonnan. Állati férőhelyek létesítésére, helyreállítására, korszerűsítésére további, legfeljebb 25 ezer forint kölcsönt folyósíthat. Korszerű állathízlaló rendszerek kialakítására —■ mezőgazdasági termelőszövetkezet vagy ÁFÉSZ szervezésében — 50 ezer forintig vehető fel tagj kölcsön. Aki mezőgazdasági kisgépet akar vásárolni, az a vételár 80 százalékáig, de 50 ezer forintnál nem nagyobb hitelt kaphat. ELŐNYŐS a kistermelőknek az is, hogy havonta egy összegben vehetik fel a takarékszövetkezetben a tejipari vállalatnak eladott tej ellenértékét. Kölcsönt kaphatnak a tagok a takarékszövetkezettől lakásépítésre, házvásárlásra, különféle tartós fogyasztási cikkekre, sőt, külföldi utazásokra is. Mindemellett foglalkoznak ezek a szövetkezetek személy- és vagyonbiztosítással is. GULYÁS PÁL ...az iskoláért... lítani a nyolctantermes iskolát... E vállaláshoz szorosan hozzátartozik a Dombóvári Unió Ipari Szövetkezet „vállalása’’ is, bár Horváth József műszaki vezető azt mondja — nem várnak a munkáért külön elismerést, mert ők is a megyeszékhelyen akartak segíteni. — A plusz nyolc tanterem- nyi építőelem legyártása zavart akozott a termelésben? — kérdeztük Horváth Józseftől. — Különösebben nem. A sorozatot úgy szerveztük, hogy a szekszárdi elemek kerüljenek munka alá, egykét partnerünkkel kellett tárgyalni, kis határidő-módosításról, különben csak itt, az üzemen belül volt tennivaló: másként szervezni, szorosabbá tenni a termelés ütemét. Amikor dr. Nedók Pál megkeresett bennünket, készséggel rendelkezésükre álltunk. Sőt, ha az elemek összeállításához is segítséget kérnek, megyünk. Egyébként úgy tudom, hogy a TOTÉV és más szekszárdi vállalatok, meg szocialista brigádok megmozdultak a nyolctantermes iskola ügyében. Mi is így tudjuk. S bízhatunk benne, gyorsan fölépítik a fa-iskolát. Figyelemmel kísérjük a kertvárosi iskolaügyet, s az első jelentős társadalmi munkaakció résztvevőit éppen ezért felsoroljuk: Kiss János brigádvezető, Borbély István, Balogh István, Bocs József, Farkas István, Dávid József és Kovács Zoltán. December 9-én a ZIL-es sofőrök bri- gádvezeője Sőtér Kálmán volt. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: BAKÓ JENŐ Megérkeztek az elemek, mindenki rakodik Három gépkocsira való hullámpalát kellett lerakni ——1 brigád miért választóiig ta Háry Jánosnak, a g\ szekszárdi nagy obsi- J tosnak a nevét, nem tudni, mert 1972-től jött az ukáz, hogy ne a brigádvezetőről, például a mi esetünkben Kiss János kistehergép- kocsi-vezetőről nevezzék el a szocialista brigádot — 1962- ben alakultak brigáddá a szekszárdi tehertaxisok —, hanem valami történelmi vagy eféle nevet válasszanak. Szekszárdiak, s tetejében eléggé vidám kedvű fickók — a Háry János nevét vették fel, írták a brigádnapló piros födelére, amelynek lapján egy új akció, a szekszárdi iskola fuvarozásának vállalása és teljesítése bekerült. Kovács Zoltán, a szekszárdi Volán Iroda vezetője, a tehertaxisoknál korábban patronáló, 1972-től belbrigád- tag, szervezte meg az akciót: Egy kommunista műszakot és egy szabad szombatot áldoztak a szekszárdi iskolaügy oltárán. Tizennégy teherkocsira tudták feltenni a majdan a IV-es iskola mellé építendő nyolctantermes fa-iskola elemeit. November 25-én volt az első műszak, és december 9-én a második. A tehertaxisok beültek a ZIL- ek fülkéibe, elmentek a dombóvári Unió-ba és felpakolták a tengernyi faház- elemet. Kézzel, daru nélkül. — Miért vállalkoztak a társadalmi munkára? —kérdeztük Balogh István gépkocsivezetőtől. — Mi csak így, kétkezi munkánkkal tudunk a szekszárdi iskolakérdés megoldásához járulni, tudjuk, menynyire égető ez az ügy, s ezért pakoltuk ide két nap alatt az egész iskolát. December 9-én kora reggel indultak a tehergépkocsik Szekszárdról. A rendkívüli időjárás miatt kicsit késve érkeztek vissza, de épségben meghozták az iskolát. A két műszak alatt ösz- szesen tizennégy szerelvény építőelemet hoztak, lepakolták az iskolaudvaron, befedték nájlonnal, s most már újabb brigádokon lehet a sor: segítsék mielőbb felálA szépség és a hasznosság fogalmairól, kapcsolatáról az emberi gondolkodás kezdeteiről mindmáig vitáznak a filozófusok. Eszünk ágába sem jut avatatlanul beleszólni ebbe a filozófiai eszmecserébe, csupán arra a nagyon is gyakorlati terepre invitáljuk az olvasót, ahol a szép és a hasznos — olykor pedig a rút és haszontalan — mindennapos meg- jelnési formáit filozófiai tankönyv nélkül is tanulmányozhatjuk. Ez a terep: a boltok pultja. Amiből alighanem máris kitetszik, hogy a szépséget ezúttal nem Arisztotelész vagy Kant közreműködésével próbáljuk ábrázolni, hanem alkalmazott és tömeges, tehát gyári és árusítási alakjaiban. Ez a tanulmányozási módszer pedig egyenesen elvezet az ipari formatervezés témaköréhez. Ám mielőtt erről szólnánk, érdemes még egy pillanatra fölidéznünk az iménti filozófiai párosítást: a szépnek és a jónak, a hasznosnak a kapcsolatát. Kérdés lehet ugyanis: mi a keresnivalója a formának, tehát a szépnek abban a növekvő erőfeszítésben, amely éppenséggel a hasznosság — más szóval: a gazdaságosság — gyarapítására irányul? Bármily különösnek tűnjék azonban: a forma, s vele együtt a formatervezés gyakori mellőzése, háttérbe szorulása is a termékszerkezet avultságával, a gazdaságosság mérsékelt javulásával függ össze. Aligha kell bizonyítani ugyanis, hogy az ipari forma a legszorosabb kapcsolatban van az ipari tartalommal; azzal tehát, hogy a tetszetősebb külsejű, szép vonalú, ízlésesen csomagolt, modern színekben megjelenő áru kelendőbb, itthon is és az exportpiacokon is jobban értékesíthető. Ehhez járulnak még azok a közvetlenebb kapcsolódási pontok, amelyek a forma és a gazdaságosság összefüggéseit egyértelműbbé teszik; ilyen például a gépiparnak az a lehetősége, hogy a funkcióhoz pontosan igazodó forma anyagot is megtakarít, kizárva, hogy- túlsúlyos, szükségtelenül kilóra gyártott alakot öltsön a gép. Az ipari formatervezés tehát — azon túl, hogy ízlésformáló, közművelődési szerepköre nyilvánvaló — nem valamiféle kívülről vagy felülről a gyártási folyamatba erőszakolt „ráadás”, hanem a korszerűség, s vele együtt a gazdaságosság mellőzhetetlen tényezője. S ha mégis mellőzik, az közvetve bár, de a korszerű termékszerkezet kialakítására ösztönző vállalati nyomáshiányt tükrözi! Ebbe a nagyobb összefüggésrendszerbe illesztve célszerű szólnunk két jogszabályról; mindkettő a közelmúltban jelent meg, s azt célozza, hogy a forma és a tartalom az ipari termelésben is jobban közelítsen egymáshoz. Az Elnöki Tanács legutóbbi ülésén új törvényerejű rendeltben korszerűsítette a mindmáig érvényben volt, 71 esztendeje született jogszabályt az ipari mintaoltalomról. Arról van szó, hogy az ipari termékek külső, formai jegyeit — azt a szellemi produktumot tehát, mellyel ez a külső alakot öltött —, külön védelemben, szaknyelven: ipari mintaoltalomban részesíti az Országos Találmányi Hivatal. Talán nem felesleges hozzátenni, hogy sok egyéb mellett az új jogszabály előírja: a mintaoltalommal védett termékek megalkotásáért a tervezőknek anyagi ellenszolgáltatás is jár. A másik jogszabály: négy ipari miniszter közös rendelete formatervezési nívódíj alapításáról. Az évente odaítélt díjakra olyan ipari gyártmánnyal vagy gyártmánycsaláddal lehet pályázni, amely — immár a rendelet szóhasználatával — „célszerűen és esztétikusán kialakított, kimagasló és előremutató értékű külsővel rendelkezik”, továbbá: „műszakilag kifogástalan, gyártása gazdaságos és előnyösen értékesíthető”. A szépnek és a jónak, az esztétikusnak és a gazdaságosnak korszerűen értelmezett összhangját tükrözi a jogszabály. Korszerű? Nos, ne hamarkodjuk el a választ, a következő sorokat ugyanis Arisztotelésztől idézzük: „...szép az, amire törekednünk önmaga mivoltáért érdemes, és ami ezért dicséretre méltó, vagyis az ami... jó és éppen mert jó, kellemes.” Erről van szó napjainkban is, és ámbár sokirányú elfoglaltságuk miatt aligha ajánlhatjuk a gyárak irányítóinak, hogy nagy horderejű döntéseikhez tanulmányozzák az ókori szerzőt, nem árt tudniok: a szép önmagáért is dicséretes, egyszersmind — a bevétel oldaláról nézve — kellemes is. TÁBORI ANDRÁS
