Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-19 / 298. szám
2 ^tsÉPÜJSÁG 1978. december 19. Gromiko és Vance találkozója előtt Sajtószemle a két fővárosból MOSZKVA Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter e heti találkozója előtt a szovjet sajtó- az elmúlt napokban számos cikkben elemezte a szovjet— amerikai kapcsolatok helyzetét, várható alakulását. A Pravda vasárnapi számában hangsúlyozta: az utóbbi időben vannak kedvező fejlemények, mindenekelőtt a Szovjetunió fáradhatatlan erőfeszítései és a világközvéleménynek a SALT—2 megkötését támogató határozott állásfoglalása eredményeként. Ezzel egyidőben azonban a hidegháborús körök tevékenysége is megerősödött és ez veszélyezteti a tárgyalások sikerét. A szovjet lap figyelmeztet az abban rejlő veszélyre is, hogy a SALT—2 ellenfeleit az amerikai kormányzat más fegyverkezési programok ígéretével igyekszik „lecsendesíteni”. Szovjet részről igen keményen elítélik azokat, akik a szovjet—amerikai kapcsolatok megrontására, a viszony kiélezésére törekszenek, és ehhez hazug ürügyeket keresnek. A Pravda hétfői számában Jurij Zsukov említ meg egy ilyen példát, az U. S. News and World Report című amerikai hetilapnak egy cikkét, amely a szovjet— amerikai kereskedelem fejlesztése ellen hadakozik, azzal a hamis állítással, hogy az ilyen fejlődés a Szovjetunió katonai potenciálját erősítené. Az ismert szovjet hír- magyarázó leszögezi: a Szovjetunió szívesen vásárol amerikai technikát, az Egyesült Államokban készített berendezéseket, de meg tud lenni ezek nélkül is. Az amerikai üzletemberek viszont nagy értékű rendeléseket veszítenek el, ha a kereskedelem fejlesztésének ellenfeleire, hallgatnak. WASHINGTON Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: „Remélem, hogy — az eddigi haladást figyelembe véve — megoldjuk a még fennmaradt kérdéseket és előkészítjük az új SALT-egyez- mény megkötését” — jelentette ki Andrej Gromiko külügyminiszterrel való újabb tárgyalásai előtt Cyrus Vance, az amerikai diplomácia vezetője. Vance vasárnap, az NBC televízióban sugárzott nyilatkozatában derűlátóan beszélt a Gromikóval csütörtökön és pénteken Genfben folytatandó tárgyalásairól. A találkozótól, amint Vance is utal rá, általában azt várják: sikerül megállapodnia a második SALT-szerződés néhány, még nyitott kérdésében, s már Genfben megszülethet a végleges egyezmény. Ebben az esetben a két külügyminiszter . a januárra Washingtonba tervezett szovjet— amerikai csúcstalálkozó előkészítéséről is tárgyal majd. Az Associated Press (AP) amerikai hírügynökség és az NBC televízióhálózat felmérést készített arról, hogyan vélekedik az átlagamerikai a fegyverkezési hajsza megfékezéséről, különösen a hadászati támadó fegyverrendszerek (SALT) korlátozásáról. A felmérés arról tanúskodik, hogy az amerikai állampolgárok háromnegyede támogatja a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozását célzó második szovjet— amerikai megállapodás aláírását. Az elmúlt két évben ez a legmagasabb arány, amelyet hasonló témájú közvélemény-kutatások eredményei kimutattak. Belgiumi választások Két új kommunista képviselő Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Bár a vasárnap lezajlott belga parlamenti választások végeredményét hivatalosan, még nem iközölték, a nem hivatalos adatok alapján megállapítható, hogy a parlamenti erőviszonyok szempontjából az 1977 áprilisában megtartott legutóbbi választásokhoz képest nem változott lényegesen a helyzet. A két nagy párt, a szocialista és a ikeresztényszociar lista (mindkettő flamand és vallon szárnyra oszlik), megtartotta kétharmados többségét a iképviselőházban, és ez megadja számukra a lehetőséget, hogy egymás között döntsék el Belgium regionális felosztását, amely az alkotmányozó parlament fő feladata lesz. A vasárnapi választások két fontos tényt mindenesetre világossá tettek. Az egyik: a flamand keresztényszocialisták, élükön Leo Tinde- mans volt miniszterelnökkel, nem érték el azt a sokszor hangoztatott céljukat, hogy Vasárnap rendkívüli parlamenti választásokat tartottak Belgiumban. Képünkön: Leo Tindemans volt miniszterelnök az eredmények közlésére várva. (Képtávírónkon érkezett.) abszolút többséget szerezzenek Flandriában. Tindemans puccsszerű lemondása tehát hiábavaló volt. A másik fontos tény: a választók kedvetlen hangulatban járultak az urnákhoz. Bár Belgiumban a szavazás kötelező, mintegy 10 százalékra tehető azoknak a száma, akik vágy nem szavaztak, vagy üres szavazólapot helyezték az urnákba. A Belga Kommunista Párt — a nem hivatalos végeredmény szerint — megduplázta szavazatainak számát és az eddigi két képviselővel szemben négy mandátumot nyert. A hivatalos végeredmény kihirdetése után a belga király valószínűleg megbízottat fog kinevezni, aki megkezdi a kormányalakítási tárgyalásokat. A legtöbb megfigyelő szerint a kormány megalakítása hosszú időt fog igényibe venni. Belgium külpolitikája semmi esetre sem fog változni akárki alakítja is meg az új kormányt. Szovjet-osztrák tárgyalások Milyen előjellel? Szovjet—osztrák külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek hétfőn, Moszkvában. Dr. Willibald Pahr, az Osztrák Köztársaság külügyminisztere a szovjet kormány meghívására érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba. Hétfő esti kommentárunk Mikor Carter, az Egyesült Államok elnöke ünnepélyesen bejelentette, hogy országa 1979. január elsejétől felveszi a teljes jogú diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal, sietett hozzátenni: reméli, hogy a Szovjetunió „jól fogadja” majd a döntést. Nos, az Egyesült Államok mai vezetői is igen jól tudják, hogy hosszú évtizedeken keresztül éppen a Szovjetunió állott ki teljes nagyhatalmi súlyával azért, hogy a Kínai Népköztársaságot elismerjék és felvegyék az ENSZ- be. Portugállá újra zsákutcában A régi mondás ilyetén átalakítása akár mottója is lehetne a portugál politikai élet következő időszakának. A kormányválság ugyanis jó fél esztendős viharok, fordulatok és meglepetések után véget ért, de olyan módon, hogy az országnak ezután újabb, nem kevésbé súlyos — bár némileg más jellegű — zavarokkal kell szembenéznie. A parlament múlt heti bizalmi szavazásában olyan kormány maradt talpon, amelyet okkal-joggal tartanak — elfogult és semleges szemlélők egyaránt — az 1974-es fordulat utáni legjobboldalibb kabinetnek. Mota Pinto függetlennek nevezett, de nagyon is egyértelműen elkötelezett „csapata” tulajdonképpen a politikai kényszerhelyzetnek köszönheti első és egyben sorsdöntő csatájának megnyerését. A parlamentben ugyanis nemhogy többsége, hanem minden eddigi kormánynál csekélyebb kisebb-^ ségi tábora van. Teljes mellel a négy nagy párt közül csak a legjobboldalibb Demokrata Szociális Centrum (CDS) áll ki mellette. A magát — eszméit tekintve indokolatlanul — szociáldemokratának nevező- másik jobboldali pártnak már jó néhány kifogása volt a Mota Pinto által beterjesztett kormányprogrammal kapcsolatban, s 70 képviselője csupán azért szavazott a kommunisták bizalmatlansági indítványa ellen, hogy ne bukjon meg azonnal ez a számukra egyébként közel elfogadható kormány. Carnei- ro pártja a parlamenti vita öt napja során váltig fontolgatta, hogy tartózkodik a szavazástól, s csak az utolsó pillanatban döntött másként. Valószínűleg azért, mert úgy vélték, hogy a Mota Pinto megbuktatása utáni politikai fejleményekben kínálkozó két lehetőség egyike sem szolgálja automatikusan a párt érdekeit. Csak valószínűleg. Annál viszont jobb egy jobbról befolyásolható kormány. Mert mi történt volna, ha a- parlament nem szavaz bizalmat? A kevésbé valószínű lehetőség, hogy Eanes államfő még egyszer — utoljára — próbálkozik független kabinet megteremtésével. Ez újabb hónapokra elhúzta volna a kormányválságot, a kívánatosnál nagyobb lehetőséget adva az elnöknek a kormányzás irányítására. A másik kézenfekvő esély az új választások kiírása volt. S bár ez a jelenlegi népszerűségi mutatók szerint nem lenne kedvezőtlen a jobboldali pártoknak, a választási hadjárat során még sok minden történhetett volna. A parlamenti választások- - tói való félelem sarkalta a legnagyobb portugál pártot, a szocialistákat is arra, hogy kénytelen-kelletlen elfogadják Mota Pinto kormányát. Pedig Soares pártjának volt igazán a kezében a bizalmi szavazás sorsa, hiszen 102 képviselőjével „lét és nemlét” felett dönthetett. Csakhogy az elmúlt két esztendőben kisebbségben kormányozó párt vészesen veszített népszerűségéből, ami ősszel az evorai helyi választásokon is látványosan bebizonyosodott. Ha tehát vállalja a kockázatot, s tavasszal a választópolgárok mérlegére áll, valószínűen „könnyűnek ta- láltatik”. így viszont még mindig a legnagyobb parlamenti erő és ezzel jól-rosz- szul befolyásolhatja a politikai irányítást. Soaresék tehát belenyugodtak az általuk is mélységesen konzervatívnak nevezett új kormány létébe. Ezzel pedig mindabba, ami Mota Pinto vonalával együtt jár. A minden eddiginél keményebb takarékoskodásba, amely természetesen elsősorban a lakosság szegényebb rétegeit, a munkásokat, a parasztokat, a vagyontalan kispolgárokat sújtja. A tőkés és nagybirtokos köröknek nyújtandó minden eddiginél nagyobb kedvezményekbe, az államosítások megtorpedózásába. Szóval olyasmibe, ami már nemcsak az 1974 utánj haladó vívmányoknak, hanem a Szocialista Párt programjának is messzemenően ellentmond. Márpedig egy ilyen megalkuvó politika aligha növelheti a párt elégedetlen táborának lelkesedését. Nyilván Soaresék is látták ezt, csak éppen kiutat nem leltek a kutyaszorítóból. Mert az egyetlen lehetőséget makacs következetességgel elvetik: nem hajlandók együttműködni a baloldal másik fő erejével, a kommunista párttal. Pedig együtt még- ma is biztos többségre számíthatnának nem csupán a parlamentben, hanem általában a portugál tömegek körében is. A párt zöme azonban egyelőre kitart a Soares-féle vonal mellett, s a baloldali egységet követelő szárny kisebbségben van. így aztán nem merész jóslás az, hogy Portugália új válságok _ küszöbén áll. A jobboldali kormányzat a maga módján kísérli meg gyógyítani a kínzó gazdasági kórt. A dolgozó tömegek már ma is nagyfokú elégedetlen-- sége ennek hatására nyilván fokozódik, a szociális feszültség élesebb, a politikai légkör nyügtalanabb lesz. A pártok pedig alighanem áldatlan, késhegyig menő harcot vívnak majd a parlamentben és azon kívül. Míg aztán végül mégiscsak az elkerülhetetlen választási csatában keresnek majd megnyugtatóbb megoldást. (-r-y) Portugáliában számos helyen tiltakoznak a Mota Pinto kormány agrárpolitikája miatt, amely a szövetkezeti földterületek magánkézbe való visszaadását célozza. Képünkön: felvonuló mezőgazdasági munkások Alentejóban. Éppen most aktuális emlékeztetnünk arra is, hogy ez a szovjet magatartás jottányit sem változott akkor sem, amikor — egyedül és kizárólag Peking hibájából — megromlott a szovjet—ikínai viszony, sőt akkor sem, amikor a maoista külpolitika alapja a szovjetellenesség lett. Moszkvában a kétoldalú kapcsolatok rohamos hanyatlása ellenére sem tértek el attól az alapállástól, hogy külpolitikát csak reális alapokon lehet csinálni, a reális pedig az, hogy Kína ügyeit Pekingből és nem a tajvani fővárosból, Tajpej- ből intézik. A Szovjetunió és a szocialista országok mindig is valották a diplomáciai kapcsolatok, az államközi érintkezés fontosságát és most is azt teszik. Egészen más kérdés azonban az, hogy egy-egy ilyen kapcsolat milyen előjellel születik meg és mire kívánják azt felhasználni. Hogy a kérdés mennyire jogos, azt világosán mutatja a kínai—japán kapcsolatfelvétel, amelynek kapcsán Peking egy pillanatra sem csinált titkot abból, hogy a Tokióval létrejött kapcsolatot egy harmadik ország, a Szovjetunió ellen kívánja „értékesíteni”. Az ilyen magatartás ellentétes az ENSZ alapokmányával éppúgy, mint az elemi diplomáciai gyakorlattal és a nemzetközi szokásjoggal. És ne feledjük: Pekingben már most, a kapcsolatfelvétel bejelentését közvetlenül követően magas helyről hallatszanak olyan hangok, hogy az amerikai—-kínai közeledést „a hegemonizmus” (ez a kínai szóhasználat szerint a Szovjetuniót jelenti) elleni harcra kell felhasználni. Ha két ország felveszi egymással a diplomáciai kapcsolatokat, abban önmagában nincs kivetni való. Ha azonban ezt hidegháborús, az enyhülést fenyegető célokra használják fel, akkor a helyzet egészen más. Peking részéről nyilvánvalóan ez a szándék, hogy valóban így lesz-e, az nagyban Washingtonon múlik. HARMAT ENDRE PANORÁMA BRÜSSZEL Nagy János külügyminiszter-helyettes látogatást tett Belgiumban és Luxemburgban. Eszmecserét folytatott Raoul Schoumakerreb a -belga külügyminisztérium főigazgatójával, illetve Charles Reichlinggel, a luxemburgi külügyminisztérium főtitkárával a kétoldalú kapcsolatokról és nemzetközi kérdé, sekről. BAGDAD Szaddam Husszein iraki alelnök kubai látogatásának befejeztével hétfőn visszatért Bagdadba. KUVAI.T Abu Dhabiban vasárnap véget ért miniszteri értekezletén a Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) úgy döntött, hogy felemeli a kivitelre kerülő olaj árát. Az áremelést négy szakaszban valósítják meg. A kőolaj ára 1979. január 1-től 5 százalékkal emelkedik. Az év folyamán még három árváltozásit hajtanak végre; áprilisban, júliusban, majd ok- * tóberben. Ezek eredményeként végül is_ a kőolaj ára 14,5 százalékkal lesz magasabb a-jelenleginél. Az áremelést azok a jövedelemkiesések teszik szükségessé, amelyeket az olajexportáló országok az amerikai dollár árfolyama esésének következtében szenvedtek el, emellett azonban a döntés meghozatalához hozzájárult a nyugati világban tapasztalható általános infláció is. Az infláció következtében ugyanis az olajexportáló országok számára rendkívüli módon megdrágultak a nyugati piacokról beszerzendő ipari termékek.
