Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
1978. december 17. NÉPÚJSÁG 5 A korszakváltás kérdései Napjainkban a közgazdászok „világgazdasági korszakváltásról” beszélnek. A kölcsönös függőség az országok között tovább erősödik. De nem feltétlenül kell szakembernek lenni, a laikus is érzi az új helyzetet. Ugyan kivel nem fordul elő, hogy egyszer-egyszer ösztönösen beletemetkezik az emberiség gondjaiba, s a politikai és gazdasági jelenségek összevisszaságából a jövőt firtatja? Ezt tette idén megjelent könyvében Simái Mihály akadémikus is. A „Kölcsönös függőség és konfliktusok a világgazdaságban”, a közgazdász elemzésén túl humán szempontok alapján is méri az emberiség életre valóságát, körvonalazza az oly sokszor misztifikált „korszakváltás” ránk háruló feladatait. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Simái Mihály akadémikussal. — Annak ellenére, hogy az emberisig veszélyérzete ma már sokkal nagyobb, mint mondjuk egy évszázada volt, szükségesnek éreztem az ún. globális problémák vizsgálatát, amelyek a XX. század hátralévő részében és azután is megszaporítják gondjain, kát. Természetesen, könyvem elsősorban közgazdász szemmel készült, de nem kerülhettem el a választ arra a kérdésre sem: mennyire képes, illetve lesz képes az emberiség az új helyzethez igazodni, a belőle fakadó problémákon felülkerekedni ? — Ennyire új lenne a helyzet, hogy már ez a kérdés is felmerül? — Minden túlzás, dramati- zálás nélkül: számunkra szokatlanul új. Ha kinyitjuk a szemünket és higgadtan körülnézünk, látjuk: viszonylag számottevő, mélyreható változások zajlanak a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban, azokban az országokban, illetve országcsoportokban, amelyek meg-' határozó szerepet játszanak a világban. A fejlett tőkésországok fejlődése lassúbbá, ellentmondásosabbá vált. Szabadkereskedelmi politikájukat protekcionizmusra cserélik, az együttműködési törekvések helyett vagy azok mellett gyakoribbak a konfliktusok közöttük. Változások mennek végbe a szocialista országokban is. A szocialista világrendszer sakkal heterogénebb, mint korábban, ráadásul a közepes fejlettségi szint legfelső lépcsőfokát is több állam már átlépte. A most kezdődött fejlődési szakasz hosszú és nehéz lesz, 20—25 évet is igénybe vehet, amíg magasan fejlett államokká válnak. Üj helyzet alakult ki a fejlődő országok körében is. Az emberiség történetében még soha nem fordult elő, hogy a létező államok többsége — a mintegy 160 országból legalább száz — a gazdasági elmaradottság felszámolását tűzte ki maga és a világ elé alapvető célként. De új a helyzet abból a szempontból is, hogy az emberiség történelme során . először olyan problémákkal néz szembe, amelyek vagy az egész világot, vagy annak egy részét átfogják, és megoldásuk csak nemzetközi együttműködés révén lehetséges. — Ha jól értettem, ez az a bizonyos kritikus pont jövőnk szempontjából? — így igaz. Olyan gondokról van szó, amelyeket egyedül már nem lehet, kellő felismerés híján közösen pedig még nem tudunk felszámolni. Legkézenfekvőbb probléma a környezetvédelem, amely a világ valamennyi országát ténylegesen érinti. Az államok e tekintetben egyáltalán nem szigetelhetők el a nemzeti határokkal egymástól. Más jellegű, de általános gond a fegyverkezési verseny is. Jelenleg az emberiség mintegy 400 milliárd dollárt fecsérel pusztító eszközökre — a Föld 36 legszegényebb országának egy évi jövedelmét. Ez az összeg akkora, amit a világ ma már nem engedhetne meg magának! Globális probléma az éhség is, jóllehet, „csak” néhány országban okoz komoly nehézségeket és tragédiákat. Napjainkban mintegy ezer millió ember rosszul táplált vagy éhezik a világon. — A most felnövekvő nemzedék — legalábbis hazánkban — nem ismeri az éhezés borzalmait, a fegyverek veszélyeit. A problémák megoldásából viszont — ha jól számolom —, ennek a nemzedéknek kell igazán kivennie a részét. — Én bízom a fiatalokban. Szerencsére, Magyarországon nem ismerik az éhezést, de sokan szenvednek tőle szerte * a világon. A világ lakossága jelenleg 4,3 milliárd, ebből több mint két és fél milliárd ember elmaradott országokban él, s közülük csaknem 1,7 milliárd fiatal. Vagyis világméretekben gondolkodva, a most felnövekvő nemzedék sajnos ismeri az éhezés szörnyűségeit. Amj a leszerelésért vívott harcot illeti, az minket, magyarokat is közvetlenül érint, hiszen anyagi eszközeink egy részét honvédelemre kell fordítanunk. Mindenki tudja, ma már nincsenek sebezhetetlen pontok a világon. Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán hallottam: a Szovjetunió és az Egyesült Államok a mai nukleáris felikészültség szintjén képes arra, hogy az atomháború első húsz percében elpusztítsanak mintegy száz millió embert, lerombolják egymás területén a legnagyobb városokat. A veszélyt tehát ismerjük, meggyőződésem, hogy a történelemben az emberiség számára most először van meg a lehetőség mindenfajta háborús veszély elhárítására. Ez a lehetőség nagy mértékben azon múlik, mennyire találnak követőkre a szocialista országok békekezdeményezései. A nemzetközi erőegyensúlyon alapuló béke helyébe egy szervezett biztonsági rendszer léphetne, amely nemzetközi megállapodások sorozatára épülne — az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányához hasonlóan. Ez a békerendszer aztán idővel elvezethetne a fegyverek nélküli világ megteremtéséhez ... — - Az álom gyönyörű, ön szerint az emberiség már képes ezt megtenni? — Nehéz erre egyértelműen válaszolni. Alaptermészetemnél fogva, optimista vagyok. Az azonban tény, hogy az emberiség egéáze társadalmi fejlettségét - tekintve még nem jutott el erre a szintre, a leszereléshez, s általában a világproblémák megoldásához csupán a technikai feltételek biztosítottak. További jelentős változásokra van szükség. Azután hatékonyabb együttműködésre, összhangra, közös tenniaka- rásra az ember és ember, állam és állam között. És ez még nem az igazi. A világ- helyzet változásai sokkal több erőfeszítést követelnek tőlünk, mint amennyit korábban hittünk — és tettünk. De ha mindez megvalósul, lesz gyógyír mindenre. Szekszárdi A Wosinsky Mórról elnevezett utca Szekszárdon. Csupa apró, kis ház egészen a sétakertig. A szekszárdi korzó. Tele üzlettel. Vele szemben állt, illetve áll ma is a süket korzó, amely csak a másik oldalhoz képest volt süket, mert kevés volt itt az üzlet. Épül az ötven lakásos bérház a Mártírok terén. Díszszemle április negyedikén. A háttér a régi Patyolat. képpárok Ez került az utca egyik oldalára, de a másik oldalon is hasonlóan szép lakóépületek alakították át a városképet. Az előbbi logikát követve, most ennek az oldalnak kéne süketnek lenni, mert itt csupán csak egy üzlet maradt, viszont szemben, a másik oldalon négy is van. Most ide hordja a város apraja és nagyja a pénzt, de kamatra itt adnak is ha valakinek kell. A hajdani kócerájt már lebontották, most szálló került a helyére. Fotó: Bakó Jenő KOCSI MARGIT Idény végi kiárusítás 1962 februárjában, sok áru talált olcsón gazdára a jelenlegi OTP helyén. Ugyanez ma, A háttér egy művelődési házzal több lett.
