Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-16 / 296. szám
a Képújság 1978. december 16. Napirenden: a megye mezőgazdasága Hatékonyabb munkát a dolgozók érdekében Havasi Ferenc felszólalása A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium képviseletében Kovács Sándor miniszterhelyettes és a megye vezetőinek — dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára, dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese és Horváth József, a TE- SZÖV titkára — részvételével tegnap a megyei tanácson értékelték Tolna megye mező- gazdaságának és élelmiszer- iparának 1978-as eredményeit és megvitatták, az 1979-es feladatokat. Dr. Kálmán Gyula kiemelte, hogy a minisztérium és a megye vezetői között jó a kapcsolat, ami sok probléma megoldásában jelentett segítséget. Külön hangsúlyt kapott a húskombinát beruházása és a működtetéséhez szükséges alapanyaghelyzet. Az állattenyésztés eredményeinek növelése érdekében különösen a rét-, legelő-, a tömeg-, a szemes és ipari ab- raktakarmány-gazdálkodás, valamint az állategészségügyi helyzet terén kell előbbre lépni. Kovács Sándor miniszterhelyettes elismeréssel nyilatkozott a megye 1978-as eredményeiről. (Folytatás az 1. oldalról) síthatják a munkaerőt. A felesleges és korszerűtlen termékek gyártásának megszüntetésével felszabaduló munkaerő átcsoportosítását a szakszervezetek támogatják, s egyben fontos feladatuknak érzik e dolgozók érdekeinek védelmét. Az ilyen átcsoportosításokat a szakszervezetek álláspontja szerint anyagi eszközökkel is ösztönözni kell, hogy szívesen vállalják az átképzéssel, betanulással járó erőfeszítéseket is. A beszámolót széles körű vita követte. A vitában felszólalt Trethon Ferenc is. A munkaügyi miniszter a gazdasági problémák megoldásának egyik feltételeként említétte a munkaerő ésszerű átcsoportosítását. Sokéves tapasztalat, hogy a vállalatok jórésze munkaerőhiányról készít kimutatásokat. Az új követelmények alapján bizonyára felismerték majd, hogy munkaerő-feleslegeiket legalább ilyen alaposan fel kell tárniok, s ha eredményesen akarnak gazdálkodni, a felesleget át kell csoportosíta- niok. Az egész vállalati kollektíva érdeke, hogy ne legyen létszámfelesleg, mindenki gyakorolhassa a jogait, s egyben teljesítse kötelességét is. A miniszter álláspontja szerint jogosak azok a vélemények, amelyek szerint át kell vizsgálni a munkajogi szabályokat, hogy eléggé korszerűek-e. A korszerűség azt jelenti, hogy a jogszabályok eléggé ösztönöznek-e a hatékonyabb foglalkoztatásra, fegyelmezett munkára, kötelességteljesítésre, a jó munka megbecsülésére. A munkajognak nem egyformán kell védenie a becsületes és a munkáját el nem látó, fegyelmezetlen dolgozókat. A miniszter hangsúlyozta, hogy az országos fórumokon megszabott fő feladatok közül valamennyi vállalatnál elsősorban azokat kell tanulmányozni, amelyek az ő munkájukat a leginkább érinti. Ne szorgalmazzák a berendezések jobb kihasználását, ott, ahol egész évben napi 24 órát dolgoznak a gépek. De mindenképpen koncentráljanak például a minőség javítására azokon a helyeken, ahol ezzel van a legtöbb probléma. A tanácsülés utolsó felszólalója Havasi Ferenc volt. A Központi Bizottság titkára elismeréssel szólt a beszámolóban és a vitában elhangzott állásfoglalásokról, amelyek — mint mondotta — a népgazdasági követelményekkel összhangban szorgalmazzák a dolgok érdekében a hatékonyabb munkát, s kifejezik a szakszervezetek készségét, hogy sajátos eszközeikkel előmozdítják a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. A szakszervezetek támogatása is nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy a párt gazdaságpolitikája a kívánt eredményekkel járjon, s minél nagyobb mértékben megközelítsük az V ötéves terv eredeti céljait. A fokozott követelményeknek éppen az a feladatuk, hogy a helyes gazdaságpolitika végrehajtása során a gyakorlati életben tapasztalt hibákat minden szinten minél előbb kijavítsák: gyorsabban javuljon a termékstruktúra, nagyobb gondot fordítsanak a munka minőségére, hatékonyabbá váljék a gazdálkodás, ne költsenek egy fillért se arra, ami felesleges, becsüljék meg mindenütt a jó munkát, s a viszonylag szerény bérfejlesztésből azok részesüljenek, akik az átlagosnál jobban dolgoznak. Mindez ma társadalmi ügy, a magasabb követelményekből sehol, semmilyen nyomásra nem szabad engedni. Örvendetes, s egyben természetes is, hogy e törekvéskben a szakszervezetek a pártnak, a kormánynak jó partnerei, hiszen valamennyi intézkedés a dolgozókat szolgálja. Népgazdaságunk fejlődése továbbra sem torpan meg, bár a korábbinál szerényebb mértékben, de az ország tovább gyarapszik. A termelés növekedésének mérséklődése semmiképpen nem jelent az eddigieknél kevesebb munkát. Ellenkezőleg: minden erőt összpontosítani kell a hibák felszámolására, versenyképes termékek előállítására, az importtakarékos. ságra, s minden egyéb feladat elvégzésére, amely alkalmas arra, hogy az ország túljusson a külkereskedelmi egyensúly hiányából fakadó problémáin. Mindenütt a helyi követelményeknek megfelelően kell vizsgálni, hogy mit tehetnek a legeredményesebben az említett célokért. Igen sok helyen elsőrendű feladat a kevéssé gazdaságos termékek felülvizsgálata, gyártásának visszaszorítása, megszüntetése, s helyettük versenyképes áruk kibocsátása, a gazdaságos export fokozása. Hasonlóképpen a legtöbb vállalat sokat tehet a tőkés import felhasználásának csökkentésére. Több területen, köztük a mezőgazdaságban a termelés mennyiségi előírásainak teljesítése is hatékonyabb munkát követel, mert a többletfetadalokat jórészt csökkenő munkaerővel, kisebb eszköz- és anyagfelhasználással kell elvégezni. Hangsúlyozta, hogy lényegesen javítani kell a gazdaságirányítás napi gyakorlati munkáját, beleértve a szervezés korszerűsítését, a munkaerőgazdálkodást, a vállalati bérpolitikában pedig a messzemenő differenciálást. S gondoskodni kell arról, hogy a korábbi hibák ne ismétlődjenek meg. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a magasabb követelmények csak egy rövid átmeneti időszakra érvényesek, s a helytelen tendenciák később kezdődhetnek elölről. A különféle kényszerű szigorítások több évig tartanak, a racionális gazdálkodásról azonban problémáink lényeges csökkentése után sem mondhatunk le. A kormányzat ismert módon a szabályozórendszer módosításával, ahol pedig szükséges, hatósági intézkedésekkel is az új követelményeknek megfelelő munkára, gazdálkodásra ösztönzi, sarkallja a vállalatokat. A legfontosabb azonban a politikai nevelőmunka, vagyis az a törekvés, hogy a dolgozó kollektívák mindenütt világosan megismerjék az intézkedések okait és céljait. Ebben segíthetnek a legtöbbet a szak- szervezetek. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében ehhez a munkához kívánt sok sikert Havasi Ferenc, a KB titkára. (MTI) MOSZKVA 1978. december 13—14-én Moszkvában tanácskozást tartottak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt vevő államok külügyminiszterhelyettesei, külkereskedelmi miniszterhelyettesei, az érintett minisztériumok más felelős munkatársai. A tanácskozás résztvevői eszmecserét folytattak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos, egyenjogú és kölcsönösen előnyös alapokon történő átépítése problémáiról, az új nemzetközi gazdasági rend létrehozásáról, a szocialista országok részvételéről e kérdések megtárgyalásában — mind az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mind annak keretein kívül. Az érdekelt KGST-tagállamok képviselői ismertették és megvitatták elképzeléseiket arra vonatkozóan, milyen intézkedések szükségesek e téren további munkájukban. BUDAPEST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságát, a Lengyel Kommunista Párt megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. WASHINGTON Miközben Carter amerikai elnök csütörtöki televíziós nyilatkozatában ismét Washington „teljes támogatásáról” biztosította az iráni uralkodót, kormánya a lehető legszorosabb figyelemmel követi a közép-keleti országban végbemenő fejleményeket. Az amerikai elnök azt állította, hogy az iráni Tudeh (Kommunista) Párt „szítja az erőszakot” az országban. Mint ismeretes, a párt évtizedek óta illegalitásban működik, s az amerikai sajtó egybehangzó jelentései szerint a sahellenes vallási mozgalmak, polgári demokratikus csoportok szervezik a rendszer elleni tömeges megmozdulásokat. Carter elmondotta azt is, hogy: az elmúlt hetekben üzeneteket váltott Leonyid Brezsnyevvel, s ezekben azt állította, hogy az Egyesült Államok nem kíván beavatkozni Irán belügyeibe. A Fehér Ház szóvivője ugyancsak csütörtökön bejelentette, hogy George Ball, volt külügyminiszter-helyettes a kormány megbízásából Iránról különleges helyzetjelentést készített. A ceremónia elmarad? Péntek esti kommentárunk. Úgy tűnik, a remények szétfoszlottak. Mind Washingtonban, mind az érintett fővárosokban: Kairóban és Jeruzsálemben kezdenek megbarátkozni a gondolattal, hogy december 17-én, vasárnap az izraeli—egyiptomi különalku aláírása elmarad. Camp David — vagyis szeptember 17. — óta hol derűlátás, hol borúlátás jellemezte az amerikai segédlettel cammogó tárgyalásokat. Most már bizonyos, hogy a Sínai-félszigeten tervezett ceremónia egyelőre várat magára. Aki reálisan szemlélte az elmúlt három hónapot, semmi fajta illúziót nem táplálhatott a különbéke- szerződéssei kapcsolatban. Az izraeli kormány ugyanis kezdettől fogva makacsul ragaszkodott merev, elutasító álláspontjához: egyrészt nem mutatott hajlandóságot a palesztin kérdés ésszerű és mielőbbi megoldására, másrészt a vitatott területi problémákban is hajthatatlan maradt. Nem így Szadat. Az egyiptomi vezetés többször is engedményt tett bizonyos kompromisszumok irányában, más kérdés, hogy a következetesség erényét a Nílus partján újabban ritkán gyakorolják. Ami Washingtont illeti, Carter elnök — már személyes presztízse miatt is — megpróbálta a lehetetlent: összebékíteni a gyakran homlokegyenest ellenkező álláspontokat, kizökkenteni a tárgyalásokat a holtpontról. A közvetítő kísérletek azonban sorra kudarcot vallottak. Egyszerűen azért, mert az USA sem a térség erőivel, sem a téma bonyolultságával nem vetett számot. A bagdadi arab csúcs világosan megmutatta, miként vélekedik az arab világ az egyiptomi—izraeli kü- lönalkuról. Jasszer Arafat, a PFSZ nevében tett nyilatkozatába^ ismételten hangsúlyozta: a térség helyzetének igazságos rendezése nem érhető el különalkuk útján. Ebben sommázható — persze nem egységes indokok alapján — az arab világ álláspontja. Szadat és Carter — végsőfokon — alulmaradt az izraeli „héjákkal” szemben. Jeruzsálem három hónapon át a kezében tartotta a tárgyalások irányítását, s a jelekből ítélve csak akkor hajlandó a különbéke aláírására, ha annak minden egyes pontja Izrael érdekeit szolgálja. Ami egyszersmind azt is jelenti, hogy Egyiptom és Izrael megállapodása — még ha majd várhatóan előbb- utóbb aláírják is — nem hozza meg a békét. GYAPAY DÉNES Pénz beszél, kutya ugat — tartja a közmondás, és a szaúdi vezetőknek sok, nagyon sok pénzük van. Hajlandók másoknak is adni, ha azok cserében teljesítik politikai elképzeléseiket. Mindezt természetesen nagyon diszkréten csinálják, de hitelt érdemlő források szerint a világ mintegy ötven országa részesedik az évi tízmilliárd dolláros szaúdi „segélyből”. Nyílt titok: Egyiptom és Szomália például több milliárd dollárt kapott azért, hogy elfordult a szocialista országoktól. Ezért nem meglepő: Rijadban manapság többen fordulnak meg, mint Washingtonban. Szaúd-Arábia bőkezű, külföldi segély- programja ma már majdnem olyan nagy, mint az Egyesült Államoké. Kőolaj — rulett (3.1 A szaúdi királyi család az arab és a mohamedán világ „megbízható közvetítőjének” szerepében tetszeleg, azonban azok a kényes missziók, amelyeket magára vállal, egyértelműen az Egyesült Államok érdekeit szolgálják. „Kormányzatunk számára” — mondotta az amerikai külügyminisztérium egy tisztvi. selője — „az energiakérdés, és ez egyenlő Szaúd-Arábiá- val, a közel-keleti rendezés alfája és ómegája.” Míg a múlt amerikai vezetői alig szenteltek figyelmet ennek az országnak, addig ma az USA külpolitikai céljainak és számításainak központi kérdéseként kezelik. Washington legfontosabb szövetségesei sorában csak az NSZK, Japán és némiképpen Izrael előzi meg. Jellemző, hogy Carter elnököt még meg sem választották, már elküldte megbízottját Rijadba. A hercegek hallgatólagosan támogatják Washington „békekezdeményezéseit” a Közel- Keleten, de a nyílt kiállással még várnak, nehogy kompromittálják magukat. Álláspontjuk a válság rendezésével kapcsolatban: lehetséges a „mérsékelt” országok megegyezése Izraellel, de csakis az elfoglalt arab területek kiürítéséért és Jeruzsálemé# cserében. Az Izraellel külön- tárgyalásokat folytató Egyiptomot ugyanakkor nem kívánják elszigetelni, mert — mint mondják — az csak tovább erősítené a balra tolódást a térségben. Persze, a „felhőtlen kapcsolatok” legfőbb magyarázata az USA részéről mégiscsak az olaj. Szükségletének mintegy 25 százalékát fedezi onnan, és ez az arány a következő években ' csak tovább fog nőni. Emellett egy titkos megállapodás alapján — Szaúd-A rábiára hárul az olajáremelés fékezése a Kőolajexportáló Országok Szervezetében, az OPEC-ben. Cserében valamiféle számára elfogadható megoldást sürget a Közel-Keleten a királyi család, és az első amerikai elnök, aki erre határozott ígéretet tett, maga Carter volt. Továbbá kéri, hogy az Egyesült Államok védje meg hatalmát, ha az veszélybe kerülne. o „Én mondom, csinálhatjuk a helyet az istenverte 51. álFahd herceg és Carter elnök lamnak” — fortyant fel egy amerikai diplomata, amikor országa és Szaúd-Arábia kapcsolatairól faggatták. Még ha van is némi túlzás ebben a megállapításban, nem minden ok nélkül hangzott el. Az amerikaiakat egyre jobban idegesítik a szaúdi tőkebefektetések az USA-ban. Egyes források szerint csak az Egyesült Államokban 35— 40 milliárd dollárt helyeztek el a hercegek, és majdnem ugyanennyire tehetők beruházásaik más, főeg nyugateurópai országokban. „Ez a tőkemennyiség potenciális pénzfegyver” — aggódik az amerikai Newsweek magazin. A hatalmát betegesen féltő Szaúd-dinasztia tagjai nagyon is tisztában vannak gazdasági erejükkel. Sőt: zsarolásra is képesek. A hercegek közül nem egy újabban azon a véleményen van, hogy ha szövetségeseik, mindenekelőtt az Egyesült Államok folytatja az olaj pazarlását, hagyja esni a dollár árfolyamát, változtatni kell Ríjad politikáján, különben gazdagságuk előbb-utóbb elszáll a levegőbe. o De ma még gazdagok — és ennek számos látványos jelével lepik meg a világot. Fahd herceg például egy éjszaka kétmillió dollárt vesztett a Monte Carlo-i játékkaszinóban. A közelmúltban, amikor Cleveland-ben szívműtétet hajtottak végre Khaled királyon, az amerikai város lakóit valósággal elkábította a szaúdi uralkodónak és 200 fős kíséretének a bőkezűsége. A hercegek kizárólag a luxuskocsikat •kedvelik, s a ritkaságszámba menő vadász- sólymokat. A Korán ugyan szigorúan tiltja, de nem vetik meg a drága italokat sem. Néhány év óta a haditechnika is „érdekli” őket. Az elmúlt három esztendőben 5,8 milliárd dollárért vásároltak fegyvereket az Egyesült Államoktól s Washingtonban az idén újabb 2,5 milliárd dollár értékben 60 korszerű F—15-ös vadászbombázó gépet szavaztak meg számukra. Az olajdollárok, a segélyek hatalma a fegyverek erejével növekszik. A fegyverek azonban nem a hercegi házi múzeumokat gazdagítják. Szaúd-Arábiát Rijadban már regionális nagyhatalomként látják. De könnyen meglehet, hogy ez csak álom — az ezeregyéjszaka egy meséje. (Vége.) KOCSI MARGIT
