Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-15 / 295. szám

1978. december 15. Képújság 3 Húskombinát-építkezés Jön az előre csomagolt hús? Ezernyi húsliba Egy felmérés tapasztalatai (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Szekszárdi Húskombinát építése olyan stádiumba ju­tott, amikor a termelésszer­vezés mellett a piacfelmé­rést is meg kell kezdeni: mindenekelőtt tanulmányoz­ni a várható vevőkört. Nem mintha nehézségekkel kelle­ne számolni a napi 3200 ser­tés és mintegy 240 marha fel­dolgozásával előállított hús­termékek eladásánál. Hiszen g vállalat fő profilja dobozolt sonka készítése lesz, mely­nek külföldi piaca máris biz­tosított. Az export mellett azonban feladata lesz a me­gye lakosságának ellátása is. Ahhoz, hogy ezt sikerrel megoldhassák, ismerniük kell a vásárlók várható igé­nyét. A piackutató munka során elsőként a kereskedőkhöz fordultak: 380 kérdőívet küldtek ki a Népbolt és az ÁFÉSZ-ek élelmiszerboltjai­ba. A kérdőívek 70 százaléka érkezett vissza. A felmérésre a gyártmány­szerkezet megállapítása mi­att is szükség volt. Tudni kell, melyek a legkeresettebb húskészítmények, és mennyi ezekből a boltok igénye. Eh­hez kell aztán igzaítani a termelést. A vállalatnak az a törekvése, hogy az igénye­ket a lehetőségeken belül megfelelő színvonalon elégít­se majd ki. A válaszokból megállapít­ható, hogy az úgynevezett vörösárukat — főleg a pári­zsit —, felvágottakat (sláger az olasz), kolbászárukat és császárszalonnát kedvelik leginkább a megyénkbeliek. Felmérték az üzletek hűtő­kapacitását is, amely az ér­tékesítés''egyik feltételét je­lenti. Főleg a kisebb falusi vegyesboltok jelezték, hogy nincs elég hűtőszekrény és hűtőpult. A jövőben azonban javulás várható, a megkér­dezett árusítóhelyek 35 szá­zalékában új hűtők beállítá­sát tervezik, párhuzamosan a húskombinát beindulásával. A folyamatos ellátás szem­pontjából az sem mindegy, hogy milyen időközönként kapnak árut az egységek. Je­lenleg nagyobb boltokba he­tente 4—5-ször, kisebbekbe 2—3-szor van szállítás, de kiemelt helyekre minden nap (például Szekszárdra, Paks- ra). Ezzel általában elége­dettek az üzletvezetők, a megkérdezettek mindössze 10 százaléka szeretne sűrűbb szállítást. Az áruutánpótlás korszerű­sítésének követelménye az utóbbi években az élelmi­szerkereskedelemben is egy­re inkább előtérbe került. A konténeres' áruszállítás beve­zetése öt évvel ezelőtt kez­dődött. Előnye, hogy gyorsít­ja a szállítást, megkönnyíti az átadást-átvételt. Igaz je­lenleg a húsipar több na­gyobb városban végez konté­neres árutovábbítást, de a fejlődés nem megfelelő. Ez a vizsgálat is igazolta: a lassú előrehaladás egyik oka, hogy az árusítóhelyek jelentős ré­sze konténerek fogadására nem alkalmas. Az előrecsomagolt hús- és húskészítmények eladása több országban már általá­nossá vált. Nálunk is ez a jövő útja. Ma még csak né­hány nagyobb városban és patinás idegenforgalmi he­lyeken alkalmazzák. Pedig a vevő szempontjából számos előnye van: feltüntetett árak, megbízható mennyiség és minőség. De a jelenlegi szűkös munkaerőhelyzetben a kereskedelemnek is elő­nyös, hiszen élőmunkát lehet vele megtakarítani. Nos, a vállalat terveiben szerepel az előrecsomagolás megte­remtése. A másik feltétel, a hűtőtér biztosítása a keres­kedelem feladata. A felmérés szerint elsősorban az ABC jellegű üzletekben lehelt be­vezetni. A kérdőívek értékelésének egyik érdekes és meghök­kentő eredménye: a megkér­dezett húsboltok zöme nem igényli az előrecsomagolást, de még a tesitrészenkénti tő­kehússzállítást sem. Sok javaslat is érkezett. Ezek közül csak néhányat említünk. Felvetették, hogy jó lenne, ha időnként iborjú- és birkahúst is kapnának az üzletek. Több kereskedő úgy véli, hogy az új húsüzemben házias, tájjellegű termékeket is kell majd gyártani. Sokan javasolják, hogy minél több árubemutatót rendezzenek a lakosság részére. Eddig a felmérés legfőbb tapasztalatai. Nyilván a hús­kombinát ezeket hasznosítani fogja a gyártandó termékek összeállításánál, a szállítás­szervezésnél. Végül még valamit. A kér­dőívekből kitűnik: a keres­kedők örülnek, hogy a me­gyének ismét lesz húsüzeme és várják beindulását. SERES ANTAL Az ország egyik legnagyobb libatenyésztő körzete Kiskun­félegyháza és tanyavilága. Kohajda Béla tanyáján ezerkét­száz húslibát nevel. (MTI fotó: Fehérváry Ferenc — KS) Ötletek, tartalékok Egy sikeres pályázót kínálat - jobb minőség Hihetetlenül megnőtt az ér­deklődés hazánkban a Szov­jetunió népeinek élete iránt. Hogy ez Tolna megyében is így van, az nem kis mérték­ben a negyvenkettő, bár kü­lönböző színvonalú, de jól működő MSZBT-tagcsoport- nak is köszönhető. Az idei MSZBT-napok igen jól sike­rültek. A programok válto­zatosságáról olvasóink is meggyőződhettek, volt min­den, amit el lehet képzelni, ünnepi megemlékezéstől kezdve plakát- és emléktárgy­kiállításon keresztül műsoros, baráti estig — minden. Ve­télkedőkben sem volt hiány. Nem kétséges, hogy szere­tünk -játszani, tudásunkat mások előtt bemutatni. A tagcsoportok munkájában mindig előkelő helyet foglal­tak el a különböző témájú és szintű vetélkedők. Egyszerre keltik fel az ér­deklődést és elégítik ki a kí­váncsiságot a Szovjetunióba tett utazások. Nem egy tag­csoport szervezett már több utat a Szovjetunióba, az idén először ment kifejezetten MSZBT-útra egy csoport a megyéből, amiből hagyományt szeretnének teremteni. A szervezést az IBUSZ vállalta. Lehet, hogy másutt is „ki­találták”. mindenesetre a Bonyhádi Cipőgyár nevéhez fűződik a kezdeményezés, hogy a szocialista brigádokat, a spontán kapcsolódáson túl is be lehet és be kell vonni a barátsági munkába. A szo­cialista brigádok kezdemé­nyezték és tartják fenn ma is a kapcsolatot a Simontor- nyai Bőrgyárral, mint MSZBT-tagcsoporttal. Ugyan­csak nagy hagyományai van­nak Bonyhádon a vetélkedők­nek. Ez a tagcsoport mindig, minden versenyre benevez, és előkelő helyezéseket ér ek Maguk is nem egy vetélke­dőt kezdeményeztek, szervez­nek. Munkájuk 'legújabb vo­násai közé tartozik, hogy lé­vén egyetlen tagcsoport a vá­rosban, szorosabb kapcsolatot alakítottak ki például a mű­velődési központtal, de első­sorban az iskolákkal. Felszabadulásunk évfordu­lója alkalmából hirdettek meg egy pályázatot, amelynek a témája a szocialista brigádok helye, szerepe a barátsági munkában. A felhívás la­punkban is megjelent. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom évfordulóján tartották meg a pályázat ér­tékelését. A siker nem a dol­gozatok számában, hanem a tartalomban van. Jeligés volt a pályázat és külső zsűrit kértek fej az értékelésre. A nyolc beküldött anyag­ból kiderült, 'hogy mennyi még a tartalék és a haszno- sítatlan ötlet. A győztes mun­ka mindjárt annak elemzésé­vel kezdődik, hogy a barát­sági munka nem nélkülözhe­ti a brigádokat, ugyanakkor új színt adhat a szocialista brigádmozgalom mindhárom területének. A szocialista módon dol­gozni jelszóhoz szinte masá­tól adódik, amit a bonyhá­diak a simontornyaiakkal kö­zösen évek óta csinálnak. A kötelezőnél sokkal többet tö­rődnek a szovjet exportra menő termékek minőségével. Az év közben adódó nehézsé­gekkel szinte azonnal ki tud­ják küszöbölni az összefogás révén és a szocialista brigá­dok segítségével. Apró ötlet, de kedves, az a javaslat, hogy ezeket a termékeket el lehet t látni a brigád orosz nyelvű névjegyével, magát a védnök- ségi mozgalmat pedig kiter­jeszteni a kereskedelmi vál­lalatokra. Mindegyik pályamunkában hangot kapott a közvetlen kapcsolatok keresése. Hogy a dolgozókat nem csupán a kül­földi út csábítja, az bizonyít­ja, hogy számos előnyét so­rolták fel ezeknek a kapcso­latoknak. így például, újítá­sok átadása, átvétele, tech­nológiacsere, vagy a Dolgozz hibátlanul mozgalom szovjet­unióbeli tapasztalatainak hasznosítása. Javasolták a termékek előzetes bemutatá­sát és termékkiállítás meg­rendezését is. A szocialista módon tanul­ni jelszó nemcsak összefügg, hanem néha fedi is a szocia­lista életmódra való törek­vést. Érdekes ötlet, hogy a tanu­lás módjaként mutatják be a pályamunkák éppen a taní­tást, a tagcsoportok kapcso­latát az iskolákkal. A vetélkedőkön kívül orosz nyelvi és plakátverseny, dia­képes előadás, vers- és próza­mondóverseny szovjet szer­zők műveiből, és még ezer­nyi ötlet van a pályamunkák­ban, a már megvalósult kez­deményezéseik leírásán kívül. Külön téma az ifjúsági szo­cialista brigádok és a KISZ- szervezet szerepe a barátsági munka minden részében. És viszont várják is a diákok műsorait és a tanárok elő­adásait. Minden pályamunkában hangot kap a személyes ba­rátságok kezdeményezése, ápolása, levelezés vagy a ha­zánkban élő szovjet állam­polgárokkal való találkozás a közös rendezvényeken. A legtöbb konkrét javaslat, pontos megfogalmazásban, a Bonyhádi Cipőgyár Kreutzer Róbert szocialista brigádja tanulmányában szerepel. Az eddig felsoroltak a többi anyagban is hangot kaptak — másokkal együtt, van azon­ban néhány, csak ebben sze­replő kezdeményezés. Azért tesszük közzé őket. hogy más brigádok is hasznosíthassanak belőlük, függetlenül attól,- hogy az adott egység tagcso­port-e vagy sem. Vállalhatják a szovjet hősi emlékmű gondozását, a kap­csolatfelvételt az adott tele­pülés felszabadításában részt vett katonákkal vagy azok családtagjaival. A szakszer­vezet segítségével meg lehet­ne oldani a veteránok csere­üdültetését. Javasolják továb­bá a felszabadító parancsno­kok díszpolgárrá avatását, az új lakótelepek, utcák levele­zését a testvérterületek ki­emelkedő személyiségeiről, felszabadulási emléktúra szervezését, közös győzelem­napi ünnepséget és barátsági park építését, társadalmi munkában, komszomolisták közreműködésével. Nagyobb Becsukhatatlan szekrény, rossz ízű felvágott, színét ha­gyó ruhanemű, a használat másnapján bedöglött televí­zió, a mosásiban összézsu- gorodó pulóver és hasonló bosszúságoik, károk sora jel­zi: még mindig tekintélyes számban árulnak nem meg­felelő minőségű termékeket az üzletekben. A hibák, a bajok gyökere természetesen ott van, ahol a gyenge minőségű fogyasz­tási cikket előállítják, de nem vétlen a kereskedelem sem, amiértt az ipartól átve­szi és a vásárlónak tovább­adja a rossz terméket. Sőt: olykor még a szállítási szer­ződésekben sem köti ki a mi­nőségi követelményeket. Vagy ha a szerződésben meg is állapodtak a minőségben, akkor is megesik, hogy a raktárba érkező áru ennél jóval gyengébb. Ezt a helyzetet jó idegi ter­mészetesként könyveltük el, és az áruszűkével magyaráz­tuk. Elfogadtuk a kereskedők érvelését, akik azt mondták: „Nem tehetem meg, hogy visszautasítom a hibás szál­lítmányt, mert akkor áru­hiányt ' okozok.”. Vagy azt: „Kénytelen vágyóik szemet hunyni, megalkudni, mert ha sokat reklamálok, akkor semmilyen árut sem kapok a Naponta kétszer hangzik el Kurd neve a rádióban. Dél­után kettőkor, s valamikor éjfél után, mikor már csak a hajósoknak mondják el, hogy a folyók vízállása mekkora. monopol helyzetben lévő ter­melőtől.” Elnéztük azt is, hogy a ke­reskedelmi vállalatok nem is tesznek különösebb erő­feszítéseket még annak ér­dekében sem, hogy az áru hibáit feltárják: szinte mi­nőségvizsgálat nélkül hozzák forgalomba a termékek egy részét. Vagy ha van is a ke­reskedelemben minőségvizs­gálat, általában csak szúró­próba jellegű, vagyis nem terjed ki a szállított mennyi­ség egészére. A jelek azonban arra utal­nak, hogy a jövőben a ke­reskedelem — és a fogyasztó — kevésbé kényszerül ilyen megalkuvó magatartásra. A fogyasztási cikkéket gyártó ipar szállítókészsége ugyan­is javul, sőt, némely ipar­ág „kínálati helyzetbe” ju­tott, azaz nem adja el köny- nyen az áruját. Ez a folyamat a jövőben alighanem erősödni fog. Az 1979-ben életbe lépő új gaz­dasági szabályozók arra kész­tetik majd a termelőket, hogy hatékonyabban, gazda­ságosabban dolgozzanak. És a világpiaci helyzet is jobb minőségű áruik előállítását követeli meg tőlük. Az álla­mi támogatások mérséklése szintén kiszűri a termékszer­kezetből az elavult, a rossz minőségű termékeket, és ne­Időnként a Kapos is tisztes vízhozammal bővíti a na­gyobb folyókat, így az itt fo­lyó víz mennyiségét is figye­lemmel kísérik. Fontos is, mert évtizedeken héz helyzetbe hozza az ilye­neket előállító termelőket. Vagyis a gyárak a jövőben mindinkább rákényszerülnek arra, hogy alkalmazkodjanak a fogyasztó igényeihez az áruk összetételében, minősé­gében és korszerűségében. A . változó helyzettel szá­molnia kell a kereskedelem­nek is. Igényesebb lehet — és remélhetőleg lesz is — szál­lítóival szemben, bátrabban léphet fel a fogyasztói érde­kek képviseletében. Amivel a népgazdaság érdekét is vé­di, hiszen a selejtes, gyenge minőségű áru előállítására ma még sok drága — olykor külföldi — alapanyagot, energiát és munkaerőt hasz­nálnak fel, jobban mondva pazarolnak el. Mindazonáltal el kell érni, hogy a minőséget először is a igyártók ellenőrizzék és a helyszínen szűrjék ki a hi­bás darabokat. Sokkal költ­ségesebb ugyanis a terméket a kereskedelemben vizsgál­ni, s hiba esetén visszaszál­lítani. Mindez nem jelenti azt, hogy a jövő évtől, amikor a szigorúbb szabályozók már hatnak, egycsapásra megja­vul azoknak az áruknak a minősége, amelyékkel szem­ben eddig kifogásaink vol­tak. Lassú folyamatra szá­míthatunk csupán. GÁL ZSUZSA keresztül veszélyes volt a legtöbbször csak kis patak­nak tűnő vízfolyás. Ugyanis hatalmas területről gyűjti össze vizét, s egy közepesnél nagyobb eső régen már ár­vizet okozott. Néhány éve azonban kotorták á medrét, s azóta a szeszélyes víz meg­szelídült. Három év óta nem volt említésre méltó árvíz. A Kapóst ennek ellenére állandóan figyelik. Régóta működik a berendezés, ami diagrammot rajzol, a vízállás változásáról. Hétfőn reggel például a nulla vízszintnél húzta a vonalat a műszer tol­la, de tíz óra tájban már fel­szaladt a vonal. Hja, elkez­dett olvadni a hó, s a kis többlet víz mindjárt mutat­kozott. A régi berendezés mellett most egy másikat is üzembe helyeznek. Ez a VITUKI szer­kezete, mely a mederben fo­lyó víz mennyiségét is méri. (Kurdi magazinunk lapunk holnapi számában jelenik meg.) A Kapos Kurdnál... — Ihárosi — A VITUKI berendezése a víz mennyiségét méri

Next

/
Thumbnails
Contents