Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-15 / 295. szám
a Képújság 1978. december 15. A közművelődés kérdései Felnőttklubba kéne járni... gpül imcs társasága, túl so- dyp kát van egyedül. Be aPpi kellene „Íratni” a isÉÉl Nagymamát a nyugdíjasok klubjába. Hát, csak jöjjön a néni, de így is százharmincam vagyunk... Elkapták a felnőttek is a ragályt? Hirtelen ráéheztünk a közösségi életre? Egyre népszerűbbek a felnőtteknek szervezett klubok. A megyei művelődési központ munkatársával, Bonfig Ágnessel beszélgettünk, aki jól ismeri a klubmozgalom helyzetét, ennek a közművelődési területnek a szakembere, » — Hány felnőttek számára szervezett klub működik Szekszárdon? — A felsővárosi olvasó asszonyok klubja, a Tartsay lakótelepi asszonyklub, a szocialista brigádklub, a nyugdíjasklub és közelmúltban alakult pedagógusklub. Sokan a felnőttklubok közé sorolják a rejtvény fejtők, kertbarátok, várostörténészek, fotósok, horgászok, szövők, sakkozók köreit, de ez téves szemlélet. Nem nevezhetjük klübnák ezeket a kiscsoportokat, hiszen foglalkozásaik egyetlen témakör köré csoportosítva bonyolódnak. A várostörténeti klub — amely egyébként kitűnően működik — tagjait a helytörténet iránti érdeklődés kapcsolta össze, csak ezzel foglalkoznak. A szó szoros értelmében vett felnőttklubokban közösség kialakítására törekednek. Művészettől kezdve az ismeretterjesztésig, zenehallgatástól a vetélkedőig mindenféle programot szerveznek, amit csak a tagság igényel. i — Kielégítik a szekszárdiak igényeit a meglévő klubok? — Nem hinném. Hány fő lehet a tagságuk? Körülbelül háromszáz. Egy Szek- szárd méretű városban minimum ennek a számnak a tízszeresét kellene és lehetne bevonni a klubmozgalomba. — Két éve alakult a szocialista brigádklub, idén ősszel a pedagógusoké. Folyamatosan nő tovább a klubok száma? — A megyei művelődési központ a már meglévő kluboknak is nehezen tud klub-» szerű körülményeket biztosítani. Az ideális klub olyan lenne, ahol olvasgatni lehet, esetleg elfogyasztani egy süteményt, egy pohár üdítőt, ahová nemcsak klubfoglalkozás idejére lehet betérni, ahol ki-ki megtalálja a megszokott foteljét vagy székét Ilyesmire itt nincs lehetőség. A jövő véleményem szerint mnidenképpen ia lakótelepi művelődési bázisoké. Nézzük csak Szekszárd esetét Ha valaki a Baktán vagy a Bottyánhegyen épülő nagy lakótelepről kíván a művelődési központba bejönni, arra fel kell készülnie. Beiktatni a programba, utcai ruhát venni, buszra szállni, igazodni a busz menetrendjéhez visszafelé is. Nyilvánvaló, hogy meggondolja magát az ember, hogy megtegye-e, megér-e ennyi fáradtságot két óra a klubban. Nem lehetünk annyira elvakultak, hogy emiatt akárkire haragudjunk Viszont ha a klub —i lehetőleg könyvtárral együtt — ott van a házban, vagy akár ha három házzal arrébb, nyugodtan be lehet lépni bármikor, félórára a legelfoglaltabb családanya is el tud szabadulni Otthonról. — Egy lakótelepi klub már van Szekszárdon, a Tartsay lakótelepen. Ott így van? — A múltkoriban voltam egyik foglalkozásukon, az egyik aszsonyka egyszer csak felállt, és közölte, hogy hazaszalad, megvacsoráztatja a gyerekeket. Negyedóra múlva jött is vissza. A Tartsay lakótelepi klub hároméves, most éppen azon a ponton van, hogy ideje megújulnia. Nem mintha nem lenne jó klub, de egy idő után mégis szükség van változásra. Azzal kísérletezik vezetője, hogy a férfiakat is bevonja a programokba. Ugyanis a felnőttklubokkal kapcsolatosan is tapasztaljuk, hogy bár a nők az elfoglalitahbak otthon, munka után, mégis ők, akik jobban igénylik a közösségi együttlétet. — Milyen esélyei vannak a többi lakótelepen a „művelődési bázisoknak”? — Nékünk, közművelődési dolgozóknak ezzel kapcsolatosan csak vágyaink, terveink lehetnek... Mi jónak, észszerűnek és megvalósíthatónak itartanánk, ha a földszinten, alagsorban, a közösségi létesítmények sorában1 alakítanának ki egy-egy kis klubot, klubkönyvtárat. Az építészek szerint ennek elvileg semmi akadálya sem lenne/ A legtöbb házban amúgy is senki által sem használt szárító, lomtár, jobb esetben raktár van a legalsó szinten. Ezek a klubok egyébként nemcsak a klubfoglalkozásoknak adnának helyet, hanem nagyon is elképzelhetőnek tartanánk, ha baráti összejövetelek is sorra kerülnének benne. Manapság úgyis gátat szab a társaséletnek a lakások mérete. Hogyan lehet a lakótelepi átlaglakásba vendégeket hívni? Hiszen egyszerűen nem férnek el. A klubban viszont akár húsz vendéget is fogadhatna, aki igényli... — Amolyan második otthon lenne...? — Emberi kapcsolatok kialakítására alkalmas hely. És ez nagyon fontos feladat. Teret, lehetőséget adni a hétköznapokon is magas színvonalú szórakozásra. Tudomásul venni az emberek igényét a beszélgetésre, a jóízű nevetésre, a játékra.^ — Mindez jelenleg fikciónak tűnik. zekszárdon nagyon sok ■j* gyönyörű, jól felszerelt ifajl klub van ám! Csak ilSiálil éppen alig használják. Az üzemekből át kellene költöztetni ezeket a lakótelepekre. A TÁÉV-nek jó pár lakóháza van a Herman Ottó lakótelepen. Nem lenne ésszerű, hogy a klubja is ott legyen? Az üzemeknek módjuk lenne rá patronálni ezeket a klubokat, és természetesen ők is használnák, amikor szükségük lenne rá. — Van még egy ellenvetésem. Az ifjúsági klubmozgalomban kudarcot vallottak ezek az „általános” klubok, ügy tűnik, a fiatalok jobban szeretik azokat a közösségeket, amelyek a sajátos érdeklődéskörökre alapoznak. Vajon a felnőttek nem így vannak? — A fiatalok körében sem vallottak kudarcot az általános klubok. Csak a klubdivat múlt el, és vele együtt eltűntek azok a klubok, amelyek csak a divat kedvéért alakultak meg. A speciális klubokkal szemben én alkalmasabb formának találom ezeket az általános érdeklődésre alapozó, vegyes programmal rendelkező közösségeket: ezeké a jövő. V. F. É. Arnold Mosztovics: Hegedű vonó nélkül Magyar filmsikerek külföldön Kis városunk új iskoláját mindennel pompásan felszerelték. A tornateremben csil- logtak-ragyogtak a krómozott tornaszerek. A természet rajongói a természetrajzi szertár hatalmas akváriumában gyönyörködhettek. A fizikai-szertár polcain titokzatosan sorakoztak a leideni palackok. Pianínót is kapott az iskola és hegedűt is. Csak vonót nem. A hegedű csodálatos volt, amint ott feküdt békésen, a bársonybéléses tokban és csillogott rajta a lakkozás, szinte kívánkozott’ valami virtuóz kezébe... hogy játsszon rajta Paganinit, Mozartot, Schubertét vagy Kreizlert. De nem volt vonó... A tanítványok és a gazdasági vezető heteken át keresgélték az összes környékbeli üzletekben. De hiába. A leg- elkeseredettebb a zenetanár volt. Nem tudott nyugodni a szekrényben haszontalanul és értelmetlenül pihenő hegedű miatt. Időnként elővette tokjából, és megigézetten nézte a fény csillogását a lakkozott felületen. Olykor az állához emelte, képzeletben a nem létező vonóval csodálatos zeneműveket játszott a hegedűn. És egyszer fantasztikus ötlete támadt. „Hát feltétlenül szükséges a vonó ahhoz, hogy az ember hegedülni tanuljon...?” kérdezte önmagától, és innen már csak egy lépés volt ahhoz, hogy az ötletét meg is valósítsa. Összegyűjtötte tanítványait és elkezdte a hegedülés művészetét tanítani — vonó nélkül. Megmutatta, hogyan kell tartani a hegedűt játék közben. Megmutatta, hogyan kell húzni a vonót — könnyedén, mégis energikusan. Megmutatta, hogy játék közben az ember miként csukja be a szemét, hogy semmi ne zavarja a teljes elmerülést a hangok titokzatos, csodálatos világában. Hogyan kell ráhajtania az embernek a fejét a hegedűre, hogy kellemes és biztos legyen. És megmutatta, hogyan kell verni a lábbal a taktust, hogyan kell az ihle- tettség állapotába jutni... Tanítványai néma áhítattal kísérték tanáruk előadását, és olyan lelkesen figyelték, amilyen lelkesedéssel ő beszélt nekik Paganini és Ojsztrah művészetéről. Nem volt a kezében hangszer, hanem csak egy műremek, amely ugyan szinte lángra lobbant volna egy vonóval, Bach vagy Beethoven muzsikájával. Ha lett volna vonó... Egy kerek esztendő múlt el, mire sikerült mégis valahonnan egy vonót szerezni. Valamelyik messzi városból hozták, és ünnepélyes keretek között adták át az iskolának. Végre! A tanár boldogan, áhítattal vette a kezébe, és meghatottan helyezte a húrokra.. és aztán még nagyobb áhítattal végighúzta. És ekkor a hegedűből... átható, éles, visító hangok szakadtak fel. A tanár elkomorodott, leengedte a vonót, de aztán újra felemelte és játszani kezdett. A hegedű nyekergett, nyögött, sírt, jajgatott. A tanár elképedve hallgatta a kakofóniát, és erőtlenül engedte le a karját. Hirtelen eszébe jutott, hogy ő tulajdonképpen nem is tanult hegedülni soha... Hirtelen befejeződött a hegedűoktatás. A tanítványoknak eszükbe jutott a zenetanár fantasztikus lelkesedése, amellyel hegedű nélkül egy éven át tanította őket — hegedülni. És boldogan emlékeztek arra az időre, amikor még nem volt a hegedűhöz vonó. És a hegedű, a violaszín bársonybélésű tokban békésen, némán, haszontalanul pihen — a vonóval együtt... Fordította: Antalfy István Arany Húgó, Ezüst Aladdin, Ezüstkagyló, Bronzsárkány, Ezüstgalamb, Arany Nofretete, Ezüstserleg — mindez megtalálható a magyar filmek 1978-ban szerzett fesztiváldíjai között. A kiküldött játékfilmek 12 fesztiválon, Karlovy Vary-tól Montreálig és Tunisztól Salzburgig, 15 különféle díjat nyertek, elismerés övezte bemutatásukat. Ehhez hozzávéve, hogy a rövidfilmek nem kevesebb, mint 18 különféle díjat „gyűjtöttek” a nemzetközi fesztiválokon, megalapozottan állapítható meg: a magyar filmek sikeres évet hagynak maguk mögött. A sorozatos erkölcsi elismerésen túl filmgyártásunk reprezentánsai jelentői bevételeket is hoztak. A magyar filmek forgalmazása a nem szocialista országokban az 1977. évihez képest jelentősen nőtt: a bevétel az előző évi 28 millió forinttal szemben idén elérte a 38 milliót.-Ami a vásárlókat illeti, az NSZK 17 millió forintos részesedéssel vezet. Egy év alatt háromszorosára nőtt a spanyolországi filmeladásunk: idén már 4,5 millió forintot tesz ki. A spanyol televízió ez évben 13 játékfilmet vett meg: ez a legnagyobb arány eddig a spanyolországi filmexportunkban. Bár anyagilag nem jelentős, említést érdemel, hogy a BBC-ben bemutatták a „Herkulesfürdői emlék”-et és karácsonykor a „Lúdas Matyi” is a képernyőre kerül. Az eladott filmek sorában az első helyet az aktuális témákat feldolgozó alkotások szerezték meg. Nem véletlen tehát, hogy éppen Mészáros Márta filmjei voltak a legkeresettebbek az elmúlt 12 hónapban. A „Kilenc hónán” című alkotását 14, az „Ök ketten”-t pedig 12 ország filmforgalmazói vásárolták meg, az alig néhány hete bemutatott „Olyan mint otthon” pedig már 6 országba jutott el. Számottevő Sándor Pál filmjének, a „Herkulesfürdői emlék”-nek sikere is: átvételére 8 ország filmszakemberei kötöttek szerződést. A Makk Károly rendezte „Egy erkölcsös éjszaka” című produkciót például a cannes-i bemutatást követően 9 ország vette meg, közöttük a magyar filmet évek óta nem vásárolt Argentína is. A filmvásárokon hagyományosan biztos sikerre számíthatnak a magyar rajzfilmek és gyermekfilmek. Előbbiekből sokkal többet is el tudnának adni, ha a gyártó — a Pannónia Rajz- és Animációs Stúdió — többet készítene. A „Gusztáv”, a „Mézga Géza kalandjai”, „A kockásfülű nyúl” és társai egy-egy újabb epizódját mindig kedvezően fogadják. Tokaji a XVII. századból A világ legöregebb, még fogyasztható bora, egy üyeg XVII. századi tokaji bor vitte el a pálmát a londoni Sotheby-nál rendezett árverésen. A háromszáz éves bormatuzsálem 1300 fontért talált új gazdára. Az értékes bu- téliát, amely 1918-ban a berlini birodalmi pincéből került elő, a német—római birodalom üvegpecsétje díszíti. A londoni árverésen második „helyezést” ért el egy 1792- ből származó madeira, ezért azonban már csak 195 fontot fizetett ki új gazdája. Befalazott múlt Váralján 1960-ig működött a bánya. Most befalazva áll a Föld gyomrába és a régmúlt időkbe vezető tárna bejárata. Ha majd újra megnyitják, akkor már múzeum lesz. „Hogy nálam különb legyen...” A Magyar Televízió köz- művelődési főosztály 13 részes sorozatot készített a „Nemzetközi gyermekév” alkalmából, amelyét az ENSZ 1979-re hirdetett meg. A sorozatba gyermek személyiségének az újszülött kortól a késő kamaszkorig tartó fejlődést mutatja be. Az első adás a gyermekvárás kérdéseivel foglalkozik. Milyen elképzelésekkel kezdik a szülők gyermekük nevelését, mit várnak tőlük? A második adás a szülő és gyerek érzelmi kapcsolatának kialakulását, fejlődését mutatja. A harmadik adásban a mozgás fejlődését elemzik. Az előadók felhívják a figyelmet az úgynevezett finom mozgások fejlesztésének fontosságára. A negyedik adás a gyermek gondolkodásának sajátosságait mutatja be. Az ötödik adás a beszéddel és a metakommunikáció kérdéseivel foglalkozik. A hatodik adás a játéktípusok fejlődését mutatja be. A hetedik és nyolcadik adás a szülőknek és nevelőknek legtöbb problémát okozó félelemmel és agresszióval foglalkozik. A kilencedik adás azt a rejtett ám lényeges tényt kutatja, hogy miért „ragad” át a gyermekre a felnőtt viselkedése, mitől válik a szülői példa összehasonlíthatatlanul fontosabbá, mint a közvetlen nevelői módszerek. A tizedik adás a kortárskapcsolatok alakulását mutatja be. Kilenctíz éves korban ezek a kapcsolatok a gyermekek számára rendkívül jelentőssé válnak, és veszélyeztethetik a családban kialakított értékrendet. A tizenegyedik adás a testvérek, az ikrek és az egykék nevelésével foglalkozik. A tizenkettedik adásban a fiúk és a lányok eltérő nevelésének okait elemzi az előadó. A tizenharmadik adás a különböző nevelői magatartások összefoglalása, bemutatja, hogy egyes módszerek milyen gyermeki személyiség kialakulásához vezetnek. A típusbeli különbségek miatt még a testvéreket sem szabad „egyformán” nevelni, hiszen a nevelés csak a gyermek valamennyi egyéni tulajdonságának figyelembevételével lehet eredményes. A televízió a sorozat adásait december 16-ával kezdődően szombat délutánonként sugározza. Egy-egy adás időtartama 35 perc. Előadók: dr. Ranschburg Jenő és Popper Péter pszichológus. Videoton-kiállítás Moszkvában Az 1980—85-ös időszakra megvételre ajánlott új, korszerű számítástechnikai termékeit, somyamtatóit és adatátviteli berendezéseit mutatja be a szovjet tervezőszervek és az ipar vezető szakembereinek a Videoton Gyár azon a kiállításon, amely szerdán nyílt meg Moszkvában. Az egyre bővülő szovjet— magyar számítástechnikai együttműködés keretében a Szovjetunió műszeripari minisztériuma és a Kohó- és Gépipari Minisztérium nemrég kötött szerződést arról, hogy a Videoton gyártmányú somyomtatókhoz szovjet vállalatok szállítanak a jövőben egyes részberendezéseket. A Szovjetunióba irányul a Videoton szocialista exportjának fele, amelynek 60 százalékát számítógép-rendszerek, a többi részét pedig úgynevezett terminálok, adatátviteli berendezések alkotják.
