Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-15 / 295. szám

2 ^PÜJSÄG 1978. december 15. Szervezett ellentiintetések a sah mellett Súlyos helyzetben az iráni gazdaság A hatóságok által szervezett, a sahot támogató „rokon- szén vtüntetések” voltak több iráni városban. Képünkön: az utcákon tartózkodó tankokra szintén kitűzték az uralkodó fényképét. (Képtávírónkon érkezett.) Közlemény a magyar—osztrák vízumkényszer megszüntetésével kapcsolatos tudnivalókról — Az iráni sahot támogató tüntetések hulláma szerdán új elemként jelentkezett az ország több hónapja tartó, egyre éleződő politikai válsá­gában. Nyugati hírügynöksé­gek saját tudósítóik és szem­tanúk beszámolói alapján részletesen ismertetik az új helyzetet, amelynek lényege — egybehangzó értékelések szerint — az uralkodó támo­gatásának erőszakkal történő megszervezése és a sah ellen­feleinek megfélemlítése. ' Szerdán jól szervezett ellen­tüntetések „erőszakhulláma” söpört végig több iráni váro­son, így Isfahanon, Shirazon, Abadanon és Mashhadon. Az uralkodót támogatók tízezreit teherautókon és katonai jár­műveken a falvakból és vidé­ki településekről szállították az említett városokba, szigo­rú katonai őrizettel. A sah melletti erőfitogtatásként a katonák a levegőbe lövöldöz­tek. A vidékről a városba ci­pelt embereiket pisztolyokkal, fejszékkel és botokkal fegy­verezték fel, a járókelőket kötelezték a sah éltetésére, a gépkocsik vezetőit pedig ar­ra, hogy tűzzék ki az uralko­dó fényképét, s a sah iránti szolidaritás jeléül kapcsolják be a fényszórókat. ! Egyes jelentések felhívták a figyelmet arra is, hogy a szerdai kampányban nagy szerep jutott a „jólöltözött, SAVAK-ügynököknek is, akik ugyancsak elárasztották a vá­rosokat. Noha a hatóságok elérték átmeneti céljukat és a rend­szer ellen tüntetőket leparan­csolták az utcákról, politikai megfigyelők rámutatnak ar­ra, hogy a több helyen bru­talitással párosuló támogató­kampány ellenkező hatást válthat ki, s nagymértékben növeli a fegyveres összecsa­pás kitörésének, egy esetle­ges polgárháború kirobbaná­sának veszélyét. Tájékozott források szerint ugyanakkor a szervezett el­lenkampánnyal egyidőben folytatódnak a jelenlegi vál­ság politikai rendezésére tett erőfeszítések. Erre utal az is, hogy az ellenzéki Nemzeti Front közleményben jelen­tette be: Karim Szandzsabi, a szervezet főtitkára szerdán este a teheráni Niavara-palo- tában megbeszélést tartott Mohammad Reza Pahlavival. Hírügynökségek ugyanak­kor rámutatnak arra, hogy az ellenzék fő fegyvere jelenleg a gazdaság megbénítása. A munkabeszüntetések már ed­dig is rendkívül súlyos káro­kat okoztak az olajiparban, ahol a termelés szerdán a normális szint egyötödére esett vissza. Mindez — mint olajipari források közölték — a hatóságokat arra késztette, hogy finomított kőolajtermé­kek importlehetőségei után tapogatózzanak, s ennek ér­dekében többek között kap­csolatba léptek Szaúd-Ará- biával, Kuvaittal és Bahrein- nel. A Magyar Népköztársaság kormánya és az osztrák szö­vetségi kormány 1978. július 5-én egyezményt kötött a vízumkényszer megszünteté­séről. Az egyezmény 1979. ja­nuár 1-én lép hatályba. Ettől az időponttól kezdődően mindkét ország érvényes út­levéllel rendelkező állampol­gárai vizűm (előzetesen ki­adott beutazási engedély) nélkül utazhatnak egymás or­szágaiba, ahol harminc napig külön engedély nélkül tartóz­kodhatnak. A diplomata- és szolgálati útlevéllel rendelke­zők tartózkodási idejét az egyezmény ettől eltérően ál­lapítja meg. A vizummentesség a két országnak azokra az állam­polgáraira is vonatkozik, akik nem hazájukban, hangn más ország területén élnek. A hazatérési igazolvánnyal rendelkező magyar állampol­gár vizűm nélkül utazhat át Ausztria területén és ott az osztrák hatóságok külön en­gedélye nélkül legfeljebb há­rom napig tartózkodhat. Az egyezmény hatálya nem terjed ki azokra a magyar, il­letve osztrák állampolgárok­ra, akik állandó tartózkodás (letelepedés) vagy munkavál­lalás céljából kívánnak a má­sik országba utazni. Részük­re vízumot a külképviseletek adhatnak. Az általános nemzetközi gyakorlatnak megfelelően mindkét ország fenntartotta azt a jogát, hogy az általa nem kívánatosnak tekintett személyek beutazását megta­gadja, illetve tartózkodási en­gedélyét megvonja. Ennek alapján Magyarországra ví­zummentesen nem utazhat­nak be azok az osztrák út­levéllel . rendelkező magyar állampolgárok, akik 1963. március 22-ét követően hagy­ták el a Magyar Népköztár­saságot, s az illetékes magyar hatóságok engedélye nélkül tartózkodnak külföldön. E A jelek szerint kudarcot vallottak az amerikai diplo­máciának arra irányuló erő­feszítését, hogy a Camp Da- vidben kitűzött időpontig, december 17-ig aláírják az izraeli—egyiptomi békeszer­magyar állampolgárokat a külképviseletek a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően lát­ják el beutazási engedélyek­kel. Az egyezmény értelmében az Osztrák Köztársaságban, illetve a Magyar Népköztár­saságban tartózkodó magyar és osztrák állampolgároknak be kell tartaniuk az érvény­ben lévő törvényeket és elő­írásokat. A Magyar Népköztársaság­ba beutazáskor az osztrák ál­lampolgároknak adatlapot kell kitölteniük, amely sta­tisztikai célokra és egyben a lakcímbejelentés igazolására, illetve szükség szerint a tar­tózkodási engedély meghosz- szabbítására szolgál. A határ- átlépést gyorsítja, ha az oszt­rák állampolgárok a határ­átkelő helyekre már olvasha­tóan kitöltött adatlappal ér­keznek.^ Ausztria területén az adatlapok a bécsi magyar külképviseleten, az IBUSZ Wiennél, a magyar és osztrák utazási irodáknál szerezhetők be. A lakcímbejelentés rend­je változatlan maradt. Az a magánútlevéllel" ren­delkező osztrák állampolgár, aki 30 napnál hosszabb ideig kíván Magyarországon tar­tózkodni, legkésőbb a 28. na­pon kérje a tartózkodási en­gedély meghosszabbítását. A tartózkodási engedély meg­hosszabbítását a bejelentett magyarországi lakhely szerint illetékes városi, járási rend­őrkapitányságokon, a megyei rendőrfőkapitányságokon, Bu­dapesten a kerületi rendőr- kapitányságokon, illetőleg a Budapesti Rendőrfőkapitány­ság igazgatásrendészeti osztá­lyán (Budapest, VI. Népköz- társaság útja 12.) lehet kérni. Ha az osztrák állampolgár személyi okmányát (útlevél, tartózkodási engedély, „adat­lap ki” példánya) elveszíti, vagy megsemmisül, ezt a leg­közelebbi rendőri szervnél be kell jelentenie. (MTI) ződést. Vance és az izraeli vezetők szerdai tárgyalásain — mint maga Begin is kö­zölte — Tel Aviv nem fogad­ta el az amerikai—egyiptomi egyetértéssel kialakított mó­dosító javaslatokat. Ismét holtponton az egyiptomi-izraeli alkudozás Figyelmeztetés Hanoiból Csütörtök esti kommentárunk. Az Indokínában kialakuló helyzet veszélyességére hívta fel az ENSZ Biztonsági Tanácsának figyelmét a Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya. A tanács soros elnökéhez intézett levelében a VSZK állandó ENSZ-nagykövete rámutatott arra, hogy az ország és a szomszédos Kambodzsa között fennálló határkonfliktus hátterében Kína délikelet-ázsiiai terjeszkedési politikája rejlik. Ez a hegemonista célokat követő politika a 'konkrét esetben arra irányul, hogy harcba sodorja egy­mással a három indokínai országot, s Vietnam és Laosz ellen hangolja az ASEAN, a délkeleti-ázsiai országok szövetségének tagállamait. Az utóbbi évek során Peking több tanújelét adta a független külpolitikát folytató, s így szükségszerűen terjeszkedési tervei útjában álló Vietnam iránti ellen­séges érzületéről. Kezdődött azzal, hogy Kína megszáll­ta a Vietnamhoz tartozó Paracel-szigeteket, májd fel- bújtotta a Kambodzsában uralomra került maoista szí­nezetű rendszert a Vietnammal való fegyveres határ- konfliktus kirobbantására. Végül pedig mesterségesen felszította a Vietnamban élő kínai kisebbség körében a nacionalista szenvedélyeket, s „elnyomó politikával” vádolván a hanoi kormányt, teljesen beszüntette az ad­dig folyósított kínai segélyt. Azóta a kínai határprovo­kációk is megszaporodtak. Uj tényező az indokínai térség békéje és biztonsá­ga szempontjából a nemrég megkötött szovjet—vietna­mi barátsági és együttműködési szerződés, amelyet két napja ratifikált a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége. A két inép mély barátságát immár intézmé­nyesen is megpecsételődő szerződés feltétlenül stabili­záló hatással lesz a térségben. Ez a szövetség nem irá­nyul senki ellen, de hatodik cikkelye előírja: amennyi­ben a felek egyikét támadás érné, vagy azzal fenyeget­nék, a két ország haladéktalanul megkezdi a konzul­tációkat a közös ellenintézkedésekről. Értékes segítség ez a békés szocialista munkát folytató Vietnamnak, amely élharcosa a térség biztonságának, a fennálló vi­tás kérdések tárgyalásos rendezésének is. Ami Kambodzsát illeti, biztató fejlemény a Kam­bodzsai Nemzeti Egységfront megalakulása és a Phnom Penhben uralmon levő klikk elleni fegyveres harcának ,a kibontakoztatása. A marxizmus—leninizmushoz hű maradt kádereket és a kegyetlen terrort kifejtő maoista kormányzattal szemben álló hazafiakat tömörítő front léte reményt nyújt arra, hogy Peking indokínai tervei idővel teljes kudarcot szenvednek. PÁL FI VIKTOR Leszavazták a brit kormányt Az angol alsóház szerdán este elutasította a kormány gazdaságpolitikájának köz­ponti elemét, a bérkorláto­zást. A ház drámai vita vé­gén hatfős szavazattöbbség­gel jóváhagyta a konzervatív ellenzék indítványát, amely elutasította „a gazdasági szankciók önkényes kiszabá­sát- olyan cégekkel és dolgo­zókkal szemben, akik bér­megállapodásukkal túllépték a parlament által jóvá nem hagyott merev korlátozást”. Callaghan miniszterelnök a szavazás után közölte, hogy felveti a bizalmi kérdést a parlamentben. Megfigyelőik biztosra veszik, hogy a kor­mány megnyeri ugyan a bi­zalmi szavazást, gazdaságpo­litikája azonban romokban hever, így kormányzóképes­sége erősen megcsappan. Ezek után valószínűnek lát­szik, hogy a választásokat ta­vasznál tovább nem lehet ha­lasztani. Callaghan közölte, hogy a kormány „elfogadja a ház véleményét” és átértékeli po­litikáját. Megfigyelők nyom­ban rámutattak, hogy a kor­mány gazdaságpolitikája ez­zel végzetes léket kapott. Háromezer Herceg birodalma (2.) .A, A világ legnagyobb családi vállalkozásaként is emlegetik Szaúd-Ará- biát. Abdul Aziz, a Sza- úd-dinasztia megalapító­ja 1902-től 1953-ig ural­kodott. Ő alapozta meg a család szerencséjét, ami­kor megkezdték az or­szág olajkincsének feltá­rását. Második utódja és „legtalpraesettebb” szel­lemi örököse harmadik fia — Fejszál király volt. Azt, hogy Szaúd-Arábia ma hatalmi ambíciókkal léphet fel a világban, jó­részt ő érte el. o Amikor 1975-ben meggyil­kolta egy — rijadi közlés szerint — „elmebeteg herce- gecske”, sokan tartottak at­tól, hogy a hatalmi harc ki­újul a családban. Nem így történt. Mint később kide­rült, a rangidős hercegek ta­nácsa néhány perccel Fejszál halála után már összeült, és Abdul Aziz ötödik fiát, Kha- ledot nevezte ki utódnak. A hercegek jól tudták, ha egy­ségesek, fennmaradnak, ha •nem, elbukhatnak. A Szaúd-dinasztiának há­romezer hercege és kétezer hercegnője van. Hogy meg­védjék a család vagyonát, ha­talmát, általában egymás közt házasodnak. A rendbon­tókra szigorú büntetés vár, de nem is nagyon kell tarta­ni tőlük: az uralkodóház minden tagja fényűző módon élhet, és csak kevesen teszik ezt kockára. Politikával kö­zülük csupán néhányan fog­lalkoznak. A döntéseket egy maroknyi csoport, a rangidős hercegek tanácsa hozza. Sza- úd-Arábiában nincs parla­ment, nincsenek politikai pártok és szakszervezetek, a döntéseket tehát nem kérdő­jelezi meg senki. A 26 fős kormány tagjainak többsége, valamennyi tartományi kor­mányzó és azok munkatársai — Szaúd-hercegek. A vezetés zömében Abdul Aziz fiaiból áll: köztük a betegeskedő Khaled királyt egyre gyak­rabban helyettesítő Fahd her­ceg, kijelölt trónörökös — Aziz nyolcadik fia. Eddigi te­vékenysége arról tanúskodik, hogy ő sem tagadja meg a családalapító örökségét. e Ezt a szigorúan zárt és meglehetős biztonságot nyúj­tó hatalmi rendszert a Szaúd- dinasztia az olajra alapozza: a világ legnagyobb kőolaj­termelő és -exportáló orszá­ga az övék. Szaúd-Arábia is­mert kőolajforrásait 151 mil­liárd barrelre (1 barrel = kb. 164 liter) becsülik. A tőkés világ tartalékainak egyne­gyedével rendelkezik. Jelen­leg hét-nyolc millió barrelt termelnek egy nap alatt, s felkészültek arra, hogy a nyolcvanas évek közepére el­érjék a napi 16 millió bar­relt. Emellett a világ összes földgáztermelésének is 15 százalékát 1985-ben már Szaúd-Arábiában hozzák fél­színre. És még nem is szól­tunk az ország vörösréz-, foszfát- és uránkészleteiről, amelyek a feltevések szerint ugyancsak gazdagok. Ma még azonban az olajé az elsőbbség. Az 1973-as ár­robbanás jól jött a királyi családnak. A petrodollárok özöne lehetővé tette a beru­házások nagyarányú növelé­sét, Az ötéves fejlesztési terv kidolgozása előtt a kormány fiatalabb tagjai végigutazták Szaúd-Arábiát, hogy a ki­rályság történetében először felmérjék, mekkora s mely területeken a legnagyobb az elmaradottság. Más, konzer­vatívabb miniszterek beérték volna a stabilizálással és az előrelépés veszélyeire figyel­meztettek. 0 Amikor Szaúd-Arábiával kapcsolatban „fantasztikus karrierről” beszélnek a meg­figyelők, gyakran külpolitikai tevékenységére gondolnak. Pedig hát a hercegek nem ügyesebb diplomaták, mint másutt a világon. Hatalmas olajkincse azonban az 1973-as árrobbanás után egyik nap­ról a másikra a Közel-Kelet kulcsállamává s általában fontos világgazdasági ténye­zővé tette az országot. Ezt a megváltozott státuszt állították nagyon rafináltan elképzeléseik szolgálatába a hercegek. A királyi család, amely azelőtt alig szólt bele a világ dolgaiba, 1973-ban egyszeriben aktivizálódott: már nemcsak odahaza fojt el még csírájában minden ígé­retes megnyilvánulást, hanem külföldön is egyre tevéke­nyebben lép fel a haladó erők' visszaszorításáért, meg­semmisítéséért. KOCSI MARGIT (Következik: Kőolaj — ru­lett.) Fahd herceg és Khaled király

Next

/
Thumbnails
Contents