Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-14 / 294. szám

1978. december 14. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Jutalomúton a Szovjetunióban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az első szputnyik és a vi­lágűrbe utat törő első ember hazája.. Puskin és Tolsztoj, Csajkovszkij és Sosztakovics hazája... Kinézünk a TU—154-es MALÉV-gép ablakán, s a ködbe burkolózó szovjet föld kezdi mindjobban széttárni fátylát: hófödte fenyőerdői, fehér törzsű nyírfái, apró, színes házai bontakoznak ki előttünk. Szinte észrevétlenül landol a gépünk a Moszkva híres Seremetyevói repülőte­rén. Szerencsésen földet ért a majd negyvenfős csoportunk, melyből huszonnégyen KISZ- jutalomutazottként jutottunk el ide. Fülünkben a légnyo- máskülönbség okozta enyhe feszítő érzés, azonban máris búcsút intünk, s további jó utat kívánunk a magyar néphadsereg válogatott lab­darúgócsapatának, akik idá­ig útitársaink voltak, s utaz­nak tovább. A szükséges formaságok elintézése után boldogan vettük szemügyre a Lenin- stadion közelében levő im­pozáns szállodánk épületét. Egy kedves, szőke fiú foga­dott bennünket. Bemutatko­zik: Hergó Elemér, Utngvár- ról. ö fogja csoportunkat ka­lauzolni Moszkvában és Le- ningrádban. Moszkvai tartózkodásunk első perceiben már felmér­tük a főváros hatalmas tá­volságait. Első útunk a Le­nin Mauzóleumhoz vezetett. Az eddig csak fényképeken látott, szinte hihetetlenül hosszú sorban mi is nyugod­tan toporogtunk. Az ismeret­len katona sírjánál áhítat­tal néztük a szegfűcsokrok­kal percenként érkező fiatal házasokat, akiknek az első útjuk ide vezet. Méltán csodáltuk meg a hatalmas Lomonoszov egye­temet. Elemér jóvoltából (aki régebben itt tanult) megtud­tuk: az épület tetején elhe­lyezett csillagban egy labo­ratórium található. Egy este Moszkva Szverd- lov kerületébe látogattunk baráti találkozóra. Pár perc alatt igazi baráti hangulat alakult ki a két nép fiataljai között, én pedig kihasznál­tam az alkalmat, hogy elbe­szélgessek vendéglátóinkkal. Elmondták, hogy a kerület fiataljai nagy lelkesedéssel építik leendő klubjukat. Ar­ra a kérdésemre, hogy mi­lyen sajátos feladatot kap­nak a ikomszomolisták az olimpiára való készüléskor, ezt válaszolták: „Havonként értékeljük a fiatalok terme­lőmunkáját. A 100 legered­ményesebben dolgozó kom- szomolista egy hétig az olim­piai építkezésen tevékenyke­dik. Kerületünk diáknegyed. Az egyetemeken nyelvet ta­nuló diákok tolmácsok lesz­nek az olimpián. Moszkvai tartózkodásunk alatt — Elemér segítségével — új ismerősre tettem szert. Elbeszélgettem Szuhovrukov Vlagyimirral, az Ukrán SZSZK ifjúsági lapjánák, a Komszomolszkoje Znárnjá- nak helyettes szerkesztőjé­vel, áki feltárta a szovjet if­júsági újságírás rendszerét. Szuhovrukov nagy érdeklő­déssel tett fel kérdéseket az ifjúsági parlamentekről, a KISZ politikai képzésének rendszeréről. Villámgyorsan elmullött a pár Moszkvában eltöltött nap. Utunk utolsó állomása Leningrad volt, ahol többek között megtekintettük a le­gendás Auróra cirkálót és a Téli palotát. HABERSCHUSZ ERZSÉBET Szocialista versenymozgalom az Ifjú Gárdában Az Ifjú Gárda is — amely a honvédelem, mint társadalmi­lag szükséges tevékenység fel­adatrendszerén belül, a KISZ egyik munkaformájaként oldja meg sajátos feladatait — céljai, nevelő munkája magasabb szintű teljesítése érdekében létrehozta és meg­hirdette a szocialista verseny­mozgalmat. A szocialista versenymoz­galomban részt vehet vala­mennyi ifjúgárdista, továbbá minden egység és alegység, ha arra benevez. Megyénk Ifjú Gárda-szervezetében no­vemberben megtörténtek az egyéni, illetve kollektív be­nevezések. Ez kifejezte a tö­rekvéseket és a szándékokat, azonban mindez önmagában kevés ahhoz, hogy egy ifjú­gárdista kiválóvá, egy alegy­ség, egység élenjáróvá vagy kiválóvá váljon. Ehhez min­dennap egy lépéssel előbbre kell jutni. Az egyének és kollektívák munkája minősé­gét megítélni nem a vállalá­sok, hanem az évközi munka alapján, a kitűzött és vállalt célok elérésén keresztül kell. A teljesítés hétköznapjait élik mostanában a gárdisták és az alegységek. Úgy hi­szem, sok segítséget tudunk nyújtani, ha felelevenítjük a szocialista versenymozgalom célját, tartalmát, követelmé­nyeit, szervezési és értékelé­si rendjét, a címek adomá­nyozását és egyéb általános rendelkezéseket. Az Ifjú Gárda Országos Parancsnoksága 1974 nyarán hirdette meg, „Intézkedés” formájában a szocialista ver­senymozgalmat. Céljául tűzte ki, hogy a hazafias-honvé­delmi nevelő munka, az Ifjú Gárdában folyó folyamatos tevékenységként; felhasznál­va a fiatalok lendületét, kez­deményezőkészségét és al­kotókedvét; segítse elő az éves képzési program maga­sabb szintű végrehajtását; já­ruljon hozzá az ifjúgárdisták politikai felkészítéséhez; er­kölcsi-akarati tulajdonságaik kifejlesztéséhez; ösztönözzön a korszerű, színes és gyakor­latias munkaformák beveze­tésére és elterjésztéséré. A szocialista versenymoz­galom szervezésének fontos szakaszai a vállalások meg­tétele, a vállalások teljesítése és folyamatos értékelése, va­lamint a címek odaítélése és adományozása. A szocialista versenymoz­galom követelménye és tel­jesítésének alapvető mércéje: a résztvevők politikai, embe­ri magatartása és mindenna­pos helytállása a tanulásban, a munkában és az Ifjú Gár­da-feladatok ellátásában. A követelményeknek az az ifjúgárdista tesz eleget, aki folyamatosan tájékozódik az ifjúsági mozgalom időszerű feladatairól, ismeri és érti a párt honvédelmi politikájá­nak alapvető összefüggéseit; tisztában van az aktuális kül- és belpolitikai esemé­nyekkel ; rendszeresen részt vesz és tudásához mérten eredményesen szerepel az If­jú Gárda-foglalkozásokon, rendezvényeken és versenye­ken; elsajátítja az alegység képzési tervében meghatáro­zott szakanyagot; felkészült­ségét a KISZ honvédelmi ak­tivistájaként kamatoztatja és példásan eleget tesz szolgá­lati kötelmeinek, megbízatá­sainak. Becsületesen él, dolgo­zik. tanul. A kollektív követelmények­nek az az alegység tesz ele­get, amelynek tagjai jó ered­ménnyel teljesítik az egyéni címek elnyeréséhez megsza­bott követelményeket, jó elv­társi, ifjúkommunista közös­séggé fejlődtek és elismerés­re méltóan szerepeltek az el­ső fokú területi Ifjú Gárda­szemlén. A szocialista ver­senymozgalom követelményeit teljesítők részére a követke­ző címek adományozhatok: Kiváló Ifjúgárdista, Kiváló Alegység, Élenjáró Alegység. A versenymozgalom címei el­nyeréséhez külön vizsgázta­tást nem kell tartani. A rendszeresített címeket évente egy alkalommal lehet elérni, azonban — az Ifjú Gárda-tagság alatt valameny- nyi Ifjú Gárda képzési évben megszerezhetők. Az adomá­nyozott címeket minden év­ben meg kell védeni. Az ered­mények elismerésére, meg­különböztető jelzések szol­gálnak. A címek viselésére méltatlan ifjúgárdistától, az Ifjú Gárdában érvényes fe­gyelmi felelősségre vonás alapján a címet és a megkü­lönböztető jelzést az adomá­nyozó szerv megvonhatja. A szocialista versenymoz­_galom szervezése, irányítása é s segítése az Ifjú Gárda me­gyei, illetve városi-járási pa­rancsnokságai munkájának része, és állandó eleme. Eb­ben abból indultunk ki, hogy a mozgalom eredményessége nagyban hozzájárulhat az If­jú Gárda előtt álló célkitűzé­sek megvalósításához, a kép­zés, a folyamatos munka szín­vonalas végzéséhez. A me­gyei parancsnokság arra tö­rekedett és törekszik, hogy a versenyt úgy szervezze és értékelje, hogy a címeket csak az arra érdemesek — az Ifjú Gárda legjobbjai — nyerhes­sék el. Az Ifjú Gárda megyei pa­rancsnoksága 1977 őszén ér­tékelte először átfogóan a versenymozgalom megyei ta­pasztalatait. Megállapítottuk, hogy a versenymozgalom 1974-es meghirdetése óta alapvetően betölti hivatását. Találtunk negatívumokat is, amelyek hátráltatták a célok elérését. így: sok formális vo­nás jelentkezett, szubjektív volt a címek odaítélési rend­je, nem konkretizálódott elég­gé és városonként-járáson- ként eltérően értékelték a követelményrendszert. Az if­júgárdisták létszámához vi­szonyítva indokolatlanul ma­gas volt az adományozott ki­váló címek száma. A megyei parancsnokság 1977. novem­ber 25-i ülésén kialakította a megyében, a konkrét követel­ményrendszert és a folyama­tos és objektív értékelés cél­szerű segédeszközét, az érté­kelő lapot. A döntés megho­zatalánál a KISZ KB intéző bizottság 1977. április 14-i határozatából indultunk ki, amely meghatározta, hogy: ..A szocialista versenymozga­lom segítse jobban a képzé­si program eredményesebb végrehajtását. Konkrétabbá kell tenni az egyéni és kol­lektív címek elnyerésének feltételeit, a képzési év során rendszeresen és folyamato­san kell értékelni az ifjú­gárdisták és az alegységek tevékenységét.” Egységes követelményként a következő feladatokat állí­tottuk : munkahelyi-iskolai helytállás, foglalkozáson való megjelenés, politikai ismere­tei szintje, képzési anyag el­sajátítása, fegyelmi helyzete, közösségi munkája, lőered- ménye, Ifjú Gárda-felszerelé­se állapota, honvédelmi pro­pagandistatevékenysége, az „Edzett ifjúságért” mozga­lomban való részvétele, míg az alegységek vonatkozásá­ban kiegészítettük a városi­járási szemlén való eredmé­nyességgel. Most, 1978 végén, egy év elteltével pozitív tapasztala­tokról számolhatunk be. A megyei parancsnokság által a kitüntetési keretszám szá­zalékos megoszlásához ha­sonlóan megállapított címek száma és annak a követel­ményrendszer és értékesítési rendszer alapján történő el­bírálása növelte a „kiváló” és „élenjáró” jelző erkölcsi értékét. A legfontosabb feladatnak ma a rajparancsnokok ré­széről történő folyamatos év­közi értékelést tartjuk, ök vezetik az értékelő lapot, ők ismerik leginkább a rajba beosztottaknak a követel­ményrendszer szerinti tevé­kenységét. A szakaszparancs­nok feladata a rajparancsno­kok ez irányú ellenőrzése, de nem utolsósorban a képzési program, terv megvalósítása, szervezése, az alegység fo­lyamatos működése. Mert ne felejtsük: a szocialista ver­senymozgalom eszköz és nem cél. Dolgozzunk úgy, hogy a versenymozgalom jó eszköz­nek bizonyuljon az Ifjú Gár­da-munkában kitűzött cél­jaink eléréséhez. Erősítsük a szocialista versenymozgalom egyik legszebb vonását, hogy nem átlag ifjúgárdistákat akar formálni, hanem min­denkit segít a hazafias-honvé­delmi nevelő munkában te­hetsége, képessége kibontako­zásában. Az a célunk, hogy gyarapodjon a szocialista tár­sadalom építését és védelmét egymástól tudatosan elvá­laszthatatlannak tartó ifjú­gárdisták, fiatalok száma. KRISTON ISTVÄN, az Ifjú Gárda megyei parancsnoka Koncert A Lokomotív GT Dixiland — gondoltam, és a jó öreg amerikai shaw-k jutottak eszembe, fekete lakkcipős zenészkekel. A Gold Washboard — miért éppen Gold Washboard, ugyanis lengyelek, originál varsóiak — persze, egészen más, sehol egy lakkcipő — még cilinder sem — nq és persze, egészen máshogy fúj­ják! Zöld és piros fényekkel hömpölygött a közönségbe a GW-féle dixi, akadt, aki rit­musra rágta a rágógumit, és beletapsoltunk a fúvósok bo­szorkányos trilláiba. Meg a víg kedélyű pengetős szólói­ba, és jó volt a billentyűs meg a dobos is. No persze, közben azért mindenki az LGT-t várta, tudtuk, hogy itt vannak, megérkeztek, készen állnak, zenélnének, Presser ajánlot­ta kegyeinkbe a lengyel dixit, hát akkor nem is le­hetett rossz, és most csak ar­ra várnak, hogy bejöhesse­nek, elkezdhessék. Szünet nem is volt. A „műszak” per­cek alatt elrendezte, amit kell, Presser most őket aján­lotta figyelmünkbe, aztán... Ne szaporítsuk nagyon a szót, volt mit hallani. Ha fü­leltek volnak azok, akik sze­rint három koncert sem ér fel az ember jó kis sztereó szerkentyűivel meg az ottho­ni fülesfoteljával! Persze, ők mem jöttek el ide, fogalmuk Somló Tamás Karácsony János mines róla, hogy milyen gitá­ros igazából Karácsony, mit művel a dobokkal Solti, ho­gyan fújja Somló, és hogy mit tud ilyenkor Presser... A régi számok új értelmezést kaptak, megnőttek, kitelje­sedték az improvizációktól, a levegő forró lett. Azt mond­ják, az esti koncerten méhá- nyan hűtögették a légkört, szeszszagú ordibálással, ami mindig olyankor hangzik el, amikor nem kéne. Sebaj. Őket elfelejtjük. — vfé—kz — Presser Gábor Újságíró­tehetségkutató pályázat Az újságíráshoz tehetsé­get és kedvet érző — nem újságírói munkakörben dolgozó — 18—35 év közöt­ti fiatalok számára pályá­zatot hirdetett a Magyar Újságírók Országos Szövet­ségének Elnöksége és a KISZ Központi Bizottsága. Pályázni lehet 3—4, egyen­ként 3—4 gépelt oldalnál nem hosszabb, az újságírói műfajok sajátosságainak megfelelő írással, amelyek aktuális társadalmi, ifjú­ságpolitikai, gazdasági és kulturális témákkal fog­lalkoznak. A pályamunká­kat három gépelt példány­ban, hárompéldányos rész­letes önéletrajzzal — 1979. február 15-ig kell bekülde­ni a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének okta­tási igazgatóságára. (Buda­pest, Népköztársaság útja 101. 1368.) Az eredmény- hirdetés 1979. április 20- án lesz. A legjobb alkotások be­küldői között két első és két külömdíjat, valamint négy második és hat har­madik díjat osztanak ki. A kiemelkedő — de díjat nem nyert — pályamunká­kat a bíráló bizottság elis­merő oklevéllel jutalmaz­za. A pályázat két első he­lyezettje és a két különdí­jas mentesül az újságíró­iskola felvételi vizsgái alóL A díjnyertes és oklevéllel jutalmazott pályázók fel­vételt nyernek az 1979 szeptemberében induló új­ságíró-stúdióra. Kezdeni, másodszor (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Nemrég egy barátommal találkoztam. Mint ilyenkor lenni szokott, sokoldalú be­szélgetésbe kezdtünk ccz élet­ről, a munkahelyről. Mesélte, hogy ismerőseink közül egye­seknek mennyire sikerült a helyválasztás. Lakást kap­tak, szép kezdőfizetéssel vár­ták őket, s — ami nem nél­külözhető egy életen át (!) — jól érzik magukat munkahe­lyükön. Nem így az én bará­tom! Elmondta, hogy amikor új környezetébe került, ma­gára hagyták. Azt mondták neki, hogy te friss diplomás vagy, te úgyis mindent tudsz. Ez —' mint mondta — jól is esett neki mindaddig, amíg nem jött az ellenőrzés. Ek­kor kiderült, hogy ez sem jó, az sem jó! Amikor beszél­gettek vele egyről-másról, úgy érezte, hogy vezetői kö­rében vallatják, nem pedig azt, hogy segíteni akarják. Védekezni kezdett. Igen ám, csakhogy mentse ami ment­hető — így panaszolta —, füllenteni próbált. Később kiderült: nem hittek neki, a háta mögött nyomozni kezd­tek, ami tudomására jutott. Természetesen, a füllentésre is rájöttek! Megpirongatták érte, ő szé- gyellte is magát. Azt hitte, ezzel minden el van intézve. Ám nem így történt. Az eset óta — talán már csak képze­li — állandóan úgy érzi, hogy figyelik, hogy nem illik bele a kollektívába, hogy ő már nem becsületes. Pedig, ha kérdeznék tőle: de megmon­daná, hogy nem fog többé valótlant mondani. Sőt, hogy még azt a bizonyos esetet sem tudja megmagyarázni magának igazán. Hiszen nem szokott ő hazudni! Vajon igazán hazugság volt az, amit tett? Barátom pana­szából kiérződött, hogy nem akarja élete végéig viselni e ballépés következményeit. Szeretné, ha újra bíznának benne! BEKE LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents