Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-14 / 294. szám

6 Képújság

1978. december 14,

Csereklei országos , Imre ezüstérmes

Csereklei Sándor 235 kg-os teljesítménnyel, új országos csúccsal nyert bajnoki címet

Várjuk szavazatát

TOLNA MEGYE 1978. ÉVI LEGJOBB SPORTOLÓI Név Egyesület Sportág

NŐK

i:.. 3oámÍh ... JM kJ... miaJU. z....

2.. .5.cIül. M.kJJWL

...............kj)k(U&kcLA....

3

.. ßcdO^L. jtQiux, cujcXcjojhujl<£ ...

f FÉRFIAK

h.'.. 'EMWJt.. 9ŰJMÁÁ......ktUk flÚ;...........

2.

. .ÉjúJjÜC... j&T&üX . ÁlUkifliit........................................................

3

.-..kUrUiML ixüd&r.....'hL.i^i^Uá..........

C

SAPAT

A-.... TCtüuíi. ...ÜL _________.......................................................................

?

:..&--£fdÜL±hXC:tí<l.................... ...........................

?

•.. 0 hpJXirklíJüJi._______ kkj_____________,................. ...

B

eküldő neve: JPtycku.. lom!................

L

akcíme: Irt h íTTj’UÍ UolIúM JÍCt/t <).

Kosárlabda

serdülőkupa

A dombóvári Gőgös Gimnázium—DVSE mérkőzéssel vette kezdetét a DVSE által első alkalommal kiírt kosárlabda serdülőkupa. Ezt követően került sor az ünnepélyes megnyitóra, melyet dr. Dobos Jenő, a verseny- bizottság elnöke tartott.

Eredmények: DVSE—D.

Gőgös 45:38 (29:20). Legjobb dobó: Spengler (8), Dékány (8), illetve Simonfalvi (8). Szekszárdi Dózsa—BSVK 46:51 (21:23). Ld: Ulbert (22), illetve Tóbi (27). DVSE— BVSK 57:36 (26:20). Ld:

Spengler (24), illetve Tóbi (25). D. Gőgös—Sz. Dózsa 37:35 (18:11). Ld: Simonfalvi és Berta (10—10), illetve Iva- nics (15). BVSK—D. Gőgös 47:40 (30:21). Ld: Péter (9), illetve Simonfalvi (22). DVSE —Sz. Dózsa 48:43 (28:15).

Ld: Spengler (22), illetve Ivá- nics (12).

A serdülőkupa végeredménye: 1. DVSE 6, 2. BVSK 5, 3. D. Gőgös 4, 4. Sz. Dózsa 3 ponttal.

A DVSE serdülőcsapatának tagjai, akik a kupát elnyerték: Spenger Gábor, Fehér István, Csirke Károly, Dékány Ferenc, Gasparics Ferenc, Kerecsényi Sándor, Horváth Zoltán, Czétány László, Oroszi László Heisler József, Geller Zoltán. Nová- tius Róbert. Edző: Horváth Károly.

— G —

Huszonegy egyesület 105 versenyzőjének részvételével rendezték meg Salgótarjánban az 1978. évi súlyemelő serdülő országos bajnokságot. A kétnapos küzdelemsorozaton a felső korhatár 16 év volt, egy évvel korábban még a 17 évesek is serdülőknek számítottak. A szakvezetők kíváncsian vártak, vajon mire lesz képes a megfiatalított korosztály mezőnye. A fiatal súlyemelők csattanás választ adtak a kérdésre: a legtöbb súlycsoportban kiemelkedően jó eredményeket értek el. Ami különösen örvendetes: a bajnoki pontot szerzett egyesületek között találjuk a Szekszárdi Dózsát és a Szekszárdi Sportiskolát is.

Az 52 kg-os súlycsoportban indult és élete első országos bajnokságán nagyszerűen helytállt Imre Gyula, a sportiskola versenyzője. Imre egy éve emel súlyt, a Salgótarjánban szerzett ezüstérmét nagy küzdelemben harcolta ki.

A három éremesélyes — Kurcsics, Takács és Imre — közül Takács 62,5 kg-on

kezdte a szakítást — sikerrel. A 67,5 kg-on Kurcsics első kísérletét elhibázta, de javított. Takács ugyanezen folytatta, ismét sikerrel. Imre 70 kg-mal kezdett, első gyakorlatát elhibázta, másodszorra azonban teljesítette. Mindhárom versenyzőnek egy-egy gyakorlata maradt hátra. Takács (ZTE) 70 kg-mal megbirkózott, Kurcsics (TSE) 72 kg-ot szakított, Imre ezután sikertelenül próbálkozott a 75 kg-mal, Kurcsics szakításban előnyt szerzett. A szekszárdi versenyző magasan, 90 kilón kezdte a lökést, Takács két gyakorlat után szintén eddig jutott. Kurcsics 92,5 kg-mal sikerrel birkózott meg, majd Imre 95 kg- os teljesítményét tapsolta meg a lelkes tarjáni közönség. Az összetettben mindhármuknak 165 kg volt a teljesítménye. A folytatásban Kurcsics a 95 kilóval, Imre a 97,5 kg-mal már nem tudott megbirkózni. Az aranyérem sorsát a mérlegelés döntötte el: Imre öt dekával volt nehezebb Kurcsicsnál, illetve harminc dekával könynyebb a harmadik helyezett Takácsnál.

Az alacsonyabb súlycsoportokban nagy küzdelmeket, míg a 60, 67,5, és a 71 kg-os középkategóriában új csúcsjavításokat láthattak a nézők. A 67,5 kg-os súlycsoportban indult Csereklei Sándor, a Szekszárdi Dózsa versenyzője. Már a szakítás első gyakorlatán látszott: a szekszárdi fiú nagyszerű formában, jó erőben van. Ebben a súlycsoportban már mindenki befejezte a versenyt,, amikor Cse. rekleit a 102,5 kg-os kezdősúlyra szólították. A tőle megszokott nyugodtsággal lépett a súlyzóhoz, majd köny- nyedén hajotta végre első gyakorlatát. A tárgyilagos közönség hatalmas biztatása közben aztán Csereklei „magánszáma” következett. Először 107,5 kg-mal új országos csúcsot ért el, megjavította az október 8-án felállított csúcsát. De még nem volt vége ... Ezután 110 kg-ot kért a súlyzórúdra. Ha szép volt az előző két gyakorlata, akkor a harmadik joggal érdemelte ki ezt a jelzőt. Sanyi ezzel a súllyal is sikerrel birkózott meg. Lökésben 125 kg-mal nyerte a versenyt, a 235 kg-os összetett teljesítí- ményével pedig új országos csúcsot javítva szerzett aranyérmet. Csereklei ezzel megnyerte a legjobb versenyzőnek felajánlott díjat is. Eredményével korosztálya legjobbja lett.

Az országos bajnokságon a 60 kg-ban induló Orsós József 185 kg-os összteljesítményével negyedik, Kisvári István a nehézsúlyban hatodik, míg Palkó János az 56 kg- ban, Farkas István a 82,5 kg- ban egyaránt hetedik helyezést szerzett. A szekszárdi súlyemelők 1978-ban 22 bajnoki pontot gyűjtöttek.

Változatlanul nagy számban érkeznek szerkesztőségünkbe azok a szavazólapok, amelyekkel olvasóink Tolna megye 1978. évi legjobb sportolóinak megválasztásához nyújtanak hathatós segítséget. Olvasóink érdeklődését aktív részvételét bizonyítja többek között az is, hogy az elmúlt évhez hasonlóan a megye határain túlról is eljuttatják szavazataikat. Az eddig felTegnap délután a labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupa visszavágó mérkőzései keretében a Paksi SE az NB I-es Dunaújvárosi Kohász otthonában lépett pályára. Mint ismeretes, a két csapat első találkozóján, Pakson a

doígozott szavazólapok közül, találomra választottunk ki egyet.

Lapunkban december 17- én, vasárnap közöljük az utolsó szavazólapot. A beküldési határidő december 22. Az év legjobb sportolóinak rangsorát december 31-én közöljük. Az ünnepélyes eredményhirdetésre, díjak átadására január elején kerül sor.

dunaújvárosi együttes nyert 3-1 arányban. Ezúttal is jól tartotta magát a megyebajnokságban listavezető paksi gárda, csupán egygólos vereséget szenvedett ellenfelétől. Dunaújvárosi Kohász—Paksi SE 3-2 (1-0).

Labdarúgó MNK

Hova lesznek a teketseges labdarugók ?

Párbeszéd a labdarúgásról és az . Dézsáról

A labdarúgást mindenki szereti, de sokszor ugyanarról a mérkőzésről különbözőek a vélemények. Vagy tíz éve annak, hogy egyik kollégámmal megegyeztünk: egymás mellett leszünk, úgy nézzük végig a mérkőzést, és külön-külön írunk. Az eredmény még a mi számunkra is meglepetés volt. Ugyanazt a mérkőzést mindketten másként láttuk, másként értékeltük. Mindezt bevezetőként csak azért írjuk le, hogy érzékeltessük: egy és ugyanazon témáról mennyire más az emberek véleménye.

A napokban Magasházi Józseffel, a Szekszárdi Dózsa NB Il-es labdarúgócsapatának vezető edzőjével beszélgettünk — úgy nagy általánosságban — a labdarúgásról. Aztán az általánosságból konkrét kérdések és feleletek lettek. Ezekből talán néhány érdekesebbet.

— ön mint újságíró sóikat járja a megyét, találkozik a sportolókkal, szurkolókkal egyaránt. Kíváncsi vagyok a véleményére, érzi-e a megyében a Dózsa iránti szimpátiát, és mennyire állnak mellettük. Ha nincs szimpátia, akkor — véleménye szerint — mi ennek az oka.

— Egy bizonyos: a Dózsa labdarúgócsapatát az egész megyében olyan értelemben magukénak érzik, hogy a szekszárdi gárda képviseli a legmagasabb szintet, egyben megyénket is az NB II-ben. Sok esetben hallottam vitákat egy-egy totómérkőzés alkalmával, és sokszor elhangzott : milyen meglepetést tartogat számunkra csapatunk. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy magukénak érzik. Más a helyzet azonban, ha történetesen egy játékost kér a Dózsa tőlüik. A szurkolókegy része büszke arra, hogy valamely játékosuk magasabb osztályba jutott, ott is helytáll. A másik része már nem így értékeli, csak azt látja,

hogy a csapatuk ezzel esetleg, a bajnoki táblázaton egykét hellyel lejjebb került.

— Az egyéni, csoportvagy társadamli érdekek figyelembevételének alapján helyes-e az az álláspont, hogy elzárkóznak a játékos kiadatásától, illetve ellenzik, hogy a tehetség magasabb osztályba kerüljön? Véleményem szerint ezen az alapon sohasem kerültek volna fel kisebb egyesületekből a tehetségek nagyobb osztályba.

— Ha a magyar sport szempontjából vizsgáljuk a kérdést, el kell marasztalni azt az álláspontot, hogy „magamnak nevelek és nem másnak, mindenki maga gondoskodjon az utánpótlásról”. Az viszont feltétlen örvendetes, hogy a Dózsa színeiben egyre több Tolna megyei fiatal található.

— Igen; szám szerint tizenhárom Tolna megyei van pillanatnyilag az első csapat keretében. Talán nézzük, honnan is kerültek ide, mely egyesületek nevelték őket: Dinnyés és Házi Gerjenből, Szőcs Kisdorogról, Bonnyai, Bosnyák, és Mezei Bátaszék- ről, Pölöskei Tamásiból, So- modi Paksról, Lipovszki Zombáról, Walter és Weit- ner Nagymányokról került hozzánk, míg Adorján és Bocz szekszárdi származású.

Érdemes megemlíteni, hogy a négy utóbbi lényegében saját nevelésű játékos. Szerintem Magyarországon kevés olyan NB-s csapat van, ahol a keret kétharmadát saját megyéből származó játékosok alkotják.

— Jó lenne tudni, vajon mennyire közismert a megye sportközvéleménye előtt a sportiskola feladata, szerepe.

Az biztos, hogy kevesen ismerik, de épp a közelmúltban a sportiskola igazgatójának tájékoztatójából derült ki, hogy a jelenlegi kiválasztási rendszer sem a legmegfelelőbb. Persze azon is lehetne vitatkozni, vajon lehet-e szabad-e végleges „bizonyítványt” kiállítani egy 10—12 éves gyerekről, azzal kapcsolatban, hogy alkalmas-e vagy sem. Az sem titok, hogy a mi kiválasztási rendszerünk még messze áll attól az alaposságtól, tudományos szinttől, mely például az NDK-ban található.

— Maradjunk még egy pillanatra a sportiskolánál. Vajon kinek nevel a Szekszárdi Sportiskola?

— Az egyértelmű, hogy a sportiskolának a verseny- sport legmagasabb szintjén lévő szakosztálya részére kell a folyamatos utánpótlást biztosítani. Ez már olyan szempontból is logikus, és természetes, hogy a sportiskola és a Szekszárdi Dózsa között szerződéses kapcsolat áll fenn ilyen értelemben. Csák a labdarúgásra konkretizálva, köztudott, hogy a sportiskolából évente kikerülő 14—15 fiatal azonnal nem kerülhet a Dózsa NB Il-es keretébe. Egy évig az ifjúsági csapatban kapnak helyet, és csak utánna döntjük el, kik azok, akik megfelelnek az NB Il-es követelményeknek, illetve más egyesületbe igazolhatók. Azzal, hogy a jövőben éves átlagban hozzávetőlegesen tíz fiatal, aki éveken át a sportiskolában tanult, visszakerül anyaegyesületébe, a megyebajnokság színvonala is emelkedni fog. Érdemes megjegyezni, hogy sokan úgy tudják; a sportiskola hosszú évek óta ontja a tehetségeket. Ez nem így van, az idén. először kaptunk sportiskolától játékosokat.

— Sok helyről elhangzott a panasz: a Dózsa csak kér, de nem ad. Mi ezzel kapcsolatban a véleménye?

— Hát talán a lényeget: az idén kilenc játékost adtunk Tolna megyei bajnokságban szereplő csapatoknak. Hazafi, Molnár, Fodor, Hegedűs és Kovács a TÁÉV SK-hoz, Prancz a Tolnai Vörös Lobogóhoz, Vörös Fadd- hoz, Éppel Tevelhez, míg Szabó korábban Bátaszékre igazolt. A továbbiakban nézzük, ikik azok, akik a megyén kívülre távoztak, mert elvégezték a középiskolát és hazamentek, vagy egyetemen folytatják tanulmányaikat : Szalados Iváncsára, Horváth A. Jákra, Fodor Polgárdiba, Horváth I. Lentibe, Nagy Balatonlellére, Puch Véméndre távozott, Gaál és Kamondi főiskolai csapatban játszik. Vituska a szakmunkásképzőben végzett, Pécsre távozott, Molnár nyolchónapos képzés keretében Pápán tartózkodik. Azokról még nem is beszéltünk, akik az első csapat keretéből távoztak.

— Ezek szerint el tudnak „számolni” a játékosokkal.

— Igen, és remélem, hogy a tényék ismeretében egy kicsit azok is másként látják a

helyzetünket, akik korábban bíráltak bennünket. Az biztos, hogy Szekszárd iskoláinak nagy a vonzásköre, s ezzel együttjár az is, hogy a tanulók iskoláik befejezése után visszatérnek a szülői házba a községükbe, vagy esetleg olyan helyre, ahol a feltételek kedvezőbbek. Persze, országos viszonylatban másutt is ugyanez a helyzet, így mi is kapunk más megyékből játékosakat, tehát kiegyenlítődnek a „számlák”.

— Amikor a dombóvári csapat kiesett az NB III-ból, Judik ajánlkozott a Szekszárdi Dózsához, de itt nem tartottak rá igényt, sőt állítólag olyan vélemény is elhangzott róla, hogy nem éri el ezt a szintet, itt nem felel meg. Azóta a Dunaújváros egyik erőssége, sőt a magyar B válogatott tagja Talán ez az egyetlen példa is azt igazolja, hogy a Dózsa részéről nem minden esetben veszik észre a tehetséget, esetleg úgy is lehet mondani, hogy rossz az ítélőképességük.

— A tehetségek megítélése, felfedezése szubjektív dolog, melyhez sokszor szerencse is kell. Annyi bizonyos. Tolna megyében is vannak tehetségek, és a megyei csapatokban is akad több olyan játékos, akik esetleg nagyobb tudással rendelkeznék, mint egyik-másik kerettagunk. Részemről az alkalomszerű felfedezéseknél sokkal célszerűbbnek és jobbnak tartom, ha olyan játékos Ikerül a csapathoz, akit már hosz- szabb ideje ismerünk, rövf» den: legjobb, ha az egyesület saját neveltjeiből erősít.

— Ahhoz, hogy Szekszárd- nak egyetlen NB Il-es csapata van, alacsony a nézőszám. Vajon ennek mi az oka?

— A nézőszám csökkenésének vagy ha úgy tetszik, az érdeklődés csökkenésének számos oka van, melyeknek megszüntetéséért a csapat is sokat tehet.

Szekszárd labdarúgócsapata hosszú évek óta a második vonalban van. Ehhez viszonyítva tényleg alacsony a nézőszám. Ebben közrejátszhat az is, hogy a korábbi években nevesebb játékosok szerepeltek a Dózsa csapatában, és esetleg látványosabb játékot produkáltak. Mi a közönség igénye: szép és küzdelmes játékot, győzelmet akar látni. Ezzel szemben a sportoló érdeke és véleménye: inkább szemre roszszabbul játsszunk, de győzzünk, mint szép játék után veszítsünk. Valószínű, hogy a labdarúgó-szakosztály közönségszervező munkája, illetve propagandája sem a legjobb. A téli hónapok alkalmasak lesznek arra, hogy a közönség, a szurkolók visszahódításának lehetőségeit a szakosztály megvizsgálja.

Ismét meggyőződtünk arról, hogy a labdarúgásról akár napokat lehetne beszélni. A párbeszéd arról is meggyőzött mindkettőnket, hogy egymás tájékoztatása nem minden esetben a legtökéletesebb, vagy leegyszerűsítve: többet kellene egymásról tudni. Ilyenkor természetes, hogy így búcsúzunk egymástól: viszontlátásra, a legközelebbi párbeszédig.