Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-14 / 268. szám
1978. november 14. "ÍÉPÜüSÁG 3 A pártalapszervezet mint a kommunisták elvtársi közössége A pártalapszervezetek — a párt szervezeti egységei — egyben kommunista emberi közösségek is, olyanok, amelyeknek meghatározó szerepük van abban, hogy tagjaik a szó legteljesebb értelmében kommunistává váljanak. Persze mindez rendkívül összetett folyamatok közepette valósul meg. Jelentős szerepe van ebben a pártalapszervezetek ideológiai, politikái nevelőmunkájának, a sokoldalú és állandó képzésnek, mindenekelőtt a közösen végzett munkának, mivel elsősorban ez minősít minden kommunista közösséget. ELVTÁRSI ELISMERÉS ÉS BIZTATÁS A pártalapszervezet eredményes munkájának alap- feltétele, hogy a párttagok aktív részt vállaljanak az általános tevékenységből, hogy eleget tegyenek pártmegbízatásaiknak, a párttagságból eredő kötelezettségeiknek. Mindezt azonban nemcsak a kötelességérzet, hanem egyéb érzelmi motívumok is befolyásolják. Ebből a szempontból igen fontos dolog, hogy a pártvezetőség mennyiben igényli a párttagok munkáját, hogy azok érzik-e, tapasztalják-e munkájuk és megbízatásuk fontosságát, érzékelik-e munkájuk gyümölcsét abban a formában, hogy észrevételeiket, javaslataikat a vezetés az intézkedésekben, határozatokban felhasználja, érvényesíti. Ezért arra kell törekedni, hogy a pártmegbízatásokat a végrehajtás folyamatában rendszeresen is értékeljük. Az ilyen alkalommal nyújtott elismerő szavaknak rendkívüli jelentősége van a további munka szempontjából. Újabb teljesítményekre buzdít, bizonyságát adja annak, hogy hasznos és nem felesleges az a dolog, amelyet a párttag végez, jók a megválasztott módszerei, helyesek véleményei. A jól végzett pártmunka elismerésében lényegében a párt politikájának valóra váltásán dolgozók munkájának megbecsülése jut kifejezésre. Ha az alapszervezetben a pártmunka értékelését, a jól dolgozó kommunisták munkájának elismerését rendszeressé tesszük, akkor ez a további eredményes munka közvetlen ösztönzőjévé válik. KÖLCSÖNÖS FELELŐSSÉG A végzett munka rendszeres értékelése, a jó munka elismerése azonban nemcsak önmagáért való, hanem jelentős kihatással van a kommunista egyéniség fejlődésére, a párttagság nevelésére is. A párton belüli elvtársi politikai légkör, a pártegység, a párt egész ütőképessége nagymértékben tügg az egymáshoz való tartozás, a kölcsönös felelősség érzetének helyzetétől, állapotától. Ma is igaz és tanulságos az a lenini gondolat, hogy a párt felelős tagjaiért^ s minden egyes kommunista is felelős a pártért. Ennek, állandó figyelembevétele, érvényesítése nagymértékben befolyásolja a kommunista közösség személyiségformáló tevékenységét, kisugárzó hatását a környezetére. Az elvi alapon nyugvó elvtársi kapcsolatok feltételezik egymás munkájának figyelemmel kísérését, megbecsülését, a segítőkészséget, az őszinte bírálatot. A tagkönyvcsere során lefolytatott személyes beszélgetések ilyen értelemben is lényeges tanulságokat hoztak számunkra. Bizonyították, hogy a kommunisták felelősséget éreznek egymás iránt, a párt iránt. Bizonyították, hogy a párttagok döntő többségének munkája, magatartása, példamutatása megfelelő. Ez erőt, ösztönzést ad mindannyiunk számára a további munkához. A tagkönyvcsere azonban hozott más irányú tapasztalatot is. A pártból ez alkalommal kikerültek számát nem tekintjük magasnak. Mégis intő tanulság számunkra, minden egyes kommunista közösség számára, hogy sok elvtársunk élete, sorsa másképp alakult volna, ha az első hibánál, az első botlásnál figyelmeztetjük, vagy felelősségre vonjuk őket — tekintet nélkül beosztásukra —, elsősorban saját érdekükben. Ezek a tapasztalatok újra figyelmeztetnek bennünket: erősítsük pártunkban a bírálat és önbírálat szellemét. Ehhez a kommunistáknak olyan légkört kell biztosítani, ahol a bírálatot nem veheti senki személyeskedésnek, ahol az önkritikát nem valamiféle divatjamúlt „ötvenes évek módszerének” tekintik. A hibák, a fogyatékosságok, a torzulások ellen határozottan kell fellépni, és egységesen cselekedni megszüntetésük érdekében. A KOMMUNISTÁK ÉS A PÉLDAMUTATÁS A párttagoknak nem lehetnek előjogaik, kiváltságaik, de azért, mert párttagok, nem részesülhetnek jogtalanul hátrányban sem. A kommunisták a társadalomtól csak azért, mert párttagok, nem igényelhetnek — és nem is igényelnek — megkülönböztetett bánásmódot, ez igazságtalan lenne, de a pártvezetőségtől, a kommunista vezetőktől figyelmességet, törvényes keretek közötti és az erkölcsi normáknak megfelelő gondoskodást és segítséget a személyes ügyeik intézésében — igen. A kommunisták emberek, bizonyos események, gazdasági vagy társadalmi hatások, érzelmi motívumok, stb. reájuk is ugyanolyan hatással vannak, mint a társadalom más tagjaira. Sok esetben kerülnek olyan nehéz helyzetbe, amit náluk sem lehet annyival elintézni, hogy „neked ezt meg kell érteni, hiszen párttag vagy”. Ezeknek a tényezőknek feltárása fontos feltétele lehet az aktivitás növelésének, végsősoron pedig a pártegység erősítésének. Legyen az alapszervek vezetőinek és a különböző területeken dolgozó kommunista vezetőknek gondja arra, hgoy amikor az egyes párttagok munkájukkal, helytállásukkal azt kiérdemelték, hozzá jussanak mindazon javakhoz, szükségletekhez* amelyeket ilyen esetekben a társadalom valamennyi tagjának biztosítunk. Ne engedjék meg, hogy problémájukat, segítség iránti kérésüket a belátásra vagy az öntudatra való utalással tussolják el. Helyes, ha a jogos segítségben nem várjuk meg, amíg az érintett elvtárs jelentkezik — hiszen ezt többen szerénységből nem is teszik —, hanem a vezetés tartsa számon, hogy ki, mikor, mire vált érdemessé, jogosulttá és biztosítsa azt. Más szóval: az alapszervezet vezetőségének, a pártcsoportok vezetőinek nemcsak a panaszok és kérelmek folytán kell intézni az ilyen jellegű gondokat, hanem állandóan és figyelmesen kell vizsgálni, keresni a kölcsönös segítség- adás lehetőségét. DR. LATOS ISTVÁN, az MSZMP KB osztályvezetője Az ipari mezőgazdaság hatása a környezetre A technika rohamos fejlődése az élet minden területén nagy hatással van a természetre, környezetünkre. Éppen ezért, szinte mindenkit foglalkoztatnak a környezetünkben bekövetkezett és várható változások, amelyek jelentős hányada kétségtelenül hasznos, de bizonyos figyelmeztető jelek arra mutatnak, hogy a technika, a kemizáció vívmányaival élni kell, ellenben visszaélni jóvátehetetlen hiba. A tudósok és szakemberek véleményének figyelembevétele elengedhetetlen jövőnk alakulása szempontjánál. Éppen ezért közöljük — kivonatosan — dr. Ivancsics Józsefnek, a Tolna megyei állami gazdasági laboratórium igazgatójának tanulmányát, amely a Pécsi Műszaki Szemle legutóbbi számában jelent meg. Az elmúlt időszakban a közgazdasági szabályozók arra ösztönözték az üzemeket, durva kifejezéssel élve: „eszközt és anyagot nem kímélve” növeljék termelési értéküket. A szakmai közvéleményt, sok esetben hivatalosnak feltüntetett, sok esetben kutatói véleményezéssel alátámasztott állásfoglalások arra orientálták, hogy az eszközök célszerű koncentrációja helyett azok egyszerű ösz- szevonásával, a technikai és kemizálási eszközük nagyság- rendi növelésével minden, a korábban biológiai üzemben elért termelési színvonal és hatékonyság szinte beláthatatlan mértékig növelhető, így szoktatták le a mezőgazdasági üzemek dolgozóit: a talajok természetes termelékenysége és környezeti feltételeknek megfelelő kultúrával való hasznosításáról, a szerves trágya értékének megbecsüléséről, a kezdetben minőségi műtrágya-felhasználásról, a melléktermékek célszerű felhasználásáról, az állatállomány biológiai igényeinek megfelelő tartási, takarmányozási feltételek biztosításáról. A növénytermesztés hatékonysága növelésének bizonyos feltételei a tábla nagyságának a homogén természeti feltételek méretein túli növelése következtében rosszabbodtak. A kisüzem valaha sok esetben a nadrágszíj- parcellát is megosztotta, annak érdekében, hogy a magasabb és mélyebb fekvésű területek eltérő adottságai potenciális lehetőségeit maximálisan kihasználja. A növények tápanyagellátását célzó talajerővisszapótlás alapvető eszköze az elmúlt évtizedben a műtrágya lett. A felhasználás átlagos szintje (230 kg/ha 1977- ben) területi felhasználásban igen nagy eltéréseket mutat. Intenzív növénytermesztési kultúránknál 300—600 kg ha/év, évelő növények, állókultúrák telepítésénél eléri, sok esetben meghaladja a 10 t/ha hatóanyag-mennyiséget. A műtrágyázás technológiája, a hasznosulás optimális feltételeihez szükséges információszintje elmarad a felhasználás mértéke által igényelt követelményektől. A MÉM hivatalos becslése szerint az összes felhasznált műtrágya-hatóanyag 50 százaléka különböző veszteség- források és értékesülést gátló tényezők miatt nem hasznosul. Közvetlenül szennyezik a környezetet: a műtrágya tárolásánál közvetlenül elfolyó, a talajban feldúsuló hatóanyagok, a talaj kémhatásától és a beművelés időpontjától függően a kiszórt ammónia 2—30 százalékának elpárolgása, laza talajokon, esős évjáratokban a nitrát— nitrogén kimosódása, valamint az eróziónak kitett területekről a kolloidokhoz kötött tápanyagok lesodródása. Az igen egyenlőtlen tápanyagellátás nem egyszerűen hatékonysági kérdés. A növények az egyes tápanyagok asszimilációja során fajtára jellemzően bizonyos mértékig képesek kompenzálni az ellátottság által okozott különbségeket. Jelentős hiányt, arányeltolódást és felesleget a növény nem képes csupán terméscsökkenéssel kivédeni, összefoglalóan, termőhelyi és évjárati hatásban megjelölve jelentős eltéréseket tapasztalunk. A közvetlen emberi fogyasztásra felhasznált növényi termékek béltartalma közvetlenül befolyásolja az étrend minőségét. Nemcsak a már jól ismert növényvédőszer- maradékok, mikroorganizmusok által termelt toxinok lehetnék veszélyesek az emberre, hanem szerves vegyü- letekbe be nem épült nitrogén, „luxus”-szintű kálium, nátrium és mikroelemek is. Az OVH által szerkesztett, a felszíni vizek szennyezettségét ábrázoló térképek arra figyelmeztetnek, hogy a rendelkezésre álló vízkészletekkel való gazdálkodás, azok tisztaságának védelme mindinkább sürgetővé válik. A mezőgazdasági üzemek vízigénye, az állattenyésztésben bevezetett iparszerű tartási- termelési körülmények következtében, a korábbi, szinte csupán ivóvízre korlátozódott fogyasztáshoz viszonyítva 2—5-szörösére növekedett, A híg trágya meny- nyisége a vízfogyasztással egyenes arányban nőtt, teljes egészében derítési. elhelyezési igénnyel jelentkezik. Tolna megyében a zárt rendszerű telepeken elhelyezett szarvasmarha-állomány hígtrágya-elhelyezési igénye, 50—100 m' ha befogadóképességet figyelembe véve 9413 ha, az ugyancsak zárt rendszerű telepeken elhelyezett sertésállomány elhelyezési igénye 11 923 ha. Ameny- nyiben a teljes jelenlegi szarvasmarha- és sertésállományt ilyen feltételek között kívánjuk elhelyezni, 93 498 hektárt kell híg trágya fogadására kijelölni és berendezni. Derítési, illetve elhelyezési igénnyel jelentkezik a városok szociális szennyvize, az ipari üzemek szennyvize, illetve a szétválasztott iszapok. A Szekszárdi Húskombinát beindítása után naponta 500 m:l, részben víztelenített, iszapelhelyezési igénnyel jelentkezik. A szennyvizek híg trágyaként való felhasználása, a jelenleg érvényben lévő rendelkezések betartása mellett, a szántóföldi kísérletek tanúsága szerint, esetenként a szükséges tápanyag-kiegyenlítést biztosítva, a műtrágyákkal azonos tápanyaghatást biztosít. Jelenleg a híg trágya egy része közvetlenül a befogadókat szennyezi, más része ideiglenes tavakban tárol, ahonnan a víz jelentős része nyáron elpárolog, télen csapadékvízzel feldúsulva elfolyik. elszivárog. A fennmaradó részt viszonylag kis területekre juttatják ki. Ennék egyik nagy veszélye, hogy felbomlik a talaj komplex felvevőképességének egyensúlya. A talajban leve- gőtlenség keletkezik, a mikrobiológiai élet lecsökken, az egy vegyértékű kationok nátrium-, káliumfeleslege rontja a talaj szerkezetét. A talajnak, mint a legfontosabb termelési eszköznek a szerepe az effektiv termelékenységen túl, környezetünk tisztításában, felfrissítésében egyre fokozottabb jelentőségű. Néhány alapvető feltétel biztosítása mellett a természeti környezet megóvása, a mezőgazdaságban a termelékenység megóvása megoldható. A mezőgazdaságban felhasznált kemikáliák, a mezőgazdasági és ipari mellék- termékek, a hulladékanya- gók, a szociális szennyvíz felhasználása, rendszeresen elvégzett laboratóriumi vizsgálatok alapján, tervezett ütemben és technológia szerint kell hogy történjen. A természetes körfolyamatba való visszavezetés során lehetőleg egyszerű megoldásokat kell alkalmazni. Ilyen eljárások általános alkalmazásával megállítható a mező- gazdasági termelésben felhasznált energia értékesülésének csökkenése, visszaállítható környezetünk természetes egyensúlya. Egy telep gazdat csereit Közműalagút Dunaföldváron négy évig tevékenykedett a BHG telepe, és most gazdát cserélt a kis üzem, megvette a Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat. A telep vezetője, Tóth Imre és Maróti István vezető- helyettes elmondta, teljesen átalakítják az üzemet és a gyártmányok sokkal jobb munkát adnak a dolgozóknak, s mindezzel együtt erőteljes fejlesztés történik épületekben, létszámban. Felújítják a meglévő épületet is, mert például veszélyes, nem megfelelő a villanyhálózata. Megkezdték egy új műhely alapjainak elkészítését. Ebben forgácsológépékkel dolgoznak majd. Azelőtt tehát a BHG-hez tartozva, lakatos jellegű munkákat végeztek, ezentúl pedig a munka többsége forgácsoló tevékenység lesz. Különböző igényes termékekhez alkatrészeket, illetve készülék- részeket gyártanak. Hozott már a telepre új gépeket a Mechanikai Laboratórium Vállalat, kicserélik az egész eszközparkot. Most ötvenen dolgoznak Dunaföldváron, ez a létszám 120-ra nő a fejlesztési tervek szerint, 1980 végéig. Az a telep feladata, hogy kiszolgálja a vállalat budapesti, pécsi és dunakeszi gyáregységeit. Máris kapott egy szép feladatot, maignóvázakat kell készítenie. Az 1980-as olimpiára sok stúdiómagnót küld a vállalat, ezekhez Dunaföldváron gyártják a vázat. A tavaszra elkészülő új műhelycsarnokot a Dunaföld- vári Nagyközségi Tanács költségvetési üzeme építi, előregyártott elemek felhasználásával. Szó van már további, nagyobb arányú fejlesztésről is. A dunaföldváriaknak kedvező munkalehetőséget teremtett ezzel a vásárlással a Mechanikai Laboratórium és a jövőben még inkább hasznát látják majd az iparosítás ilyen célszerű megoldásának a földváriak. A településfej - feszítésben részt vállal a fővárosi vállalat, besegít Földvár csatornázásának további munkáiba. A közeljövőben négy csavargyártó automata érkezése várható a megújított telepen. (gemenci) Fotó: GOTTVALD Az esztergályos munka újnak számít a telepen, azelőtt csak lakatostevékenység folyt. Az V. és a VI. ötéves tervben mintegy 90 ezer lakótelepi új lakás közműellátása oldható meg gazdaságos, új módszerrel: a különböző víz-, villany-, gáz-, telefon-, csatorna- és egyéb vezetékeket közműalagutakban és az épületek pincéinek közműfolyosóiban vezetik. Ezt az új mégoldást ismerteti a „Közműalagút és közműfolyosó” című vándorkiállítás, amelyet hétfőn nyitottak meg Budapesten a Mélyépítő Vállalat tanácstermében. A kiállítás csaknem ötven tablóján grafikonok, tervrajzok és fényképek mutatják be az új módszer előnyeit, amely gyorsabb és olcsóbb a hagyományos közműépítésnél.
