Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
a rtEPÜJSÄG 1978. november 12. A falu és a technika A szovjet falut ma a magas fokú gépesítés jellemzi. A szovhozok és kolhozok gépállománya meghaladja a 2 millió 400 ezer traktort. A mezőgazdasági munkákhoz egymillió kombájnt használnak, ebből 890 ezer gabonakombájn. Ezenkívül nagyon sokféle és fajta ügyes gép dolgozik a földeken. Az agro- technikus gépkezelők száma pedig évről évre emelkedik. „Ha holnap 100 ezer traktort tudnánk adni, ha a traktorokat benzinnel és gépkeze- zelőkkel tudnánk ellátni... a középparaszt azt mondaná: én a kommunizmus mellett vagyok.” Leninnek a kommunista párt 1919-es VIII. kongresszusán elhangzott hozzászólása rávilágít a mezőgazdaság újjászervezésének, anyagi-műszaki bázisa kialakításának jelentőségére. Technika nélkül nem lehetett hozzákezdeni a kollektív gazdaságok megteremtéséhez, a mezőgazdaság szocialista átalakításához. A forradalom győzelme után a szovjet kormány határozatot hozott a mezőgazdasági gépgyártás megteremtéséről. A moszkvai autógyár, a leningrádi Putyilov Gépgyár, a harkovi gőzmozdony- gyártó üzem megkezdte a traktorgyártást. 1928-ban a szovjet mezőgazdaság már mintegy 32 ezer traktorral rendelkezett. A szovjet állam arra törekedett, hogy a gépeket elsősorban a húszas években megalakult kollektív gazdaságok, szövetkezetek kapják.' A gépvásárláshoz hitelkedvezményt adtak. A gazdaságok évi részletfizetésre vehettek traktort. Előlegként a gép árának mindössze tíz százalékát fizették ki. A harmincas évek elejére a mezőgazdasági gépgyártás fellendülésével, a gazdaságok műszaki fejlesztésével megérlelődtek a feltételek az egyéni parasztgazdaságok kollektivizálására. A megalakult kolhozok munkáját az első időkben az 1929-ben kiépített állami gép- és traktor- állomás-hálózat segítette. Az állomások szerződéses alapon megművelték a földeket, segítették a betakarítást. Később a gyarapodó szovhozok és kolhozok már maguk is vásárolhattak gépeket. A gépesítés sok tekintetben megváltoztatta a paraszti életformát és szemléletmódot. Mint akkoriban a „Szovjet Sztyeppe” című kazahsztáni újság írta: „A traktor mély barázdákat hagyott a szántóföldön és a földművesek elméjében.” Az azóta eltelt évtizedekben a szovjet mezőgazdaság technikai felszerelése összehasonlíthatatlanul megnőtt. Az elkövetkező öt-hat évben befejezik az alapvető mező- gazdasági növények termesztésének komplex gépesítését. A mezőgazdaság fejlesztésének olyan hatalmas eszközei mellett, mint a kemizálás és a talajjavítás, a műszaki fejlődés azt eredményezte, hogy a paraszti munka sokkal könnyebbé és termelékenyebbé vált, a parasztok életmódja pedig alig különbözik a városlakók életmódjától. A termelésben és a mindennapi életben a technika azt a célt szolgálja, amelyet egykor Vlagyimir Iljics Lenin határozott meg: elősegíti a parasztok jólétének növekedését is. Szekszárdig 2x2 pályára lesz igény A jövő évezred útjait tervezik... Toronyház Berlinben A berlini Nemzetközi Kereskedelmi Központ épülete az NDK fővárosának új nevezetessége. A 90 m magas, 25 emeletes toronyházat japán építővállalatok emelték. Az útépítés nagy beruházást igénylő, fontos feladat. Épp ezért egy-egy kiemeltebb útépítésről, elsősorban a leendő autópályák, autóutak építéséről a legmagasabb állami szinteken döntenek. Azt azonban már kevesebben tudják, hol készítik elő e fontos döntéseket, hol hangolják össze a forgalom, a terep a műszaki adottságok jellegzetességeit. A Közúti Tudományos Kutatóintézetben, a KÖTUKI- ban folyik ez a munka. És a nemrég készített távlati tervek már 2010-ig szólnak, a Kelenfölödn lévő intézetben már a jövő ezred úthálózatát rajzolják a térképekre. Minderről az úthálózatfejlesztési főosztályon tájékoztat Bíró Mihály megbízott főosztályvezető, Takács Ferenc osztályvezető, és Berg Artúr tudományos tanácsadó. — A nemrég elkészült tervek a forgalom várható növekedése által támasztott igényeket veszik számba. Ez nem jelenti értelemszerűen azt, hogy az így tervezett úthálózat ebben az ütemben és megoszlásban, a jelzett időkre meg is épül — az tudniillik a népgazdaság te*« herbíróképességétől függ, és erről már az állami szervek döntenek — mondják a kutató szakemberek. Az asztalra tett térkép figyelemreméltó : a várható 2010-es úthálózatban hiába is keresnénk jelenlegi egyszámjegyű főútvonalainkat (az M7-es kivételével), — azok csak mint kisegítő, másodrendű útvonalak szerepelnek. Viszont autópályák, autóutak hálózzák be az országot. Hogy hol: járjuk körbe, a jelenlegi számozás szerint: Az Ml-es Budapestet köti össze majd a nyugati országhatárral. Ebből az autópályából jelenleg a Tatabánya— újváros—Komárom közötti szakasz fél pályán már kész, Komárom—Győr között előkészítő munkák folynak. Budapesttől, pontosabban az M7—Ml-es autópálya közös kivezető szakaszától, a 13-as kilométerkőtől a 62-esig, Tatabányáig jelenleg autóút vezet. Ennek Budapest—Bicske közötti része várhatóan már a leendő autópálya fél pályájaként is szerepel majd, a tervezők szerint Bicske—Tatabánya között azonban új nyomvonalon halad majd az Ml-es. Ennek oka: a meglévő utakat csak ott célszerű felhasználni autópálya-építésnél, akár csak elvileg is, ahol a lakott településeket elkerülik. Az Ml-es autópályára teljes hosszban a tervezők . szerint 1990-re már szükség lesz. A jelenlegi helyzet alapján 1985-ig várható, hogy Tatabányáig 2x2 pályán el is készül. Többször esett már szó Mll-es autópályáról is, a Duna-kanyar felé. Sőt, az új szentendrei út fővárosi kivezető szakaszának építésekor többen úgy vélték: ez már az új autópálya kezdete. Nos, a tervezők véleménye: Szentendréig autóút elképzelhető, de autópályát építeni csak hosszabb távra érdemes, a Szentendrétől északra lévő részen pedig a hegyesmeredek terep miatt nem is képzelhető el. A 2-es úton a forgalom igényei Vácig már 1990-re autópályát kívánnának. Az országhatárig húzódó M2-es autópálya azonban csak nagyobb távlatban, 2010 körül lesz realitás. Akkorra viszont az Európát átszelő hálózat is megköveteli ezt, mint Lengyelország irányába haladó összekötő autópályát. A Miskolcra vezető M3-as autópálya építése tart legelőbb Budapesten Újpalotától a Felszabadulás úti csomóponttól indul, Gödöllőig már-már készen is van, tehát a 10-es kilométerkőtől indulva most a 30-asnál járnak az építők, a földmunka- gépek már Hatvannál járnak, és 1977-ben Bégig átadják az első szakaszt. 1980-ra biztosan elkészül 2x2 sávon Hatvanig, de elképzelhető, hogy akár Gyöngyösig is. A forgalom igényei 1980-ra ezt az utat, fél pályán már Mis- kolcig kívánják meg. Később a teljes autópálya Miskolc— országhatár irányba is kiépül. Kassa felé, amelyhez Eger autóút-csatlakozást kap, nagyobb távlatban pedig Bükkábránynáí ágazik majd el az M3-as, Beregsurány, tehát a Szovjetuni > irányába. Az M4-es autópályára 2x2 sávon Törökszentmifclósig igény már most lenne, félpályán pedig Debrecenig. A gyakorlatban valószínűleg e pálya építése indul legkésőbb. Legelőször a fővárosi bevezető rész készül majd el. párhuzamosan a Ferihegyi repülőtér átépítésével. Cegléd körül a mai 4-es út új szakaszát pedig már úgy építették, hogy csak a másik pályát kell melléépíteni, hogy teljes autópálya legyen. Az M5-ÖS a jelen ötéves terv végén indul. Ez is Budapest városhatártól épül majd, városi bevezetése későbbi kérdés. Lehet, hogy nem egy városi autópálya, hanem több, párhuzamos út vezeti be Budapest szívébe. 2x2 sávos igény Kiskunfélegyházáig, fél pályára pedig az országhatárig már most van. Először Kecskemétig épül majd meg 2 fázisban, előbb a fél pálya átadásával. Legkésőbb az M6-osra lesz igény. Ennek is előbb a fővárosi bevezetése épülhet meg, az M7-es telítettségének függvényében. 1990-ig Szekszárdig 2x2 sávra lesz igény, onnan Pécsig pedig fél autópályára. Az M7-es, amely 85 km-en már kész — még sincs kész. Egyrészt azért, mert folytatni kell, Zágráb—Rijeka felé, másrészt, mert a forgalom igényei már most Siófokig teljes autópályát kívánnak, ami viszont Aligánál véget ér. Ráadásul 1985 körül ez az út annyira telítődhet, hogy esetleg felmerül egy párhuzamos autópálya igénye a Velencei-tótól délre, vagy a meglévő 70-es utat kell 2x2 sávos autóúttá kiépíteni. Sza- badbattyántól pedig Veszprémig vezetne 2x2 sávon az M8-as autópálya első része. A Balaton északi partján autópályát a terepviszonyok miatt nehéz építeni, ezért ott is inkább autóutat terveznek, több fázisú kiépítéssel. A jövő hozhat meglepő igényeket is: Kiskörénél, a leendő nagy tó partján, és a Ráckevei Duna-ág 2x60 km hosszú partján 5—10 év alatt a Balatonnal vetekedő forgalomigényű üdülőövezetek alakulhatnak ki. És mivel vasúton egyik terület sem közelíthető meg könnyen, elképzelhető, hogy a jelen terveket módosítani kell, és Kisköre felé az M3-asról leágazást, Kiskunlacháza— Ráckeve—Tass felé pedig nem autóutat, de M51-es autópályát kell építeni — mielőtt még a régi balatoni úthoz hasonló hétvégi káosz bizonyítaná kézzelfoghatóan ennek szükségességét. SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN Ebben az évben a szovjet felsőoktatási intézmények padsoraiba újabb 1 millió fiatal került. A Szovjetunióban immár tizedik éve folyik egyetemi előkészítő oktatás. Az előkészítő csoportokban a hallgatók a munka alól felmentve 8, esti tagozaton 10 hónapig tanulnak, ök a középiskolát végzett kiváló ipari, építőipari, közlekedési hírközlési, szolgáltatási munkások, kolhozparasztok és leszerelt katonák közül kerülnek ki. Az előkészítő osztályok megfelelő elvégzése után a hallgatók felvételi vizsga nélkül kezdik meg egyetemi tanulmányaikat. A kolhozok lehetőséget kaptak arra, hogy maguk alakítsák ki a falusi értelmiség (tanítók, orvosok, mérnökök, gépészek meliorációs szakemberek stb.) arculatát a helybeli iskolák legjobb tanulóiból, akiket meghatározott céllal és munkahelyi, sőt gyakran állami ösztöndíjjal felsőoktatási intézményekbe küldenek. A 70-es években egy sor új műszaki és egyéb szakosított egyetem nyitotta meg kapuit Szibériában és Távol-Keleten, Omszkban, Tyumenyben, Altajszkban, Krasznojarszk- ban stb. Ezzel nemcsak a területi-ipari komplexumok szakember- és tudományos káderellátásának kérdését oldják meg, hanem a munkásfiatalokat a felsőfokú ismeretek megszerzésére ösztönzik az ország nagy, munkáslakta területein. Az idei, 1978. év új hallgatóinak 60 százaléka munkás-paraszt származású. Ez döntő hatással van a felsőoktatási intézmények erkölcsi légkörének, a diákság szemléletének és politikai állásfoglalásának alakulására. APN—KS Dolgozó legyen az atom A novovoronyezsi atomerőmű homlokzatán a következő felirat olvasható: „Dolgozó legyen az atom, ne katona”. A békés „szakmát” majd negyedszázaddal ezelőtt tanulta meg, amikor a világon először a Szovjetunióban használták fel az atom hatalmas erejét a villamos áram termelésére. Ma is aktívan tevékenykednek ezen. A Szovjetunió 1976—1980. évekre szóló állami terve alapján az atom- energetikát a korábbinál gyorsabb ütemben kell fejleszteni. Az öt év alatt (1976— 1980) a tervek szerint több mint 13 millió kilowatt teljesítményű új villamosáramtermelő atomerőmű-kapacitást kell kiépíteni. A Szovjetunió európai területein olyan nagy teljesítményű atomerőművek vannak jelenleg is üzemben, mint a leningrádi — 2 millió kilowatt, novovoronyezsi — 1,455 ezer kilowatt, kurszki — 1 millió kilowatt. Itt épül a szmolenszki, kalanyini, juzsno-ukrajnai és még egy sor jelentős teljesítményű atomerőmű. Mi magyarázza az atom- energetika kiemelt fejlesztését ezeken a területeken? A dolog magyarázatát adja, ha ismerjük, hogy az ország teljes villamosáramtermelésének 80 százalékos felhasználásával szemben az összes fűtőanyag-tartalékoknak alig egynegyede található itt. Az igények kielégítésére évente több mint 350 millió tonna egyezményes fűtőanyagértéknek megfelelő energiahordozót kell az ország keleti körzeteiből a nyugati körzetekbe szállítani. Mindemellett az európai területek energiaigénye továbbra is gyors ütemben növekszik. A Szovjetunió európai területein a fűtőanyag- és energiaegyensúly fenntartásának problémáját többféleképpen lehetne megoldani: 1. egyre nagyobb mennyiségű fűtőanyagot kell szállítani a keleti körzetekből, 2. a keleti körzetekben megtermelt villamos energiát nagyfeszültségű távvezetéken továbbítani az ország nyugati körzeteibe, 3. atomerőművek építésével. A számítások azt bizonyítják, hogy az adott terület szempontjából a harmadik megoldási út a legoptimálisabb. Az atomerőművek egy óriási előnnyel rendelkeznek, nevezetesen azzal, hogy gyakorlatilag teljes mértékben függetlenek a fűtőanyag-lelőhelyektől. Ebben az esetben természetesen nem gond a szállítás sem. A szovjet atomerőművek műszaki korszerűsítésének fi alapvető iránya a reaktorok és az erőművek egészének teljesítménynövelését célozza. Jól jellemzi ezt például a novovoronyezsi atomerőműben üzembe állított aggregátok teljesítménye (aj első energiatermelő egység teljesítménye 210 ezer kilowatt, a másodiké 365 ezer, a harmadiké és negyediké 440—440 ezer.) Most épül az ötödik, amely különleges jelentőségű lépés lesz az atomenergetika területén — ez lesz az ország első, víz-víz reaktorral felszerelt egymillió kilowatt teljesítményű energiatermelő egysége. Az egymillió kilowatt teljesítményű reaktorokat egyre szélesebb körben alkalmazzák a gyakorlatban. Sikeresen működnek már ilyenek a leningrádi, kurszki és csernobili atomerőművekben. Ugyanitt több, hasonló teljesítményű energiatermelő egység épül. Szembetűnően nő a szovjet atomerőművek teljesítménye. Jelenleg több erőmű épül, melyeknek a tervek szerinti teljesítménye eléri a 2—4 millió kilowattot. A mostani ötéves terv végére a Szovjetunióban hét, egymillió kilowatt vagy annál nagyobb teljesítményű atomerőmű üzemel majd. JEVGENYIJ JEGOROV APN—KS Egymillió elsőéves
