Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
1978. november 12. ^PÜJSÄG 7 Kaparják már ki azt a gesztenyét.. — A Volán 11-es Vállalat szekszárdi központjának és a da* E 'zérus részleg közös ifjúsági parlamentjén 151 fiatat heti 37-en vettek részt. Ebből a végén 17-en maradtak és ráltalat! parlamentre 18 küldöttet választattak. „MEGTETTÜNK MINDENT” — Az ifjúsági bizottság mindent megtett annak érdekében, hogy az ifjúsági parlament szervezetten, a célnak megfelelően menjen — mondja Forró Lajos gazdasági igazgatóhelyettes, az ifjúsági bizottság elnöke. Ebben a bizottságban minden réteg, minden csoport képviselője ott van. Többször üléseztek, érdemben tárgyalták a napirendeket és a gazdasági vezetőknek meghatározták mjkor melyik parlamenten kell részt vennie. A meghívást is a vezetők végezték — a harminc év alatti fiatalt a közvetlen főnöke hívta meg — élőszóval. A központi irodaház és a dárabárus parlamentjén ősz Ferencné számviteli, Árvái István áruforgalmi osztály- vezető, Erneszt János darabárus főnökség vezető, Varga Béla párttitkár, Rév András személyzeti osztályvezető és Forró Lajos igazgatóhelyettes vett részt. — Csak a fiatalok nem jelentek meg? — Akik ott voltak, aktívan részt vettek a vitában — mondja, Forró Lajos. — Mégis mi lehet az oka az érdektelenségnek? — Akik elmentek, többségben vidékiek. Ez nem fogadható el indoknak, mert volt olyan, aki itt lakik a szomszédban, és mégsem vett fáradtságot, hogy ott legyen. Szerintem elvárható bárkitől, hogy munkaidőn túl is részt vegyen rendezvényeken, még ha vidéki is. A parlamenten Rév András személyzeti osztályvezető tartotta a beszámolót. — Disznóság. Óriási közömbösség mutatkozik a fiataloknál — mondja véleményét az egészről. AKIKET NEM LEHET MEGMOZGATNI Vaszari Tibor KISZ-titkár: „Jól felkészült fiatalok dolgoznak a Volánnál. A többség nem hajlandó semmiféle politikai munkát végezni. Még annyit sem, hogy eljöjjön az ifjúsági parlamentre.” A jegyzőkönyvből: „Az ifjúsági klub vezetője nem kap megfelelő segítséget. A gazdasági vezetők többet mehetnének a fiatalok közé.” „Egy ilyen nagy vállalatnak rendelkeznie kellene függetlenített népművelővel.” (1976. április 1-től Danyi Györgyné ebben a beosztásban dolgozik. H. J.) „A vállalat dombori üdülőjében öt darab gumicsónak van. Lent a pincében rohad, senki pem veszi igénybe.” „Az elmúlt évben kommunista műszakot szerveztünk, melynek összegét — 200 ezer forintot — a lakásépítési alapra fizettük be. De ebből olyan hét fiatal is kapott támogatást, akik nem vettek részt a kommunista műszakon.” A KISZ-titkár szerint a középvezetők nem támogatják a fiatalokat abban, hogy politikai munkát végezzenek. A Volán központjában közel harminc fiatal értelmiségi — közgazdász, üzemmérnök — dolgozik. Közülük kevesen hajlandók az ifjúsági mozgalomban részt venni. Ők nemsokára átveszik a „stafétabotot”, különféle vezetői posztokra kerülnek. Milyen vezető lesz az olyan fiatalból, aki már most a lelkesedés parányi szikráját sem mutatja? Hogyan fog ő majd a fiatalokkal dolgozni, példát mutatni? Milyen tekintélye lesz az olyan vezetőnek, aki a vállalattól kapott garzonlakást kiadja albérletbe? Ezek a kérdések ott keringenek most az irodaház falai között. A jelenlegi gazdasági, politikai vezetők keresik a titkok nyitját. Hogy mit találnak? MIÉRT KÉTÉVENKÉNT — KÖTELEZŐEN? A pártirodán beszélgetünk ifjú Kriston Istvánná, Erős Mária, Bognár Cecil, Gyulai István, Hamrein Károly, Ágh Erzsébet és Vaszari Tibor érdekeltekkel. A kétórás vita legfontosabb megállapítása: „A fiatalok érdektelensége tükörképe az egész irodaház hangulatának.” A csonka ifjúsági parlament nem véletlen, rosszul szervezett rendezvény egyedi esete. Következmény. Ami a fiataloknál most előjött, jellemző az idősebbekre is csak... nem ilyen látványos. Bognár Cecil: Ha a gazdasági vezetés komolyan igényelné a fiatalok véleményét, akkor nem kétévenként rendeznének, kötelező jelleggel beszélgetést, • problémaegyeztetést. így érdektelenné válnak az emberek. A legutóbbi ifjúsági parlamenten felvetett dolgokat mostanra sem oldották meg. Akkor minek szóljunk! — A KISZ-titkár szól közbe: — De ez akkor sem mentség számukra. — Bognár Cecil: Az új belépő fiatalok közül hányat hívott be az irodába a gazdasági vezető, beszélgetésre? — Nagy csend a vitázók között. A többiek véleménye: Van lelkesedés az emberekben. „Két hónap alatt felépítettünk a leégett garázs helyett ideiglenes jelleggel egy műhelyt. Volt példa: együtt dolgozott az osztályvezető, a beosztott.” — De nekünk is kell tenni valamit. Két éve vajúdik az FMKT, semmi sem lett belőle! — Kinek az ötletét valósították meg mostanában? — Melyik az a vezető, aki elvárja, hogy dolgozzanak a fiatalok? — azokban a fiatalokban alakult ki ez a pesszimizmus, akik többnyire lelkesen, lelkiismeretesen végzik a gazdasági tevékenység mellett a politikai munkát is. — Véleményetek szerint 15 —20 fiatal mozgolódik, ők kapják az elismerést is? — kérdezem és már nem tudom, ho'gy automatikusan mikor tértünk át tegeződésre. Aztán kiderül: „Szépen, lassan mindenki megkapja a kis jutalmat. Aki május 1-én kap, az nem számíthat november 7-én.” „Sokkal kényelmesebb — ezt is szorgalmazzák —, hogy jól elvégezzem a gazdasági munkát, feleslegesen ne jár- tassam a szám, akkor nagyobb lesz az elismerés, mintha fiatalos hévvel — egyszer - kétszer tévedve — politikai munkát végzek.” A szervezőknek ezt a választ adják a fiatalok: „Nem látom értelmét, hogy szóljak.” Érdekes, azok a fiatalok védik a többieket, akik helyettük beszélik rojtosra a szájukat. Pedig nem lehet az érdektelenséget másra fogni. Gyulai István: „A személy- forgalmi osztályon volt hat főiskolát végzett fiatal. Ebből öten már elmentek. Nem a több pénzért. Látszatmunkát végeztetnek. Ezért nem tartom az FMKT létét olyan tragikusnak. Ne munkaidő után végezzünk jó munkát, először a napi nyolc órában legyen hasznos amit a fiatal csinál. AZ OSZTÁLYVEZETŐ PÉLDÁI A beszéigetés után ismét Forró Lajos igazgatóhelyettest és Rév András személyzeti osztályvezetőt kérdezem. — Ennyire semmibe vennék a fiatalokat? — A napokban két főiskolát végzett harmincéven alulit akartunk kinevezni csoportvezetőnek. Nem vállalták. Csak példaként: A vállalatnál ötvenkét értelmiségi van, ebből csak 17 — nem vezető beosztásban dolgozó. Szőllősi Ferenc 29 éves korában lett osztályvezető, dr. Sólyom Sándorné még innen a harmadik ikszen lett osztály- vezető, vagy Sághi Ilona most jött az egyetemről és már csoportvezető, sorolhatnám tovább. Nem tudom elhinni a fiatalok véleményét. Számítunk rájuk, némelyikre hamarosan — mondja Rév András. — Félek, hogy egy szűk réteg véleményét hallotta — szól közbe Forró Lajos. — Az a baj, ahol „húsdaráló” van, menekülnek a fiatalok. Elhiszem nekik azt, hogy van olyan osztály, ahol a vezetők nem úgy foglalkoznak az ifjúsággal ahogy kellene, de ez nem általános. Ellenkező vélemények mindkét oldalon. Nem sikerült egy jfjúsági parlament. Érdektelenségbe fulladt egy olyan rendezvény, ami a fiatalok érdekében jött létre. Az is igaz: hogy ez valaminek a következménye. A rossz hangulat, az egyre mélyebbre jutó KISZ-szervezet, a vezetők és a vezetettek közötti ellentmondás nem mai keletű. Az is bizonyos, hogy azt a gesztenyét senki sem kaparja ki a műszaki fiatalok helyett........ " " ......... A vállalót uekszárdi főnökségén 1978. október 28- án, szombaton tartottak Ifjúsági parlamentet, több mint kétszázan jelentek meg, hasznos javaslataik, problémaérzékeny felszólalásaik fontos rendezvénnyé tették a parlament munkáját Az üzemegység dolgozói: teher- és személygépkocsi-vezetők, szerelők és rakodók... HAZAFI JÓZSEF Fotó: BAKÓ JENŐ Ajánlott hibridkukoricák A Magyar Tudományos Akadémia mar- tonvásári kutatóintézete idén ősszel is kiadta ajánlott hibridkukoricájáról a mindenki kezébe való tájékoztatót. Az intenzív és mind eredményesebb növénytermesztés kereteiben a fajták általában rövid ideig maradnak termesztésben. A kutatók munkája révén egyre újabb fajták kerülnek a gazdaságokba. A martonvásári intézet mostani tájékoztatója szerint 1979—ben újabb kiváló tulajdonságú hibridkukoricákat ajánl. A martonvásári kukorica manapság világhírű, hiszen a' korai és ia középérésű fajtáik a legjobb FAO-minősítést is megkapták, azzal együtt, hogy a hazai termesztők is elismeréssel nyilatkoznak a különböző fajtákról. A mostani ajánlatok között első helyen a Bema DC 240-es szerepel, ez alacsony növésű, vastag szárú, korai silózásra is alkalmas. Az Mv—Te 296-os az intézet előzetesen elismert fajtája. Ezerszem-súlva 260 gramm. A későbbi fajták közül figyelemre méltó az Mv—Se 484-es. Az időszaki szárazságot jól viseli, hőigénye alacsony, öntözési reakciója jó, tehát éppen Tolna megyei viszonyokra alkalmas. Az intézet tájékoztatójában több mint húsz fajtát ajánlanak, a jövő évi tervek készítéséhez ez az információ jól felhasználható. Reggel a műhely előtt A sióagárdi termelőszövetkezet harci kerületéből naponta indulnak a mezőre a gépek. A kora reggeli munkakezdés előtti hangulatot mutatja a kép, itt kapják meg az emberek feladataikat, beszélik meg a napi tennivalókat. Tapasztalatcsere Megyénk üzemei többnyire „uraságtól levetett holmit” kapnak gép gyanánt. A géppark elhasználódott. Újat nehezen adnak, mert „nem értenek a korszerű berendezésekhez”. Ez igaz is. Ebből a felismerésből eréd, „tanuljanak meg előbb dolgozni”. Csak kibúvó a fenti megállapítás. A következő történet erről szól. A gyár hosszú huzavona után kapott két hatorsós automata esztergát. (Ezek nem a legújabbak, de itt ebben az üzemben még ismeretlenek.) A műhelybeliek kérték: Küldjék el őket tapasztalatcserére. A válasz: „nem lehet, teljesíteni kell a tervet”. A két gépet üzembe állították fél év alatt (!). A gépkönyv segítségével és soksok gondolkodással kitalálták a működését. Egyszer új alkatrész gyártására kellett a gépet beprogramozni. A hatszöganyagok a szálvezetőkben kegyetlen hangzavarral forogtak. A környéken nem lehetett a zajt kibírni. Főmérnöki utasításra leálltak a gyártással. (A történethez tartozik, hogy időközben más vezetők kerültek az üzem élére.) Az automata üzem munkásai más esetben sem hagyták annyiban a dolgot. Másnapra a szálvezetőket csapágyban futtatták, egycsapásra megszűnt a zaj. Az egyik művezető nagy szerényen jelentkezett a főmérnöknél. Megoldották, de szeretnének nagyobb üzemben meggyőződni a dolog helyességéről. A szerénység oka: addig nem mehettek tapasztalatcserére, mert ugye mindig szorított a terv. Most elmehettek. A bajai Kismotorban és a Bakony Művekben szívesen fogadták őket. Meggyőződhettek ők~ is arról, hogy a zajforrást csapágyazással lehet csökkenteni. Még egy tapasztalattal jöttek: a többi automata gép szálvezetője is csapágyazva van. Szinte kiszűrték ezzel a zajt az automata üzemben. Kis dolog? Igen. De ... Az ipar nagy léptekkel fejlődik. Egyre több műszaki, technológiai leírást, új gyártmányt vásárolunk külföldön, a hazai piacon így kezd érvényesülni a gazdaságtalan termékek szelekciója, gyártmányok kerülnek egyik vállalattól a másikhoz. A gyakorlat többnyire az: a vállalat igazgatója vagy főmérnöke utazik a világban, megvesz, megrendel gépeket. Néha- néha egy-egy gyakorló mérnök, technikus bekerül az utazó stábba. A baj ott szokott kezdődni, mikor megérkeznek a berendezések. Senki sem ért hozzá. Az üzem szerelői „bogarásszák” a gépkönyveket, a szakmunkások szintén. Nagy nehezen azért üzembe állítják a korszerű technikát. Ilyenkor hamar kiállítódik a bizonyítvány. A főnök biztos másfajta gépet „ta- ‘ nulmányozott” külföldön. A szakmunkások nem mérnökök, első látásra nem ismerik a gépek működési elvét, „szokásait”. Nincs arra pénz, hogy a munkásokat külföldre küldjék —, de itthon sem mehetnek másik üzembe tapasztalatcserére? Szűk látókörű az a vezetés, amely nem teremt lehetőséget, hogy az üzem szakemberei az újat itthon, környező üzemekben, mielőtt használják az új gépeket, megismerjék, kezelését elsajátítsák. Pedig egyszerű a képlet: ne-találjuk ki azt amit már ismerünk. Tudjuk: tanulni mindig, mindenkinek kell! H. J.
