Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

1978. november 6. KÉPÚJSÁG 5 Bérarányok, keresetek ipari üzemeinkben Megyénk iparában ez év első felében a foglalkoztatot­tak átlagos létszáma 32 és fél ezer volt, ez közel két és fél százalékkal magasabb, mint a múlt év azonos idő­szakában. A minisztériumi iparban emelkedett, a taná­csi iparban valamelyest csökkent a foglalkoztatottak száma. Ugyanígy, bár kisebb mértékben csökkenés történt az ipari szövetkezetekben is. A nem fizikai állomány va­lamelyest nagyobb mérték­ben nőtt, mint a fizikai dol­gozók száma, ez elsősorban néhány nagyberuházással — paksi atomerőmű, húsüzem — van összefüggésben. A fizikai létszámból a szakmunkások aránya 38, a betanított munkásoké 40, a segédmunkásoké 22 százalék. Még kedvezőtlenebb a kép, ha a szakképzettség megosz­lását nemenként vizsgáljuk, ugyanis a szakmunkások kö­zött a nők aránya alacsony. A szóródás — természetesen — az üzemek sajátosságait figyelembe véve, nagy. Míg például a Simontornyai Bőr­gyárban a 388 szakmunkás­ból 16 a nő, addig a szek­szárdi bőrdíszműben a 190- ből 130. A felmérés szerint — a műszakpótlék bevezetése el­lenére — a fizikai létszá­múak 41,7 százaléka dolgo­zik csak három műszakban, vagy egyéb műszakváltási rendben, a többi műszakvál­tás nélkül. Az egyéb mű­szakváltási rendben dolgozó nők száma magasabb a fér­fiakénál, a három- és egy- műszakos rendben dolgozóké alacsonyabb. A teljes munkaidőben fog­lalkoztatott fizikai munkások havi bére jelentős mérték­ben emelkedett az idei év el­ső felében — 1977 első felé­hez képest 11,4 százalékkal. Ebben igen nagy szerepe volt a műszakpótlék emelésének. A szakképzettség szerinti bontásban a következő a helyzet: A szakmunkások órabére 15—22,30 forint kö­zött alakult. A férfi szak­munkások órabére 18—20 forint, a nő szakmunkásoké ezzel szemben csak 17—18 forint körül mozog megyei átlagban. A szóródás a szakmunkás- órabéreknél, az üzemi álla­potokat figyelve igen magas, amin még ront a női és férfi szakmunkások órabére kö­zötti jelentős eltérés — „ter­mészetesen” a nők kárára. Elfogadhatatlan a vállala­toknak az az indokolása, hogy ennek oka a nehéz fi­zikai munka, amit csak fér­fiak tudnak elvégezni. Ez az indoklás a betanított és se­gédmunkások esetében még csak elfogadható lehet, a szakmunkások esetében azonban erősen vitatható, és egyáltalán nem általánosít­ható. A betanított munkások órabére a férfiak ecetében 3, a nők esetében 1—2 fo­rinttal alacsonyabb, mint a szakmunkásoké. A segéd­munkások átlagban három forinttal keresnek keveseb­bet óránként, mint a betaní­tott munkások. Ami a havi keresetet ille­ti, itt is nagy a szóródás a fizikai dolgozók körében. 2100-tól 4500 forintig terjed a lista. Érdekes, hogy né­hány vállalatnál, például szekszárdi MEZŐGÉP, tol­nai selyemgyár, a női szak­munkások bére magasabb a férfiakénál. Ennek az az oka, hogy a női szakmunká­sok egyenes darabbérben, vagy a teljesítménybér va­lamely formájában dolgoz­nak, ezenkívül esetleg még műszakpótlékban is részesül­nek. Egyébként is, egyértel­műen megállapítható, a ka­pott adatok alapján, hogy a teljesítménybérben foglal­koztatottak bére magasabb az időbéres dolgozókénál. A havi munkabérből a törzsbér aránya — átlag — 72 százalék, a prémiumoké 1, a pótlékoké 10, a kiegészítő fizetéseké 17. No már most, a pótlékokból a műszakpót­lék 70 százalékban részesül, a túlórapótlék viszont 11 százalékkal. Tehát még min­dig igen magas a túlórák száma és ez egyáltalán nem dicséri a vállalatok, üzemek, munkaszervező,- irányító te­vékenységét és apparátusát. A fizikai foglalkozású fér­fiak havi bére, átlag 3000— 4000 forint között mozog, a szakmunkás nőké hasonló, a nem szakmunkás nők viszont lényegesen kevesebb bért kapnak mint a nem szak­munkás férfiak, az övéké ugyanis 2000—3000 forint kö­zött van. A húsz vizsgált vállalatnál a műszaki, adminisztratív dolgozók aránya 16,8 száza­lék. Havi munkabérük a műszaki állománycsoportban 3300—4900 forint között, az adminisztratív állománycso­portban 2200—4300 forint között alakult 1978 első felé­ben. A legmagasabb műsza­ki állományú havibérátlag a Paksi Konzervgyárban ta­lálható (4990 forint), a leg­alacsonyabb a Láng-gépgyár dombóvári gyáregységében (3300 forint). Még figyelemre méltóbb a nem fizikai dolgozók között a férfiak és nők bére kö­zötti aránytalanság. Általá­ban, a műszaki állomány- csoportba tartozó nők 800 forinttal, az adminisztratív állománycsoportba tartozók 1000 forinttal kapnak keve­sebbet, mint férfi kollégáik. Két példa: a Tolna megyei Tejipari Vállalatnál dolgozó műszaki állományba sorolt férfiak havi átlagbére 4500 forint, az ugyanide sorolt nő­ké 3600 forint. A szekszárdi bőrdíszműben ez így alakul: műszaki férfiak 4120 forint, nők 3316 forint. L. Gy. §ff^é¥j^té$tő^}:^fííieak inejk^ Szabó Ferenc kazánmes­ter a hőcserélőket ellen­őrzi egnap reggelre mínuszt |S| mutatott az ablaki hőmérő, tehát a harmadik berregő hónap, a november hideggel köszöntött ránk. Illő tehát, hogy oda látogassunk, ahon­nan alánk fűtenek. A város­gazdálkodási vállalat a gaz­dája a szekszárdi távfűtés­nek, e vállalat hőgépészeti osztályához tartoznak a fűtő­művek, és pontosan 114 sze­mély foglalkozik fűtéssel, e szolgáltatás nyújtásával, va­lamivel több mint háromezer lakónak, tucatnyi közintéz­ménynek, és féltucat ipari üzemnek. A Déli Fűtőműnél Szabó Ferenc kazánmester mutatja be birodalmát. No­vember elsején a délelőtti műszakban Bognár János, Prantner István, Király Ist­ván, Benkő József, Makovics István, Török Imre és Palán­iki József fűtők voltak szolgá­latban. A hőszolgáltatás, te­hát a lakások fűtése és me­leg vízzel való ellátása fo­lyamatos, éjjel-nappal dol­goznak a kazánházban. Idén két új kazánt beépí­tették, így hat áll készenlét­ben, de jelenleg csak három­ban tüzelnek, hiszen még nincs olyan nagy hideg, hogy ne tudná e három kazán fel­melegíteni a fűtési rendszer­ben lévő ezer köbméter vizet, amely tíz kilométernyi veze­téken jut el a lakásokhoz, is­kolákhoz, a kórház szülésze­ti osztályára, és a különböző hivatalokhoz. Egy kazán óránként hét­száz liter pakurát kíván, de teljes terhelésnél ezer liter a fogyasztása. Kilencvenkét fokos vizet nyomatnak a la­kótelepekre, és a visszatérő víz hőmérséklete is megha­ladja a hatvan fokot. Egyéb­ként a baktai lakótelep mi­att — hatvan méter körüli a szintkülönbség — hét és fél légkörrel kell nyomatni a vi­zet, négy légkör esetében a baktai lakásokhoz nem jutna el a víz. A távvezetéknek mindig a jobb oldali csöve viszi a friss forró vizet és a lakásokba viszonylag tiszta víz jut, hiszen a fűtőműben lágyítani kell — a víz ke­ménysége miatt, és összeté­telénél fogva három-négy évenként ki kell selejtezni a hőcserélőket. Bilecz Ferenc, a fűtőüzem vezetője elmon­dotta, hogy a következő évékben újabb és nagyobb teljesítőképességű kazánokat állítanak fel. így a mostani hat kazán az ipartelepet — köztük a húskombinátot — látja el hőenergiával, míg az . új kazánok a lakásokat, köz- intézményeket fűtik. Előfordul, hogy a lakosság nem elégedett a hőszolgálta­tással, a panaszok orvoslása gyorsan történik, hiszen jól képzett emberek állnak ál­landóan készenlétben, hogy ahol szükséges azonnal se­gítsenek. A hőközpont dolgo­zóinak munkájáról nem be­szélünk, természetesnek tart­juk, hogy a lakásokban van meleg víz, jó a hőmérséklet. Éppen tízéves a szekszárdi távfűtés, gratuláljunk a vá­ros fűtőinek, s kívánjunk jó egészséget fűtőknek, mérnö­köknek, karbantartóknak. Automata fűtő Tartályvagonokban érkezik a pakura Csövek-csövek — gőzt, vizet szállítanak I —--------------------------------------------— A lapozzák a szovjet kazánnak a helyét A fűtőműben nincs sze­neslapát, nincs salak, itt mindent műszer ellen­őriz, a műszerre pedig a kazánfűtő felügyel A kazánház belső része

Next

/
Thumbnails
Contents