Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-29 / 281. szám
1978. november 29. Képújság 3 Vetélkedtünk - Szekszárdból Szekszárd a főiskola irányából nézve Terven felül vállalták Két és fél millié plusz Vendégeim sorsa, hogy felviszem őket a Kálváriadombra, a Kilátó utcába. Az utca neve ugyan hovatovább már csak szimbolikus, de azért még varrnak pontjai, ahonnan csakugyan lehet élvezni Szekszárd panorámáját. Meggyőződésem, hogy nem elég a részletszépségekkel ismerkedni, hanem a város egészének áttekintése is szükséges. Ez egyben alapélmény a későbbiek közötti eligazodáshoz. Ez a módszer idáig még mindig bevált, más maszek idegenvezetőknek is merem ajánlani. A ritka alkalmak idején, amikor nemcsak kedvem van hozzá, hanem elfoglaltságom nem gátolja a csatangolást, előfordul, hogy egyedül teszem meg ezt az utat, vagy olyanok társaságában, akilk idevalósiak és akiknek Szekszárd már sok újat nem tud nyújtani. (Képzelik ők!) így történt ez a közelmúltban is, amikor Z. volt a kísérőm és B. Előbbi tősgyökeres, bennszülött szekszárdi, utóbbi negyedszázada lakik itt. Kerestünk egy alkalmas pontot, ahol a házak közül valóban ki lehetett látni a városra és barátaim egyikén nosztalgikus hangulat vett erőt: — Vajon mit láthatott innen egy római polgár, ha lenézett Aliscára? — Putrikat és ha megfordult, akkor vaddisznókat — vélte ünneprontóan a másik. — Vaddisznókat aligha — vitattam én —, mert a mai turistaszálló a katonai tábor helyén áll és a vaddisznók bolondok lettek volna önként bejárni pecsenyének... Ezzel elkezdődött egy véletlen hozta játék, amelyet részben ezért élveztünk, részben pedig azért, mert egymás előtt nem kellett tagadnunk, hogy deresedő felnőtt fejjel is szeretünk játszani. Merész gondolattársítással előbb I. Béla királyt képzeltük a magunk helyébe. Aztán Hunyadi Jánost, aki sok csatái közül egyet itt a környéken vívott, majd János apátot, aki valahol az alattunk vezetett hadiúton kocoghatott 100 lovásával együtt Mohácsra, Lajos királlyal meghalni. Végül a nagy fantáziájú Evlia Cselebi török utazó következett, Varga Ádám szekszárdi főbíró, Pollack Mihály, Liszt Ferenc, Wosinsky Mór és Vendel (Vendl) polgármester úr. Ugyaninnen körülnézve milyen Szekszárdot láthattak a maguk idején ők? Azt, hogy Szekszárd mindmáig legnagyobb fia, Babits Mihály mit látott, nem kellett találgatni, megírta ő maga. Egy álmos ebként nyújtózó fészket, mely rangja szerint város volit ugyan, ha kicsi is, de tulajdonképpen nem más, mint egy nagy falu. Ezzel már a hozzáférhetőbb léptékű közelmúlthoz értünk. — Szegény Ullmann Jóska mutatott valamikor egy képeslapot, — jutott eszembe néhai kollégánk. — 1916-ból származó lehetett és a múzeummal átellenben nem volt rajta más, mint egy nagy rét és legelésző tehenek. Abba az irányba fordultunk. Rétnek, ezt mindenki tudja, nyoma sincs, sőt a park is jócskán összébb zsugorodott a néhány évvel ezelőttinél. Z. elkezdett össze-vissza mutogatni: — Ott is, ott is, meg amott is... korcsma volt! — közölte átszellemültem — Mennyi is ez? összesen harminckettő! — Szép szám! — Nem a szám volt szép, hanem a változatosság! Az egyikben siller bort mértek és lehetett kuglizni, a másikban fehéret, de ott billi- árd volt. Olyan nem akadt, melynek ne lett volna jellegzetessége... Szépen uniformizálódott vendéglátóiparunkra gondoltunk és kollektíván sóhajtottunk egyet. — Mennyi lakosa lehetett akkoriban Székszárdnak? — tört ki belőlem az a számok iránti érdeklődés, melyen kollégáim többnyire jól mulatnak. — Nem volt 15 ezer! Még 1949-ben se volt 15 ezer, de 1970-ben már 24 864. napjainkban pedig állítólag felül jár a 33 ezren. — És lakóház mennyi lehetett? . Ezt természetesen az őslakos Z. se tudhatta pontosan. Később néztünk utána. A házak száma is jó másfél ezerrel nőtt a felszabadulás óta, de nem ez az érdékes, hanem a méretük. — Hány emeletes ház volt Szekszárdon a te gyerekkorodban? — kérdeztük Z.-t. — A csuda tudja! Tán ötven... Nem volt annyi, hanem csak 42. — És háromemeletes, vagy magasabb ? — Egy sem. Lenéztünk a 160 lakásos tömbjére, majd a toronyházakra és odaát a másik dombon lévőkre is. Hamiar abbahagytuk a számlálást. B.-nek az emeletekről eszébe jutottak az otthoni gondok. — Nálunk már megint csőtörés volt, elzárták a vizet! A szekszárdi vízvezetékről Vendel István is megemlékezik a városról írt könyvében. Arról nem, hogy az első vízvezeték csöveit a városi főmérnök egy hadifogoly- tábor bontási anyagából vette meg és újként adta el a városnak. Ebből később hatalmas botrány lett, de az akció csöveinek máig isszuk — nem a vizét, hanem a levét. Arról egyikünknek se volt sejtelme sem, hogy a felszabaduláskor hány vízvezetékes lakás volt a városban. 1953-ban 686. 1970-ben 4824. Ma? Ma az előbbi számnál pontosan annyival több, ahány lakás azóta épült. Lefelé indultunk a hegyről, végig a Vincellér utcán, melyet én egyszer kaján hangulatomban a Főorvosok utcájának kereszteltem el. Kis város, nagy falu? A felszabaduláskori negyvennel szemben ebben a „kis faluban”, a mai középvárosban 1957-ben 77, 1970-ben 190, ma 253 orvos dolgozik. Megkíméltem barátaimat attól, hogy hazajutva felolvassam nekik a birtokomban lévő összes statisztikai adatot. „Vetélkedőnk”, mindenféle eredményhirdetés és díjazás nélkül ezzel véget ért. Mindez talán eszembe se jut és nem írom le, ha tegnap nem nézek a naptárra és nem figyelek fel a mai dátumra. Rossz szokásunk, hogy csak az úgynevezett „kerekszámú” évfordulókra ügyelünk, pedig vannak olyanok, melyekre folyvást gondolni kell. Ilyen a megyeszékhely felszabadulásának időpontja is. Ma 34 éve érkeztek a németeket űző szovjet csapatok első harcosai a Béla térre. Nélkülük azok a változások, melyeket játékos „vetélkedőnk” során szóba hoztam, nem következhettek volna be. Erre emlékeztem, Szekszárd felszabadulásának 34. évfordulója előtt — ilyen közvetett úton — tisztelegni születtek meg ezek a sorok. ORDAS IVÁN (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke munkahelyi tanácskozásokon tájékoztatta a tsz-gazdákat a szövetkezet eddigi eredményeiről és vázolta a következő év feladatait. Az ötödik és egyben utolsó ilyen munkahelyi tanácskozást a sertéstelepen dolgozó, a Magyar Nép- köztársaság Kiváló brigádja címmel kitüntetett, Gagarin szocialista brigád tagjaival tartotta. Elmondotta: a brigád az év első tíz hónapjában már teljesítette az éves sertésértékesítési tervét, s ezzel a közös gazdaságot több mint 13 millió forint árbevételhez juttatta. Frezik Istvánná ezen a megbeszélésen bejelentette, hogy a Gagarin szocialista brigád december 31-ig terven felül nyolcszáz hízósertés értékesítését vállalja, és ezzel újabb 2,5 millió forint árbevételhez juttatja a közös gazdaságot. MAGYARSZÉKI ENDRE Fotó: KRESZLI SÁNDOR neti fellazulása és magasabb fokú újratermelődése szerves összhangot alkot. A szocialista népi-nemzeti egység fenntartásának és erősítésének eszköze pártunk szövetségi politikája. Sokszor elmondtuk, de továbbra is hangsúlyoznunk kell, hogy ez hosszú időszakra szóló elvi politika, hogy a politikai szövetség nem jelentheti az ideológiai viták mellőzését, az elvi jellegű nézetkülönbségek elhallgatását. Az ideológiai viták azonban nem öncélúak, csak akkor van létjogosultságuk, ha a nézetkülönbségeket úgy tisztázzák, hogy az a politikai egység megszilárdulását szolgálja. Hazánkban a tömegek nem csupán egyetértő végrehajtói politikánknak, hanem egyszersmind formálói, alakítói is. Véleményükkel, javaslataikkal egyre aktívabban vesznek részt az országos és helyi döntések kimunkálásában és megvalósításában. E jól bevált gyakorlat megszilárdítása érdekében pártunk őszintén feltárja népünk előtt gondjait, elképzeléseit. Kéri minden, a szocializmus ügyéért felelősséget érző ember segítségét, cselekvő közreműködését. Ezért is tartjuk fontos feladatnak a szocialista demokrácia fejlesztését. Igyekszünk olyan feltételeket teremteni, amelyben a dolgozók véleménye, társadalomépítő törekvése a lehetőségek szerint a legnagyobb mértékben megvalósul. Itt szeretném megjegyezni: a pártoktatás azzal, hogy emeli a résztvevők politikai iskolázottságát, jelentősen hozzájárul a szocialista demokrácia fejlődéséhez. KÉRDÉS: A mai nemzetközi helyzet egyik fontos jellemzője a két ellentétes irányú tendencia — az enyhülés és a feszültség — egyidejű jelentkezése, valamint a két világrend- szer közti ideológiai harc kiszélesítése, intenzitásának fokozódása. Ez a körülmény milyen feladatok elé állítja a pártpropagandát? VÁLASZ: A pártpropagandában továbbra is jelentős helyet foglalnak el a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom és a nemzetközi politika kérdései. Az ideológiai-politikai nevelő munkában kifejezésre juttatjuk, hogy mi nem külső szemlélői, hanem részesei vagyunk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak, e mozgalom egységéért, erősítéséért folytatott küzdelemnek. Ez az egység fontos feltétele szocialista építőmunkánknak. A békéért, a leszerelésért folytatott harc pártunk, államunk külpolitikai tevékenységének középpontjában áll. Tudatában vagyunk azonban, hogy az enyhülés, a leszerelés jelentős ellenállásba ütközik a tőkés világban, mert a katonai-ipari komplexum és a mögötte lévő politikai erők nem érdekeltek a békés egymás mellett élés politikájának megvalósulásában. Az imperializmus napjainkban újból megpróbálja a szocialista országok együttműködését, a nemzetek és nemzetiségek testvéri kapcsolatát fellazítani. Ennek fő eszköze a nacionalizmus felszítása, ami Kelet-Európábán már korábban is jó eszköznek bizonyult a társadalmi haladás akadályozására. A történelemben először a szocialista társadalmi rendszer kialakulásával vált lehetővé a nemzetiségi probléma végleges megoldása. A szocializmus adott országokban valósul meg az ott élő népek javára. A népek és nemzetiségek közös érdeke abban fejeződik ki, hogy mindenütt a lehető legsikeresebben, a legeredményesebben épüljön a szocialista társadalom, mert ezzel erősödik a szocialista világrendszer, és mind gyorsabban teremtődnek meg a szebb, boldogabb, gazdagabb emberi élet feltételei. Azt valljuk, hogy a szocializmus minden nemzetiség számára egyformán jelenti az emberi élet kiteljesedését az anyagi, társadalmi-kulturális és a szellemi élet minden területén. Az ideológiai, politikai munkában nagy jelentőségű, hogy pontosan értelmezzük e kérdésben is pártunk politikáját, és annak megfelelően lépjünk fel minden területen. Propagandánkban továbbra is fontos helyet foglal el a szocialista hazafiság és az internacionalizmus. Itt továbbra is azt a tartalmi megközelítést alkalmazzuk, hogy a szocializmus célkitűzéseivel való azonosulás, a társadalmi, gazdasági haladás szolgálata, ennek megfelelően a tisztességesen végzett munka adja a szocialista hazafiság legfőbb lényegét. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus egymástól elválaszthatatlan. A hazafiság tartalma a társadalmi haladásban összegező- dik, és ennek alapvető feltétele a népek nemzetközi ösz- szefogása, szolidaritása. Az internacionalizmus ezáltal a szocialista hazafiság megnyilvánulása is, a nemzeti ügy legmagasabb szintű képviselete. KÉRDÉS: A mostani pártoktatási évnek egyik sajátos vonása, hogy. erre az időszakra esik a magyar munkásmozgalom történetének több, nagyon jelentős évfordulója. Milyen formában érintik ezek az oktatás tartalmi, módszertani munkáját? VÁLASZ: A Központi Bizottság 1976. októberi határozata felhívta a figyelmet a párt és a magyar munkás- mozgalom történelmi tapasztalatainak feltárására, az eszmei-politikai nevelő munkában történő hasznosítására. Ez nem merülhet ki csupán abban, hogy ilyen jellegű új tanfolyamokat indítunk. Olyan kérdések, mint a párt vezető szerepe, a szövetségi politika, az állam, vagyis a proletárdiktatúra szerepe, funkciói, a hatalom gyakorlásának formái, módszerei, a szocialista demokrácia, harc a szocialista termelési viszonyok megteremtéséért, továbbfejlesztéséért, a tervgazdálkodás, az ideológiai hegemónia, a forradalmi fejlődés a kultúrában, továbbra is mélyreható elemzésre kerülnek propagandánkban. Bizonyos, hogy ezeknek kapcsán a párt, a munkásmozgalom történelmi tapasztalatainak feldolgozása olyan történeti szemléletet alakít ki, amely lehetővé teszi a ma problémáinak és a jövő perspektívájának jobb megértését is. A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásának 60. évfordulója jó lehetőséget kínál a propagandának, hogy elősegítse: „a magyar munkásmozgalom történetének nemzetközileg is gazdag tapasztalatai az eddiginél hatékonyabban váljanak nemzeti tudatunk részévé”. A Kommunisták Magyarországi Pártja forradalmi harcban született és a harc élére állva, küzdött a szocialista átalakulásért. E forradalmi harc eredménye, a Magyar Tanácsköztársaság azt is mutatta, hogy a szocialista forradalom nem kizárólag orosz sajátosság. A magyar forradalmi munkás- mozgalom története nemzeti történelmünknek elidegeníthetetlen része. A pártpropaganda sokat tehet azért, hogy meggyőzően bemutassa legújabb kori történelmünk harcait, a szocialista forradalom tényeit, eredményeit. KÉRDÉS: A Központi Bizottság határozata több, szervezeti jellegű változást is tartalmaz a pártoktatás fejlesztésében. Ez évben terveznek-e lényegesebb módosítást? VÁLASZ: Az 1979—1980-as oktatási évtől a marxizmus—leninizmus esti egyetem általános és szakosító tagozatán tartalmi és szervezeti változásokra kerül sor az oktató-nevelő munka színvonalának emelése érdekében. Erre a pártszervezeteknek, az oktatási igazgatóságoknak már ebben az oktatási évben fel kell készülniük. Az elmúlt években jelentősen emelkedett a pártoktatás tömegtanfolyamain folyó munka színvonala. A párttagságnak kb. a fele ezeken a tanfolyamokon tanul. Régi igény volt, hogy a rendszeresen itt tanulók megfelelő elismerést kapjanak. A Politikai Bizottság 1978. július 25-i határozata szerint a tömegtanfolyamokon tanulók meghatározott feltételek és követelmények teljesítése esetén elismerő oklevelet kapnak. Ez további ösztönzést jelent mind a pártszervezetek, mind a propagandisták, mind a tanfolyamokon részt vevő hallgatók számára. A tudatformáló munkában, a propagandában — csakúgy mint az élet más területein is — még sok kihasználatlan tartalék van. A Központi Bizottság 1976. október 26-i határozata után mindenütt megkezdődött ezeknek a felkutatása. Ezt a munkát kell tovább folytatnunk és minél előbb a fejlődés szolgálatába állítanunk. Készítette: RÁKOS IMRE Frezik Istvánná brigádvezető a battériás malacnevelőben dolgozik Szállításra váró sertések a falkásító kutricában
