Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-28 / 280. szám

1978. november 28.

Képújság 3

Csalódtunk a rizsben

Immár a harmadik esztendeje annak, hogy rizs dolgában nincs szerencséjük a növénnyel foglalkozó gazdaságoknak. Tavaly és tavaly előtt a szeptember végi, korán jött fagyok vitték el a termés tetemes részét, 1978-ra pedig — miként köztudomású — a kevés napfény, a növények érésének elhúzódása volt a jellemző, persze nem pusztán a rizs esetében.

— Azért nem ilyen egyszerű a képlet — magyarázza He- csey Jenő, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese, aki e témakör szaktekintélyének számít mind a tárcán belül, mind országosan. — Gondolja meg, hogy vannak olyan rizstelepeink, amelyek még az ötvenes években kubikosmunkával készültek, — hogyan menjen rá ezekre a rizskombájn? Nem szólván arról, hogy rossz műszaki állapotuk miatt nehezen vezethető le róluk a víz, s ezért késik a vetés. Az ideális az lenne, ha ez a munka május 10-ig befejeződne, ám az idén is előfordult néhol, hogy még júniusban is vetettek, vagyis legalább 20 nap volt a késedelem. Ugyanakkor azon vitatkozunk, hogy rövid tenyészidejű, vagy középkorai fajtákat vessünk-e, jóllehet érésük között mindössze 5—6 nap a különbség.

— Milyen fajták most az

uralkodók?

— A Kátai—203-as, a Szarvasi—70-es, a Szarvasi Karcsú, aztán szerencsére terjedőben van a Tápiószelén kinemesített — dr. Simon József és Sajó Zoltán munkája ez — bőtermő és korai érésű fajta, a Nucleoryza, amelynek elterjesztését szorgalmazzuk. A fajtát 1976-ban -ismerték el, de az idén már a terület 30 százalékát uralta, s jövőre 40 százalékos arányban foglalja el a rizsföldeket.

— Tudom, hogy végleges adatokról még nemigen lehet szó, de a pillanatnyi jelzések milyen átlaghozamokat mutatnak?

— A lehető legrosszabba- kat. A tavalyi 12,4 mázsás, szintén rossz országos átlagtermés sem lesz meg: 9—10 mázsa esetleg. Ami annyit jelent egyszersmind, hogy növelni kell a rizsimportot.

— Mennyi a szükséglet, s mennyi a kiadás?

— Ha nyers rizst veszek figyelembe, úgy az idén 60 ezer tonnára van szükség, de 1985- ben már 90 ezer tonnára. A 60 ezerből Magyarország hozzávetőleg 22 ezer tonnányit képes előteremteni. Persze nem nyers rizst, hanem hántolt rizst importálunk. At igény ebből 40 ezer tonna, de a gazdaságok legföljebb 18 ezer tonnát tudnak produkálni, a többit importálnunk kell. Ami pedig a költségvetés idevágó kiadásait illeti, azok meglehetősen magasak: az egyébként szokásos, az üzleti kapcsolatokhoz természetszerűen kötődő, évi 2—3 millió dollár értékű rizsbehozatallal szemben az idén 6—7 millió dollárra rúg ez a kiadás.

— Mennyi most a felvásárlási ár?

— Mázsánként 1020 forint.

— S mennyi a fogyasztásunk, magyarán mennyit

eszünk rizsből?

— Szerencsére nem vagyunk túlságos kedvelői a rizsnek, átlagosan, állampolgáronként évente négy kiló körüli mennyiséget eszünk meg. Ennél jóval nagyobb a fogyasztás például Francia- országban, az NSZK-ban, ahol 7—10 kiló ez az arány. Mindenesetre most ajánlatosabb, ha több krumpli kerül az asztalunkra, ebből ugyanis van elegendő. Az úgynevezett nagyfogyasztóknál ezt el is rendelték már.

...Tehát valahol a mélyponton vagyunk, pedig volt idő, amikor exportőrök voltunk rizsből, bármennyire hihetetlenül hangzik ez manapság. 1961 óta nincs rizskivitelünk, az előzményekről azonban tudni kell, hogy a fel- szabadulás után nagy állami beruházások kezdődtek, ez volt az úgynevezett „aranyásó” korszak. Nem túlzás, azokat az éveket ma is így emlegeti sok szakember. A magyarázatot az adja, hogy miközben a befektetések az államot terhelték, nemcsak tisztességes felvásárlási árat, de hántolt formában a termény 20 százalékát is visszakapták a termesztők, amit el is adtak! Kettős volt tehát a haszon. Ha még inkább visszamegyünk az időben, s rövid történeti összegzésre vállalkozunk, akkor az utóbbi évekhez hasonló és ugyanígy meglepő kanyarulatokra bukkanunk. Az első nyomok a XVIII. század elejére vezetnek, amikor is olasz telepesek a Bánátban kezdtek rizst termeszteni. 1880-ban már a Földművelésügyi Minisztérium vágott bele kísérletekbe. A század elején pedig Békéscsabán, Mindszénten, Szentesen, Sarkadon termesztették a növényt, de a mostanihoz hasonlatosan aláhanyatlott hozamok miatt, 1930-ban megszűntek a telepek.

A már említett, felszabadulás utáni beruházások azt eredményezték, hogy 1955- ben 50 ezer hektár volt a rizsföld, ám 1965-ben már csak mintegy 18 ezer hektár.

— És az idén? — kérdem

Hecsey Jenőtől.

— Annál valamivel több, 24 ezer hektár a rizsterület. Néhány gazdaságban, mint például a karcagi Magyar— Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben, igen komoly gondokat okoz immár harmadik esztendeje, hogy viszonylag nagy területükön veszteséges ez a növény. Ez a szövetkezet tavaly még 3400 hektáron termesztett rizst, hatmázsás átlaghozammal mindössze, az idén csökkentette a területet, de még így is 2600 hektárja maradt, amin alig 4,5 mázsa lett az átlag, jóllehet 24 mázsát tervezett be a szövetkezet. Legalább 60— 70 millió forintos bevétel- kiesés keletkezett ily módon. Tavaly 180 millió, 1976-ban 200 millió forint költségvetési támogatást kellett adni a rizstermesztő gazdaságoknak.

— Mi a teendő?

— Tovább kell növelni a korai fajták arányát, a fölszereltséget, folytatni kell a szakmai továbbképzést, egyszóval végre kell hajtani a már meghirdetett rekonstrukciós programot.

KERESZTÉNYI NÁNDOR

A Mátravidéki Fémműben évente háromszáznegyvenmillió fémdobozt és tubust készítenek különféle permetek, élelmiszeripari és kozmetikai cikkek csomagolásához. A képen: a tubusgyártó üzem.

(MTI fotó — Manek Attila felvétele — KS)

Dombóvár

KSZE Növénytermesztési Rendszer

Amatőr filmek szemléje ;

Kiváló kombájnosok jutalma

Az elmúlt hét végén rendezték meg Dombóváron a néprajzi amatőr filmek szemléjét, és a dél-dunántúli amatőrfilm-szemlét. A néprajzi amatőr filmek országos bemutatóján Raffay Anna tudományosfilm-ren- dező volt a héttagú zsűri elnöke. Ebben a kategóriában 32 filmet mutattak be, és bíráltak el.

örvendetes, hogy igen nagy számban volt köztük úgynevezett elsődleges, tudományos értékű filmdokumentum, de akad portré- jellegű, népi iparművészet- tel foglalkozó, illetve a kihalófélben lévő háziipart megörökítő alkotás is. Ezeknek a filmeknek azért van nagy értékük, mert az utókor számára is lehetővé teszik a régi népi foglalkozások, szokások megismerését, de módot nyújtanak arra is, hogy feleleveníthetek, folytathatók legyenek. A néprajzi filmek alkotói között az alábbi sorrend alakult ki: a zsűri első díjjal jutalmazta Mészáros Tamás győri amatőr „Vízimolnár” és „Hegedűkészítő” című filmjét. Két megosztott második díjat adtak ki, melyből az egyiket a Dombóvári Filmstúdió „Káposztasavanyítás” című filmje, a másikat pedig Krasznai András (Budapest) „Pünkösdvasárnap

Kőrösfőn” című filmje kapta. A bátaszéki Trázer János két filmje: a „Faszerszámkészítő” és „Él-e még a hagyomány?” harmadik díjas lett. A zsűri két kü- löndíjat is kiadott: Kálmán Ferenc győri, és Kiss Ferenc budapesti amatőr filmeseknek, az alkotásokban nyújtott hiteles néprajzi dokumentálásért.

A dél-dunántúli amatőr- film-szemlére 16 filmet küldtek, melyek közül első díjas lett Venczel Sándor (Nagykanizsa): Ady című filmje. Két második díjas film volt, melyek közül az egyik dombóvári alkotók munkája, s címe: „Példakép nélkül”. A dombóvári Városi Tanács kü- löndíját — Balázs Istvánné dombóvári keramikus nagyméretű népművészeti cserépkorsóját — Varga Csaba (Pécs) „A film” című alkotása nyerte.

A dél-dunántúli amatőr- film-szemlén helyezést elért filmek — így a dombóváriaké is — részt vesz az országos amatőrfilm-fesz- tiválón, amelyet a jövő év tavaszán ugyancsak Dom- bóvárott rendeznek meg — remélhetően már jobb körülmények között, az új művelődési otthonban.

MAGYARSZÉKI ENDRE

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

Élményekben gazdag tanulmányúton vett részt az NDK-ban és az NSZK-ban a Szekszárdi KSZE Növénytermesztési Rendszer partner- gazdaságainak dolgozóiból álló 20 fős csoport.

November 11-én este, repülőgéppel indultak Berlinbe. Tizennyolcán először ültek repülőgépen és az ilyenkor szokásos izgalmat csák fokozta, hogy a köd miatt Berlinben nem szállhatott le a gép. Háromórás repülőút

után visszatérve Budapesten töltötték az éjszakát.

Vasárnap délelőtt a tervezettől eltérően Lipcsébe repültek. A késéssel járó kisebb kényelmetlenségeket, az újbóli repülés izgalmait azonban hamar feloldotta az alattuk végtelen hómezőnek tűnő felhőtakaró és az őket körülvevő csillogóan kék égbolt, a felhőmentes részeken olykor át-áttörő, térképnek tűnő tájak így még nem látott szépsége.

A csoportot a CLAAS kombájngyár igen gazdag, tartalmas programmal várta. Hétfőn Harsewinkelben a fő gyáregységben a kombájnok összeszerelését, az üzemeket tanulmányozták.

Kedden egész nap a RA- BEWERK — nálunk ekéiről ismert és elsősorban talajművelő gépeket előállító — gyár vendégei voltak Osnabrück- ben. A gyártási folyamatok részletes ismertetése és megtekintése után Bad Essen fürdőhely szépségében gyönyörködhették. .

Szerdán ismét Harsewinkelben, a CLAAS gyár oktatási

A csoport a CLAAS gépgyár oktatási központjában

központjában a DOMINÁ- TOR 105 kombájn üzemeltetési tapasztalatait vitatták meg a gépeket kezelő, karbantartó magyar és a gépet gyártó német szakemberek. Utóbbiak figyelemre méltónak találták a KSZE által bevezetett szemveszteségmé- rő eljárást.

Délután a tartalékalkatrész- ellátó központ és a gyár további egységeinek megtekintése után Greffenben, — az állandó szálláshelyen — a szálloda nemzetközi verseny tartására is alkalmas, auto.- mata kettős [tekepályáján késő estébe nyúló viadalán csillogtatták ilyen irányú szakértelmüket a csoport tagjai.

Körülbelül 1500 kombájnos és szerelő vett részt a versenyben. Több millió forintban mérhető a népgazdasági nyereség a fokozottan figyelmes munka eredményeként. A legjobbak nemcsak egy élményekben gazdag külföldi úton vettek részt, hanem szakmai látókörük is növekedett. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a megtartandó élménybeszámolók az eddiginél még igényesebb, termelékenyebb munkára serkentik munkatársaikat is.

A CLAAS gyár, a RABE- WERK, a KSZE és partnergazdaságok célszerű együttműködése, a költségviselés megosztása mellett jó „beruházásnak” bizonyult, a rejtett termelékenységi tartalékok feltárását a jövőre vonatkozóan is remélhetően jól szolgálta.

KLOPCSEK PÁL