Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-28 / 280. szám
2 'NÉPÚJSÁG 1978. november 28. Laoszi képek Laoszi és vietnami vezetők egy kultúrközpontban tett látogatáson. Képünkön: (balról az első sorban) Szufanuvong laoszi köztársasági elnök, Le Duan, a VKP főtitkára és Pham Van Dong vietnami miniszterelnök (második jobbról.) Az ország gazdaságában egyre fontosabb szerepet játszik az ipar is. Képünkön: dohánygyári munkásnő. Laosznak még ma is sokszor gondot okoz a teherszállítás. Képünkön: a nehezen járható vidéken jó szolgálatot tesznek az elefántok. (MTI—KS) Ülésezik a kínai pártvezetés Teng sajtónyilatkozata Peking, Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Pekingben rövid közleményben jelentették be, hogy Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes hétfőn fogadott egy amerikai újságírót. Beszélgetés közben kijelentette, hogy Kína a „négy modernizálás” megvalósításában „a marxizmus—leniniz- must és Mao Ce-tung eszméit tekinti vezérlő ideológiájának”. S miközben a kínai főváros utcáin szaporodnak a Mao Ce-tung elméletét és gyakorlati módszereit élesen bíráló nagy betűs faliújságok, Teng Hsziao-ping rámutatott, hogy „szavakkal alig fejezhető ki Mao Ce-tung nagy hozzájárulása a kínai történelemhez”. Mint mondotta, „minden kínai tudatában van annak, hogy Mao elnök nélkül ma nem lenne új Kína”. Ugyanakkor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a modernizálás megvalósításában „helyesen, átfogóan és pontosan kell megragadni és alkalmazni Mao Ce-tung elméletét”. Állást foglalt amellett is, hogy a kínai politikai életet az „élénkségnek és a fel- szabadultságnak” kell jellemeznie. Nem szerepel a hivatalos közleményben Teng Hsziao- ping megjegyzése, amely szerint Peng Tö-huaj marsall, volt honvédelmi miniszter nézetei „hatvan százalékban pozitívak, és negyven százalékban negatívak” voltak. Kínai illetékesek szerint ez azt jelenti, hogy a pártvezetés döntött az 1959-ben „jobboldalinak és pártellenesnek” minősített Peng Tö- huaj rehabilitálásáról. Az MTI pekingi tudósítójának arra a kérdésére, hogy mi a helyzet Liu Sao-csi volt államelnök rehabilitálásának ügyében, egy kínai illetékes azt válaszolta, hogy Peng Tö- huaj esete egyszerűbb, mert a marsall halott, ezzel szemben Liu Sao-csi él, és az ő kérdésé bonyolultabb. Kínai illetékesek hétfőn megerősítették, hogy ülésezik a pártvezetés, de nem adtak egyértelmű választ arra, hogy központi bizottsági, vagy politikai bizottsági ülésről van-e szó. Közölték viszont, hogy „egyelőre” nem várható hivatalos közlemény közzététele az ülésről. Azokra a híreszteléskre utalva, hogy esetleg Teng Hsziao-ping vesz; át a miniszterelnökséget, kijelentették, hogy véleményük szerint egy ezzel kapcsolatos fogadást azok nyernének meg, akik arra fogadnak, hogy Hua Kuo-feng marad a miniszterelnöki tisztségben is. Érzékeltették, hogy nem várható lényeges változás a kínai vezetésben. Mint mondották, jól festene Kína, ha pár száz nagy betűs faliújság írójának véleménye döntené el, hogy Vang Tung-hszing tagja marad-e a párt politikai bizottságának. Általában igyekeztek csökkenteni a Pekingben folyó faliújság-kampány jelentőségét, mondván, hogy az egyrészt jó, mert a demokrácia érvényesülését mutatja, másrészt a kínaiak nagy többségét nem zavarja, hogy a kampány során „helytelen nézetek” is nyilvánosságot kapnak. A kínai politika további alakulását nem pár száz nagy betűs faliújság és nem öt- vagy tízezer faliújságolvasó véleménye határozza meg, hanem az a „hatalmas egység és stabilitás”, amely a vezetést és az ország kilencszázmilliós lakosságának „legkevesebb kilencvenkilenc százalékát jellemzi” — hangsúlyozták kínai illetékesek. Tüntetés Portugáliában A szakszervezetek felhívására a portugáliai Portalegré- ben tömegtüntetés zajlott le a földreform mellett. A por- talegrei körzetben az utóbbi időben a reakció különösen nagy erőfeszítéseket tett arra, hogy a kisajátított földeket visszaszerezze. A parasztságnak a kérdés tárgyalásos megoldására irányuló javaslatai ellenére a hatóságok karhatalmat vezényeltek a helyi termelőszövetkezetekbe. A portalegrei tüntetők „Le a rendőri elnyomással” és „A föld azé, aki megműveli” jelszavakat hangoztatva vonultak végig a város utcáin. Magyar—szíriai kapcsolatok Sokoldalú együttműködés Hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Hafez Al-Asszad, a Szíriai Arab Köztársaság elnöke, akit Kádár János, az MSZMP JÍB első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hívott meg. Emeli e meghívás jelentőségét az a tény, hogy személyében első ízben látogat Magyarországra szíriai államfő, így a mostani tárgyalások különösen alkalmasak lesznek az országaink közt kialakult — eddig is tartalmas és széles körű — együttműködés továbbfejlesztésére. Asszad elnök útja szorosan kapcsolódik állama haladó, következetesen antiimperialista politikai vonalához. Országának szerepe az elmúlt időben — a közel-keleti válság sze- paratív megoldására tett egyiptomi—izraeli—amerikai kísérletekkel párhuzamosan — megnőtt. Egyiptom kiválásával Szíria lett Izrael fő katonai célpontja. A kedvezőtlen erőviszonyok újbóli kiegyenlítése, az arab országok közti egység erősítése, a libanoni polgárháborús veszély további megakadályozása és egy minden érdekelt felet kielégítő közel-keleti rendezésre való törekvés — megannyi súlyos feladat Szíria számára. A nemrég befejeződött bagdadi csúcskonferencia fontos határozatai közt szerepelt az a megbízatás is, amellyel az arab országok Asszad elnököt ruházták fel: tájékoztassa képviselőjükként a szocialista országokat, a Közel-Keleten kialakult helyzetről, s a részt vevő országok szándékairól a kapcsolatok fejlesztésére. Nyilván szó esik erről a budapesti megbeszéléseken is. Nem kisebb fontosságú ugyanakkor a két ország viszonyának áttekintése sem: az elért eredményeken, a már megkötött egyezményeken túl számos területen van mód előrelépésre. Ennek lehetőségét megteremti a kormányzó pártok közt kialakult együttműködés. (Szíriában a Baath- párt másfél évtizede van hatalmon, s a vezetésével létrejött Nemzeti Haladó Front tagja a Szíriai Kommunista Párt is. Asszad elnök egyben a Baath-párt főtitkári tisztét is betölti.) Fejlődik országaink tömegszervezeteinek kapcsolata, kölcsönös miniszteri látogatásokra is sor került. A két ország közt műszaki-tudományos, kulturális egyezmény, közúti szállítási megállapodás és légiközlekedési szerződés van érvényben. Több száz szíriai diák folytatta és folytatja ma is tanulmányait magyar egyetemeken, főiskolákon. Gazdasági kapcsolataink az elmúlt években kiszélesedtek: gyapotot, bőrárukat és könnyűipari cikkeket vásárolunk, s főleg gépeket és híradástechnikai berendezéseket exportálunk. A Hajó- és Darugyár kikötői berendezéseket szállít, a Május 1. Ruhagyár egy teljes konfekcióüzemet állított fel Damaszkuszban, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát pedig tojáskeltető telep létrehozását vállalta. Az árucserét jelenleg magyar aktívum' jellemzi, de a két gazdaság kiegészítő jellege biztosíthatjá a kereskedelmi egyensúly elérését. Nem a kölcsönös jószándék, hanem Szíria objektív nehézségei gátolják a gyors továbbfejlődést. Közrejátszik ebben az is, hogy költségvetésüket jelentősen terhelik súlyos honvédelmi kiadások. Szíriára a közel-keleti események alakításában fontos szerep hárul: az arab országok haladó erőit egyesítve Damaszkusz a különutas manőverek ellen, egy átfogó, igazságos béke eléréséért küzd. E törekvésben mindenkor számíthatnak a szocialista országok — így hazánk — aktív segítségére is, amint azt a mostani magas szintű tárgyalások is minden bizonnyal megerősítik. SZEGŐ GABOR Államcsíny, reményekkel Hétfő esti kommentárunk. A hírügynökségek világgá repítették a hírt: Bolíviában sikeres, vértelen államcsínyt hajtott végre a hadsereg egyik tiszti csoportja. A nemzetközi közvélemény évtizedeken át megszokta, hogy Dél-Amerika a katonai puccsok térsége. Hosszú időn keresztül szinte senki nem tulajdonított különösebb jelentőséget az ilyen természetű változásoknak, mert ezek az esetek túlnyomó többségében nem voltak igazi változások, csak erőszakos személycserék a hatalom csúcsán. Úgy tűnik, hogy a mostani bolíviai fordulat — valóban fordulat lehet. Erre utal a mostani puccsban szerepet vállalt tisztek személye és programja. Ez persze semmit sem változtat azon, hogy az események mélyebb értékeléséhez — természetesen — meg kell várnunk a további fejleményeket. Bolívia hazánknál mintegy tizenegyszer nagyobb délamerikai ország a szubkontinens közepén, Chile, Peru, Brazília, Argentína és Paraguay között. A nehéz természeti körülmények miatt rendkívül csekély a népsűrűség, a lakosság száma alig haladja meg az ötmilliót. Az ország legfőbb természeti kincse az ón. Az ónbányászok rendkívül nehéz körülmények között élnek, a légritka felföldeken nemegyszer került sor kétségbeesett zendülésekre, amelyeket az Amerika-barát katonai kabinetek kegyetlenül levertek. 1960 novemberében például felkelés volt Cochabamba tartományban és a sortűznek több mint száz halálos áldozata volt. ENSZ-adatok szerint Dél-Amerikában az egy főre eső nemzeti jövedelem Paraguay után Bolíviában a legkisebb. A legutóbbi években Hugo Banzer tábornok katonai diktatúrája minden ellenzéki megmozdulást elfojtott. 1974-ben fiatal tisztek egy csoportja megrohamozta az elnöki palotát, de a kísérlet elbukott. Fontosnak látszik, hogy az akkori államcsíny két vezetője helyet kapott David Padilla Arancibia kormányában — egyikük belügy-, másikuk tervezési miniszterként. A puccs közvetlen előzményeire nyáron került sor. Az akkori választásokon a Hernan Siles Zuazo által vezetett Demokratikus Egységfront győzött volna, de a katonai junta- jelölt, Juan Pereda Asbun, a légierő parancsnoka meghamisította az eredményeket. Amikor a hamisítást egy választási bíróság nyilvánosan megerősítette és hivatalosan semmisnek nyilvánította a szavazás eredményét, a repülőtábornok katonai államcsínnyel ragadta magához a hatalmat és folytatta a jobboldali diktatúrát. Pereda Asbun 1978. július 21-től november 25-ig volt képes meghosszabbítani jogtalan hatalmát. Nem tudni, mit hoz a jövő, de az biztos, hogy az ellenzék támogatja az új vezetést, amely demokratikus megújhodást és — 1979. július 1-re — általános választásokat igér. H. E. SÜLT-«vita az USfl-ban Washington, Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Cyrus Vance amerikai külügyminiszternek a The New York Times-ban a hét végén megjelent interjújával kapcsolatban megfigyelők felhívják a figyelmet, hogy Vance semmiféle utalást nem tett arra, hogy az Egyesült Államok feladna korábbi igényeiből a SALT-tárgyalásokon. A Carter-kormány — legalábbis a nyilvánosság előtt — azt az álláspontot képviseli, hogy nem hajlandó további engedményekre. Ezt hivatott megerősíteni Vance kijelentése, hogy újabb külügyminiszteri találkozóra csak a SALT még nyitott kérdéseinek eldőlte ntán kerülhet sor. Washingtonban nyílt titok, hogy az új SALT-egyezmény törvénybe iktatásához — jelenleg — aligha van meg a szükséges kétharmados többség a szenátusban. A novemberi időközi választásokon becslések szerint 5—8 olyan szenátor bukott ki, aki a SALT mellett szavazott volna, s helyükre konzervatívabb politikusok kerültek mindkét pártban. A kormány most bontakoztatja ki nagyszabású politikai kampányát, amelynek célja, hogy a közvéleménnyel és a törvényhozással elfogadtassa a lényegében az egyenlőségre tervezett új SALT-egyezményt. Az erőpolitikát szorgalmazó köröknek tett engedmények ellenére azok mind hevesebben támadják az érlelődő SALT-megállapodást. Legújabb húzásukkal a kubai légvédelmi erőknek szállított szovjet MÍG—23-as típusú gépek körül szítottak hisztériát, azt állítva, hogy azok — úgymond — az Egyesült Államok biztonságát fenyegetik, mert nukleáris fegyverek szállítására is alkalmasak. Mind szovjet, mind kubai vezetők határozottan visszautasították az állításokat. James Reston, az ismert publicista vasárnap közölt cikkében nyíltan a Pentagon embereit vádolja az ügyben, akik „rémtörténeteket terjesztenek a kubai MÍG—23-asokról, hogy megakadályozzák a SALT-egyezményt”. Az amerikai kormány már csaknem egy éve tudott a gépek érkezéséről és tájékoztatta a törvényhozást a — kormány értékelése szerinti — „korlátozott veszélyről”, amit azok jelentenek. John Glenn, a közelmúltban a Szovjetunióban járt szenátusi küldöttség tagja (a volt űrhajós) közölte Ribicoff szenátorral: még egy kis sportrepülőgép is tud nukleáris fegyvert szállítani, a MÍG—23-asok ügye nem érv a SALT ellen. Egyiptomi-izraeli manőverek Washingtoni diplomáciai források értékelése szerint az egyiptomi—izraeli békeszerződés-tervezetet alkotó „csomag” eddig titkosként kezelt dokumentumainak nyilvánosságra hozatala a washingtoni tárgyalások közeli — és sikeres — lezárását jelzi. Az említett körök rámutatnak: a nyilvánosság előtti kölcsönös elégedetlenkedés hangoztatásával Izrael és Egyiptom csupán leplezni kívánja: a dokumentumokat azzal a szándékkal közölték a sajtóban, hogy kipuhatolják, hogyan fogadja a közvélemény az eddig csak általánosságban körvonalazott különbéke konkrét részleteit, s egyszersmind még az aláírás előtt megpróbálják lecsillapítani annak a felháborodásnak az első hullámát, amely az ag- resszor előtti teljes egyiptomi kapitulációt kézzelfoghatóan tanúsító szerződés létrejöttét fogadja majd.
