Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-28 / 280. szám

2 'NÉPÚJSÁG 1978. november 28. Laoszi képek Laoszi és vietnami vezetők egy kultúrközpontban tett lá­togatáson. Képünkön: (balról az első sorban) Szufanuvong laoszi köztársasági elnök, Le Duan, a VKP főtitkára és Pham Van Dong vietnami miniszterelnök (második jobb­ról.) Az ország gazdaságában egyre fontosabb szerepet játszik az ipar is. Képünkön: dohánygyári munkásnő. Laosznak még ma is sokszor gondot okoz a teherszállítás. Képünkön: a nehezen járható vidéken jó szolgálatot tesz­nek az elefántok. (MTI—KS) Ülésezik a kínai pártvezetés Teng sajtónyilatkozata Peking, Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Pekingben rövid közle­ményben jelentették be, hogy Teng Hsziao-ping miniszter­elnök-helyettes hétfőn foga­dott egy amerikai újságírót. Beszélgetés közben kijelen­tette, hogy Kína a „négy mo­dernizálás” megvalósításá­ban „a marxizmus—leniniz- must és Mao Ce-tung eszméit tekinti vezérlő ideológiájá­nak”. S miközben a kínai fő­város utcáin szaporodnak a Mao Ce-tung elméletét és gyakorlati módszereit élesen bíráló nagy betűs faliújságok, Teng Hsziao-ping rámutatott, hogy „szavakkal alig fejezhe­tő ki Mao Ce-tung nagy hoz­zájárulása a kínai történe­lemhez”. Mint mondotta, „minden kínai tudatában van annak, hogy Mao elnök nél­kül ma nem lenne új Kína”. Ugyanakkor hangsúlyozta an­nak fontosságát, hogy a mo­dernizálás megvalósításában „helyesen, átfogóan és ponto­san kell megragadni és al­kalmazni Mao Ce-tung elmé­letét”. Állást foglalt amellett is, hogy a kínai politikai éle­tet az „élénkségnek és a fel- szabadultságnak” kell jelle­meznie. Nem szerepel a hivatalos közleményben Teng Hsziao- ping megjegyzése, amely sze­rint Peng Tö-huaj marsall, volt honvédelmi miniszter nézetei „hatvan százalékban pozitívak, és negyven száza­lékban negatívak” voltak. Kínai illetékesek szerint ez azt jelenti, hogy a pártveze­tés döntött az 1959-ben „jobboldalinak és pártelle­nesnek” minősített Peng Tö- huaj rehabilitálásáról. Az MTI pekingi tudósítójának arra a kérdésére, hogy mi a helyzet Liu Sao-csi volt ál­lamelnök rehabilitálásának ügyében, egy kínai illetékes azt válaszolta, hogy Peng Tö- huaj esete egyszerűbb, mert a marsall halott, ezzel szem­ben Liu Sao-csi él, és az ő kérdésé bonyolultabb. Kínai illetékesek hétfőn megerősítették, hogy ülésezik a pártvezetés, de nem adtak egyértelmű választ arra, hogy központi bizottsági, vagy politikai bizottsági ülés­ről van-e szó. Közölték vi­szont, hogy „egyelőre” nem várható hivatalos közlemény közzététele az ülésről. Azokra a híreszteléskre utalva, hogy esetleg Teng Hsziao-ping vesz; át a mi­niszterelnökséget, kijelentet­ték, hogy véleményük szerint egy ezzel kapcsolatos fogadást azok nyernének meg, akik arra fogadnak, hogy Hua Kuo-feng marad a minisz­terelnöki tisztségben is. Ér­zékeltették, hogy nem vár­ható lényeges változás a kí­nai vezetésben. Mint mon­dották, jól festene Kína, ha pár száz nagy betűs faliújság írójának véleménye döntené el, hogy Vang Tung-hszing tagja marad-e a párt politi­kai bizottságának. Általában igyekeztek csök­kenteni a Pekingben folyó faliújság-kampány jelentősé­gét, mondván, hogy az egy­részt jó, mert a demokrácia érvényesülését mutatja, más­részt a kínaiak nagy többsé­gét nem zavarja, hogy a kampány során „helytelen nézetek” is nyilvánosságot kapnak. A kínai politika to­vábbi alakulását nem pár száz nagy betűs faliújság és nem öt- vagy tízezer faliúj­ságolvasó véleménye hatá­rozza meg, hanem az a „ha­talmas egység és stabilitás”, amely a vezetést és az ország kilencszázmilliós lakosságá­nak „legkevesebb kilencven­kilenc százalékát jellemzi” — hangsúlyozták kínai illetéke­sek. Tüntetés Portugáliában A szakszervezetek felhívá­sára a portugáliai Portalegré- ben tömegtüntetés zajlott le a földreform mellett. A por- talegrei körzetben az utóbbi időben a reakció különösen nagy erőfeszítéseket tett arra, hogy a kisajátított földeket visszaszerezze. A parasztság­nak a kérdés tárgyalásos megoldására irányuló javas­latai ellenére a hatóságok karhatalmat vezényeltek a helyi termelőszövetkezetekbe. A portalegrei tüntetők „Le a rendőri elnyomással” és „A föld azé, aki megműveli” jel­szavakat hangoztatva vonul­tak végig a város utcáin. Magyar—szíriai kapcsolatok Sokoldalú együttműködés Hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Hafez Al-Asszad, a Szíriai Arab Köztársaság elnöke, akit Kádár János, az MSZMP JÍB első titkára és Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke hívott meg. Emeli e meghívás jelen­tőségét az a tény, hogy személyében első ízben látogat Ma­gyarországra szíriai államfő, így a mostani tárgyalások kü­lönösen alkalmasak lesznek az országaink közt kialakult — eddig is tartalmas és széles körű — együttműködés tovább­fejlesztésére. Asszad elnök útja szorosan kapcsolódik állama haladó, következetesen antiimperialista politikai vonalához. Orszá­gának szerepe az elmúlt időben — a közel-keleti válság sze- paratív megoldására tett egyiptomi—izraeli—amerikai kísér­letekkel párhuzamosan — megnőtt. Egyiptom kiválásával Szíria lett Izrael fő katonai célpontja. A kedvezőtlen erő­viszonyok újbóli kiegyenlítése, az arab országok közti egy­ség erősítése, a libanoni polgárháborús veszély további megakadályozása és egy minden érdekelt felet kielégítő közel-keleti rendezésre való törekvés — megannyi súlyos feladat Szíria számára. A nemrég befejeződött bagdadi csúcskonferencia fontos határozatai közt szerepelt az a megbízatás is, amellyel az arab országok Asszad elnököt ruházták fel: tájékoztassa képviselőjükként a szocialista országokat, a Közel-Keleten kialakult helyzetről, s a részt vevő országok szándékairól a kapcsolatok fejlesztésére. Nyilván szó esik erről a buda­pesti megbeszéléseken is. Nem kisebb fontosságú ugyanakkor a két ország vi­szonyának áttekintése sem: az elért eredményeken, a már megkötött egyezményeken túl számos területen van mód előrelépésre. Ennek lehetőségét megteremti a kormányzó pártok közt kialakult együttműködés. (Szíriában a Baath- párt másfél évtizede van hatalmon, s a vezetésével létre­jött Nemzeti Haladó Front tagja a Szíriai Kommunista Párt is. Asszad elnök egyben a Baath-párt főtitkári tisztét is betölti.) Fejlődik országaink tömegszervezeteinek kapcsolata, kölcsönös miniszteri látogatásokra is sor került. A két or­szág közt műszaki-tudományos, kulturális egyezmény, köz­úti szállítási megállapodás és légiközlekedési szerződés van érvényben. Több száz szíriai diák folytatta és folytatja ma is tanulmányait magyar egyetemeken, főiskolákon. Gazdasági kapcsolataink az elmúlt években kiszéle­sedtek: gyapotot, bőrárukat és könnyűipari cikkeket vásá­rolunk, s főleg gépeket és híradástechnikai berendezéseket exportálunk. A Hajó- és Darugyár kikötői berendezéseket szállít, a Május 1. Ruhagyár egy teljes konfekcióüzemet állított fel Damaszkuszban, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát pedig tojáskeltető telep létrehozását vállalta. Az árucserét jelenleg magyar aktívum' jellemzi, de a két gaz­daság kiegészítő jellege biztosíthatjá a kereskedelmi egyen­súly elérését. Nem a kölcsönös jószándék, hanem Szíria objektív nehézségei gátolják a gyors továbbfejlődést. Köz­rejátszik ebben az is, hogy költségvetésüket jelentősen ter­helik súlyos honvédelmi kiadások. Szíriára a közel-keleti események alakításában fontos szerep hárul: az arab országok haladó erőit egyesítve Da­maszkusz a különutas manőverek ellen, egy átfogó, igazsá­gos béke eléréséért küzd. E törekvésben mindenkor szá­míthatnak a szocialista országok — így hazánk — aktív segítségére is, amint azt a mostani magas szintű tárgyalá­sok is minden bizonnyal megerősítik. SZEGŐ GABOR Államcsíny, reményekkel Hétfő esti kommentárunk. A hírügynökségek világgá repítették a hírt: Bolíviában sikeres, vértelen államcsínyt hajtott végre a hadsereg egyik tiszti csoportja. A nemzetközi közvélemény évtizedeken át megszokta, hogy Dél-Amerika a katonai puccsok térsége. Hosszú időn keresztül szinte senki nem tulajdonított különö­sebb jelentőséget az ilyen természetű változásoknak, mert ezek az esetek túlnyomó többségében nem voltak igazi változások, csak erőszakos személycserék a hatalom csúcsán. Úgy tűnik, hogy a mostani bolíviai fordulat — valóban fordulat lehet. Erre utal a mostani puccsban szerepet vállalt tisztek személye és programja. Ez persze semmit sem változtat azon, hogy az események mélyebb értékeléséhez — termé­szetesen — meg kell várnunk a további fejleményeket. Bolívia hazánknál mintegy tizenegyszer nagyobb dél­amerikai ország a szubkontinens közepén, Chile, Peru, Bra­zília, Argentína és Paraguay között. A nehéz természeti kö­rülmények miatt rendkívül csekély a népsűrűség, a lakosság száma alig haladja meg az ötmilliót. Az ország legfőbb természeti kincse az ón. Az ónbányá­szok rendkívül nehéz körülmények között élnek, a légritka felföldeken nemegyszer került sor kétségbeesett zendülések­re, amelyeket az Amerika-barát katonai kabinetek kegyetlenül levertek. 1960 novemberében például felkelés volt Cochabam­ba tartományban és a sortűznek több mint száz halálos ál­dozata volt. ENSZ-adatok szerint Dél-Amerikában az egy főre eső nemzeti jövedelem Paraguay után Bolíviában a legkisebb. A legutóbbi években Hugo Banzer tábornok katonai dik­tatúrája minden ellenzéki megmozdulást elfojtott. 1974-ben fiatal tisztek egy csoportja megrohamozta az elnöki palotát, de a kísérlet elbukott. Fontosnak látszik, hogy az akkori ál­lamcsíny két vezetője helyet kapott David Padilla Arancibia kormányában — egyikük belügy-, másikuk tervezési minisz­terként. A puccs közvetlen előzményeire nyáron került sor. Az akkori választásokon a Hernan Siles Zuazo által vezetett De­mokratikus Egységfront győzött volna, de a katonai junta- jelölt, Juan Pereda Asbun, a légierő parancsnoka meghami­sította az eredményeket. Amikor a hamisítást egy választási bíróság nyilvánosan megerősítette és hivatalosan semmisnek nyilvánította a szavazás eredményét, a repülőtábornok kato­nai államcsínnyel ragadta magához a hatalmat és folytatta a jobboldali diktatúrát. Pereda Asbun 1978. július 21-től november 25-ig volt ké­pes meghosszabbítani jogtalan hatalmát. Nem tudni, mit hoz a jövő, de az biztos, hogy az ellenzék támogatja az új vezetést, amely demokratikus megújhodást és — 1979. július 1-re — általános választásokat igér. H. E. SÜLT-«vita az USfl-ban Washington, Heltai And­rás, az MTI tudósítója jelenti: Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszternek a The New York Times-ban a hét végén megjelent interjújával kap­csolatban megfigyelők felhív­ják a figyelmet, hogy Vance semmiféle utalást nem tett arra, hogy az Egyesült Álla­mok feladna korábbi igényei­ből a SALT-tárgyalásokon. A Carter-kormány — legalábbis a nyilvánosság előtt — azt az álláspontot képviseli, hogy nem hajlandó további enged­ményekre. Ezt hivatott meg­erősíteni Vance kijelentése, hogy újabb külügyminiszteri találkozóra csak a SALT még nyitott kérdéseinek eldőlte ntán kerülhet sor. Washingtonban nyílt titok, hogy az új SALT-egyezmény törvénybe iktatásához — je­lenleg — aligha van meg a szükséges kétharmados több­ség a szenátusban. A novem­beri időközi választásokon becslések szerint 5—8 olyan szenátor bukott ki, aki a SALT mellett szavazott volna, s helyükre konzervatívabb politikusok kerültek mindkét pártban. A kormány most bontakoztatja ki nagyszabású politikai kampányát, amely­nek célja, hogy a közvéle­ménnyel és a törvényhozás­sal elfogadtassa a lényegében az egyenlőségre tervezett új SALT-egyezményt. Az erőpolitikát szorgalmazó köröknek tett engedmények ellenére azok mind heveseb­ben támadják az érlelődő SALT-megállapodást. Leg­újabb húzásukkal a kubai légvédelmi erőknek szállított szovjet MÍG—23-as típusú gépek körül szítottak hiszté­riát, azt állítva, hogy azok — úgymond — az Egyesült Ál­lamok biztonságát fenyegetik, mert nukleáris fegyverek szállítására is alkalmasak. Mind szovjet, mind kubai ve­zetők határozottan visszauta­sították az állításokat. James Reston, az ismert publicista vasárnap közölt cikkében nyíltan a Pentagon embereit vádolja az ügyben, akik „rémtörténeteket terjesztenek a kubai MÍG—23-asokról, hogy megakadályozzák a SALT-egyezményt”. Az ame­rikai kormány már csaknem egy éve tudott a gépek érke­zéséről és tájékoztatta a tör­vényhozást a — kormány ér­tékelése szerinti — „korláto­zott veszélyről”, amit azok jelentenek. John Glenn, a közelmúltban a Szovjetunió­ban járt szenátusi küldöttség tagja (a volt űrhajós) közöl­te Ribicoff szenátorral: még egy kis sportrepülőgép is tud nukleáris fegyvert szállítani, a MÍG—23-asok ügye nem érv a SALT ellen. Egyiptomi-izraeli manőverek Washingtoni diplomáciai források értékelése szerint az egyiptomi—izraeli békeszer­ződés-tervezetet alkotó „cso­mag” eddig titkosként kezelt dokumentumainak nyilvános­ságra hozatala a washingtoni tárgyalások közeli — és sike­res — lezárását jelzi. Az em­lített körök rámutatnak: a nyilvánosság előtti kölcsönös elégedetlenkedés hangoztatá­sával Izrael és Egyiptom csu­pán leplezni kívánja: a do­kumentumokat azzal a szán­dékkal közölték a sajtóban, hogy kipuhatolják, hogyan fogadja a közvélemény az eddig csak általánosságban körvonalazott különbéke konkrét részleteit, s egyszer­smind még az aláírás előtt megpróbálják lecsillapítani annak a felháborodásnak az első hullámát, amely az ag- resszor előtti teljes egyiptomi kapitulációt kézzelfoghatóan tanúsító szerződés létrejöttét fogadja majd.

Next

/
Thumbnails
Contents