Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-28 / 280. szám
tics zárd 71 o 7 r átérni K< XXVIII. évfolyam, 280. szám ARA: 0,80 Ft 1978. november 28., kedd Mai számunkból AMATÖR FILMEK SZEMLEJE (3. old.) TV-JEGYZET (4. old.) FELLENDÜLŐBEN A MEGYE KÓRUSMOZGALMA (4. old.) KIVALÖ KOMBAJNOSOK JUTALMA (3. old.) Bérfeszültség és egyenlősdi A MINAP HALLOTTAM, baráti társaságban, egy kisebb, alig negyven embert foglalkoztató munkahely vezetőjének keserű kifakadását: „Most mondjátok meg, mit tegyek?! Kaptam összesen 4000, azaz négyezer forintot, negyven emberre, a november 7-i jutalmazásra. Hát pénz ez? Mit kezdjek ezzel az összeggel? Adjak mindenkinek egy százast, vagy százötvenet?! Imádom, amikor a differenciálásról beszélnek, csak azt nem értem, miért nem adnak hozzá pénzt is?!” Eddig a kesergés, amit a többiek — maguk is munkahelyi vezetők — helyeslő fejbólogatással nyugtáztak, s ki-ki hozzá is toldta a saját történetét, aminek csattanója lényegében ugyanez volt: csak beszélnek a differenciálásról, de pénzt nem adnak hozzá. Aztán úgy adódott, hogy véletlenségből megtudtam: ama bizonyos, alig negyven embert foglalkoztató munkahelyen, egyetlen embernek jutott 3000 forint jutalom, s már fogalmaztam is magamban a vezető bátorságát elismerő mondatokat, amikor az is kiderült, hogy az a bizonyos 4000 forint, csak az igazgatói alapból kihasított plusz pénz volt; kiegészítése a munkahely dolgozóinak jutalmazására megszavazott 24 ezer forintnak, igaz viszont, hogy az alapösszegről a főnök később szerzett tudomást, mint a pótlékról. Ezek után nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem: hogy osztották szét az összesen 28 ezer forintot? Kiderült: a több gyermekesek kaptak 2—3 ezret, válogatás és differenciálás nélkül, a maradékot nagyjából egyenlő arányban osztották szét a többiek között. Kérdezem a főnököt, aki olyan nagy nekikeseredéssel panaszkodott: hát a 28 ezer forint is kevés, alig negyven embernek? Mire a válasz: „Mit tehettem? Akinek alacsony a bére, azt azért kell jutalmaznom, akinek nagy a családja, azt ezért, s a maradékot testvériesen kell elosztanom, ha nem akarok hetekig haragba lenni a munkatársaimmal...” S ebből a válaszból kiderült, hogy alkalmanként inem is annyira pénz kevés, hanem a bátorság és a józan ész. Nem arról van szó, hogy nincs miből differenciálni, "nanem arról, hogy nem merünk differenciálni. Nyugati közgazdászok, amikor a magyar gazdaságot vizsgálják, elemzik, mindig és feltétlen elismeréssel beszélnek a bérek és jövedelmek szabályozásának rendjéről. Az angol Wiles például, „Th^ controll of inflation in Hungary” című munkájában kereken kijelenti, hogy eredményes gazdasági fejlődésünk „technikai” titkát éppen a bérszabályozásban, a bérezési gyakorlatban látja. Szerinte ez a fajta szabályozás „rendkívül ügyes eszköz, mert az állam ily módon kikapcsol egy jelentős költséginflációs forrást”. Szegény Wiles, ha tudná — meglehet: nagyon jól tudja —, hogy miközben éberen figyelünk és vigyázzuk a vásárlóerő kiáramlását, egyre inkább megfeledkezünk egyéb szempontokról. Például arról, hogy a kiemelkedő teljesítményeket kiemelkedően magas fizetséggel kellene honorálni, hacsak nem akarunk lemondani a gazdaságfejlesztés egyik lényeges hajtóerejéről. Megfeledkezünk erről olyannyira, hogy riasztó mumusként hangoztatjuk a szociális megfontolásokat, s hovatovább az egész bérezési és jutalmazási rendszert valamiféle karitatív intézményként kezeljük (vajon nem ez fedezhető fel a prémiumösszegek tömeges alapbéresítése mögött?) ALIGHA KELL HOSSZASAN bizonygatni, hogy a helyzet megváltoztatásának kulcsa nem a „még több pénzt!” követelésének érvényesítésében rejlik. Nem is a bér- és jövedelemszabályozás rendjének gyökeres megváltoztatásában. Sokkal inkább néhány tévhit — ha szabad így fogalmazni: néhány társadalompolitikai babona — felszámolásában. Például abban, hogy az életszínvonal növelésével kapcsolatban meghatározott átlagszámok nem azt jelentik, hogy mindenkinek, minden körülmények között, s minden feltétel nélkül ilyen és ilyen mértékben kell, hogy növekedjék az életszínvonala. Nem kell! S legfőképpen nem a meghatározott feltételek teljesítése nélkül. Tudomásul kell venni azt is, hogy más dolog az állami, vagy vállalati szociálpolitika és szociális gyakorlat, és egészen más a bérpolitika és bérezési gyakorlat. Az előbbi a társadalom segítőakciója, a másik pedig a végzett munkáért járó fizetség. A kettő összekeveréséből csak nehezen kibogozható — napjainkban már-már kibogozhatatlan — társadalmi bonyodalmak származnak. S persze azt is tudomásul kell venni, hogy a munkahelyek vezetőit nem azért nevezik ki és nem azért fizetik, hogy a lehetőség szerinti csendes-békés hangulat megteremtői és ápolói legyenek a munkahelyükön, hanem többek között azért is, hogy a reálisan megszabott teljesítményeket végrehajtassák, és beosztottaikat a valóságos teljesítmények szerint fizessék és jutalmazzák. PERSZE LEHET MÄSFAJTA magatartás is. Lehet azt is, hogy az erőteljesen differenciált anyagi ösztönzés helyett a kockázatmentes nivellálást szorgalmazzuk. Ez esetben pillanatnyilag nyugodtabban élhetünk és több időnk és energiánk marad egyébre. Például kollektív bölcselkedésekre, vég nélküli vitákra arról, hogy ugyan miért hajszolják az emberek a pénzt abban a bizonyos második gazdaságban, miért vállalnak erejükön felül is munkát némi mellékkereset reményében, vagy hogy ugyan mi az oka annak, hogy tehetséges emberek tíz- és százezreiből nem sikerül kicsiholni azt a teljesítményt, amire egyébként képesek lennének. S ebhéli töprengéseik közben csak nagyon kevesen jutnak el a kérdéshez: vajon mi történne, ha az igazán tehetségeseket, az átlagnál lényegesen többet produkálókat tehetségük, teljesítményük szerint fizetnénk? V. Cs. Biztonsági Tanács Waldheim és Pretoria tárgyalásai a namíbiai rendezésről Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár szombaton a Biztonsági Tanács elé terjesztett Na- míbia-jelentésében közölte, hogy a Dél-afrikai Köztársaság bizonyos kikötésekkel és további pontosítások követelésével elfogadta a világ- szervezet égisze alatt tartandó választások lebonyolítását a Pretoria megszállása alatt lévő Délnyugat-Afrikában. A főtitkár a Bernardus Fouire dél-afrikai külügyi titkárral csütörtökön és pénteken tartott megbeszéléseinek kimeneteléről számolt be jelentésében. A tárgyalások eredményei szerint Pretoria hajlandó együttműködni az ENSZ-szel a világszervezet kezdeményezte és nemzetközi felügyelettel tartandó választások ügyében, de nem mond le a saját — december 4—8-ra kiírt — szavazás megrendezéséről sem. Ezenkívül követeli, hogy — történjen bármi is — pontos és megváltozhatatlan időpontot jelöljenek meg az ENSZ-választásokra. Harmadszor pedig ragaszkodik ahhoz, hogy további konzultációkat tartsanak az úgynevezett átmeneti időben Namíbiába küldendő ENSZ-erők és -személyzet összetételéről és nagyságáról. Kurt Waldheim maga is jelezte, hogy számos kérdés még nyitott és tisztázatlan — ennek érdekében tárgyalásokat kezd Roelof Pik Botha dél-afrikai külügyminiszterrel és a megbeszélések eredményeiről — végső mérlegelésre — jelentést tesz a BT- nek. * Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára ugyancsak szombaton, a Biztonsági Tanács elé terjesztett beszámolójában állást foglalt amellett, hogy hosszabbítsák meg további fél évvel — 1979. május 31- ig — a .Golan-magaslatökon állomásozó ENSZ-erők megbízatását. A beszámoló utalt rá, hogy Szíria és Izrael egyaránt egyetért az 1978. november 30-án éjfélkor lejáró mandátum meghosszabbításával. Holnap összeül a Legfelsőbb Tanács Összecsapások Nicaraguában A Somoza-rezsimhez hű nemzeti gárda egységei és a Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front csapatai a hét végén többször is összecsaptak a Costa Rica-i határ közelében — erről tájékoztattak managuai katonai források. Jelentések szerint a sandinisták oldalán a harcokban részt vettek a „nemzetközi brigádok” is, amelyek panamai, mexikói, kolumbiai és venezuelai önkéntesekből állnak. Moszkvába érkeztek a Legfelsőbb Tanács szerdán kezdődő, tizedik ülésszakára a Szovjetunió minden részéből a küldöttek. A kétkamarás szovjet parlament soron következő ülésszaka, a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács együttes ülésével, szerdán délelőtt tíz órakor nyílik meg a Nagy Kreml Palotában. (MTI) Palesztin-fordáníai megállapodások Omar Torrijos tábornok, a panamai nemzeti gárda parancsnoka vasárnap megerősítette, hogy országa helikoptereket bocsátott a hadsereggel nem rendelkező Costa Rica rendelkezésére. Vasárnap folytatta ammani tárgyalásait a Khaled Fa- hum, a palesztinai nemzeti tanács elnöke vezette palesztin küldöttség. A palesztinai és jordániai fél munkaülésén megállapodás született az egymás belügyeibe való be nem avatkozásról, s abban is megegyeztek, hogy együttes erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy Izrael kivonolj um az összes megszállt arab területekről, s létrejöhessen az önálló palesztin állam. A Szekszárdi Dózsa NB Il-es labdarúgócsapata az Oroszlányi Bányász ellen 2:0 arányban nyert. A szekszárdi csapatban — sőt az egész mezőnyben — a paksi származású Somodi volt a legjobb. (Tudósítás lapunk 6. oldalán.) Fotó: Bencze Mengisztu Berlinben Berlin, Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti: Mengisztu Hailé Mariam, az etióp ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke, Etiópia állam- és kormányfője vasárnap, a Szovjetunióból jövet, több szocialista országot átfogó 'kőrútjának kö- ketvező állomására, Berlinbe érkezett. Mengisztu — Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK államtanácsa elnökének meghívására — többnapos baráti látogatást tesz a Német Demokratikus Köztársaságban. Az afrikai vezetőt a schö- nefeldi repülőtéren Erich Honecker és az NDK számos más párt- és állami vezetője fogadta. Mengisztu első ízben tesz ilyen jellegű látogatást az NDK-ban. A két ország az etióp forradalom győzelme óta széles körű politikai, gazdasági, műszaki, kulturális, tudományos és egyéb területekre kiterjedő együttműködést épített ki. Magyar-román együttműködés A magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság 14. ülésszakára hétfőn * Budapestre érkezett a román küldöttség. A delegációt Ilié Verdet, a miniszterelnök első helyettese, a Román Állami Tervbizottság elnöke, a vegyes kormánybizottság társelnöke vezeti. A kormánybizottság a Parlamentben plenáris üléssel ' megkezdte munkáját. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a bizottság társelnöke üdvözlő beszédében rámutatott arra, hogy ez az ülésszak is újabb lehetőségek feltárásával segítheti a kétoldalú együttműködés fejlesztését. Ilié Verdet válaszában elmondotta, hogy az ülésre előkészített témák konkrét és hasznos vélemény- cserére nyújtanak lehetőséget. Ezptán rátértek az ülésszak napirendjében előirányzott témák megvitatására. Ennek megfelelően áttekintik a gazdasági együttműködésnek az előző ülésszak óta elért eredményeit. Megvizsgálják a folyamatban lévő gyártásszakosítási és kooperációs tárgyalások helyzetét. Tájékoztatják egymást a két ország 1981—85. évi népgazdasági terveinek egyeztetési munkáiról is. Értékelik továbbá a kétoldalú árucsereforgalom és ezen belül a harmadik piaci együttműködés helyzetét. (MTI)
