Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-03 / 260. szám
ArtÉPÜJSÁG 1978. november 3. A közoktatás kérdései Tanítás - gyertyafényben ? Nemzetközi konferencia A második világháború sajtójáról Sportcsarnok avatásáról adott hírt a minap a televízió. Lelkes volt a riporter, hiszen nem kevesebbről van szó, mint az iskolás gyerekek mozgásának, sportolásának újabb lehetőségéről. Újabbról, mert az utóbbi időben már nem fehér holló az ilyesmi. Az iskolaegészségüggyel, a tanulóifjúság testi fejlődésével foglalkozó vizsgálatok egyre-másra állapítják meg a tennivalók sorát. Szó, ami szó, egyáltalán nem indokolatlanul. Legutóbb az Orvos- Egészségügyi Dolgozók és a Pedagógusok Szakszervezetének közös elnökségi ülése tűzte napirendre az oktatási intézmények dolgozóinak és tanulóinak egészségügyi helyzetét. Számottevő javulást azonban nem rögzíthettek. Rögzítették viszont, hogy az iskolai körülmények — ha úgy tetszik, munkavédelmi viszonyok — romlottak az utóbbi években. És emiatt nehezebbé váltak az oktatás feltételei. íme, néhány kiragadott példa a jelentésből: a természetes fény megtörik a tanterem piszkos, poros ablakain. A kétműszakos oktatás miatt nagy jelentőségűvé vált világítás erőssége szintén nem kielégítő. A korábban előírt 150 lux fényerő helyett ma már 250—300 lux a szabvány, de sokhelyütt a régit sem képesek biztosítani. 265 iskolában végzett műszeres vizsgálat a bizonyság rá, hogy a tanulók többsége két gyertyáénak megfelelő fényerősség mellett ír, olvas. Csoda-e, ha a fiatal pedagógusok és a gyerekek közül is egyre többen kénytelenek szemüveget viselni? A fényhiány azonban nem éri be ennyivel. Nemcsak a szemet fárasztja, hanem a központi idegrendszert is. Fejfájást okoz, ingerlékeny- nyé tesz, kimerít gyereket, felnőttet egyaránt. Fukarkodnak az iskolák jó részében a fűtéssel is. És ha nagynehezen el js érik az előírt 20 Celsius fokot, a szellőztetés mellőzésével igyekeznek megőrizni a meleget. A tanári szobákban nem jut külön asztal minden nevelőnek. Kevés a mellék- helyiség. A szűkös adottságok okozzák, hogy a költség- vetés — a nagyon is mozgékony árakkal szemben — mozdulatlanná merevedett. Annál dinamikusabban növekszik viszont az egy-egy. tanulócsoportra jutó létszám, ami nem használ sem a tanár teherbíróképességének, sem a tanítás színvonalának. Nyilvánvaló, hogy a tanár és a diák körülményei kölcsönhatásban állnak. A nevelő észleli, ha a gyerek fáradt, ha mozgásigénye kielégítetlen. És a gyerek is megérzi tanára kimerültségét. Mindezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen a 6—14 éves kisdiák nyolc év alatt 12—14 ezer órát tölt iskolai környezetben. Pontosabban — az esetek többségében — iskolapadban. Ha saját tapasztalatainknak nem is hinnénk, a nemzetközi előírásokkal való összehasonlítás igazolja, hogy nálunk — az új iskolákban is — kevés a tanulók mozgástere; szűkek a zsibongók, kicsik az iskolaudvarok. Az iskolatelek egy tanulóra jutó része kisébb, mint Lengyel- országban, Csehszlovákiában, Romániában. Az ugyancsak egy gyermekre számított minimális tantermi alapterület az NDK-ban, Csehszlovákiában 1,4, a Szovjetunióban, Lengyelországban 1,3 Magyarországon viszont csak 1,2 négyzetméter. A felsorolásnak sajnos koránt sincs még vége. Az utóbbi évek elterjedt iskolaépítési gyakorlata: elhagyják az úgynevezett ajánlott helyiségeket az építkezéskor. Lemarad a napközis terem, a mosdó, az orvosi szoba, az öltöző, sőt, még a tornaterem is! Az ötvenes években épült a nyolc tantermes általános iskolák 13—14 ezer, a maiak csak 8—10 ezer lég- köbméteresek. A tavalyi tanévben 10 százalékban szükségtantermekben folyt a tanítás. És épülnek olyan iskolák is, amelyeknek egyáltalán nincs udvaruk. Belső felszereltségükre pedig jellemző, hogy a tanulók 70 százaléka nem a testméretének megfelelő padban ül. Tulajdonképpen ilyen okokra vezethető vissza, hogy a katonai sorozás megdöbbentően sok, egészségi okból alkalmatlan fiút szűr ki. És ha az utóbbi egy-két évben — főként a KNEB iskolaegészségügyi vizsgálatainak hatására — van is javulás, elégedettségre nincs ok. Van viszont ok a nyugtalanságra mindaddig, amíg gyökeres változás nem áll be az iskolák dologi adottságaiban. Ezért tűzte ki célul a hét szakszervezet elnökségének közös tanácskozása, az iskolaorvosi ellátás tökéletesítése mellett, a munka- és tanulási körülmények javítását az iskolákban. Amit szívósan szorgalmaznak mindkét érdekelt minisztériumban. L. M. „A háborús propaganda és az illegális sajtó Délkelet-Eu- rópában a második világháború idején” című témában — 18 ország, köztünk hazánk történészeinek részvételével — csütörtökön háromnapos tanácskozás kezdődött a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében. Vass Henrik, a második világháború története magyar nemzeti bizottságának elnöke A Tolna megyei Népújság ez év szeptember 27-i számában „Csűrtük is, csavartuk is... Körkérdés iskolatej- ügyben” címmel helyzetképet adott az iskolatej-ellátás szekszárdi helyzetéről. A hivatkozott cikk — amellett, hogy az iskolatej-ellátás helyzetét a napközis ellátáson keresztül általában pozitívan ítéli meg — a III. számú Babits Mihály Általános Iskola részéről felvetett olyan jogos minőségi kifogásokról is említést tesz, amelyek rendezéséről az alábbiakban szeretnénk tájékoztatást adni: A megyei tejipari vállalat naponta sok száz vevőpontra, sok tízezer adagban szállít, közel 100 féle tejterméket. Ezek mindegyike — éppen a gyors romlás veszélye miatt — már a gyártás során, de a kiszállítás előtt is többszörös minőségi szűrőn megy át. A száz terméknek mintegy negyedét a vállalat maga gyártja, többségét azonban más tejipari vállalatoktól, sokszor az ország távoli pontjairól vásárolja és szállítja ki a kereskedelemnek, közületeknek, iskoláknak stb. A tejtermékek egy részének csomagolása és kiszerelése olyan, hogy minőségük „ránézésre” is megítélhető, többségük csomagolása azonban olyan zárt, hogy egy esetleges minőség- romlás csakis felnyitás után állapítható meg. A III. számú iskola konkrét esetében ilyen zárt csomagolású sajtról, tubusos „Boci” sajtról van szó. A minőségromlást a kérdéses esetben szeptember 8-án kiszállított és 11-én tízóraira szánt tubusoknál állapították meg. A kérdéses tubusokat a szekszárdi tejüzem azonnal kicserélte és miután zárt csomagolású áruknál hasonló esetek teljesen a jövőben sem zárhatók ki — a kiszállítást megelőző minősítés megszigorítása ellenére sem — a tejipar a jövőben is minden esetben kicseréli a romlott vagy krjtikus minőségű árut, még megnyitó beszédében kiemelte: az idő múlásával sem csökken az érdeklődés a második világháború szörnyű világégésének tanulságai iránt. Már eddig is könyvtárnyi irodalom halmozódott fel, s a tudományos munkák a világ minden részében újabb és újabb kutatási eredményeket mutatnak fel. Ugyanakkor mindeddig meglehetősen háttérbe szorult a sajtó és a propaganda áttekintése, holott a akkor is, ha annak minőségszavatolása esetleg lejárt. Hasonlóan jogos — szerencsére mindinkább ritkuló panasz a termékek szavatosságjelzéseinek olvashatatlansága. A szavatosság-jelöléseket gépek végzik. Minden utólagos ellenőrzés ellenére is elkerülhetetlen, hogy a naponta például több 10 000 pohár tejföl között ne akadjon néhány pohár, amelynek szavatosságjelölése elmosódott, nehezen, vagy egyáltalán nem olvasható. Folytatjuk egész szavatosságjelző rendszerünk felülvizsgálatát, amelynek során — anyagi lehetőségeinktől függő ütemben — termékeink szavatosság-jelölését egyértelművé és jól olvashatóvá kívánjuk tenni. Ami a tej- és tejtermékszállítmányok külső tisztaságát illeti, ebben a tekintetben valóban több oldalról is komoly tennivalók vannak. A tejipar ennek a kérdésnek a megoldásához annyiban tud hozzájárulni, hogy évről évre növeli a zárt gépkocsikban szállított áruk arányát. 1979- től kezdődően előreláthatólag minden tej- és tejterméket ilyen korszerű gépkocsikban tudunk szállítani. A kérdés teljes megoldásához azonban vevőpartnereink segítségét is igényelnünk kell. Sokat segítene, ha a vevőpontoknál lerakott árukat mielőbb zárt helyre vinnék. Szeretnénk röviden érinteni az iskolatej-kérdés egészét is. A tejipari vállalat is úgy véli, hogy az iskolatejnek az alkalmi vagy akár rendszeres napközis ellátásra való korlátozása csakis a megoldás kezdete lehet. Valóban oda kellene eljutni, hogy az iskoláskorúak akkor és annyi tejet vehessenek, amennyihez kedvük van. Ez az egyedüli útja annak, hogy a fiatalok olyan korban „szokjanak rá” a tejre, amikor erre minden tekintetben a legfogékonyabbak. A tejipar ehhez eléggé tág határok között tud és tömegkommunikációs eszközük már abban az időszakban is „nagyhatalmi” szerepet játszottak. A budapesti tanácskozás egyik fő feladata, hogy e kérdésekre is felhívja a kutatók figyelmét, s ösztönzést adjon további feltáró munkájukhoz. A megnyitót követően különböző országok történészei tartanak előadásokat, amelyeket vita követ. (MTI) szeretne segítséget adni. így egyebek között: a közelmúltban is bővítettük az iskolatejitalként szóba jöhető termék keinket csokoládés tejjel, karamellás tejjel és több más, iskolai forgalmazás céljára alkalmas termékkel. Napról napra jobban tudunk igazodni szállítási tekintetben is az iskolák igényeihez. Egyet azonban a tejipar önmaga nem tud megoldani. Nem tudja vállalni azt, amit az iskolán belül lehet megoldani, a termékek iskolai elosztását vagy árusítását. Nagyon jogosnak tartjuk a cikk írójának felvetését: hogyan tudták megszervezni a tej ellátást 35—40 évvel ezelőtt? Az idősebb generációból még sokan emlékeznek arra a nagyon egyszerű megoldásra, amikor a tejüzem által szállított üveges tejet az iskola mindenkori pedellus bácsija minden formaság és megkötés nélkül árusította. Nem sok értelme lenne a mai viszonyokat és lehetőségeket összemérni 35—40 év előttiekkel, mert sem az iskolák vagy a tanulók száma, sem a környezetvédelmi vagy higiéniai kötöttségek nem azonosak, de biztosak vagyunk abban, hogy az iskolák, tantestületek aktív közreműködésével — és ezt sok élő példa igazolja — az iskolák többségében egyszerű módszerekkel megoldható az iskolatej árusítása. A tejipar ehhez minden elképzelhető’Se- gítséget szeretne megadni és kész minden elfogadható megoldásnak — még egyedi megoldásoknak is elébe menni, ha ezt az iskolák igénylik. Biztosak vagyunk abban is, hogy az iskolák aktív segítsége nélkül az iskolatej kérdése nem fog a közeljövőben a jelenlegi holtpontról elmozdulni és akkor valóban még sokáig fogjuk „csűrni és csavarni”, egyszerű megoldások közös keresése helyett. BUCSI ELEK, a Tolna megyei Tejipari Vállalat igazgatója Szovjet könyvkiállítás A szovjet könyv ünnepi hete alkalmából kiállítás nyílt a budapesti TIT Kossuthklubjában IskolateJ ■ pár soros kis hirdetési sek előtt emelünk ka- lapot. Jubilál az „Ap- ró”. Százesztendős az apróhirdetés. Legalábbis nálunk száz esztendővel ezelőtt tűntek fel ezek a pár soros kis sajkák az újságok betűtengerén. Pár sorosak csak, ha nem is oly harsányan, mint a vastag címsoros szenzációk, vezércikkek, azért korukról hű jelentést adnak. * Száz esztendővel ezelőtt a Pesti Hírlap-ban jelentek meg Magyarországon az első apróhirdetések. Számsze- rint: hat. Az első: „Egy pár jó hintós ló eladó. Bővebb értesítést a lap kiadó hivatalában.” Még csendesen, hintán (no és szekéren) járt a világ. Mert a napi hírek ezek voltak akkor: „Kónburg Fülöp és neje ő fenségeik az ünnepeket (karácsony volt) Gödöllőn töltik, s azután Becsbe utaznak, hol részt vesznek az első udvari bálon.” Vagy: „Az este a budapesti ezred 300 újoncát, miután teljesen begyakoroltattak, elindították Bosnyák- országba, ahol _ 300 szabad- ságolandót fognak felváltani.” És a pesti műsor? „A Vadászkürtben hétfőn Pati- kárius, s csütörtökön Rátz Pál népzene társulatának előadása a Ponnóniában, vasárnap Patikárius, szerdán és pénteken Bunkó tart előadást. A Komlóban kedd, csütörtök és szombat Bunkó és fiai zenélnek.” De hát maradjunk az első apróhirdetéseknél. „Elveszett a Kerepesi úttól a Nádor utcáig menet egy tárcza 12 forint pénztartalommal és egy női arcz- képpel. A becsületes megtaláló a pénzt megtarthatja, de az arczképet kéretik a ki- adóhivatalba átadni.” Érzelmes világ! Manapság fordítva kéretik: a hölgy képe megtartható... A következő számok „Apróiból”: „Egy hivatalnok, 30 éves 900 forint fizetéssel, magánál fiatalabb csinos nőt keres feleségül, kinek párezer forint vagyona van. Levelek X—Z alatt poste restante." „NinicheU! Azon szép szőke kisasszony, kit vasárnap a Népszínházban egy fiatalember folyvást szemmel tartott, s a második felvonás után köszöntött, a legtisztább szándékkal felkéretik, adjon Jubilál az életjelt magáról! „örökké” czím alatt a kiadóban.” Egy kétsoros „apró”: „Gusztáv! Nénikémnél leveled van. Szidi.” „öt forint jutalom annak, aki elveszett ujfounlandi kutyámat megkeríti. A kutya fekete, a homlokán van egy fehér pontocska. Duda névre hallgat.” Egyre sokasodnak, már több hasábot kitesznek az apróhirdetések: „Matild! Köszönet a szép meglepetésért. Előre örülök a holnap délutáni találkozásnak. Reggel a Barátok templomában.” „K... a jég olvad, s vele elolvad a reményem is, hogy találkozhatunk. Ma hallottam, hogy ő Becsbe utazik, igaz-e? Választ kér: Sz... S... .r”. „Adél! Az élő Istenre kérlek, ne higyj nekik, bízzál bennem, s még minden jóra fordulhat. Ma várom bátyámat, Géza.” Egy házassági apró: ,figy nyugalomba lépett tisztviselő még legjobb korban van, bár ősz, de nem kopasz, keres magának házastársul egy »Apró” 30—35 éves lányt, vagy gyermektelen özvegyet, négy-ötezer forint tőkével.” És mi kapható? „Egy pár egészen új korcsolya kapható igen olcsón. Bővebb értesítést: Király u. 70. II. e. 17.” És ismét — csak a zabot esszük, csak a zabot esszük? — az a ló: „Egy pár jó hintós ló eladó!” * Harminc évvel később. Még édesek az új század első esztendei, Bacho karmester úr a „Szép ember a trombitás”-t dirigálja, s feszíti a honfi gőg. „Európai fejedelmek karácsonyi táviratai a királynak.” De már az apróhirdetések közt gyakoriak az ilyenek: „Barátnője lennék annak, aki házmesteri állásba juttatna. Csinos jeligére.” A háború utáni — az első háború utáni — karácsony. Ez az 1920-as karácsony újabb házbéremeléssel köszöntött be. Ezentúl a kéményseprődíjat és a házak világítását is a lakók fizetik. „Illetékes hely nyilatkozata: A háziurak ezeket a költségeket nem vállalják.” Az igazi szenzáció: A hirdetéseket írók írják! Hirdetések, amikre írók szabták a köntöst. Az élő magyar írók legjavát vontuk be. Az irodalom társul szegődött a szegény beteg kereskedelem mellé, hogy segítségére legyen a létért való küzdelemben — írja Az Újság. Mutatóba egy ilyen hirdetés: „Nem kell tenger fenekére ereszkednie, otthon is talál korállt, borostyánsorokat, aranyat, ezüstöt, amelyet mindenkinél magasabban vásárol Krausz Testvérek, Haris köz 4.” De ilyen aprót is találunk: „Keresek külföldi megbízóim részére főúri villát, kétszáz millióig.” És ilyent is: „Örökbeadnám bájos, szép, hathónapos kislányomat. Aggódó anya jeligére.” 1930. Karácsony szombatján is tovább esett a búza ára. Ezer amerikai bank gyászjelentése. Az úgynevezett karácsonyi körkérdés öt „fenti” és öt „lenti” ember vágyáról: mi szeretne lenni? A 72 éves Jáhn Józsefné, a Népház ebédlőjében a riporternek ezt válaszolja: „halott.” Haas Ferenc bolti szolga: „inas egy górfnál”. Ezek a lenti emberek. A fentiek: Töreky Géza: „Gazdálkodó. Ha elhagyom a várost, az első trágyadomb látására ellágyulok.” S ezek közt pedig az apróhirdetés: „Jótékony- sági akcióhoz, kimondottan jó megjelenésű hölgyek és urak ajánlatát Előkelő jeligére” — a kiadóba. 1940. Manchestert bombázták a németek, Fiúmét és Velencét az angolok. A GYOSZ „Munkás a munkásnak” estjét a Zeneakadémián tartották meg. Chorin Ferenc bevezetőjéből: „A sza- bad idő szervezetet azért támogatjuk, hogy minél több munkásnak nemes. szórakozást szerezzünk.” Az apróhirdetések pedig: „Bakkancs, 45-ös, békebeli, alig használt eladó. Mérleg u. 12. IV. e” „Egymillió pengő keresztény tőkével társulnék komoly gyárba.” „Társalgó orvos 2—7-ig felvétetik. Német, francia nyelvtudás szükségeltetik.” És egy szép keretes apró: „Leszármazása kutatásának ügyében forduljon Heraldika nemességi irodához, Gróf Károlyi utca 14.” KÖBANYAI GYÖRGY Visszhang