Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

a Képújság 1978. november 26. Üvöltő tánczene és halk szavak Minden embernek von le* gendója, mert minden ember nagy lettet bojt végre: él ét éltet Minden ember előtt o sóját élettette a legnagyobb, jóllehet nem több mint bárki másé. Vonnak, akik fontosabb cselekedeteiket is természe­tesnek tartják. Tetteiknek nem tulajdonítanak különSs jelen- tőséget és a szürkeségben egyszerűen, szürkén élnek. Sokszor talán túlságosan szürkén is. — Miska bátyám, ha jól számítjuk, te voltál az első magyar disc-jockey. — Mi vagyok én? Fene va­gyok. Senki se vagyok. Sze­retem a muzsikát és kész. — Azért ne hagyjuk csak annyiban a dolgot. Legalább most. 1962-ben te már olyan klubot csináltál, ahol magnó­szalagon összeállított zenei műsoraid jelentették az att­rakciót. Olyan diszkó-klub féle volt ez. Abban az időben talán Pesten se nagyon volt ilyesmi. Most ne akard ezt is megcáfolni. Tanú vagyok, hi­szen együtt dolgoztunk akko­riban. — Jól van, persze, hogy így van, de én diszkós akkor se voltam. Én a lemezekről mindig szalagra tettem át a számokat és úgy mutattam be, aztán én nem is konferá­lok. Ugyan a kisujjamban vannak a nevek mind. A ré­giek, az újabbak olyanok, akikről a maiak már nem is tudják, hogy kicsodák azok, de én akkor se dumálok. Ná­lam a közönség konferál. Va­laki elkiáltja magát: „Tegye fel a Mami, mamit”, akkor az következik. És ami nekem a legfonto­sabb: mindenféle korosztály, réteg igényeit ki tudom szol­gálni. Vannak régi tánczenei felvételektől kezdve a leg­újabbakig. Magyar, külföldi egyaránt. Még archív anya­gaim is vannak. Tudok nép­szerű operaáriákat adni, ha kínvánják. Operettdalokat, magyar nótákat, népdalokat. Megvannak a decsiek tévés- meg rádiósszerepléseiről készült hangfelvételeim is. Ez azért több mint a diszkózás. Mint a jó zenekar, mindent tudok játszani. Ha hiszed, ha nem harmincezer hangfelvé­telem van. Nem mind más, egyről-egyről van több válto­zat is. Más-más zenekar, vagy énekes adja elő. Én inkább zenész vagyok, úgy gondolom. * Ambrus Mihály Decsen él. 1962-től tsz-tag. Több ága­zatban dolgozott. Jelenleg az építőbrigádban segédmunkás. Az idén 60. életévébe lépett. — Látod, ebben sincs sze­rencsém. Mikor betöltőm a hatvanadikat, akkor még úgy lesz, hogy tsz-tag 61 éves ko­rában mehet nyugdíjba. Mi­kor átlépek a 61-be, akkor a tsz-tagoknál is hatvan lesz már a korhatár. Ilyen az élet. Aztán jön a panaszok sora. Nincs működési engedélye, így sehol sem alkalmazzák. Pedig évekig elválaszthatat­lan részese volt a falu szóra­koztatóiparának. — Gondold el, azt mond­ták, hogy tegyek diszkós vizsgát. Hatvanéves fejjel, majd húszéves gyakorlattal üljek be a kétéves tanfo­lyamra, tanuljak angolul. Ar­ról nem is beszélve, hogy csak négy osztályom van. Az egyébként csendes em­bert most sok-sok wattal iz­zítja az indulat. — Kerestem is valameny- nyit eddig a muzsikálással, amire nagy szükségem van, mert sok pénz a magnók, erősítők, hangfalak karban­tartása, javítása. A szalagok áráról nem beszélek. Meg aztán hiányzik is a zenélés, a társaság, a fiatalok. Már több helyen ajánlkoztam, hogy csi­nálom társadalmi munkában, de nem, nem és nem. Enge­dély nélkül nem lehet. Nem tudják felfogni, hogy mit je­lent nekem a zenélés. Sok mindent nem tudnak rólam. * Három és fél évtizedet kell az időben visszaballagnunk. — 1944 decemberében Bu­dapest alatt voltunk lövész­árkokban beásva. Már ott voltak a szovjet csapatok. Volt közöttünk egy fiatal tiszt. Somogyba való. Valamelyik kis faluban tanítóskodott. Ö agitált, hogy ne harcoljunk a szovjetek ellen, ne lőjük őket, hanem szökjünk át hoz­zájuk és menjünk a németre. Beláttuk, hogy igaza Van, csak éppen nem lehetett egy­könnyen a túlsó oldalra át­jutni. Vártuk a kedvező al­kalmat. Közben — már any- nyit gondolkodom a nevén és nem jut eszembe —, szóval ez a tiszt elesett. Valószínű, hogy rövid úton végeztek ve­le, mert hátulról kapta a lö­vést. Biztosan valaki besúg­ta, hogy agitál, aztán valaki­nek kiadták a parancsot, vé­gezzen vele. De minket már nem tudtak megijeszteni. Ké­szek voltunk a szökésre, ami szilveszter éjszakáján meg is történt. Vagy százan ugrot­tunk ki a lövészárokból és irány a túlsó oldal. Német géppuskások tüzet nyitottak ránk. A java népet le is ka­szabolták. Tízen, ha átjutot­tunk. A szovjetek kikérdez­tek bennünket, aztán Debre­cen mellé szállítottak, egy nagy fogolytáborba. Itt kezd­ték szervezni az első magyar demokratikus hadsereget, amelybe én is önként belép­tem. Idézet a korabeli nyilatko­zatokból: „Ambrus Mihály honvéd, az új, magyar de­mokratikus hadsereg 6. had­osztályában. 16. honv. gy. ezred I. Zlj. 2. szd-nál 1945. évi március 4-től teljesített katonai szolgálatot. Nevezett, önként jelentkezett az új ma­gyar néphadseregbe és önként vállalta a fasiszták elleni har­cot. A 16. honv. gy. ezred volt az első, melyet Debre­cenben felszereltek és fegy­verzettel láttak el. Először ez az ezred indult el a hadmű­veleti területre.” — A harcokba már nem vetettek be minkét. Grazig mentünk, illetve a város előtt egy kis faluba szállásoltak be. Ott ért bennünket május 9., a háború vége. Emlék­szem rá, hogy akkor egy igen nagy tábortüzet raktunk, úgy ünnepeltük a háború végét. Ezután visszahozták a csapa­tokat a határig. Mi voltunk a felszabadult Magyarország el­ső határőrei. Közben szer­vezték a határőrséget is és minket visszavontak a Szom­bathely—Székesfehérvár vo­nalra a vasutat biztosítani. 1946. január 30-án szerel­tem le Öskün. Nagyon mond­ták, hogy maradjunk bent, még tisztek is lehetünk, de nem maradhattam. Haza kel­lett jönnöm a föld miatt. ’52-ben újra behívtak. Akkor is nagyon agitáltak bennün­ket, de nem zupáltam be. Pedig lehet, hogy jobb lett volna. Akkor több lehetősé­gem adódik a zenélésre. De hiába, a föld kötötte az em­bert. Nehéz az ilyesmit meg­magyarázni, de ez volt a pa­raszti sors. A lehetőség előtte állt, hi­szen tettével az akkori idők társadalmában elismerés övezte. A már említett „nyi­latkozatban” ez áll: „Ambrus Mihály honvéd, az új, ma­gyar, demokratikus hazának igen nagy szolgálatot tett... Nevezett a már kiadott tör­vények és rendeletek értel­mében kedvezményre jogo­sult.” |g|ggg|gg§§g g8gg§g§g §$§S§p$g|Sg§t Minden ember élete legen­da. Egyszerű, mindennapi és nem mindennapi. Árnyait bá­ntotta legenda, amely jobbá­ra csak a megélőnek világit, a mindennapiság, az érdek­telenség árnya alatt. Vigyázni kell e kis legendák lényeire, hogy ne haragos-vörössel, irigy-sárgával, hanem egysze­rű, tiszta lényükkel világítsa­nak. CZAKO SÁNDOR MAGYAR 6. HON VÉT * >A LOGHADOSZTÁLY Smlfklap lyazolom, Iwyy , aki , , ízül eteti, anyja nette: ; _ a uimtl elnyomók él ii fasizmus elitet at ars tw he ahati'Hátára szemezett áj imiijtjar hoHoidiéyb, karén tn alakulatokhoz- /nimtií* fauna-Uimi mmt^ii uw+t (>. hoiiord iji/aloi/hadott-. ‘ayja ■ ' -tíl-iy a «I ..... . -haa t émj/ef/eí katonai folynia tót teljesített. 'Képünk izuhadsáyúért »illáit önkéntes ízűlyillata emlékére ént az emléklapot számára kiadom. n>-. - a. SnOuJtM ‘kit. A megkopott, megfakult emléklap Bogdán úr, a vízimolnár egy hétig agonizált. Az első napokban minden­ki nagyon figyelmes volt hozzá. Figyelték és próbál­ták kitalálni kívánságait. Kérdezgették is, hogy mit akár; vizet? étéit? fáj vala­mije? ágyitál kell? Álmában esett le az ágy­ról. Megbénult, csak a jobb keze és a hallása maradt ép. Csak feküdt, magatehetet- lenül, és talán érezte, talán tudta és elhitte már, ez most nem olyan, mint a korább! bénulások voltak, amelyek­ből kigyógyult. Ez meglepe­tésszerűen és gyorsan végez vele. Fülhallgatóval hallgatta Sokol. rádióját. Ha valami kívánsága volt, ép jobbkezé­vel átváltott fülhallgatóról hangszóróra, teljes hangerő­re csavarta a rádiót és erőt­lenül mutogatott. A harmadik napon már ötpercenként hangosította fel a rádiót, Nehéz volt kitalál­ni, mit akarhat. Türelmetlen lett; az elmúlt éjszaka sem­mit sem aludt, a hangoló­gombot csavargatta. A nővér ráijesztett, hogy elveszi a rá­diót, ha nem nyugszik el. Az öreg erre elsírta magát. A betegek fáradtak voltak, kimerültek. Úgy tettek, mint­ha aludnának, és elengedték fülük mellett a követelőző nyöszörgéseket. De mindig volt valaki, aki felugrott az ágyról, mert már nem bírta, vagy lelkifurdalása volt. At­tól lehetett tartani, egyszer valaki megüti. De nem ütöt­ték meg kézzel, csak szavak­kal: Mit akar már megint, vén nyavalyás? Inna? Zabálna? Klozetolna? Vagy mi az is­tent akar? Az öreg, amikor először szóltak hozzá durván, meg­sértődött: másodszor meg­szeppent és elbőgte magát; félelem és könyörgés volt a szemében meg a nyögései­ben, aztán meg csak végtelen nagy árvaság és bocsánatké­rés és alázat. Ám hiába lett alázatos, azért követelőző maradt és kibírhatatlan. A többi beteg meg még kegyetlenebb lett; és utálták egymást, de már utáltaik magukat is ezért a kegyetlenségért. Végtelen nagy hálát éreztek aziránt, aki elsőnek adta meg magát, és foglalkozni kezdett az öreggel. A Sokol bömbölt; két ide­gen állomás egyvelege fele­selt. Az öreg eszméletlen volt, nem fogta a rádiót. Va­laki — később senki sem em­lékezett rá, ki volt az —, a tábori vaságy szélére tette. Feküdtek hanyatt, várták, hogy az öreg magához tér­jen. Várták és tudták, hogy valaki nagyon-nagy bűnt kö­vetett el; tudták, hogy ezt az embert nagyon meg kellene vetniük; de tudták azt is, hogy már bárki megtette volna ugyanezt. Titkos és bűnös elégedettséget érzett mindegyik. Később az, aki odatette a rádiót, arra gondolt: Talán nem is én voltam! — más­valaki meg azt gondolta: Le­het, hogy én voltam? — Ezért mondták később azt, hogy nem tudni, ki volt, mert ép­pen aludtak, és amikor fel­ébredtek, látták, hogy ott van, és rögtön tudták, hogy el kellene venni onnan. És valaki elindult, hogy elve­gye; ekkor mozdult meg az öreg is, és az üvöltő Sokol leesett, koppant egyet a kő­padlón, és elhallgatott. A fülhallgató az öreg fülében maradt, zsinórja meg, mint egy köldökzsinór, lógott, összekötötte a néma embert a néma rádióval. Mindenki tudta, hogy ez a köldökzsinór nem köldök- zsinór többé, de mindannyi­an rettegtek, hogy hátha mégis. Senki sem mert meg­bizonyosodni erről, ezért a rádió sokáig ott maradt a kövön. Az emberekben az idő múlásával múlott a bűn­tudat is, meg az elégedettség is, ám egyre nagyobb lett bennük az idegesség és a nyugtalanság. Mégsem mer­tek a rádióhoz nyúlni, a nő­vérnek kellett azt felvennie, jó egy óra múlva. Nincs maguk között mű­szerész? — kérdezte a nő­vér. Volt közöttük egy, aki bár nem volt műszerész, azt mondta, ért a rádiókhoz, és szíves örömest megcsinálja. Hadd legyen meg az öregnek ez az utolsó öröme. Amíg ez az ember a rá­dióval babrált, a többiek ki- sompolyogtak a szobából, sorba álltak a vizelde előtt. Jó sokáig tartott, amíg elvé­gezték a dolgukat. Miután elvégezték, és az is megpró­bálta elvégezni, akinek nem kellett, megvárták egymást, és néhány zavart szót váltot­tak. Szegény öreg, már nem húzza sokáig, úgy látszik — mondták. Visszamentek a kórterem­be. Az ember éppen a bőr­táskát csatolta vissza a rá­dióra és azt mondta: Ennek most már kampec! Az öreg molnár visszanyer­te az eszméletét, és a bete­gek odamentek hozzá, meg­próbálták kitalálni, mit akar. Mit kíván Bogdán úr? Hozzunk valamit? Gyógy­szert? Hívjuk a nővért? Vagy az orvost? — Az öreg nem felelt, nem is jelzett; már a jobb keze is béna volt. A betegek csak álltak, nem néztek egymásra, hallgat­ták az öreg zihálását. Amikor nagyon elviselhe­tetlen volt ott állni, kimen­tek. De egyvalaki ottmaradt; és később másvalaki bement, odaállt az ágy mellé, szót­lanul. Senkinek se kellett so­káig ott állnia; amikor úgy érezte, hogy már nem bírja tovább, mindig bement vala­ki és fölváltotta. Másnap hajnalban, ami­kor föleszmélt, az öreg arca egészen kisimult volt. Mint­ha egész életében nem dol­gozott volna semmit, egyál­talán, soha senkinek a mal­mában nem járt volna. A szeme tiszta volt és nyugodt, amilyen akkor sem, amikor pnég ép ésszel mesélte cso­dálatos történeteit gazdaasz- szonyáról, a szép molnárné- ról és a bugris malomgaz- daról. .Talán nem is fog meghal­ni! — röppentek ki a szavak valaki szájából; aztán más­valakiéből, hogy: Talán csak haladék, talán az öregnek is jobb volna, ha nem szenved­ne már tovább... Többet nem szólt senki; nem volt ellen- véleménye, hozzáfűznivalója senkinek; nem erősítették meg, hogy így gondolják, bi­zony, bizony. Feküdtek nyi­tott szemmel, bámulták a mennyezetet. Az a néhány szó meg ott lebegett a fejük fölött, a mennyezet alatt, és csak a reggelihez szólító gong csalta le őket onnan. Fura szavak voltak; kisuhan­tak a résnyire nyitott ajtón, végiglebegtek a hosszú fo­lyosón, bekopogtak a beteg­szobák ajtaján, leszálltak az alagsori étkezdébe, és ott le­begtek a lámpatestek csőin- gái között: talán, talán... A betegók nyugtalanul ettek. Bogdán úr, hall engem? szólította az öreget az orvos a délelőtti viziten. A főnő­vér elhúzta a kezét az öreg arca előtt. Nem lát, nem hall — mondta. Ha elveszti az eszméletét, már nem tér töb­bé magához — mondta az or­vos. A szokásosat azért, ugye... — rebegte a főnővér. Igen, a szokásosat azért... — mondta az orvos. Dél körül valaki, akinek volt egy zsebrádiója, bekap­csolta, és az öreg éjjeliszek­rényére tette. A rádió szólt másnap reggelig; igaz, na­gyon csöndesen, hogy ne za­varjon senkit, hogy minden­ki aludjon. Éjfél után, ami­kor a magyar adó elhallga­tott, valaki ráállt a luxem­burgi állomásra... A hajnali váltás előtt be­jött a nővér; csak rápillan­tott az öregre, és elment, és visszajött az ügyeletes orvos­sal. Kis idő múlva jött két férfiápoló, felnyalábolták néhai Bogdán Pál vízi mol­nárt, és elvitték. Aki tegnap a rádiót adta, visszavette, és elzárta a tás­kájába. Csak neki volt rádió­ja. A szobában három napig nem hallgattak zenét. HERCEG ÁRPÁD Nők a termelésben és a közéletben Az NDK-ban a munkaké­pes korú — 15—60 év közöt­ti — nők 85 százaléka vagy dolgozik, vagy még tanul. Ez a foglalkoztatottság; arány világviszonylatban is igen kedvező. A nők számára úgyszólván minden munkalehetőség el­érhető. Emellett az anya- és gyermekvédelem szellemében a dolgozó nők élet- és mun­kakörülményeit az üzemek­ben törvény szabályozza: éj­szakai műszakra, túlórára például terhes nőt, szoptató anyát tilos beosztani. Hat éven aluli gyermek édesany­ja sem kötelezhető erre. A két- vagy többgyermekes dolgozó anyák heti munka­ideje 43 és háromnegyed óra, több szabadságot kapnak, és továbbtanulás esetén külön­féle kedvezményeket. A leányok és asszonyok „előretörnek” az élet min­den területén: a szakmun­kástanuló lányok aránya az elmúlt öt évben jelentősen megnőtt többek között a vegyiparban, a műszerészek, az automatagép-kezelők, az elektronikusok között. 1960 óta a szakiskolákban és főis­kolákon tanuló nők száma a háromszorosára emelkedett. A felsőoktatási intézmények nő hallgatóinak aránya ak­kor 27 százalék volt, ma 59! A főiskolákon, egyetemeken ma több mint 62 ezer a lá­nyok száma, közülük egyre többen választják a termé­szettudományos és műszaki pályákat. A főiskolai képesí­téssel rendelkező, iparban dolgozó nők aránya az elmúlt öt évben megkétszereződött. Újabb műsor kerül a szalagra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents