Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
1978. november 26. KÉPÚJSÁG 3 A Komszomol születésnapján Tambovban Öregek és gyerekek - Nyitott iskolák Október 22-e és 29-e között háromtagú Tolna megyei delegáció volt hivatalos Tambov megyébe, a Komszomol hatvanadik születésnapjára. Az összetételből következett, hogy az ünnepségen kívül, elsősorban az ifjúsági szervezet propagandamunkájának a tanulmányozásából állt a program. A delegációt Kamarás Györgyné, a megyei KISZ-bizottság titkára vezette, tagja volt Andorka Sándor, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda megyei ki- rendeltségének a vezetője és Császár Béla, a szekszárdi városi KISZ-bizottság politikai képzési felelőse.. Kamarás Györgynétől, elsősorban nem a programról, sokkal inkább a kint szerzett tapasztalatokról, élményekről érdeklődtünk, annál is nkább, mivel ismeri már a Komszomol munkáját, hiszen részt vett a szovjet ifjúsági szervezet egyhónapos iskoláján is. A külföldről érkezőt rendszerint arról faggatják először, mi volt más, miben különbözik a kinti élet a miénktől? — A Komszomol szervezeti felépítése megegyezik a KISZ-ével, magától értetődik, hogy céljaink is azonosak. A munkamódszerekben, eszközökben vannak különbségek, éppen ezért is tanulmányozzuk egymás munkáját. Jó módszereket szeretnénk átvenni egymástól. Hadd mondjam el itt mindjárt, hogy a mi politikai képzési rendszerünket bizonyos, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó változtatással át fogja venni a Komszomol. Általában jó véleménnyel vannak a Szovjetunióban, így Tambov megyében is a KISZ munkájáról. Jártunk a megyei, a városi KISZ-bizottságon, felsőoktatási intézményben, az ifjúsági utazási irodában, gyárban. A Szovjetunióban talán még a miénknél is jobban kiveszik részüket a diákok az őszi betakarítási munkából, de ott az üzemek fiataljai is segítenek. Tambovi időjárási sajátosság, hogy hirtelen beköszönt a tél, igen kellett sietni, éppen ott- jártunkkor, a cukorrépa betakarításával. Ezért halasztották el két nappal az ünnepséget is csütörtökről szombatra. Ez okozott némi bonyodalmat, mert péntekre meg volt a repülőjegyünk, a Komszomol KB és a MALÉV jóvoltából, pénteki jeggyel szánhattunk fel a vasárnapi gépre, annak ellenére, hogy nem voltunk rajta az utaslistán. — Mi jelentette a legnagyobb élményt? — Élményeink egyben olyan tapasztalatok is, amiket itthon is hasznosítani, nemcsak lehet, de kell is. Az első, amit elmondanák, hogy a Komszomol-bizottságban éppúgy, mint az üzemekben és az iskolákban, nap mint nap találkoztunk idős elvtársakkal. Ott nemcsak törődnek az öregekkel, és legfőképpen nem kampányszerűen és formálisan teszik ezt, ahogy ez Magyarországon és Tolna megyében bizony még előfordul, hanem ténylegesen számítanak a közreműködésükre a mindennapos munkában. Tapasztalataik nem vesznek el, az ifjúsági szervezet is felhasználja azokat. Nagy tisztelet és szeretet veszi körül az öregeket. A közös munka során megtalálják a közös hangot is. A legnagyobb élmény azért talán mégis a Tambov városi úttörőpalota volt. Kapcsolódik az előző témakörhöz annyiban, hogy ott is, nem egy szakkörvezető nyugdíjas. A palota társadalmi összefogással épült, mint minden más. Az üzemek, az építésből és a fenntartásból is kiveszik a részüket. Sok és jól működő szakkör van. Nemcsak beszélnek róla, de meg is valósul az, hogy az ifjúság nevelése az egész társadalom feladata. A szülők, az üzemek dolgozói, a veteránok, a nyugdíjasok, is részt vesznek az oktató és nevelő munkában. Az üzemek, az iskolák anyagi és szellemi bázisai. Megvalósult az, ami nálunk még törekvés csak: az iskola nyitott a társadalom felé. Biztosan ez is közrejátszik abban, hogy az úttörőpalotában hihetetlenül magas színvonalú műsort mutattak be a gyerekek. Az üzemeknek is vannak amatőr művészeti együtteseik. Bennünket elsősorban a fiatalok szabad idős tevékenységéről kérdeztek és a KISZ szerepéről ennek megszervezésében. Az ifjúsági klubmozgalom most van kibontakozóban, tapasztalatainkról érdeklődtek, de szó esett a fiatalok szociális helyzetéről és az ifjúsági törvény végrehajtásáról. Mi kértük, hogy több ifjúsági delegáció utazzék Tambovból Tolnába. Az Express sok csoportot fogad, de á Szovjetunió más területeiről. Előfordul, hogy a tamboviak meg más megyébe mennek. Végezetül hadd mondjam el, hogy az ünnepségeknek is munkajellegük volt. A Komszomol első titkárok minden szinten jelentést tettek a párt képviselőinek, és elmondták, hogy mit végzett az ifjúsági szervezet. Ilyen módon aztán a tapasztalatok összegződnek a központi ünnepségre. A Tambov megyei Komszomol bizottság delegációja jövő év májusában viszonozza látogatásunkat. Ünnepség és színházi előadás Átadtak Pakson a müuelödésí Hazat A ház, a gyönyörű, modern és tekintélyes méretű épület pontos neve: munkás művelődési központ. Pénteken, november 24-én délután adták át ünnepélyes külsőségek között. A paksi atomerőmű építésének történetében és egész Paks történetében igen fontos állomás ez. Az erőmű lakótelepén, a Kishegyen olyan fellegvára létesült a művelődésnek, a magas szintű szórakozásnak és kultürálódásnak, ahol jó adottságok vannak színházi előadás megtartásához, a könyvtári munkához és nyugodt olvasáshoz, továbbá a sokrétű klubesthez is. Mindezek mellett az sem lényegtelen, hogy a művelődési központ dolgozói, az egyre népesebb szakembergárda ilyen körülmények között az eddiginél jobban tudja segíteni, szervezni az egész paksi járás művelődési és kulturális életét, programjait. A pénteki eseménysorozat fél kettőkor kezdődött szalagátvágással. Bordás István igazgató bemutatta az intézményt a vendégeknek, a meghívott résztvevőknek, majd a politikai könyvnapok megyei megnyitóját tartották az emeleti klubban. Ez is rangos esemény volt, az alkalomhoz méltó. Vas Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgatója mondott beszédet a gazdag könyvkiállítás színhelyén. A művelődési központ avató ünnepségére több ezer ember szeretett volna elmenni, így mondták Pakson mér napokkal előbb. A színházterembe 440-en férnek be és a színpadon 39 tagú volt az elnökség. Részt vett az avatási nagygyűlésen K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke, Rigóczky István, a paksi járási pártbizottság első titkára, továbbá sok más megyei és paksi vezető, meghívott vendég. Baksai Ferencnek, a nagyközségi pártbizottság titkárának elnöki köszöntő szavai után dr. Boros Sándor művelődésügyi miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet. „Példamutató tett, hogy az atomerőmű építése közben már sor kerülhet a szocialista kultúra terjesztéséhez méltó intézmény átadására. Uj színfolt és új lehetőség ez a megye művelődési életében...” — mondotta dr. Boros Sándor. Beszélt egyebek között a közművelődési törvény megvalósításának fontosságáról és más feladatokról. A miniszterhelyettes szavai után kitüntetéseket adtak át a TÁÉV dolgozóinak és a két szekszárdi tervezőnek. A létesítményt tervezték: Balázs Csaba építész és Nagy János szerkezettervező, a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat munkatársai, valamint Vörös József belsőépítész, a Kereskedelmi Tervező Vállalattól. Az első műsort a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttese adta az atomerőmű munkás művelődési központjában, közvetlenül az avató ünnepség után. Este pedig már színházi előadás volt, a Népszínház művészei játszották Molnár Ferenc Liliomját, zsúfolt nézőtér előtt. GEMENCI JÖZSEF Fotó: Gottvald Károly agyarországon már ..1970-ben 1483 falunk közül egyben-egyben ezren sem laktak, sőt 665-ben ötszáznál is kevesebben” áll egyik hetilapunk belső vezércikkében, majd úgy folytatódik, hogy ebből az a következtetés született, miszerint ezeket a falvakat meg kell szüntetni. Ez a felfogás beszívódott a településhálózati tervekbe, s az aprófalvas megyékben egyre- másra honosodtak meg az afféle fogalmak „nem fejleszthető”, „elhalásra ítélt”, „életképtelen” stb. A valóságban ezzel szemben két ennek ellentmondó igazság is létezik, az egyik az, hogy nem néptelenednek el ezek a települések és nem öregszenek olyan mértékben, mint ahogy ezt a közvélemény, s gyakran hivatalos szervek, persze „alsóbb szinten” állítják. A másik igazság az, hogy — többek között — párthatározat van rá, miszerint „szinten kell tartani” az alapellátást. Ennek megfelelően a megyei pártvégrehajtó bizottság rendszeresen figyelemmel kíséri a kis községek sorsát. A legutolsó állásfoglalás több éves, melyet az újbóli értékelések csak megerősítenek — fejleszteni kell a közéletet. Hogy ezt hogyan valósítják meg itt vagy ott, csak konkréten egy bizonyos helyen lehet megítélni. Van az emberekben igény arra, hogy részt vegyenek saját életük alakításában. Ha nem is tudják, hogy ez „politizálás”, ha nem is a „közért” akarnak tenni valamit tuda- tusan — de azt igenis tudni Ki el a periférián ? akarják mikor épül a házuk előtt út, járda, mikor lesz orvos, jó ivóvíz... és itt kezdődik a politikai, közéleti aktivitás. A munkahelyén alig lehet közéleti mert bejáró, ha lejárt a nyolc óra — és ha ráadásul várja a család, az állatok, a kert — rohan a buszhoz. Többek között ezért olyan fontos fejleszteni a kis települések közéletét. # A párttitkárral nem először találkozom. A kis településen még sokkal inkább úgy van, mint .másutt, hogy a pártalapszervezet titkárának mindennel foglalkoznia kell, akkor is, ha ez nem tartozik a pártszervezet hatáskörébe. Itt minden minden mással összefügg. Ki kell állni, állást kell foglani, igent és nemet kell mondani. Az emberek ismerik egymást és a hírék szájról szájra, gyorsan terjednek. Ezért javaslom a pártitkárnak, döntse el, névvel vagy anélkül kíván-e beszélgetni. Donáth Árpád, a rnőcsényi termelőszövetkezet bátaapáti alapszervezetének a titkára így válaszol. — Csak a pártszervezet munkájáról beszélhetünk, márpedig azt nem a titkár csinálja, mindenki munkája benne van. A véleményemet mindig el szoktam mondani és Vállalom érte a felelősséget, ezért nyugodtan megírhatja a helyszínt és a nevemet is. Örülök, hogy jött, mert éppen akartam írni a Népújságnak. Jól sikerült az öregek napja a múlt szombaton. Voltak vagy negyvenen, a gyerekek műsort adtak és megvendégeltük az idős emberéket, szeretnénk ezt hagyománnyá tenni, minden évben megrendezni, igaz nem is lehetne másként, mert most már el is várják. — Egy régebbi alkalommal ezt mondta, tíz éve alap- szervezeti titkár, de a legné- hezebb az a legutóbbi két év volt, amit Bátaapátiban töltött. — Vannak az embernek rosszabb napjai, de aztán elmúlik és csinálja tovább. Tizenegy éve lesz, hogy párttitkár vagyok. Tapasztaltam a munka savanyú részét is, meg az édeset is. Nem azért lettem párttag, hogy ne csináljak semmit! Gyakran nem könnyű. Nem vagyak apátiba való, amikor megválasztottak, sokan azt mondták, ide jön egy „külföldi dirigálni” mert nem tűrtem el, hogy a szemétdomb az utcán legyen. Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy megismerjem a társadalmi szervek vezetőit, meginduljon! a munka és föléledjen a falu. Van ami sikerült ebben a két évben, van ami nem'. ól működik a Népfront a Vöröskereszt és a KISZ is. Van már kikkel dolgozni. Van klub- könyvtár, ifjúsági klub és meglesz előbb-utóbb a nyugdíjasklub is. — Milyen a kapcsolatuk a rnőcsényi tanáccsal? — Jó. A termelőszövetkezet vezetősége megadta és megadja a segítséget, a tanács is. Nem mondom, hogy nincsenek vitáink, de kompromisszumot mindig tudunk kötni... Meg kellett győzni őket, hogy a társadalmi munkához legalább anyag kell. Benne volt a faluról készített magazinukban, hogy mi mindent csináltunk. Egy pártszervezetnek arra is oda kell figyelni, hogy jó-e a lépcső a ravatalozóhoz, vagy félni kell, hogy leejtik a koporsót. Lett anyag, megcsináltuk. Elkészül majd a ravatalozó felújítása is. — A huszonkét párttagból nyolcat idős koruk miatt felmentettek. — Nem könnyíti meg a helyzetüket, de nem szabad elfeledkezni róla, hogy ők már dolgoztak eleget. Petro- vics András nevét !ki ne felejtse, negyvenötös párttag, régi jó elvtársunk. Hogy nehéz a pártépítés, az is a helyzetükből adódik, a fiatalok eljárnak máshova dolgozni, nem egy esetben tőlünk kérnek véleményt az illető munkahelyi párttagfelvételéhez. — Élnek a községben lumpen elemek és nem ikis számú cigány család. Gyakran a munkaikerülők, törvénnyel összeütközők alapján ítélik meg az egész települést. _— Sok-sok szemléletváltozásra van még szükség. Én a magam részéről csak kétféle embert különböztetek meg, a becsületeset és a gazembert. Azért tagadhatatlan, hogy van gondunk például a Rozsdásserpenyőn. Gyakran változik a népesség, de azért a gyerekeket küldik már iskolába. Szeretnénk ha az óvodásak bejárnának Mórágyra, de nem vállalják a szülők a kísérletet, más megoldást kell .találnunk. Akik a faluban élnek, azok dolgoznak is. Az az érzésem néha, hogy nem mindig válogatjuk meg elég körültekintően, kinek adunk szociális segélyt, előfordul, hogy egyenesen a kocsmába viszik, ezért tanszersegélyt már nem pénzben fizet a tanács. Ezért is tartom nagyon fontosnak az ideológiai kérdéseket, a szemléletformálást. Tavaly a beszámoló taggyűlésen megállapítottuk, van kispolgá- riság minálunk is. Az anyagias szemlélet nem idegen itt sem az emberek egy részétől. — Meg kellett rendeznünk a társadalmi ünnepeket és elérni, hogy el is jöjjenek az emberek, ami sikerült is. Megszerveztük a ■ politikai oktatást, körülbelül tíz-húsz fővel. Eddig akit beiskoláztunk, az végig is csinálta. Az idén a világnézet és az erkölcs lesz a téma. — Nem túlságosan elvont ez? — Az embereknek tudniuk kell mi a világnézet, és hogy ők miért párttagok. Nem volt megfelelő a KISZ- öktatás, ezért belolVasztot- tuk a miénkbe, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy fiataldk is járnak közénk. Senki nem születik kommunistának, azzá kell nevelni. — Nem sok a munka és a felelősség? — Nem, úgy gondolom, hogy amíg az embernek azt nem mondják, már nem alkalmas, addig csinálni kelL Szeretem az emb erőket és szeretek közöttük élni, dolgozni. Tudom, hogy vannak akik úgy gondolják, periférián élünk a kisközségekben, de nekik azt szoktam válaszolni a mi, de bizonyos mértékig még az ő életszínvonaluk is ennek a perifériának köszönhető. A városközpontban nem tehet háztájit és állatot tartani, birkát tenyészteni. * annak gondok, bajok és sok munka, de eredmények is. Donáth Árpád a 11 testvér közül az egvik, aki a mozgalmi munkát a DISZ-ben kezdte. Foglalkozása mezőőr. A termelőszövetkezet vezetőségi tagja, az ÁFÉSZ intéző bizottságának tizenöt éve az elnöke. A legutóbbi időszáki választások óta tanácstag, az utóbbi két társadalmi munkáját nem Bátaapátiban látja ' el. Beszélgetésünk után arra a tanácsülésre sietett, amelyiken kimondták a Bonyhád városkörnyékhez való csatlakozást. Uj közigazgatási helyzet, új feladatok. IHÁROSI IBOLYA A paksi új munkás művelődési központ Boros Sándor miniszterhelyettes ünnepi beszédét mondja
