Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
.szart ■ten: psz. U: %y, \ Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból (3. old.) ki El a periférián? XXVIII. évfolyam, 279. szám ARA: 1,— Ft 1978. november 26., vasárnap „Alvó városok” gyermekei Tizenhárom éve éiek lakótelepen, már a második gyermeknemzedék növekedik itt, szemem láttára. Az ember azt hiszi, csak a felnőtt küszködhet beilleszkedési gondokkal, csak ő kényszerül elszakadni régi életmódjától, kötelékeitől, szokásaitól, megszokott normarendszerétől, bezzeg a gyerek olyan, mint a facsemete: ahová ültetik, ott ereszt gyökeret. Nos, azt kell tapasztalnom, hogy nem igy van: a gyerek éppúgy megszenvedi az urbanizációs ártalmakat, a lakótelepek monotóniáját, az utcák, hangulatos terek, romantikus kapualjak, meghitt zugok hiányát — vagyis az ingerszegény környezetet —, mint a felnőtt. S ha mindehhez érzelemszegénység, unalom és kapcsolathiány párosul, könnyen csapódik galerikhez, rossz barátokhoz. Toronyházunk előtt — meséli a k-i KÖJÁL- szolgálat egyik orvosa — hétszer ültettek el néhány fiatal nyárfát. Egyikkel a szárazság, végzett, a másikkal valamilyen betegség, a harmadikat vihar tépte ki a földből, a negyediket, ötödiket, sokadikat — a gyerekek. Szüleik szó nélkül tűrték, nem úgy a szomszédok! Ám szólni nem tanácsos, mert abból csak viszály támad. „Az én gyerekemet ne egrecírozza, a sajátjának dirigáljon!” „Azzal törődjön inkább, hogy a kölyke ne masírozzon faklumpában éjjel-nappal a fejem felett!” S a szülő, aki régi baráti körétől elszakadva azóta sem szerzett új barátokat, ezzel jó időre elejét is vette minden közeledésnek lakótársaihoz. Az sz-i új lakótelep toronyháza mögött gyéren felszerelt játszótér kínálja szerény örömeit a kisebbeknek: egy libikóka, két láncos hinta és egy homokozó. A láncos hintát kisajátították a tizenévesek, a homokozót pedik a szűk lakások rabságából kiszabadult kutyák... Ha a gyerekek lármáznak, az is baj, ha a fűre lépnek az is; a járdán kerékpározni szigorúan tilos, de melyik szülő merné kiengedni csemetéjét a forgalmas főútvonalakra?! Egyik alföldi megyénk székhelyén büszkélkedik az ingatlankezelő vállalat vezetője: a lakótelepi házak földszintjén, a közös rendeltetésű helyiségek egy részét barkácsműhely céljaira átengedték a lakóknak. Az egyikben az autótulajdonosok „piszmoghatnak”, a másikban asztalosműhelyt rendeztek be maguknak az amatőr famegmunkálók. És a gyerekeknek? Nekik nem jutott egy rumliszoba — legalább egyetlen egy! — a lakótelepen? „Nem mondaná meg, melyik házban? Ki lenne hajlandó eltűrni azt a zsivajt, amit egy csapat gyerek csinál, ha együtt van?!” Elnézem sokszor a „kulcsos” gyerekeket: azokat, akik helyhiány miatt nem járhatnak napközibe; akiknek — mint szomorú amulett — pertlire kötve lóg a nyakukban a lakáskulcs, nehogy elhagyják. Ök azok, akik fagyosan eszik az ételt, mert nincs türelmük megmelegíteni vagy egyszerűen félnek a gáztól; közülük kerül ki a legtöbb étvágytalan, sovány, mert egyedül nincs kedvük enni; a házifeladatot összecsapják, mert ugyan ki szeret órákig a négy fal között lenni magában, a rájuk bízott házimunkát, bevásárlást elfelejtik, mert az eszük már a játékon jár. Levonni a tanulságot, és „alvó városok”, inger- szegény, egyhangú lakótelepek helyett derűs-otthonos lakónegyedeket építeni. Felvenni a harcot azzal a szemlélettel, amely a járulékos beruházások több éves elmaradását szükségszerűségnek, „bocsánatos bűnnek” tekinti. A helyi tanácsokat, ingatlankezelő vállalatokat arra ösztönözni, a közös rendeltetésű helyiségek elosztásánál a gyerekek érdekeit helyezzék — legalább egysorba — a hobbistákéval, s az autótulajdonosokéval. A lakó- területi népművelők kapjanak több beleszólási jogot a játszóterekre, szórakozási lehetőségekre szánt összegek elosztásába. Szerezzenek végre érvényt az ifjúsági törvény azon előírásainak, amelyek az iskolai tornatermek, tömegszervezeti klubok, helyiségek megnyitását szorgalmazzák a gyerekek és ifjak előtt. Kezdetnek ennyi is elég. A továbbiakon pedig érdemes elgondolkozni... NYÍRI ÉVA New York, ENSZ Befejeződött a leszerelési vita Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága pénteken befejezte a leszerelésről folytatott vitát, amelynek során a Szovjetunió és a többi szocialista ország egy sor konkrét javaslatot tett a legsúlyosabb problémák megoldására. Ezek közül a legjelentősebbek: tiltsák be az új tömegpusztító fegyverfajták kifejlesztését és gyártását, csökkentsék a hadikiadásokat, hozzanak létre atomfegyvermentes övezeteket és hívjanak össze leszerelési világkonferenciát. ft Az egyik legsúlyosabb fenyegetés a békére nézve az atomfegyverek elterjedése, ezért nagy figyelmet érdemel az ennek megakadályozását célzó szovjet javaslat — jelentette ki felszólalásában a líbiai küldött, és támogatta a leszerelési értekezlet összehívásának gondolatát is. A kubai delegátus arra hívta fel a figyelmet, hogy a neutronfegyvert politikai zsarolásra akarják felhasználni. A benini küldött hangsúlyozta, hogy meg kell akadályozni a fegyverek tökéletesítését, mivel ennek eredményeként olyan szörnyű fegyverek jönnek létre, mint amilyen a neutronfegyver. Ezzel szemben az angol küldött igyekezett csökkenteni a neutronfegyver jelentőségét, kijelentve, hogy az csak a régebben meglévő fegyverek korszerű változata, következésképpen „nem érdemel akkora figyelmet”. Halez Al-Asszad hazánkba látogat Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Hafez Al- Asszad, az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkára, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke. (MTD Átadtak pakson A MŰVELŐDÉSI HAZAT (3. old.) NŐK A TERMELÉSBEN ÉS A KÖZÉLETBEN (4. old.) KÖLTSÉGTAKARÉKOSÁN GAZDÁLKODNI (7. old.) TÁVOLI ÉGITESTEK VALLATÁSA (8. old.) ÜVÖLTŐ TÄNCZENE ÉS HALK SZAVAK (4. old.) HALÁLUNK ŐRAJÁN (4. old.) PERÚJRAFELVÉTEL (5. old.) BÚCSÚZIK A TU—104 (8. old.) MATUZSÁLEMEK FÖLDJE (9. old.) KOLLÉGIUMAVATAS LENGYELEN (6. old.) VlZ ALATTI FARM (9. old.) VÄLASZ EGY KEZDŐ KÖNYVGYÜJTŐNEK (10. old.) CSALÄD — OTTHON (14. old.) Karikává görbült krokodil. A körben egy mókus, háta mögött pedig egy labda. Az embléma a Simontornyai Bőrés Szőrmefeldolgozó Vállalat termékeit jelzi. A vállalat ezer dolgozója naponta négyszáz bárány, kisbirka bőréből készít bundákat, s több százezer labda kerül ki évente a gyárkapun. Képeink az ötödik oldalon a simontornyai üzem dolgozóinak munkájába engednek bepillantást. nflökus es krokodil
