Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
2 Képújság 1978. november 24. fl Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) Kezdettől fogva világos volt azonban, hogy a határozott előrehaladás az európai értekezlet által kijelölt úton, éppúgy, mint a világbéke megszilárdítása, csak akkor lehetséges, ha minden állam következetesen tevékenykedik ebben az irányban. Sajnálatos, hogy az események nem teljesen így alakultak. Megtörténik, hogy nyíltan megsértik az államok kapcsolatainak általánosan elismert elveit, súlyosan fenyegetik a békét és a nemzetközi biztonságot, a népek szabadságát és függetlenségét. Kísérleteket tesznek a nemzetközi viszonyok javulásának megállítására, sőt e folyamat visszafordítására. A fegyveres erők és fegyverzetek növekedése nem állt meg, hanem folytatódik. Még nem sikerült hatékony intézkedésben megállapodni á katonai enyhülés és a leszerelés érdekében és ez fenyegeti az európai biztonság megszilárdítása folyamatának fejlődését. Nem szűntek meg, sőt néhány vonatkozásban növekedtek a gazdasági és a műszaki-tudományos együttműködés akadályai. Ellenséges politikai kampányokat folytatnak a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok, és más haladó, demokratikus erők ellen. Az imperialista és reakciós erők támadása, amely a népeknek a szilárd békéért és a nemzetközi biztonságért vívott nehéz harcban elért eredményei ellen irányul, ag- ressziós, revansista és hege- monista célokat szolgál. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok szükségesnek tartják felhívni valamennyi békeszerető erő figyelmét arra, hogy mindez komoly károkat okoz a béke és a biztonság megszilár- dítasanák és a nemzetközi együttműködés fejlődésének. A politikai tanácskozó testület ülésén részt vevő államok, amelyeknek meggyőződése, hogy a béke és a haladás szakadatlanul növekvő erői képesek új, jelentős sikerek kivívására a békéért és a népek szabadságáért folyó harcban, kinyilvánítják eltökéltségüket, hogy a többi békeszerető állammal, az ösz- szes haladó és demokratikus erővel és a széles néptöme- gékkel együttműködve új ösztönzést adnak a helsinki záróokmány, mint egységes egész, megvalósításának, annak, hogy új megállapodások szülessenek az együttműködés fejlődését és az európai, valamint a világméretű, valóságos biztonság elérését célzó konkrét intézkedésekről és lépésekről. Készek arra is, hogy teljes aktivitással és energiával vegyenek részt a legfontosabb nemzetközi problémák megoldásában. II. A békét és a nemzetközi biztonságot, az enyhülést, a népek függetlenségét, gazdasági és társadalmi fejlődését fenyegető legnagyobb veszély a fegyverkezési hajsza folytatása és fokozódása, ütemének és méreteinek növekedése. A fegyverkezési hajsza fokozódása, amelyért a legag- resszívabb imperialista körök felelősek — nyilvánul meg a NATO-tanácskozás washingtoni ülésén elfogadott határozatokban. amelyek több tízmilliárd dollárt irányoznak elő katonai célokra, az amúgy is felduzzasztott katonai költségvetések növelésére. Ezen az ülésen új, évtizedekre szóló programot fogadtak el, amely fegyveres erőik fejlesztését szolgálja. E lépések szöges ellentétben állnak a helsinki záróokmány állásfoglalásaival és újabb akadályokat támasztanak Európa államai és népei kölcsönös megértése és békés együttműködése útján. A Varsói Szerződésben részt vevő szocialista országok határozottan fellépnek a fegyverkezési hajsza fokozásának politikája, a katonai zsarolás kísérletei ellen. Ismételten kijelentik, hogy ők maguk sohasem törekedtek és nem törekednek katonai fölény kivívására, katonai erőfeszítéseik kizárólagosan védelmi képességük biztosítására irányulnak és mindig is erre fognak irányulni. Abból indulnak ki, hogy az európai és világméretű katonai egyensúlyt nem a fegyverzet növelésével, hanem csökkentésével, konkrét, különösen nukleáris leszerelési intézkedések határozott foganatosításával kell fenntartani. A fegyverkezési verseny további fokozásának, méretei növelésének, a fegyverrendszerek további tökéletesítésének következményei mind veszélyesebbek a népekre nézve. Ennek megfelelően a politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok úgy vélik, hogy a jelenlegi körülmények között a nemzetközi politika legfontosabb feladata: mielőbb döntő fordulatot elérni a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről és a leszerelésről folyó tárgyalásokon, mert ezt követeli a népek, az egész emberiség civilizációjának alapvető érdeke. A népeknek nem új nukleáris rakétarendszerek, ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjárók, szárnyasra- kéták kifejlesztésére van szüksége, hanem mindenfajta atomfegyver gyártásának teljes megszüntetésére és az atomenergia békés felhasználására. Az emberiség érdekeit nem a már meglévő tömegpusztító fegyverfajták tökéletesítése, új fegyverek — köztük a neutronfegyverek — fejlesztése szolgálja, hanem ezek gyártásának megszüntetése, valamennyi fajtájának betiltása. A népeknek nem a hagyományos fegyverek további fejlesztésére és tökéletesítésére, nem azok pusztító erejének további fokozására van szüksége, hanem a meglévő fegyveres erők és fegyverzet olyan csökkentésére, amely nem okoz kárt egyetlen állam biztonságának sem, olyan hatékony intézkedésekre tehát, amelyek elvezetnek a káto- nai enyhüléshez és leszereléshez. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt országok határozottan fellépnek azért, hogy olyan hatékony intézkedésekre kerüljön sor ezeken a területeken, amelyek meg tudják állítani az államok — mindenekelőtt a különösen nagy 'katonai potenciállal rendelkező hatalmak — katonai erejének növelését, elvezetnek a fegyverzet tényleges csökkentéséhez. Ebben a vonatkozásban az a legfontosabb, hogy tárgyalások kezdődjenék mindenfajta nukleáris fegyver gyártásának betiltásáról és a meglévő készletek fokozatos csökkentéséről, egészen teljes felszámolásukig. Ezzel párhuzamosan el kell érni a nukleáris fegyverek alkalmazásának végleges betiltását és azt, -hogy minden állam mondjon le az erő alkalmazásáról az államközi kapcsolatokban. A Varsói Szerződés tagországai jelentősnek tartják a megállapodások elérését a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati fegyverzetek korlátozásáról. Meggyőződésük, hogy hatalmas jelentősége lenne, ha mielőbb sikerrel befejeznék a szovjet—amerikai tárgyalásokat a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos második megállapodásról és áttérnénk olyan új megállapodások megkötésére e fegyverzetek csökkentéséről, amelyekhez a többi nukleáris hatalomnak is csatlakoznia kell. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok síkraszállnak azért, hogy mielőbb fejezzék be a tárgyalásokat, a fegyverkezési hajsza korlátozásáról, illetve megszüntetésének más vonatkozásairól is. A Varsói Szerződésben részt vevő országok, mint európai államok különleges jelentőséget tulajdonítanak az európai katonai enyhülés, a leszerelés kérdéseinek. A tagországok ismét megerősítik, készek mindent megtenni az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya azon közismert ajánlásának megvalósításáért, hogy a katonai szembenállás csökkentésével és a leszerelés előmozdításával hatékony intézkedésekre kerüljön sor az európai politikai enyhülés kiegészítésére és a biztonság megszilárdítására. A részt vevő tagállamok minden módon hozzá kívánnak járulni a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről' folyó tárgyalások sikeréhez. Számos konstruktív javaslatot tettek a megbeszélések tárgyát képező alapvető kérdések megoldására. A tárgyalások döntő haladását célzó újabb jelentős erőfeszítésük az az 1978. június 8-án beterjesztett javaslat volt, amely átfogja a megvitatás alatt álló kérdések egészét és biztosítja az érintett térségben a jelenleginél lényegesen alacsonyabb szinten, a két fél fegyveres erőinek azonos nagyságát. A tárgyalás azonban csak abban az esetben mozdulna el a holtpontról, ha a másik fél válaszát ugyanilyen konstruktív szellem hatná át. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok, amikor kinyilatkoztatják azon törekvésüket, hogy továbbra is minden erőfeszítést megtesznek más államokkal együtt a fegyverkezési hajsza megfékezéséért és a leszerelés kérdéseinek sikeres megoldásáéit, hangsúlyozzák a bizalom jelentőségét az államközi kapcsolatokban. Határozottan fellépnek azoknak az elveknek a szigorú tiszteletben tartásáért, amelyek elvetik az erő alkalmazását és az erőszakkal való fenyegetést az államközi kapcsolatokban; fellépnek azért, hogy minden vitás kérdést kizárólag békés eszközökkel, tárgyalások útján oldjanak meg. Ennek megfelelően a tanácskozáson képviselt szocialista országok intézkedéseket javasolnak az egyetemes szerződés megkötésére az erőszakról történő lemondásról a nemzetközi kapcsolatokban. Javasolják, hogy az összeurópai tanácskozás résztvevői vállaljanak kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak elsőiként nukleáris fegyvert egymás ellen, hogy a NATO és a Varsói Szerződés ne növelje tagjainak számát, hogy a két fél ne lépje túl az 50—60 ezer fős szintet az európai hadgyakorlatokon, hogy az össz-európai értekezleteken egyeztetett bizalom- erősítő intézkedéseket terjesszék ki a Földlközi-tenger térségére is, hogy történjenek intézkedések a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonsága garanciáinak erősítésére. A tanácskozás résztvevői megerősítették országaik készségét, hogy az Észak-Atlanti Szövetség feloszlatásá- vel egyidőben feloszlatják a Varsói Szerződés Szervezetét, s első lépésként a katonai tevékenység kölcsönös csökkentésével kezdve, felszámolják katonai szervezetüket. Ez nagy jelentőségű lépés lenne a tartós béke megszilárdításában. A kölcsönös érdéklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycsere során a küldöttségek szükségesnek tartották aláhúzni, hogy a nemzetközi enyhülést veszélyezteti az imperialista politika is, amely a gyarmati uralom, a fajüldöző rendszer elnyomása alóli felszabadulásért, az újgyarmatosítás ellen, a függetlenségért és a társadalmi haladásért Iküzdő népek ellen irányul. Bár az imperializmus politikája az utóbbi időben kifinomultabbá vált, céljai nem változtak. A szocialista országok felléptek és fellépnek e politika ellen, amely szemben áll az emberiség történelmi fejlődésének objektív követelményeivel. A szocialista országok megerősítik szolidaritásukat a népek küzdelmével, amely a gyarmatosítás, az újgyarmatosítás, az imperialista uralmi rendszer és elnyomás bármely formája ellen folyik. Segítséget és támogatást nyújtottak és nyújtanak a felszabadult országok népeinek, s a jövőben is fejlesztik a sokoldalú elvtársi együttműködést az új szocialista orientációjú államokkal. Határozottan támogatják Zimbabwe és Namíbia népeinek a nemzeti függetlenség mielőbbi kivívásáért folytatott önfeláldozó harcát. Szolidárisak Dél-Afrika népének az apartheid és a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáért vívott, igazságos harcával. Elítélik azokat a kísérleteket, hogy Zimbabwe, Namíbia és Dél- Afrika népeire olyan, számukra idegen, újgyarmatosító döntéseket kényszerítsenek, amelyek újabb konfliktusok veszélyét idézhetik elő ebben a térségben. Az ülés résztvevői ismételten megerősítik az igazságos és tartós közel-keleti békéről, a térség helyzetének igazságos és átfogó politikai rendezéséről vallott elvi álláspontjukat. A rendezésnek magában kell foglalnia: az izraeli csapatok kivonását az 1967-ben megszállt összes arab területről; a palesztinai arab nép elidegeníthetetlen önrendelkezési jogának érvényesítését saját állama megteremtésének jogával együtt; a térség valamennyi állama biztonságának és függetlenségének szavatolását, beleértve Izraelét is. A jövőben is együtt küzdenek az arab államokkal, népekkel és minden haladó erővel együtt olyan rendezésért, amelyet csak minden érdekelt fél — beleértve a Palesztinai Fel- szabadítási Szervezetet is — részvételével lehet elérni. IV. Veszélyes tendenciákat szül a nemzetközi helyzet fejlődésében az imperialista köröknek az a politikája is, amely egyfelől ösztönzi és támogatja a fasiszta és más reakciós re- zsimeket az emberi jogok durva és tömeges megsértésében, másfelől az emberi jogok problémáját megpróbálja felhasználni a szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra, a szocialista társadalmi rendszer elleni támadásokra. A szocialista országok határozottan fellépnek az államok belügyeibe való mindennemű beavatkozással szemben, síkraszállnak valamennyi nép azon jogának szigorú tiszteletben tartásáért, hogy saját maga döntsön sorsáról. Ismételten egyöntetűen kifejezik azon meggyőződésüket, hogy a tényleges demokrácia és a valódi humanizmus ösz- szeegyeztethetetlen a gazdasági, a társadalmi és a politikai egyenlőtlenséggel, a nemzetiségi és a faji diszkriminációval. Csak a szocializmus tartja tiszteletben a politikai, az állampolgári, a gazdasági, a szociális, a kulturális és egyéb jogokat, a társadalom minden tagjának a munkához, a tanuláshoz, a kultúrához, a tudományhoz, az állam irányításában való részvételhez való jogát. Az új társadalmi rendszer keletkezésétől elválaszthatatlan az a törekvés, hogy valósággá váljanak az alapvető emberi jogok, az emberhez méltó, kizsákmányolásmentes életre, a személyiség sokoldalú kibontakoztatására való jog. Az emberi jogok és a szabadság zászlaja — a szocializmus zászlaja. Az ülésen részt vevő országok határozottan visszautasítják azon államok uralkodó osztályainak rágalmait, amelyeknek népe elszenvedi a tömeges munkanélküliség, a nemzetiségi és a társadalmi egyenlőtlenség, a faji megkülönböztetés, a szervezett bűnözés és az erkölcsi hanyatlás minden következményét. A szocialista országok kez- deményezően és következetesen részt vállaltak az emberi jogokkal kapcsolatos, már megkötött legfontosabb szerződések és egyezmények kidolgozásában és elfogadásában, a népirtás bűntettének megelőzéséről, a faji megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről és más egyezmények megkötéséről. A szocialista országok következetesen végrehajtják ezeket a szerződéseket és egyezményeket. Az emberi jogok területén érvényesülő nemzetközi együttműködésnek azonban semmi köze sincs egyes olyan személyek szocializmusellenes tevékenységének külső ösztönzéséhez, akik megsértették saját országuk törvényeit. A szuverén államok belügyeibe való beavatkozásra irányuló bármely kísérlet olyan cselekmény, amely aláássa a nemzetközi együttműködést. Ez a fajta beavatkozás ellentmond az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának és az össz-európai értekezleten részt vevő államok záróokmányában foglalt egyértelmű kötelezettségnek. A tanácskozáson részt vevő szocialista országok sohasem engedtek meg és a jövőben sem fognak megengedni semmiféle beavatkozást belügyeikbe. Amikor ezt kijelentik, a leghatározottabban hangsúlyozzák, hogy továbbra is a nemzetközi kapcsolatok kedvező irányú fejlesztésére törekednek, arra, hogy elhárítsák a nemzetközi kapcsolatokat zavaró mesterséges akadályokat. V. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt országok megvitatták a sokoldalú együttműködés fejlesztésének és erősítésének kérdéseit. Nagy megelégedéssel állapították meg, hogy a politikai tanácskozó testület 1976. évi bukaresti ülése óta az együttműködés, amely a marxizmus—leninizmus elvein, az egyenjogúság, a függetlenség és a nemzeti szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök, a kölcsönös elvtársi segítség- nyújtás és az internacionalista szolidaritás elveinek tiszteletben tartásán alapul, még kiterjedtebbé, még sokoldalúbbá vált és átfogja a politikai, a gazdasági, a tudományos-műszaki, az ideológiai és a kulturális tevékenység mind szélesebb területeit. Az ülés résztvevői kifejezésre juttatják azon változatlan törekvésüket, hogy kiterjesszék és tökéletesítsék az együttműködést egymás között a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémák megoldásában. Kifejezték továbbá azt az óhajukat, és akaratukat, hogy bővítsék a szocialista és a kommunista építésről folytatott tapasztalatcserét, fejlesz- szék a kapcsolatokat a párt és az állami munka minden szintjén, a szákszervezetek, az ifjúsági, a nő- és más tár- * sadalmi tömegszervezetek között. Az ülés résztvevői megállapítják, hogy nagy lehetőségek és tartalékok vannak a szocialista országok kölcsönösen előnyös, megalapozott szerződési rendszerre támaszkodó gazdasági kapcsolatainak további elmélyítésére és kiterjesztésére. Hangsúlyozzák azoknak a sokoldalú együttműködést szolgáló célprogramoknak a fontosságát, amelyéket a KGST Bukarestben megtartott XXXII. ülésszakán fogadtak el az 1990-ig terjedő időszakra. Ezek a programok a KGST-tagálla- mok gazdasági együttműködése fejlesztésének és elmélyítésének új lépcsőfokai. Bővítik a szocialista társadalmi rendszer előnyeiből fakadó lehetőségek mind teljesebb kiaknázását. VI. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok — miközben ismételten megerősítik eltökéltségüket, hogy megsokszorozzák erőfeszítéseiket a béke megszilárdításáért, a biztonság megerősítéséért, az enyhülés folyamatának fejlesztésért és a nemzetközi együttműködés kiterjesztéséért — a következő felhívást intézik Európa országaihoz, a világ valameny- nyi államához és népéhez: Először: lépjenek határozottan arra az útra és következetesen tartsanak ki azon, amely elvezet a békéhez, az enyhüléshez, a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak, vagy az ezzel való fenyegetés elutasításához, minden vitás kérdés békés rendezéséhez, az agresszív háborúk feltétel nélküli elítéléséhez, az államok közötti háborúk teljes kizárásához, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséhez, a hidegháború maradványainak végleges felszámolásához. Az emberiség álma a háborús konfliktusok nélküli világról nem utópia — elérhető és megvalósítható mindazok közös erőfeszítéseivel, akik készek harcolni érte. Másodszor: a közeli jövőben érjék el, hogy az öt nukleáris nagyhatalom — a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kína — folytasson tárgyalásokat abból a célból, hogy az államok fegyvertárából száműzzék a nukleáris fegyver minden fajtáját, és a nukleáris energiát kizárólag békés célokra használják. Harmadszor: szilárdan tartsanak ki amellett, hogy a legjelentősebb katonai és gazdasági potenciállal rendelkező országok, mindenekelőtt az öt nagyhatalom, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai, amelyek különös felelősséget viselnek a (nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért — első lépésként a következő három évre haladéktalanul állapodjanak meg katonai költségvetésük meghatározott százalékú, vagy azonos nagyságrendű csökkentéséről. Negyedszer: sokszorozni kell az államok és a kormányok erőfeszítéseit, hogy mielőbb befejeződjenek a fegyverkezési hajsza korlátozásáról és megfékezéséről jelenleg folyó tárgyalások. Egyesíteni kell valamennyi állam erőfeszítéseit a leszerelési intézkedések kidolgozásában és megvalósítás’ában. Meg kell kezdeni az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, leszerelési ülésszakán jóváhagyott elgondolások és ajánlások megvalósítását. ötödször: határozottan elő kell mozdítani a katonai enyhülést Európában, hatékony intézkedéseket kell hozni a katonai szembenállás szintjének csökkentésére a kontinensen, valamennyi európai állam egyenlő biztonságának figyelembevételével. Erre szólítjuk fel az össz-európai értekezleten és a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentésről folyó bécsi tárgyalásokon részt vevő államokat. Hatodszor: a legrövidebb időn belül fel kell számolni a gyarmati rendszer utolsó maradványait, az elmaradottság fő forrását jelentő újgyarmatosító kizsákmányolást, gyökerestől ki kell irtani a nemzeti és a faji elnyomást. Hetedszer: következetesen törekedni kell a nemzetközi gazdasági viszonyok igazságos és demokratikus átalakítására, új nemzetközi gazdasági rend kialakítására, amely elősegítené a fejlődő országok gazdasági elmaradottságának gyorsabb felszámolását, valamennyi nép és az egész emberiség dinamikus fejlődését. Nyolcadszor: tevékenyen törekedni kell arra, hogy a nemzetközi kapcsolatokban meghonosodjanak az egyenjogúság, a belügvekbe való be nem avatkozás az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás, a nemzeti függetlenség és a szuverenitás normái A nyilatkozatot a küldöttségek vezetői írták alá: Tódor Zsivkov, Gustáv Husák, Edward Gierek, Kádár János, Erich Honecker, Nicolae Ceausescu és Leonyid Brezs- nyev.
