Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-03 / 260. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 260. szám ARA: 0,80 Ft 1978. november 3., péntek Mai számunkból TANFOLYAMRA KÉNE MENNI (3. old.) TANÍTÁS — GYERTYAFÉNYBEN? (4. old.) KINEK KELL TELEFON SZEKSZÁRDON? (7. old.) GYORSLISTA (7. old.) EGÉRKE ÉS CIRMOSCICA ELJÖTTEK Épít nagy rombol? Érdekes módszert honosított meg Bábolnán Burgert Róbert, a mezőgazdasági kombinát vezérigazgatója. A nyári gyakorlatos egyetemistáikat megkéri, jegyezzék föl, mi nem tetszik nekik a mezőgazdasági nagyüzemben. Hogy miért? Nagyon örülünk ha dicsérnek minket, de tanulni a feltárt hiányosságokból, hibákból lehet — így a vezérigazgató. Az állásfoglalás nagyon rokonszenves, bárcsak mindenhol alkalmaznák ezt a módszert. Csakhogy ez elég nehezen valósítható meg. Mert a dicsérettel nincs különösebb gond. Ha valaki jól végzi a munkáját, el is várja, hogy elismerésben részesüljön. Viszont senki sem lelkesedik azért, ha a fejére olvassák, hogy szorgalmasabban is dolgozhatna. Ráadásul igen sokan összetévesztik a bírálatot a személyeskedéssel. Részben úgy, hogy amikor bírálni akarnak valakit, akkor nem tényleges hibáját, rossz szokásait bírálják, hanem sommásan elítélik az egész embert, hogy például nem alkalmas a vezetésre, képtelen áttekinteni életünk összefüggéseit és így tovább. Pedig köztudott, hogy általában nincsenek csak kitűnő, vagy csak rossz adottságokkal bíró emberek. Ezért a bírálat akkor célravezető, ha elismerve az illető jó tulajdonságait, rámutat azokra a hibákra, amelyeket az illetőnek kell kiküszöbölnie, ha jobb vezető, vagy jobb munkás kíván lenni. Mindennek persze megvan a visszája is. Sok esetben a teljesen indokolt és jogos bírálatot is afféle kukacoskodásnak, szőrözésnek vesszük — és ezért nem is fogadjuk komolyan. Ezzel pedig a bírálónak is, magunknak is ártunk. A bírálónak azért, mert az effajta magatartással leszoktatjuk a bírálatról, magunknak pedig azért, mert továbbra sem fogunk megszabadulni rossz szokásainktól. Különösen a személyre szóló, tényleges bírálatot mellőzzük többnyire. Mert ha jelentéseket bírálunk, abból olyan nagy baj nem lehet, azért nem haragszik meg senki különösebben. De mit lehet tudni, milyen következményekkel járhat, ha mondjuk, X-et vagy Y-t kritizáljuk. Hátha „visszalő”, vagy ha nem ő, akkor egy támogatója. De nem csupán a személyes, hanem sokszor a hivatalos bírálattal is baj van. Gondoljunk csak a minősítésekre. Sokszor előfordul, hogy kényelemszeretetből olyan jellemzés kerül a hivatalos, az emberek életútját is befolyásoló dokumentumba, ami egészen eltér a va- ’ lóságtól. Szinte automatikusan íródnak az olyan megjegyzések, hogy szorgalmas, széles látókörű — holott, ha komolyan vennők mindezt, kiderülne, hogy az illető nem is olyan nagyon szorgalmas, a látóköre sem any- nyira tág... Pedig mindenki tisztában van azzal, hogy a félig igaz minősítések később problémákat akozhatnak. Mert hogyan figyelmeztessük a „szorgalmas” embert, hogy nem ártana, ha már tenne végre valamit? Még azt válaszolhatja: kérem, én pontosan úgy dolgozom, mint eddig. A kényelemszeretet, a másokkal való összeütközés kivédése, az „én is élek, más is hadd éljen” elvének következetes alkalmazása ideig-óráig lehet jó taktika, biztosíthatja a nyugalmas életet. Hosszú távon azonban közönyösséghez vezet, és ez már aligha használ valakinek. Tévedés ne essék, nem fejjel a falnak rohanó, nem az asztalt csapkodó emberekre van szükség — mert kinek használ az értelmetlen átgondolatlan dühből fakadó kritika? Arra azonban szükség van, hogy bátrabban alkalmazzuk mindennapjainkban a tárgyilagos bírálatot — magunk és másak hasznára egyaránt. Hiszen további fejlődésünk egyik leglényegesebb záloga, hogy mind az egyén, mind a társadalom vonatkozásában lássuk: mit lehetne még jobban tenni. Végezetül hadd térjünk vissza a bábolnai módszerre. Burgert Róbert szerint a kritikától nem kell félni. Valóban. Hiszen ahhoz, hogy akár egy ember, akár egy közösség szellemileg képes legyen újra és újra megújítani magát — ami manapság alapvető követelmény —, ahhoz igenis kell a kritika. Mert ennek fényében az eredmények is, a hibák is élesebben rajzolódnak ki. És megvilágosodik az út, amelyen érdemes tovább haladni. KAPOSI LEVENTE Kádár János Franciaországba látogat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának tagja Valéry Giscard d’Estaing-nek, a Francia Köztársaság elnökének meghívására a közeljövőben hivatalos látogatást tesz Franciaországban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta Raymönd Bressiert, a Francia Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. A látogatást a nagykövet kérte. Száznegyven nap után az űrhajósok Moszkva, Kis Csaba és Pék Miklós, az MTI tudósítói jelentik: Viharos tapssal, szívből jövő örömmel fogadták a szovjet földi űrközpontban a hangszóróból felhangzó jelentést — amely egyidejűleg megjelent a nagyterem villanyújságján is: „Az űrhajósok földet értek”. Röviddel később már megérkezett a helyszínen lévő orvosok első jelentése is: Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov, az eddigi leghosszabb űrexpedíció két résztvevője jól viselte el a leszállást, egészséges. A 140 napos út a kazahsztáni Dzsezkazgantól 180 kilométerre délkeleti irányban szerencsésen véget ért. A két űrhajós reggel foglalta el helyét a Szojuz—31 űrhajóban, miután előzőleg automatikus működésre állította át a Szál jut—6 űrállomást, amely négy és fél Jió(Folytatás a 2. oldalon.) Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tertanács csütörtökön ülést tartott. A Minisztertanács elnöke tájékoztatta a kormányt Alekszej Kosziginnel, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökével Moszkvában folytatott megbeszéléseiről. Beszámolt továbbá azokról a tárgyalásokról, amelyeket magyarországi látogatásuk alkalmával Piotr Jarosze- wicz-csel, a Lengyel Népköz- társaság Minisztertanácsa elnökével, valamint Anker Jörgensennel, a Dán Királyság miniszterelnökével folytatott. A kormány a tájékoztatókat jóváhagyólag tudomásul vette. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese jelentést tett a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés vegyes bizottság ülésszakáról. A kormány elfogadta a jelentést és megbízta a nemzetiközi gazdasági kapcsolatok bizottságát, hogy dolgozzon ki intézkedési tervet az ülésszakon elfogadott határozatok végrehajtására. A nehézipari miniszter jelentést tett a petrolkémiai központi fejlesztési program, valamint az alumíniumipari központi fejlesztési program végrehajtásának helyzetéről. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentését a sütőipar fejlesztésére hozott határozatok végrehajtásáról. A pénzügyminiszter és a munkaügyi miniszter javaslatára a kormány döntött a vállalati jövedelem- és bér- szabályozás rendszerében 1979. január 1-től életbe lépő módosításokról. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta az Országos Vízügyi Hivatal elnökének előterjesztését az ipari üzemek vízgazdálkodásának szabályozásáról. A belügyminiszter jelentést tett a minisztérium feladatainak ellátását segítő önkéntes társadalmi aktívák munkájáról. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette, egyben köszönetét és elismerését fejezte ki mindazoknak, akik önzetlen társadalmi munkájukkal részt vállalnak a közvagyon, a közbiztonság és az államhatár védelmében. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A tomerömű-építkezés Erőpróba, helytállás a Yegyépszernél Huszonhárom tartályt szerelt a VEGYÉPSZER az atomerőmű vízlágyító épülete mellé, ezek többsége igen nagy és a formák, kiképzések is sokfélék. Bent az épületben is rengeteg volt a munka, a technológiai szerelés — mégis azt monja Vizi János, a VEGYÉPSZER paksi főszere- lés-vezetőségének vezetője, hogy a nagy munkájuk még ezután következik. Érdemes felsorolni, milyen tartályok vannak a vízlágyítónál, mert ezzel is jól lehet érzékeltetni' a munka bonyolultságát és érdekességét, másrészt pedig eltöprenghet a kívülálló, hogy milyen munka lesz majd a még sokkal nagyobb, összetettebb, Tehát: mészportartály van kettő, kavicsszűrő három, sósav-, kénsav-, nátronlúgtar- tály és sólétároló van 2—2, a- többi pedig, amelyekből csak egyet kellett szerelni, a következő: a nagy (óriási) tartályban mászol tás lesz majd, mészreaktornak nevezik, aztán van előlágyított víztartály, sótlan víz, nyersvíz és elősót- lanított víz tárolására való tartály, közben egy kisebb a vasszulfáttároló, de a sor még nem ért véget, mert helyet kapnak az alábbi anyagok is: salétromsav, nátriumnitrit, ammóniumhidroxid, ammóni- ummonocitrát. Mindezeken túl építeni, szerelni kellett a vízlágyító közelében hulladékvíztároló medencét és vegyszerlefejtő berendezést, állomást, a hozzájuk tartozó csőrendszerrel. A VEGYÉPSZER országos nagyvállalat, éppen abban az évben alakult több vállalat összevonásával, amikor megkezdte első munkáját Pakson: 1972-ben. Akkor az első kazánház elkészítését végezték a VEGYÉPSZER szerelői, az úgynevezett kifúvó kazánház egész technológiai berendezését, aztán pedig a hozzá tartozó, több kilométer hosszúságú távfűtő vezetékét Paksig, a lakótelephez és az üzemi területen is. Három igazgatósága van az országos vállalatnak: vállalkozási, építési, szerelési és van két gyára Salgótarjánban, illetve Tiszakécskén. Pakson a szerelési igazgatóság tevékenysége a meghatározó, ezért létesítettek itt főszerelés-veze- tőséget, egyébként mindegyik igazgatóságtól dolgoznak az atomerőmű-építkezésen. Nagy erőket mozgósított a vállalat és Pakson meg a környékén is száz embert vett föl, amikor elérkezett a legnagyobb munkák ideje, 1977- ben. Jelenleg a szerelési igazgatóságnak 254 szerelője dolgozik az erőműnél, ehhez a létszámhoz tartozik 40 szakipari munkás, festő és más szakmákból, továbbá dolgozik itt 38 minőségellenőr, radiológus stb. (ők másik igazgatóság felügyelete alatt), a műszaki és adminisztratív létszám pedig 26 ember. Nem volt könnyű helyzete a vállalatnak, amikor újra föl kellett fejlődni Pakson. Ennek megértéséhez egy kis ma(Folytatás a 3. oldalon.) Az indító kazánház az üzemi főépület mellett. Ebben nem látványos a VEGYÉPSZER szerelő munkája, de kulcsfontosságú
