Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-03 / 260. szám

^PÜJSÁG 1978. november 3. Visszatértek (Folytatás az 1. oldalról) napon át adott otthont ne­kik. Az összekötő nyílások lezárása, a szükséges ellen­őrzések elvégzése mintegy három órát vett igénybe. Pontosan a megadott idő­pontban földi parancsra az űrhajó elvált az űrállomás­tól, eltávolodott attól és megkezdte a visszatérést a Földre. A fékezés művelete 13 óra 15 perckor kezdődött meg, ahogy erről a Borovicsi kutatóhajó adott jelentést a központnak. Az előzetesen megszabott időponthoz ké­pest mindössze három tized másodpercnyi eltéréssel lé­pett üzembe a fékező hajtó­mű. A leszállás körzetében ek­korra már teljes volt a ké­szültség az „Almaz” (Gyé­mánt) hívónevű fogadóegy­ség repülőgépei és helikop­terei a levegőbe emelked­tek, a térségben kétéltű jár­művek, daruskocsik várták a visszatérő űrhajót. Az idő­járás nem volt a legkedve­zőbb: felhős, hűvös időben, néha-néha pásztázó esőben várták a Szojuz—31 utasait. A kiválasztott terep egyenle­tes, homokos talajú volt, a hőmérő plusz öt fok körüli hőmérsékletet mutatott. A visszatérés művelete bonyolult technikai feladat. Az űrhajót előbb le kell vá­Az űrhajósok Az űrhajó moszkvai idő sze­rint 14 óra öt perckor ért földet. Percekkel később, már a fogadóegység személy­zete kinyitotta a Szojuz—31 bejáratát, kiemelte az űrha­jósokat, akiket az orvosok rö­vid vizsgálatnak vetettek alá. A jelentések szerint Koval- jonok és Ivancsenkov a 140 napos repülés után is jól vi­selte el a visszatéréskor fel­lépő túlterhelést és jó egész­ségben van. Kovaljonov és Ivancsenkov a második állandó űrexpedí­ció tagjaként töltött több mint négy hónapot a Szal- jut—6 űrállomáson. Ütjük jú­nius 15-én éjjel kezdődött, a Szojuz—29 űrhajóval, s egy nappal később már az űrál­az űrhajósok lasztani. a mintegy 350 kilo­méteres magasságban kerin­gő űrállomásról, majd fo­kozatosan fékezni kell. A leszállás helyének kivá­lasztásánál figyelembe kel­lett venni, hogy az űrhajó csak ritkán halad el a meg­adott körzet fölött. így a szétkapcsolástól a fékezésig rendkívül nagy pontossággal kell meghatározni az egyes műveletek időpontját. Mivel az atmoszféra felső rétegein áthaladó űrhajóval nincs rádiókapcsolat, egy ideig a földi irányítóköz­pontban nem tudtak közvet­len kapcsolatot tartani Ko- valjonokkal és Ivancsenkov- val. Rádiótechnikai eszközök segítségével azonban mind­végig figyelemmel lehetett kísérni a Szojuz—31 vissza­térő egységét, amely ponto­san a megadott pályán kö­zeledett a föld felszínéhez. Amikor az űrhajó mintegy 10 kilométer magasságban volt a Föld felszíne felett, megkezdődött az ejtőernyős leereszkedés. Repülőgépekről azonnal rádiókapcsolatot léte­sítettek a két űrhajóssal. „Egy kicsit nehéz most... azért minden a legtökéletesebb rendben van, minden beren­dezés normálisan működik. Készek vagyunk a földetérés- re” — hallatszott az irányí­tóközpontban az űrhajósok jelentése. egészségesek lomáson voltak. A 140 nap bővelkedett' eseményekben. Kovaljonov és Ivancsenkov két nemzetkzöi űrexpedíció házigazdája volt: fogadta Pjotr Klimuk és a lengyel Miroslaw Hermaszewski, il­letve Valerij Bikovszkij és az NDK-beli Sigmund Jähn láto­gatását. Három alkalommal kötött ki űrállomásukon Progressz típusú teherűrhajó, hogy biztosítsa az utánpótlást, a szükséges élelmiszert, ivó­vizet, tudományos felszere­lést. A két űrhajós egy alka­lommal kilépett az űrállo­másról a kozmoszba és lesze­relte a Szaljut—6 burkolatán elhelyezett különleges mű­szereket, amelyeket vissza­juttatott a földre. Csúcstalálkozó Bagdadban Sorra érkeznek Bagdadba az arab csúcstalálkozó résztvevői. Csütörtökön a hajnali órák- ■ ban fejezték be Bagdadban az arab külügyminiszterek az ugyan az nap megnyíló ál­lamfői csúcsértekezlet előké­szítését. A 15 órás, maratoni hosszú­ságú ülés végeztével Szadun Hammadi iraki külügyminisz­ter, a tanácskozás elnöke rö­vid nyilatkozatot tett. Ebben közölte, hogy a konferencia befejezte munkáját, és hatá­rozatokat hozott, amelyeket jóváhagyásra az államfői plé- num elé terjeszt. Csütörtökön Bagdadba ér­kezett Mahmud Riad, az Arab Liga egyiptomi főtitkára, aki korábban elutasította a nevé­re érkezett meghívást. A dip­lomata is résztvevője lesz a csúcsértekezletnek, melyre csütörtökön délután sorra ér­keztek az arab országok ál­lamfői vagy magas beosztású tisztségviselői. Kitüntetések az évforduló alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából az MSZBT szék­házában kitüntették a ma­gyar—szovjet barátság elmé­lyítésében kiemelkedő mun­kát végzőket. A kitüntetéseket Apró Antal, az MSZMP Poli- tikaF Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke adta át. Magas szintű szovjet-vi etn am i tárgyalások Képszavazás Ausztriában Csütörtök esti kommentárunk. A két párt és a két állam kapcsolatairól, valamint nemzetközi kérdésekről volt szó a Szovjetunió és a Viet­nami Szocialista Köztársa­ság párt- és kormánykül­döttségeinek első megbeszé­lésén, amelyet csütörtökön délelőtt tartottak meg a moszkvai Kremlben. A megbeszélésen szovjet részről jelen volt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, továbbá Alekszej Koszigin miniszterelnök, Mihail Szuszlov, az SZKP KB titkára, Andrej Gromiko külügyminiszter és Dmitrij Usztyinov honvédelmi mi­niszter, a Politikai Bizottság tagjai, Konsztantyin Rusza- kov, a Központi Bizottság titkára, Ivan Arhipov és Nyikolaj Bajbakov, a mi­nisztertanács elnökhelyette­sei és más hivatalos szemé­lyiségek. Vietnami részről a megbeszéléseken részt vett Le Duan, a Vietnami Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára, Pham Van Dong miniszterelnök, Le Thanh Nghi miniszter­elnök-helyettes, Van Tien Dung, a vietnami néphadse­reg vezérkari főnöke, a VKP Politikai Bizottságának tagjai, Nguyen Cho Thach, külügyminiszter-helyettes és más hivatalos személyiségek. A két küldöttség kölcsönö­sen tájékoztatta egymást az SZKP XXV. kongresszusa, illetve a VKP IV. kongresz- szusa határozatainak végre­hajtásáról. Megvitatták a két párt és a két állam hagyo­mányos kapcsolatai tovább­fejlesztésének alapvető kér­déseit. Megelégedéssel álla­pították meg, hogy a Szov­jetunió és a Vietnami Szo­cialista Köztársaság népei közötti hagyományos barát­ság és sokoldalú együttmű­ködés sikeresen fejlődött akkor is, amikor Vietnam hősies harcot folytatott az imperialista agresszió visz- szaveréséért, s akkor is, ami­kor az országban megkezdő­dött az újjáépítés, a szocia­lista építőmunka. A felek szerint minden alap megvan arra, hogy tovább mélyítsék és szélesítsék a szovjet— vietnami együttműködést az élet minden területén, s meg­szilárdítsák az SZKP és a VKP internacionalista kap­csolatait. A megbeszélés során nem. zetközi kérdésekről is szó volt. A két küldöttség aggo­dalmának adott kifejezést amiatt, hogy a nemzetközi helyzet fejlődésében, ezen belül a Távol-Keleten és Délkelet-Ázsiában negatív lelenségek mutatkoznak. A felek egybehangzó véleménye szerint ilyen kö­rülmények között az egyet­len helyes és megalapozott politika a testvéri szocialista országoknak az a politikája, amely visszaveri az agresz- szív törekvéseket, a függet­len országokkal szemben al­kalmazott durva nyomást, következetesen harcol az enyhülésért, a nemzetközi légkör megjavításáért. A tárgyalások szívélyes légkörben folynak, azokat az elvtársi őszinteség és a köl­csönös megbecsülés jellemzi. A megbeszélések folytatód­nak. (MTI) „Vallásháború egy pohár vízben” — így nevezte vala­melyik kommentátor azt a vitát, amely ezekben a napokban dúl Ausztriában: építsenek vagy ne építsenek atomerőműve­ket? Végül is a kormány népszavazásra bocsátotta a kér­dést, november 5-én urnák elé járulnak az emberek, s ki­derül, helyesli-e a többség, hogy a Bécs melletti Zwenten- dorfban üzembe állítsák az erőművet, vagy pedig elveti a közvélemény ennek az energiafajtának a felhasználását, ilyn reaktorok építését az országban. Hívek és tiltakozók csoportjainak, bizottságainak tucat­jai alakultak e hónapokban. Érveket, tekintélyeket vonulta­tott föl mind a két tábor. „Földrengészónában fekszik a helyiség, nincs biztosíték a reaktor megsérülése ellen, drá­gán termeli majd az áramot” — verték félre a harangot a tiltakozók. Fölsorakoztattak egy Nobel-díjías amerikai bioló­gust, sportolók és színészek nyilatkoztak. Nem pihentek azonban az ügy támogatói sem. Egy szakértő kijelentette: a hasonló svájci erőművekben eddig egyetlen baleset sem for­dult elő. Voltaképpen nem is a zwentendorfi erőmű sorsa forog kockán, hanem az atomtörvény fölött szavaznak, amelyet a parlament szocialista többsége fogadott el még régebben és szinte föltette rá politikai sorsát. E népszavazás tehát nem­csak és talán nem is elsősorban az atomkérdésben dönt, ha­nem megmutatja milyen erős az Osztrák Szocialista Párt. Ha veszít, tehát ha a „nem”-ek kerülnek többségbe, ez na­gyon kínos lenne számára, hiszen nemrég fellegvárában, Bécsben érzékeny veszteségeket szenvedett és egy újabb po­fon azokat igazolná, akik szerint e kormányzat hanyatlás­nak indult. Bruno Kreisky kancellár teljes mellel bevetette magát a küzdelembe, nem tett ugyan túl drámai és elköte­lező kijelentéseket, de azért legutóbb így fogalmazott: „Nem mondom, hogy nem mondok le, ha a többség elveti a tör­vényt.” Az ellenzéki Osztrák Néppárt zavarban van: szeretné, ha a hosszú évek óta hatalmon lévő szocialisták vereséget szenvednének, szíve szerint tehát a „nem” győzelmét óhajt­ja. De a pártban döntő befolyással rendelkező nagytőke, fő­leg az atomerőművek építésében érdekelt pénz- és ipari vi­lág egyértelműen az „igen” mellett foglal állást. A néppárti vezetőség tehát savanyú arccal a szavazókra bízta, mit tesznek. Bármi legyen a vasárnapi népszavazás eredménye, nem valószínű, hogy hosszú távra megakadhat az atomenergia békés felhasználása Ausztriában. Annyi haszna azonban le­het a tiltakozásnak, hogy az illetékesek fokozzák a bizton­sági intézkedéseket és bőven tájékoztatják majd erről az ag­gódó közvéleményt. TATAR IMRE Szovjet gazdaság A Szovjetunió tizedik öt­éves terve legfontosabb fel­adatai közé tartozik a beru­házások hatékonyságának fo­kozása, az állóalapok további növelésének és felfrissítésé­nek a biztosítása, a népgaz­daság valamennyi ágazaté-, ban új termelési kapacitások feltárása és bevezetése. A beruházások hatékonysá­gának fokozása elsősorban az ipar műszaki színvonalának állandó emelésével, azaz a technológiai folyamatok tö­kéletesítésével, az elhaszná­lódott berendezések jobb, ter­melékenyebb gépekkel való helyettesítésével, a termelés további gépesítésének és au­tomatizálásának a javításával érhető el. Ezért az állami eszközök mindenekelőtt azokba az ágazatokba áram­lanak, amelyek hozzájárulnak a műszaki-tudományos hala­dáshoz, egy ágazaton belül pedig olyan, már működő üze­mekbe, amelyeket új beren­dezésekkel látnak el, illetve, ahol rekonstrukciót hajtanak végre. Ez lehetővé teszi, hogy a munkaterületek bőví­tése nélkül növeljék a ter­melést, és (egy új üzem fel­építéséhez képest) rövidebb időn belül, kisebb költséggel javítsák annak minőségét. Az ipari tőkebefektetések 38,2 százalékos növekedése esetén a műszaki felszerelésekre és a rekonstrukciós munkála­tokra fordított összeg 67 szá­zalékkal, a gépgyártásra for­dított összeg pedig 80 száza­lékkal emelkedik. A rekonstrukció hatékony­ságát a szverdlovszki és egy sor más terület gyáraiban szerzett tapasztalat igazolta. Jól megtérült például a kuj- bisevi fémkohászati üzem hengerművének a rekonstruk­ciója, amelynek a költségei 54 millió rubelt tettek ki. En­nek köszönhetően a hengerelt áru termelése évi 180 ezer tonnára emelkedett, anélkül, hogy növelték volna a mun­kások létszámát. Ez a re­konstrukció egyenértékű egy új, hatalmas, 160 millió rube­les költséggel épült gyár üzembe helyezésével és hoz­závetőlegesen 3100—3500 em­ber munkájának felszabadu­lásával. A Szovjetunió beruházási programját a tervek szerint úgy gyorsítják meg, hogy a pénzügyi, anyagi és munka­erőkészleteket koncentrálják, így pl. egy fémkohászati üzem két nagy teljesítményű kon- venterét a normában előírt 36 hónap helyett 29 hónap alatt építették fel. A norma szerint 36 hónapnál 3 hónap­pal korábban készült el a novgorodi „Azot” (Nitrogén) termelési egyesülés szinte­tikus ammóniát gyártó komplexuma. 31 helyett 21 hónap alatt helyezték üzem­be a „Himprom” egyesülés gyáránák második üzem­egységét. És lehetne folytat­ni a hasonló példák sorát. A különféle építkezések elő­irányzott határidejének csökkentése népgazdasági viszonylatban az ország nemzeti jövedelmében éven­ként több mint 10 milliárd rubel plusz bevételt biztosít. Az új objektumok létreho­zása meggyorsításának alap­vető feltétele az építő- és szerelőmunka további gépe­sítése. Ezt a feladatot a Szov­jetunióban elsősorban úgy oldják meg, hogy az üzemi berendezéseket blokkokba építik. A nyizsnyekamszki petrolkémiai kombinátban pl. előzetesen összeszerelték, majd helyére emelték a 250 tonna súlyú technológiai be­rendezést. Kidolgozták az ezertonnás és ennél nehezebb aggregátok felemelésének technológiáját. ■ Különös fi­gyelmet érdemel a teljes blokk-módszer, amelyet olaj- és gá^fővezetékek lefekteté­sekor alkalmaznak. A tőkebefektetések haté­konyságának növelésében nagy szerep hárul az építő­anyag-iparra. Ezen a terüle­ten arra törekednek, hogy modern konstrukciókat és anyagokat állítsanak elő, amelyek segítségével csökken az épületek önsúlya és az anyagfelhasználás. Egyre szé­lesebb körben alkalmazzák a gazdaságos, könnyű acélszer- kezeteket és hatszorosára nőtt a ragasztott faszerkezetefc felhasználása. Gyors ütem­ben fejlesztik a nagy nyomá­son alkalmazott csővezeté­kek, az azbesztcement- és műanyag csövek termelésé­nek kapacitását. Jelentősen emelkedik a nagy szilárdsá­gú, gyorsan keményedő és dekoratív cement gyártási mennyisége. Csaknem a két­szeresére növekedett az épít­kezési üveg — valamint ke­rámia és burkolólapok új faj­táinak alkalmazása. A gazdálkodás hatékonysá­gát a munka végeredménye határozza meg. A befektetett tőke megtérülésének gyorsí­tása és a befejezetlen beru­házások számának csökken­tése érdekében célszerű ér­tékelni az építkezési vállal­kozó szervezeteknek az álta­luk felépített és átadott ob­jektumokkal kapcsolatos munkáját. Mindez persze nem könnyű feladat, mivel az építkezési munkálatok befe­jezéséig rendszerint évek tel­nék el. A Szovjetunióban széles körű kísérlet során ér­tékelik a beruházó minisz­tériumoknak és trösztöknek a kész objektumukkal kapcso­latos tevékenységét. A vállal­kozói szervezetek folyó költ­ségeit az Állami Bank meg­hitelezi. A megrendelő a 'kész objektumért fizet. A tapasz­talat azt bizonyította, hogy ez a megoldás jelenős előnyöket hordoz magában. Érdekes az az újítás is, amelyet az orlovi terület ház­építői kezdeményezésére ve­zettek be. Két évre folyama­tosan terveznek, az építő­szerelő munkák ütemes mű­ködése az épületek egyenle­tes építését teszi lehetővé és kizárja a rohammunka lehe­tőségét. Az orlovi módszer legfőbb hatása, hogy a kivi­telező brigádokat összehan­golja. Jelenleg a Szovjetunió­ban az építőbrigádok több inint egy harmada önálló gaz­dasági elszámolással műkö­dik. A teljesítménybéres fi­zetési rendszer arra ösztönzi a brigád munkásait, hogy fo­kozzák a munka termelékeny­ségét, takarékoskodjanak az anyaggal, jobban kihasznál­ják a gépeket és berendezé­seket, gyorsabban és jobb minőségben építsenek. A Szovjetunióban ezek az alapvető irányai a beruházá­si tevékenység hatékonysága növelésének. A tervbe vett intézkedések megvalósítása lehetővé teszi, hogy gyakor­lattá váljanák az SZKP XXV. kongresszusa követelményei, a gyors, gazdaságos, modern építőmunka. V. SILOV APN—KS

Next

/
Thumbnails
Contents