Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-03 / 260. szám
^PÜJSÁG 1978. november 3. Visszatértek (Folytatás az 1. oldalról) napon át adott otthont nekik. Az összekötő nyílások lezárása, a szükséges ellenőrzések elvégzése mintegy három órát vett igénybe. Pontosan a megadott időpontban földi parancsra az űrhajó elvált az űrállomástól, eltávolodott attól és megkezdte a visszatérést a Földre. A fékezés művelete 13 óra 15 perckor kezdődött meg, ahogy erről a Borovicsi kutatóhajó adott jelentést a központnak. Az előzetesen megszabott időponthoz képest mindössze három tized másodpercnyi eltéréssel lépett üzembe a fékező hajtómű. A leszállás körzetében ekkorra már teljes volt a készültség az „Almaz” (Gyémánt) hívónevű fogadóegység repülőgépei és helikopterei a levegőbe emelkedtek, a térségben kétéltű járművek, daruskocsik várták a visszatérő űrhajót. Az időjárás nem volt a legkedvezőbb: felhős, hűvös időben, néha-néha pásztázó esőben várták a Szojuz—31 utasait. A kiválasztott terep egyenletes, homokos talajú volt, a hőmérő plusz öt fok körüli hőmérsékletet mutatott. A visszatérés művelete bonyolult technikai feladat. Az űrhajót előbb le kell váAz űrhajósok Az űrhajó moszkvai idő szerint 14 óra öt perckor ért földet. Percekkel később, már a fogadóegység személyzete kinyitotta a Szojuz—31 bejáratát, kiemelte az űrhajósokat, akiket az orvosok rövid vizsgálatnak vetettek alá. A jelentések szerint Koval- jonok és Ivancsenkov a 140 napos repülés után is jól viselte el a visszatéréskor fellépő túlterhelést és jó egészségben van. Kovaljonov és Ivancsenkov a második állandó űrexpedíció tagjaként töltött több mint négy hónapot a Szal- jut—6 űrállomáson. Ütjük június 15-én éjjel kezdődött, a Szojuz—29 űrhajóval, s egy nappal később már az űrálaz űrhajósok lasztani. a mintegy 350 kilométeres magasságban keringő űrállomásról, majd fokozatosan fékezni kell. A leszállás helyének kiválasztásánál figyelembe kellett venni, hogy az űrhajó csak ritkán halad el a megadott körzet fölött. így a szétkapcsolástól a fékezésig rendkívül nagy pontossággal kell meghatározni az egyes műveletek időpontját. Mivel az atmoszféra felső rétegein áthaladó űrhajóval nincs rádiókapcsolat, egy ideig a földi irányítóközpontban nem tudtak közvetlen kapcsolatot tartani Ko- valjonokkal és Ivancsenkov- val. Rádiótechnikai eszközök segítségével azonban mindvégig figyelemmel lehetett kísérni a Szojuz—31 visszatérő egységét, amely pontosan a megadott pályán közeledett a föld felszínéhez. Amikor az űrhajó mintegy 10 kilométer magasságban volt a Föld felszíne felett, megkezdődött az ejtőernyős leereszkedés. Repülőgépekről azonnal rádiókapcsolatot létesítettek a két űrhajóssal. „Egy kicsit nehéz most... azért minden a legtökéletesebb rendben van, minden berendezés normálisan működik. Készek vagyunk a földetérés- re” — hallatszott az irányítóközpontban az űrhajósok jelentése. egészségesek lomáson voltak. A 140 nap bővelkedett' eseményekben. Kovaljonov és Ivancsenkov két nemzetkzöi űrexpedíció házigazdája volt: fogadta Pjotr Klimuk és a lengyel Miroslaw Hermaszewski, illetve Valerij Bikovszkij és az NDK-beli Sigmund Jähn látogatását. Három alkalommal kötött ki űrállomásukon Progressz típusú teherűrhajó, hogy biztosítsa az utánpótlást, a szükséges élelmiszert, ivóvizet, tudományos felszerelést. A két űrhajós egy alkalommal kilépett az űrállomásról a kozmoszba és leszerelte a Szaljut—6 burkolatán elhelyezett különleges műszereket, amelyeket visszajuttatott a földre. Csúcstalálkozó Bagdadban Sorra érkeznek Bagdadba az arab csúcstalálkozó résztvevői. Csütörtökön a hajnali órák- ■ ban fejezték be Bagdadban az arab külügyminiszterek az ugyan az nap megnyíló államfői csúcsértekezlet előkészítését. A 15 órás, maratoni hosszúságú ülés végeztével Szadun Hammadi iraki külügyminiszter, a tanácskozás elnöke rövid nyilatkozatot tett. Ebben közölte, hogy a konferencia befejezte munkáját, és határozatokat hozott, amelyeket jóváhagyásra az államfői plé- num elé terjeszt. Csütörtökön Bagdadba érkezett Mahmud Riad, az Arab Liga egyiptomi főtitkára, aki korábban elutasította a nevére érkezett meghívást. A diplomata is résztvevője lesz a csúcsértekezletnek, melyre csütörtökön délután sorra érkeztek az arab országok államfői vagy magas beosztású tisztségviselői. Kitüntetések az évforduló alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából az MSZBT székházában kitüntették a magyar—szovjet barátság elmélyítésében kiemelkedő munkát végzőket. A kitüntetéseket Apró Antal, az MSZMP Poli- tikaF Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke adta át. Magas szintű szovjet-vi etn am i tárgyalások Képszavazás Ausztriában Csütörtök esti kommentárunk. A két párt és a két állam kapcsolatairól, valamint nemzetközi kérdésekről volt szó a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttségeinek első megbeszélésén, amelyet csütörtökön délelőtt tartottak meg a moszkvai Kremlben. A megbeszélésen szovjet részről jelen volt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, továbbá Alekszej Koszigin miniszterelnök, Mihail Szuszlov, az SZKP KB titkára, Andrej Gromiko külügyminiszter és Dmitrij Usztyinov honvédelmi miniszter, a Politikai Bizottság tagjai, Konsztantyin Rusza- kov, a Központi Bizottság titkára, Ivan Arhipov és Nyikolaj Bajbakov, a minisztertanács elnökhelyettesei és más hivatalos személyiségek. Vietnami részről a megbeszéléseken részt vett Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Pham Van Dong miniszterelnök, Le Thanh Nghi miniszterelnök-helyettes, Van Tien Dung, a vietnami néphadsereg vezérkari főnöke, a VKP Politikai Bizottságának tagjai, Nguyen Cho Thach, külügyminiszter-helyettes és más hivatalos személyiségek. A két küldöttség kölcsönösen tájékoztatta egymást az SZKP XXV. kongresszusa, illetve a VKP IV. kongresz- szusa határozatainak végrehajtásáról. Megvitatták a két párt és a két állam hagyományos kapcsolatai továbbfejlesztésének alapvető kérdéseit. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság népei közötti hagyományos barátság és sokoldalú együttműködés sikeresen fejlődött akkor is, amikor Vietnam hősies harcot folytatott az imperialista agresszió visz- szaveréséért, s akkor is, amikor az országban megkezdődött az újjáépítés, a szocialista építőmunka. A felek szerint minden alap megvan arra, hogy tovább mélyítsék és szélesítsék a szovjet— vietnami együttműködést az élet minden területén, s megszilárdítsák az SZKP és a VKP internacionalista kapcsolatait. A megbeszélés során nem. zetközi kérdésekről is szó volt. A két küldöttség aggodalmának adott kifejezést amiatt, hogy a nemzetközi helyzet fejlődésében, ezen belül a Távol-Keleten és Délkelet-Ázsiában negatív lelenségek mutatkoznak. A felek egybehangzó véleménye szerint ilyen körülmények között az egyetlen helyes és megalapozott politika a testvéri szocialista országoknak az a politikája, amely visszaveri az agresz- szív törekvéseket, a független országokkal szemben alkalmazott durva nyomást, következetesen harcol az enyhülésért, a nemzetközi légkör megjavításáért. A tárgyalások szívélyes légkörben folynak, azokat az elvtársi őszinteség és a kölcsönös megbecsülés jellemzi. A megbeszélések folytatódnak. (MTI) „Vallásháború egy pohár vízben” — így nevezte valamelyik kommentátor azt a vitát, amely ezekben a napokban dúl Ausztriában: építsenek vagy ne építsenek atomerőműveket? Végül is a kormány népszavazásra bocsátotta a kérdést, november 5-én urnák elé járulnak az emberek, s kiderül, helyesli-e a többség, hogy a Bécs melletti Zwenten- dorfban üzembe állítsák az erőművet, vagy pedig elveti a közvélemény ennek az energiafajtának a felhasználását, ilyn reaktorok építését az országban. Hívek és tiltakozók csoportjainak, bizottságainak tucatjai alakultak e hónapokban. Érveket, tekintélyeket vonultatott föl mind a két tábor. „Földrengészónában fekszik a helyiség, nincs biztosíték a reaktor megsérülése ellen, drágán termeli majd az áramot” — verték félre a harangot a tiltakozók. Fölsorakoztattak egy Nobel-díjías amerikai biológust, sportolók és színészek nyilatkoztak. Nem pihentek azonban az ügy támogatói sem. Egy szakértő kijelentette: a hasonló svájci erőművekben eddig egyetlen baleset sem fordult elő. Voltaképpen nem is a zwentendorfi erőmű sorsa forog kockán, hanem az atomtörvény fölött szavaznak, amelyet a parlament szocialista többsége fogadott el még régebben és szinte föltette rá politikai sorsát. E népszavazás tehát nemcsak és talán nem is elsősorban az atomkérdésben dönt, hanem megmutatja milyen erős az Osztrák Szocialista Párt. Ha veszít, tehát ha a „nem”-ek kerülnek többségbe, ez nagyon kínos lenne számára, hiszen nemrég fellegvárában, Bécsben érzékeny veszteségeket szenvedett és egy újabb pofon azokat igazolná, akik szerint e kormányzat hanyatlásnak indult. Bruno Kreisky kancellár teljes mellel bevetette magát a küzdelembe, nem tett ugyan túl drámai és elkötelező kijelentéseket, de azért legutóbb így fogalmazott: „Nem mondom, hogy nem mondok le, ha a többség elveti a törvényt.” Az ellenzéki Osztrák Néppárt zavarban van: szeretné, ha a hosszú évek óta hatalmon lévő szocialisták vereséget szenvednének, szíve szerint tehát a „nem” győzelmét óhajtja. De a pártban döntő befolyással rendelkező nagytőke, főleg az atomerőművek építésében érdekelt pénz- és ipari világ egyértelműen az „igen” mellett foglal állást. A néppárti vezetőség tehát savanyú arccal a szavazókra bízta, mit tesznek. Bármi legyen a vasárnapi népszavazás eredménye, nem valószínű, hogy hosszú távra megakadhat az atomenergia békés felhasználása Ausztriában. Annyi haszna azonban lehet a tiltakozásnak, hogy az illetékesek fokozzák a biztonsági intézkedéseket és bőven tájékoztatják majd erről az aggódó közvéleményt. TATAR IMRE Szovjet gazdaság A Szovjetunió tizedik ötéves terve legfontosabb feladatai közé tartozik a beruházások hatékonyságának fokozása, az állóalapok további növelésének és felfrissítésének a biztosítása, a népgazdaság valamennyi ágazaté-, ban új termelési kapacitások feltárása és bevezetése. A beruházások hatékonyságának fokozása elsősorban az ipar műszaki színvonalának állandó emelésével, azaz a technológiai folyamatok tökéletesítésével, az elhasználódott berendezések jobb, termelékenyebb gépekkel való helyettesítésével, a termelés további gépesítésének és automatizálásának a javításával érhető el. Ezért az állami eszközök mindenekelőtt azokba az ágazatokba áramlanak, amelyek hozzájárulnak a műszaki-tudományos haladáshoz, egy ágazaton belül pedig olyan, már működő üzemekbe, amelyeket új berendezésekkel látnak el, illetve, ahol rekonstrukciót hajtanak végre. Ez lehetővé teszi, hogy a munkaterületek bővítése nélkül növeljék a termelést, és (egy új üzem felépítéséhez képest) rövidebb időn belül, kisebb költséggel javítsák annak minőségét. Az ipari tőkebefektetések 38,2 százalékos növekedése esetén a műszaki felszerelésekre és a rekonstrukciós munkálatokra fordított összeg 67 százalékkal, a gépgyártásra fordított összeg pedig 80 százalékkal emelkedik. A rekonstrukció hatékonyságát a szverdlovszki és egy sor más terület gyáraiban szerzett tapasztalat igazolta. Jól megtérült például a kuj- bisevi fémkohászati üzem hengerművének a rekonstrukciója, amelynek a költségei 54 millió rubelt tettek ki. Ennek köszönhetően a hengerelt áru termelése évi 180 ezer tonnára emelkedett, anélkül, hogy növelték volna a munkások létszámát. Ez a rekonstrukció egyenértékű egy új, hatalmas, 160 millió rubeles költséggel épült gyár üzembe helyezésével és hozzávetőlegesen 3100—3500 ember munkájának felszabadulásával. A Szovjetunió beruházási programját a tervek szerint úgy gyorsítják meg, hogy a pénzügyi, anyagi és munkaerőkészleteket koncentrálják, így pl. egy fémkohászati üzem két nagy teljesítményű kon- venterét a normában előírt 36 hónap helyett 29 hónap alatt építették fel. A norma szerint 36 hónapnál 3 hónappal korábban készült el a novgorodi „Azot” (Nitrogén) termelési egyesülés szintetikus ammóniát gyártó komplexuma. 31 helyett 21 hónap alatt helyezték üzembe a „Himprom” egyesülés gyáránák második üzemegységét. És lehetne folytatni a hasonló példák sorát. A különféle építkezések előirányzott határidejének csökkentése népgazdasági viszonylatban az ország nemzeti jövedelmében évenként több mint 10 milliárd rubel plusz bevételt biztosít. Az új objektumok létrehozása meggyorsításának alapvető feltétele az építő- és szerelőmunka további gépesítése. Ezt a feladatot a Szovjetunióban elsősorban úgy oldják meg, hogy az üzemi berendezéseket blokkokba építik. A nyizsnyekamszki petrolkémiai kombinátban pl. előzetesen összeszerelték, majd helyére emelték a 250 tonna súlyú technológiai berendezést. Kidolgozták az ezertonnás és ennél nehezebb aggregátok felemelésének technológiáját. ■ Különös figyelmet érdemel a teljes blokk-módszer, amelyet olaj- és gá^fővezetékek lefektetésekor alkalmaznak. A tőkebefektetések hatékonyságának növelésében nagy szerep hárul az építőanyag-iparra. Ezen a területen arra törekednek, hogy modern konstrukciókat és anyagokat állítsanak elő, amelyek segítségével csökken az épületek önsúlya és az anyagfelhasználás. Egyre szélesebb körben alkalmazzák a gazdaságos, könnyű acélszer- kezeteket és hatszorosára nőtt a ragasztott faszerkezetefc felhasználása. Gyors ütemben fejlesztik a nagy nyomáson alkalmazott csővezetékek, az azbesztcement- és műanyag csövek termelésének kapacitását. Jelentősen emelkedik a nagy szilárdságú, gyorsan keményedő és dekoratív cement gyártási mennyisége. Csaknem a kétszeresére növekedett az építkezési üveg — valamint kerámia és burkolólapok új fajtáinak alkalmazása. A gazdálkodás hatékonyságát a munka végeredménye határozza meg. A befektetett tőke megtérülésének gyorsítása és a befejezetlen beruházások számának csökkentése érdekében célszerű értékelni az építkezési vállalkozó szervezeteknek az általuk felépített és átadott objektumokkal kapcsolatos munkáját. Mindez persze nem könnyű feladat, mivel az építkezési munkálatok befejezéséig rendszerint évek telnék el. A Szovjetunióban széles körű kísérlet során értékelik a beruházó minisztériumoknak és trösztöknek a kész objektumukkal kapcsolatos tevékenységét. A vállalkozói szervezetek folyó költségeit az Állami Bank meghitelezi. A megrendelő a 'kész objektumért fizet. A tapasztalat azt bizonyította, hogy ez a megoldás jelenős előnyöket hordoz magában. Érdekes az az újítás is, amelyet az orlovi terület házépítői kezdeményezésére vezettek be. Két évre folyamatosan terveznek, az építőszerelő munkák ütemes működése az épületek egyenletes építését teszi lehetővé és kizárja a rohammunka lehetőségét. Az orlovi módszer legfőbb hatása, hogy a kivitelező brigádokat összehangolja. Jelenleg a Szovjetunióban az építőbrigádok több inint egy harmada önálló gazdasági elszámolással működik. A teljesítménybéres fizetési rendszer arra ösztönzi a brigád munkásait, hogy fokozzák a munka termelékenységét, takarékoskodjanak az anyaggal, jobban kihasználják a gépeket és berendezéseket, gyorsabban és jobb minőségben építsenek. A Szovjetunióban ezek az alapvető irányai a beruházási tevékenység hatékonysága növelésének. A tervbe vett intézkedések megvalósítása lehetővé teszi, hogy gyakorlattá váljanák az SZKP XXV. kongresszusa követelményei, a gyors, gazdaságos, modern építőmunka. V. SILOV APN—KS
