Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
1978. november 21. Képújság q ■ Társadalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa társadalmunk jövője fogják alkotni az aktív keresők mintegy egynegyedét. A szellemi dolgozók egészét — s ez közel egyet jelentett az érettségizettekkel általában — Magyarországon a századforduló idején még egyértelműen, de a két világháború közötti időszakban is jórészt értelmiséginek tekintették. Ezt indokolta a társadalmi termelés rendszerében elfoglalt helyük, az életviszonyok differenciáltsága, s ugyanakkor az is, hogy a szellemi dolgozók egésze még 1949-ben is kisebb népességet jelentett, mint ma az — elvileg felsőfokú végzettséget igénylő munkaterületen dolgozókként értelmezett — értelmiség. Az ötvenes évek elejétől azonban különböző okok hatására igen gyorsan növekedett ez a réteg, s várhatóan a növekedés üteme nem fog lényegesen lelassulni. (Az alkalmazottak túl nagy arányából adódó és sokat emlegetett problémák véleményem szerint e réteg belső szerkezetével és nem nagyságrendjével vannak elsősorban ösz- szefüggésben.) E réteg számszerű növekedése ugyanakkor társadalmi helyzetének és anyagi életkörülményeinek relatív rosz- szabbodásával is együttjárt, ami azután különösen egyes területeken gyors elnőiesedést is eredményezett.. Napjainkban már az e réteghez tartozók többsége képzettebb munkások vagy értelmiségiek feleségei, s társadalmi helyzetüket, életkörülményeiket erősebben határozza meg a férj társadalmi státusza, mint saját helyük a társadalmi munkamegosztás rendszerében. KÜLÖN ALKALMAZOTTI RÉTEG? Mindez jelentős bizonytalanságot eredményezett e réteg struktúrán belüli helyének megítélésében. Nyugat- Európa marxista társadalomtudósainál egyértelmű az a törekvés, hogy osztályhelyzetük alapján a munkásosztály sajátos rétegének tekintsék őket. Nálunk az utóbbi időben inkább se nem munkás, se nem értelmiségi mivoltuk, mintsem tényleges helyzetük elemzése alapján az kezd általánossá válni, hogy — közülük a közvetlen termelés- irányítókat a munkásosztályhoz sorolva — külön alkalmazotti rétegként értelmezzük őket a társadalmi struktúra egészén belül. Ha az oszitályforradalom kor. relkit, marxista értelmezéséből indulunk ki, akkor ez a megoldás nehezen tartható. Komoly indokként veendő figyelembe azonban az a már jelzett összstrukturális tendencia, amely az osztályhelyzet strukturáló szerepének gyengülését, és a szorosabban vett munkamegosztáshoz kapcsolódó tényezők szerepének erősödését mutatja. Mindenesetre e réteg számszerű növekedése Várható a továbbiakban is. Jövőbeni társadalmi helyéről és helyzetéről azonban éppúgy keveset tudunk, mint a jelenlegiről. Itt pusztán azt kívántuk jelezni, hogy nem célszerű, ha e réteget a társadalomtudományok és a társadalmi tervezés éppúgy marginálisnak tekinti és elhanyagolja, mint azt eddig tette. Csak további kutatások válaszolhatnak arra a kérdésre, hogy a szocialista termelési viszonyokon alapuló strukturáló mechanizmusok rétegkikristályoso- dást eredményeznek, vagy pedig a kialakuló struktúra és rétegződés különböző elemei között „szórják szét” a Egyfelől egyre inkább nyilvánvaló, hogy a társadalmi struktúra szerveződésének nincsen egyetlen rendező elve. A különböző tényezők hatásainak elemzése szükséges, de nem elégséges feltétele társadalmi szerkezetünk jobb megismerésének. A különböző tényezők szerveződéA POLITIKA nem értelmiségi szellemi dolgozók (tömegeit. Az ún. alkalmazotti réteget viszgálva tulajdonképpen visszaérkeztünk a már jelzett alapproblémához: viszonylag keveset tudunk a szocialista társadalom struktúráját nem osztályszempontok szerint elrendező társadalmi viszonyokról. Félreértések elkerülése végett: tudjuk azt, hogy a különböző típusú társadalmi különbségeket és egyenlőtlenségeket viszonylag erősén meghatározza a társadalmi munkamegosztás rendszerében elfoglalt hely, a döntésekben való részvétel, a család nagysága és szerkezete, a lakóhely jellege, a szülők társadalmi státusza, a képzettség és a végzettség, az úgynevezett „második gazdaságba” való bekapcsolódás, a különböző szociális preferenciákseinek összmechanizmusát is vizsgálat tárgyává kell tennünk. Másfelől pedig szintén szükséges, de nem elégséges annak kimutatása, hogy a különböző tényezők együttesen miként határozzák meg egy társadalmi csoport vagy réteg „egyenlőtlenségi viszonyait”, hanem annak feltárására is törekednünk kell, hogy ezek a tényezők miként illeszkednek a társadalmi struktúra összmozgásába. Ismét egyetlen példa. Többször hangsúlyoztuk, hogy a társadalmi munkamegosztásnak milyen fontos szerepe van a társadalmi struktúra alakulásában. A munkamegosztási pozíciók különbsége azonban még nem magyarázza meg a társadalmi struktúrában elfoglalt helyüket. Két értelmiségi pozíciót kiragadva, miért van az, hogy a mastrulktúra egészének szerveződési mechanizmusában a magyar kapitalizálódásban a jog volt az alapvető hatalmi szakismeret, majd a szocializmus kezdeti fázisának közvetlen, direkt társadalomirányításában a közvetítő funkciókat hordozó jogászságnak strukturálisan nem volt szerepe, és a jogász éppen ezáltal lépett ismét — megváltozott tartalommal — előtérbe, hogy kezdtek kiépülni a szocialista gazdaság- és társadalom- irányítás közvetítéses mechanizmusai. Mindez pedig a strukturális változások előrejelzésével, illetve a társadalmi tervezéssel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy a trendvonalak meghosszabbítása mellett a strukturális változások matematikailag és képletekben nem kifejezhető dinamikáját is be kellene „kalkulálnunk” jövőképünkbe. Szekszárd a Horthy-korszakban 14 000 lakosú mezőgazdasági jellegű kisváros volt. Az Előhegyről készített felvétel új, modern várost mutat A jövő pedagógusai oktatástechnikai órán a Szekszárdi Tanítóképző Főiskolában L ból való részesedés stb. Azt is tudjuk, hogy ezek a tényezők egymással is összeköthe- tők, egymásra is hatással vannak, bizonyos egyenlőtlenségek esetében egymást felerősítik, illetve gyengítik. Már jóval kevesebb ismeretünk van az egyes tényezőknek a különböző egyenlőtlenségekre és különbségekre gyakorolt hatásának mértékéről, illetve a tényezők egymásra hatásának nagyságáról. A legfontosabb azonban az, hogy alig tudunk valamit e tényezők összműködésének mechanizmusairól. gyár tőkés fejlődésben a jogász társadalmi státusza magasabb volt, mint az orvosé, majd az ötvenes években ennek hatványozottan ellenkezőjét látjuk, és a hatvanas évektől ismét emelkedik a jo- gászság társadalmi státusza. Nyilvánvalóan több tényező játszott ebben is szerepet, azonban nem utoílsó sorban az is, hogy a társadalmi FELELŐSSÉGE Mindez pedig nemcsak a strukturális átalakulások elméleti igényű vizsgálatára vonatkozik. Hiszen a megismerési igény mellett nyilvánvaló a jövőkutatásnak a politikai gyakorlattal — mégpedig nemcsak a jövő, hanem a jelen politikai gyakorlatával — való összefüggése is. Ebből a szempontból pedig különös jelentősége van annak, hogy érvényes ismerettel rendelkezzünk a szocialista társadalom új típusú strukturáló mechanizmusairól. Egy szociálpolitikai döntés előkészítésében nem elegendő az anyagi életviszonyokat a munkás-paraszt-értelmiségi hármasságban vagy a munkás-paraszt-kettősjövedel- mű-szellemi-nyugdíjas háztartások vonatkozásában vizsgáim!, illetve a munkaerő- struktúra várható szerkezetéről képet adni. Vizsgálat tárgyává kell tenni azt is, hogy az adott döntés milyen hatással lehet a társadalom más szempontú rétegződéseire, mennyiben növeli vagy csökkenti a szegénység újratermelődését, jelenti e majd valamiféle társadalmi kompenzációját annak, hogy az ezredfordulón még biztosan az összmunkamennyiségnek legalább egyötödét fogja kitenni a szakképzettséget nem vagy alig igénylő és bizonyos rétegeket társadalmilag is egy alsó szinten konzerváló munka, hogy a kérdésnek csak a társadalmi struktúrával közvetlenül összefüggő vetületeit említsük. Ebben a vonatkozásban is figyelembe kell vennünk a strukturális átalakulások trendvomalakon túlmutató dinamikáját. A társadalmi egyenlőtlenségek vizsgálatánál például sokszor hivatkozunk a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság különbségeire. Egy lineáris szemlélet itt azt feltételezhetné, hogy a különböző rétegek bizonyos cikkekkel való ellátottságának kiegyenlítődése egyúttal e rétegek kiegyenlítődését is jelenti. A valóság azonban mást mutat. Az életszínvonal általános fejlődésével bizonyos tárgyak egyenlőtlenségekre való érzékenysége változik meg, s nem maguk az egyenlőtlenségek. Abból a tényből, hogy a hatvanas évek elején igen egyenlőtlenül oszlott meg a televízióval való rendelkezés a különböző rétegek között, napjainkban pedig minimális a rétegek televízióval való ellátottságnak különbsége, hibás lenne arra következtetni, hogy társadalmilag releváns kiegyenlítődés ment végbe e rétegek között. Minthogy a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésére sem következtethetünk abból, hogy 1950-ben egyetlen réteg sem rendelkezett számottevő mértékben nyaralóval vagy gépkocsival, jelenleg pedig meglehetősen eltérő az egyes rétegek ezen cikkekkel való ellátottsága. Nem a társadalmi egyenlőtlenségek, hanem az ezeket hordozó javak változtak meg. Könnyen elképzelhető tehát, hogy — maradva az előző példánál — egy adott gazdaságpolitikai, adópolitikai vagy árpolitikai döntés társadalmi hatását tekintve a szándékolttal ellentétben nem társadalmi kiegyenlítő, hanem az egyenlőtlenségeket átstrukturáló következményű lenne. Igen differenciáltan kell tehát a társadalmi struktúra és a társadalmi-politikai gyakorlat közötti összefüggéseket megközelítenünk. Éppen céljaink, eszményeink, társadalmunk szocialista jövője érdekében. A KUTATÁS PROBLÉMAI, NEHÉZSÉGEI Hogy még világosabb legyen a dolog: tudjuk, hogy például a város és a falu különbsége a társadalmi struktúra egyik meghatározó eleme. Arról azonban már kevesebbet tudunk, hogy a közöttük lévő .különbség milyen mértékben függ össze az évezredes örökségekkel, a gazdaságpolitika és a társadalompolitika elmúlt harmincéves és jelenlegi preferenciáival, a szocialista iparosítás adott körülményeivel stb. Ez pedig két nagyon fontos metodológiai szempontra hívja fel a figyelmet. Bölcsődei gondozónők lesznek
