Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
8 NÉPÚJSÁG 1978. november 21. Ilyen terjedelmű cikkben nincs mód e rendkívül összetett kérdéskör szél«« körű vizsgálatára. Ezért pasztán néhány olyan fontosabbnak ítélt probléma jelzésére vállalkozhatok, melyek további vizsgálata és behatóbb megismerése egész társadalmi tervezésűnk megalapozásának kulcskérdése lehet. Jövőnk társadalma — r Irta: Kolosi Tamás kandidátus, az MSZMP KB sen feltételezhető, hogy az ezredforduló magyar társadalmában már nem lesz értelme paraszti osztályról beszélni. Ügy gondolom, hogy már ma fel kell készülnünk ennek fokozottan jelentkező, a társadalmi tervezésben figyelembe veendő következményeire. Pusztán példaként kiragadva: agrárpolitikánk, a mezőgazdasággal kapcsolatos gazdaságpolitika egyre kevésbé értelmezhető osztályszempontú megközelítésből, egyúttal parasztpolitikaként is. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tulajdonforma létét sökkalta inkább a gazdálkodás és a gazdasági feltételek különbségei, miintsem a paraszti osztály csoporttulajdonosi karaktere indokolja. A gazdaságpolitikai, jövedelem- politikai, szociálpolitikai tervezésnek egyre erőteljesebben a más vonatkozásban meglévő társadalmi különbségekből és nem a munkásparaszt különbségből kell kiindulnia. Némileg más, a munkásparaszt közeledéstől eltérő típusú folyamatok figyelhetők meg a munkásosztály és az értelmiség vonatkozásában. A küllöinböző — elsősorban a jövedelmekre, a lakáshelyzetre és a mobilitási esélyekre, valamint részben a fogyasztási szerkezetre vonatkozó — társadalomstatisztikai és szociológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a munkások és az értelmiség közötti, a felszabadulás előtti jelentős különbségek a negyvenes évek végétől az ötvenes évek KÉT TENDENCIA A magyar társadalom struktúrájának elmúlt 30 éves fejlődése azt mutatja, hogy a strukturális átalakulások két egymást átható tendenciája határozta meg a társadalom szerkezeti változásait. Egyfelől megkezdődött a felszabadulás előtti időszakból örökölt osztályszerkezet leépülése, az osztálykülönbségek csökkenése, az osztályok közeledése. Ennek a folyamatnak jól megkülönböztethető három fázisát figyelhettük meg. Elsősorban a volt uralkodó osztályok oszltálylé- tének megszüntetése és az osztályok és rétegek közötti kirívó egyenlőtlenségek csökkentése volt a feladat. Másodsorban a mezőgazdaság szocialista átszervezésével a tulajdonviszonyok egyneművé válását értük el. Az elmúlt 10—15 éves időszakban — ez a harmadik fázis — a munkásosztály és a parasztság közötti társadalmi különbségek rohamos csökkenése, e két osztály közeledése, a parasztság „elparasztiatlanodásának” folyamata volt jellemző. Másfelől azonban mindezek a folyamatok nem vezettek egy strukturálatlan és nivellált társadalom kialakulásához, hanem a szocialista termelési viszonyok alapján bizonyos társdalmi különbségek, egyenlőtlenségek tovább éltek, illetve újak, szocialista jellegűek keletkeztek. Az elkövetkező 20—25 évben várhatóan továbbra is az említett két tendencia fogja jellemezni társadalmi szerkezetünk fejlődését, csakhogy a korábbiaktól eltérő súllyal. A társadalmi struktúra egésze szempontjából csökken az örökölt osztályszerkezet szerepe és jelentősége, és növekszik a szocialista 'termelési viszonyókon alapuló új strukturáló mechanizmusok és egyenlőtlenségek relatív súlya. ÜJ STRUKTURÁLÓ MECHANIZMUSOK * Pusztán egy példával érzékeltetve ezt a folyamatot. Közismert, hogy a mezőgazdaságból az iparba történt tömeges társadalmi mobilitás milyen jelentőségű tényezője volt a munkásosztály és a parasztság közeledésének. Ugyanakkor azonban ez — az adott társadalmi feltételek által meghatározottan — hozzájárult a munkásságon belüli rétegződés újrarendeződéséhez is. Több kutatás is igazolja, hogy napjainkban már a tradicionális, városlakó, szakképzett munkásrétegek és az első generációs, bejáró, alacsonyabb képzettségű, a mezőgazdasági termeléshez is kötődő munkásrétegek közötti társadalmi különbségek minden vonatkozásban nagyobbak, mint a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság közöttiek. Ezzel nem azt mondjuk, hogy korábban ne lett volna különbség a tradicionális és az első generációs munkások között, azonban ez a különbség kisebb volt a munkás-paraszt osztálykülönbségnél, közel sem érintett olyan tömegeket, mint napjainkban, és mai állapotában nem a felszabadulást megelőző társadalmi viszonyokban, hanem a fel- szabadulást követő, adott módon és körülmények között lezajlott „feszített ütemű” iparosításban leli közvetlen magyarázatát. A KÜLÖNBSÉGEK LEÉPÜLÉSE Az újabb kutatások azonban már arra utalnak, hogy a jövőben ennek az elkülönülésnek is csökkenni fog a relatív társadalmi súlya és a munkásság belső rétegződését még határozottabban azok a viszonyok fogják meghatározni, amelyeknek már semmi közük a munkásosztály és parasztság korábbi osztálykülönbségéhez. Mindezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy viszonylag széles körű és megbízható — jóllehet korántsem vitán felül álló — ismeretekkel rendelkezünk az osztálykülönbségek leépülésének, az osztályok közeledésének folyamatáról. Ám rendkívül keveset tudunk a másik — és növekvő jelentőségű — tendenciáról, a szocialista termelési viszonyokon alapuló strukturáló mechanizmusok, társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek természetéről. Nézzük tehát azt, amit ismerünk. A munkásosztály és a parasztság közeledése, a parasztság „elparasztiatlanodása”, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak „munkássá válása” már napjainkban is igen előrehaladott stádiumban van. A munkásság és a parasztság közötti határvonalak egyre kevésbé húzhatók meg. Egyetlen társadalmi tényezőt sem tudunk felmutatni, amely a munkásakat és a parasztokat viszonylag egyértelműen elválasztaná egymástól. A munkásosztályhoz és a termelőszövetkezeti parasztsághoz sorolt rétegek közötti különbségek lényegesen kisebbek, mint a munkásosztály, vagy a termelőszövetkezeti parasztság belső rétegződésében meglévő egyenlőtlenségek. A munkásosztály és a parasztság közötti osztálykülönbség tételezését Magyarországon már ma is erőteljesebben indokolja történelmi múltjuk és a társadalmi-politikai fejlődésben játszott szerepűk, mint a közöttük lévő társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek. Az elkövetkező 20—25 éves időszakban ez a közlekedési folyamat — megítélésünk szerint — tovább fog folytatódni, és erőVÁROSAINK 1978. dec 31 után f / S IHosonmagyarótir \ r ^Mfen6\ A Gyöngyös I vVy-l •Komárom Esztergom Sopron ^ o ^*GyŐr Tata* Szentendre^» Kazincbarcika Kisvárda Sárospatak u*/ *ózd ^ * Salgótarján „ * Vásárosnamény KBalassagyarmat Leninváros' Hajdúnánás Fehérgyarmat . • * j Nyíregyháza _ Mítésiallta idre*#»0“"*11««' /Kapuvár • *TatabányaC ( 0r°”,Ín' Gödöllő > j ) K6”'e Sárvár »Pipe Era5,^BUDAPEST / • •/ -ér Várpalota Százhalombatta Szombathely 7 i, / % * Veszprém Szekeslehérvár f-fa Körmend Ajka r^. *Balatonfüred Nyírbátor, Hajdúböszörmény Jászberény^ Hajdúszoboszló« Debreceni Karcag» Berettyóújfalu • Tapolca- Siófok Zalaegerszeg Keszthely»-2' X Lenti Marcali Dombóvár agykamzsa Nagyatád Törökszentmiklós * 'far Cegléd* • Kisújszállás ^ VJ Szolnok f \ Nagykőrös* l W ^Mezőtúr# Dunaújváros • ) l Kecskemét f / Sl ^Békés , \ Csongrad ^ -* Kiskunfélegyháza*)* Békéscsaba Kiskörös /Sz öntés . Gyula Kalocsa Túrkeve Orosháza Kiskunhalas ' Hót Szeged fUíiZ Hódmezővásárhely Makó Kaposvir • Szekszird Komló» Bonyhid C , . • Pécs d* •*««»*■ Mohács ★Barcs # _ Siklós • Városaink 1978. dec. 31. előtt ★ Új, várossá nyilvánított települései 1978. dec 31-töl A városias jellegű Mámán Kató lakótelep emeletes házsora Nagydorogon közepéig igen radikálisan — több szempontból is túlzottnak tekinthetőén — csökkentek. A hatvanas évektől viszonylag lassú ütemben és ciklusban váltakozva némileg növekedtek és a hetvenes években egy, a háború előttinél alapvetően alacsonyabb szinten stabilizálódtak. Ezúttal nincs mód e folyamatot a maga részletességében tárgyalnunk, csupán azt kell leszögeznünk, hogy a munkásosztály és az értelmiség vonatkozásában nincs szó a társadalmi különbségek eltűnéséről, a két nagy társadalmi csoport összeolvadásáról. Kutatásaink inkább két másik jelenségre hívják fel a figyelmet. Feltételezzük, hogy a következő negyedszázadban is lényegében az itt jelzett folyamatok fognak folytatódni, tehát még hosszú időn keresztül értelmes distinkció lesz a munkás-értelmiségi megkülönböztetés. Ugyanakkor azonban növekedni fog azoknak a strukturáló mechanizmusoknak a szerepe, amelyek nem ebben a relációban differenciálják a társadalmat, és ezzel párhuzamosan növekedni fog azon rétegekhez tartozók száma és aránya, akiknél a munkás-értelmiségi különbségtétel már korántsem tehető meg egyértelműen. (Ismét csak példaként jelezzük, hogy a tervezés jelenlegi álláspontja szerint az egyik legnagyobb értelmiségi területen, a műszaki végzettségűeknél a jövőben a középfokú és tiem egyetemi felsőfokú végzettségűek száma lényegesen gyorsabban fog növekedni, mint az egyetemi végzettségűeké.) SZELLEMI DOLGOZÓK ÉS AZ ÉRTELMISÉG Mindez pedig a jövőre nézve különös súllyal veti fel az úgynevezett nem értelmiségi szellemi dolgozók helyzetének kérdését. Annál is inkább, mert az előreszámításon: szerint az ezredforduló magyar társadalmában ők A HATÁROK ELMOSÓDÁSA Egyfelől az tűnik reálisnak, hogy a munkás-értelmiségi átlag és a munkások alsó és az értelmiség felső kategóriái közötti távolság változatlansága mellett a két csoport közötti határvonal mosódik el fokozatosan. Ez megmutatkozik mind a munkatevékenység vonatkozásában, ahol növekszik azoknak a munka- megosztási pozícióknak a társadalom egészén belüli aránya, amelyeknél már nem különböztethető meg egyértelműen a fizikai és a szellemi munka. Kitűnik azonban az életviszonyok differenciáltságában is, ahol a munkások átlagnál jobban és az értelmiségiek átlagnál rosszabbul élő rétegeinek életviszonyai nagyjából hasonlóak. Egy újabb — nem országosan reprezentatív — kutatásunk például azt mutatja, hogy a munkások legjobban élő húsz százaléka jobb anyagi körülmények között él, mint az értelmiség legrosszabbul élő egyötöde. Másfelől úgy tűnik, hogy már ma is nagyobb az értelmiségen, illetve a munkás- osztályon belüli differenciáltság, mint az „átlag-munkás” ésjaz „átlag-értelmiségi” közötti társadalmi távolság. Miskolc két nagyüzemében folytatott vizsgálatunk például azt mutatta, hogy a szakmunkások és a segédmunkások közötti társadalmi távolság — a legkülönbözőbb dimenziók alapján számolva is — közel akkora, mint az üzemek szakmunkásai és értelmiségi dolgozói közötti különbség. az automatikus fejőgéprendszer kezelését is megtanulják A jövő agrárszakemberei...
