Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 272. szám

2 Képújság

1978. november 18.

Kádár János befejezte franciaországi látogatását

Magyar—francia nyilatkozat aláírásával zárultak a hivatalos tárgyalások Párizsban. A képen: Kádár János és Giscard (j’Estaing kézjegyével látja el a dokumentumot.

(Képtávírónkon érkezett.)

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára elutazása előtt sajtókonferenciát tartott a Hotel Crillon-ban.

(Képtávírónkon érkezett.)

(Folytatás az 1. oldalról.)

Kádár János a ikövetkező nyilatkozatot tette:

— Az elnök úr imént elhangzott szavai megkönnyítették a mondanivalómat. Teljes mértékben csatlakozom az elnök úr szavaihoz. Kiegészítésként csupán annyit, hogy megtisztelő volt számomra meghívása, amelyből — úgy vélem — a Magyar Népköztársaság iránti politikai szándék is kiolvasható. Ennek megfelelően fogadtuk el a meghívást, s annak kész örömmel tettem eleget.

— Megbeszéléseinket és a velük párhuzamosan lezajlott eszmecseréket a nyíltság, a barátság és az együttműködés bővítésének kölcsönös szándéka hatotta át. Munkatársaimmal együtt magam is úgy vélem, hogy a tárgyalások fontosak és hasznosak voltak, őszinte köszönetét mondok elnök úrnak, munkatársainak, mindazoknak, akik segítették itttart ózlkod ásunk programjának lebonyolítását.

— Meggyőződésem, hogy érdemi munkánk jól szolgálja a magyar és a francia nép érdekeit; pozitív hozzájárulást jelent a két nép további együttműködésének fejlődéséhez, a nemzetközi légkör egészségesebbé tételéhez. A Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság egyaránt európai ország, s így az embert óhatatlanul foglalkoztatják azok a kérdések is, amelyeknek megtárgyalására Helsinkiben 33 európai és a két északamerikai ország képviselői összejötek.

— Mi a helsinki értekezletet bizonyos értelemben egy korszak lezárásának tekintjük, de még nyomatékosabban kell szólni arról, hogy most egy új, biztosabb, békésebb korszak kezdődik,

Az MSZMP KB első titkárának a Crillon szálló nagytermében rendezett sajtóértekezletét Bányász Rezső, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője nyitotta meg, majd Kádár ^János rövid bevezető nyilatkozatot tett.

Örülök, hogy találkozha- tom a francia és a nemzetközi sajtó, a rádió és a televízió tisztelt képviselőivel. Köszöntőm önöket, köszönöm érdeklődésüket.

Mint tudják, 'a Francia Köztársaság elnöke, Giscard d’Estaing úr meghívására érkeztem a francia fővárosba, azzal a szándékkal, hogy a Magyar Népköztársaság és Franciaország kapcsolatainak fejlesztéséről és az időszerű nemzetközi kérdésekről eszmecserét folytassunk.

Örömmel állapíthatom meg, hogy az utóbbi évekamelyért a Helsinkiben elfogadott záróokmány szellemében dolgoznunk kell. Erre készek is vagyunk.

Közismert tény, hogy országaink két különböző szövetségi rendszerhez tartoznak. A Francia Köztársaság a NATO tagállama, tagja a Közös Piacnak: a Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés és <) KGST tagja. De éppen itteni megbeszéléseink erősítették meg azt a meggyőződésemet, hogy ezzel együtt lehetséges és szükséges konstruktív kapcsolatokat létesítenünk. Van-' nak olyan kérdések, amelyekben különböző az álláspontunk, ez azonban természetes. Ennél nem kevésbé fontos tény az, hogy közös nézeteket vallunk azokban az alapvető kérdésékben, amelyek a magyar és francia nép javát, Európa és az egész világ érdekeit szolgálják.

— A hétköznapok során is abban a szellemben akarunk dolgozni, ahogy itt tárgyaltunk és sokszor ünnepélyes keretek között találkoztunk —, hogy valósággá váljék mindaz, amiről tárgyaltunk és amiben megegyeztünk, a magyar—francia kapcsolatok sokoldalú fejlesztése és magasabb szintre emelése érdekében.

Bíró Józsf és francia kollégája, Jaen-Francois De- niau á ké ország külkereskedelmi forgalmának bővítését célzó egyezményt írt alá. *

Kádár Jánosné délelőtt Anne-Aymone Giscard

d’Estaing, a francia köztársasági elnök felesége kíséretében megtekintette a népi művészet és hagyományok párizsi múzeumát.

ben, kölcsönös megelégedésünkre, kapcsolataink tartalma gazdagodott. Reméljük, hogy ez a jövőben is folytatódni fog.

Szeretnénk, ha Franciaországnak nagyobb része lenne külgazdasági kapcsolatainkban.

A Francia Köztársaság tisztelt elnökével jó légkörben tárgyaltunk minderről, s a nemzetközi élet legégetőbb kérdéseiről is. Ez természetes, mivel mindkét ország elkötelezte magát a békés egymás mellett élés, az enyhülés politikája mellett. Ez indított bennünket arra, hogy aktívan vegyük ki részünket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítéséből és munkálataiból. Harminc- három más ország vezetőjével együtt aláírtuk Helsinkiben a záróokmányt, amelynek maradéktalan

végrehajtásáért síkraszál- lunk.

Mindez természetesen csak rövid utalás azokra a témákra, amelyekről a két nap alatt megbeszéléseket folytattam a Francia Köztársaság elnökével, a francia kormány és politikai élet kimagasló személyiségeivel. Tárgyalásaink befejezéseként Giscard d’Estaing köz- társasági elnök úrral nyilatkozatot írtunk alá. Ez a magyar—francia kapcsolatok további fejlesztésére ' irányuló kölcsönös szándékunkat is rögzíti. Bízom abban, hogy tárgyalásaink eredményeképp kapcsolataink tovább bővülnek, s ez jól szolgálja népeink érdekeit, segíti a békés egymás mellett élés, az enyhülés ügyét.”

Kádár János bevezető nyilatkozata után válaszolt az újságírók kérdéseire.

" A Népszabadság tudósítója azt kérdezte, Kádár elvtárs hogyan értékeli mostani látogatását, miként illeszkedik ez a magyar—francia kapcsolatok alakulásának történetébe?

Válasz: A nemzetközi

szóhasználatban már jó ideje polgárjogot kapott a - „csúcstalálkozó” kifejezés, úgy látszik, ezt el kell fogadnunk. A meghívás kézhez vételekor is úgy értékeltük, hogyha ez a találkozás létrejön, az első csúcstalálkozó lesz a magyar—francia kapcsolatok történetében. Tárgyalásaink eredményeként megemlíthetem: megbeszéléseink, véleményem szerint, alkalmasak arra, hogy kapcsolatainknak lendületet adjanak. Úgy gondoljuk — s francia részről hasonló szándékkal találkoztunk —, hogy a kölcsönös szándék kinyilvánítása és az egyes fő területeken a konkrét teendők kijelölése valóban lendületet adhat — s bízom abban, hogy ad is — a magyar— francia kapcsolatoknak. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a mostani találkozásit követően, a hétköznapokon is mindkét fél intenzív és következetes erőfeszítéseket tegyen. A találkozót és megbeszéléseinket más vonatkozásban úgy értékelem,. hogy népeink érdekeinek szolgálatán túlmenően azt példázzák: 'különböző szövetségi rendszerekhez tartozó európai országök is képesek aktívan dolgozni a kétoldalú kapcsolatok javításáért és egyidejűleg szolgálatot tenni a nemzetiközi politika központi kérdéseinek — az enyhülés, a fegyverzetek csökkentése — megoldásáért, az európai népek, a világ népei kapcsolatainak javára.

Az Antenne II. (a francia televízió második csatornája) riportere azt kérdezte, hogyan értékeli találkozását Georges Marchais-val, s mi a véleménye az „eurokom- muniizmusról” ?

Válasz: Csütörtökön találkoztam Marchais elvtárssal, a Francia Kommunista Párt főtitkárával és Mitterrand úrral, a Francia Szocialista Párt első titkárával is.

— Ami e két találkozó kifejezetten pártközi vonatkozásait illeti: a Francia Kommunista Párttal tartósan jó és normális a kapcsolatunk, összeköt bennünket a kölcsönös szolidaritás elve. A Francia Szocialista Párttal és személy szerint Mitterrand első titkár úrral is már több éve normális kapcsolatunk van, ami beleilleszkedik a Magyar Szocialista Munkáspárt kapcsolatainak rendszerébe. Pártunk — ugyanis kommunista párt lévén —, arra törekszik, hogy a közös érdekű, elsősorban . az Európát érintő kérdésekben együttműködjék az arra hasonlóan kész szocialista és szociáldemokrata pártokkal is. Ezek közé tartozik a Francia Szocialista Párt. A csütörtöki találkozó tehát beilleszkedik azoknak a találkozóknak a sorozatába, amelyeket a jövőben is folytatni kívánunk. Úgy gondolom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a két francia párt kapcsolatainak kérdései egyszerűek és világosak.

— Az „eurokommuniz- mus” meglehetősen tisztázatlan és vitatott fogalom, amelyet a nyugat-európai kommunista pártokban sem egyformán magyaráznak. Vannak olyan feltételezések, hogy valamiféle „eurokom- munizmus” kibontakozása megnehezíti majd a szocialista országok kommunista pártjainak életét. Szerintem ebben több a fantáziálás, mint a realitás.

— Egy másik feltételezés és nyugtalanság, amiről ugyan ritkán esik szó, de tudjuk, hogy létezik: mi lesz akkor, ha az úgynevezett eurokommunizmus meggyökeresedik, Nyugat-Euró- pa kommunista pártjai tovább erősödnek, kopogtatnak az ajtón, s részt kérnek a hatalomból? Ezzel azonban mi nem foglalkozunk, ott foglalkozzanak vele, ahol időszerűsége van.

— A kommunista pártok ma teljesen önállóan dolgoznak. Minden .más feltételezés alaptalan. Minden párt maga jelöli ki stratégiai céljait és határozza meg a taktikáját.

— A Magyar Szocialista Munkáspárt — elveinek megfelelően — azt a gyakorlatot követi, hogy minden nyugat-európai kommunista párttal normális, rendezett kapcsolatokat tart fenn, és erre törekszik a jövőben is. Ellenezzük a forradalom exportját, ugyanúgy, mint az ellenforradalom exportját is. Valljuk, hogy a kelet-európai szocialista országok kommunista pártjainak és a nyugat-európai fejlett tőkés országok kommunista pártjainak vannak közös feladatai. Mindezt a legutóbbi berlini találkozó alkalmával meg is fogalmaztuk.

— Közös feladatunk az együttműködés az emberiség legfőbb és alapvető kérdésében: az enyhülés folytatásában, a béke megőrzésében, a társadalmi haladás, a népek barátságának előmozdítása területén és sok egyéb téren is.

— Ez a politika vezet bennünket, ez a gyakorlatunk a nyugat-európai kommunista pártokhoz, köztük a Francia Kommunista Párthoz fűződő kapcsolatainkat illetően is.

— Nekünk az a véleményünk, hogy az eurokommunizmus, mint olyan, fikció. Ahogy régen az iskolában tanultuk, azt valljuk, hogy Európa az Atlanti-óceántól az Uraiig terjed, s mi magunk is európaiak vagyunk.

A Magyar Rádió és Televízió tudósítója a nemzetközi enyhülés folyamatában tapasztalható megtorpanások kapcsán azt kérdezte, hogyan

ítéli meg a nemzetközi enyhülés perspektíváit?

Válasz: Ez a kérdéskör a helsinki megállapodásokhoz kapcsolódik. A helsinki megállapodások végrehajtásának kézzelfogható eredményei vannak. Akik figyelemmel kísérik a politikai eseményeket, tapasztalhatják például a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenységét illetően is, hogy a helsinki megállapodások végrehajtása határozottan előmozdította és megkönnyítette a kétoldalú kapcsolatokat a Magyar Népköztársaság és a nyugat-európai országok között.

— Giscard d’Estaing úrral, a Francia Köztársaság elnökével először Helsinkiben, a Finlandia palotában találkoztunk, ahol ugyanazt az okmányt írtuk alá Magyarország, illetve Franciaország képviseletében. íme, most itt, Párizsban találkozunk másodízben és a tárgyalásokon meghívtuk, s megfelelő alkalommal üdvözölni is fogjuk a Francia Köztársaság elnökét Magyarországon. Ez is Helsinki szellemének egyik konkrét megnyilvánulása.

— Engem nem lep meg különösebben, hogy az enyhülés folyamata az utóbbi időben némileg lefékeződött és nehézségek mutatkoznak. Minden nagy ügynek vannak előmozdítói és ellenzői.

— Mély meggyőződésem, hogy az enyhülés irányzata minden akadályt leküzd és győzedelmeskedni fog.' Ezt nemcsak a kommunisták, nemcsak a szocialista országok felelős vezetői, hanem a józanul és reálisan gondolkodó polgári politikusok széles körében is felismerték. Annál is inkább, mert az emberiségnek nincs más alternatívája. A fő feladat egy új világháború veszélyének elhárítása. Ha ebben nem lennénk képesek egyetérteni, akkor nem tudnám elképzelni, hogy milyen távlatokról gondolkodhatnának az emberiség képviselői. Bizonyos, hogy a kollektív öngyilkosságot senki gém választja.

A TASZSZ párizsi tudósítója azokról a kezdeményezésekről érdeklődött, amelyeket a közelmúltban Magyar- ország tett a leszerelés érdekében.

Válasz: A Magyar Népköz- társaság szövetségeseivel, a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés más országaival együtt minden érdemi és az ügyet előmozdító leszerelési tárgyaláson részt vett. Azon vagyunk, hogy a fegyverkezési versenyt lefékezzük és az egyenlő biztonság elvének megfelelően a jelenlegi erő- egyensúlyt — ha lehetséges — a fegyverzetek alacsonyabb szintjén biztosítsuk.

— Nagy jelentőséget tulajdonítunk a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozására irányuló szovjet—amerikai tárgyalásoknak, amelyekhez sikert kívánunk. Mi magunk részt veszünk a genfi leszerelési bizottság munkájában, jelen vagyunk Bécsben, a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon. Ismeretes, hogy a genfi tárgyalások keretében is több kezdeményezéssel léptünk fel bizonyos fegyvertípusok betiltásáért, amit elég kedvezően fogadtak.

— A köztársasági elnök úr megemlítette a legutóbbi időben tett francia kezdeményezést bizonyos össz-európai leszerelési tárgyalás összehívására. Közöltük, hogy most tanulmányozzuk ezt a francia kezdeményezést. A Magyar Népköztársaság egyébként minden reálisnak mutatkozó fegyverzetcsökkentési kezdeményezést támogat — mondotta a többi közt a sajtótájékoztatón Kádár János.

Kádár János pénteken délben ebédet adott Valéry Giscard d’Estaing tiszteletére a Marigny-palotában. Az ebéden részt vett Raymond Barre miniszterelnök, Alain Poher, a szenátus elnöke, a kormány több tagja és a francia politikai, gazdasági és kulturális élet számos vezető személyisége, valamint Kádár János kíséretének tagjai.

Az ebéden Kádár János pohárköszöntőjében hangsúlyozta: e találkozó újabb bizonyíték arra, hogy lehetséges és hasznos a párbeszéd az eltérő társadalmi rendszerű, különböző szövetségi rendszerekhez tartozó, bizonyos kérdésekben eltérő nézeteiket valló felek között. A megbeszéléseket pozitív légkör jellemezte, és azok eredményesen fejeződtek be. Ezzel megteremtették a további előrelépés szilárd alapját. Jó érzés arra gondolni, hogy a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság • együttműködésének fejlesztése hasznosan járul hozzá a nemzetközi enyhülés, a béke és a biztonság megerősödéséhez is.

, Giscard d’Estaing elnök hangsúlyozta: ezzel a látogatással véget vetettek annak a természetellenesnek mondható helyzetnek, hogy mindeddig nem került sor csúcstalálkozóra a két ország legfelsőbb vezetői között, jóllehet mindkettő európai állam.

A Francia Köztársaság elnöke hangsúlyozta, hogy a látogatás nagy jelentőségű volt mind az enyhülési politika, mind a kétoldalú együttműködés, mind pedig a békéért folyó küzdelem szempontjából. Kiemelte, a látogatás abból a szempontból is hasznos volt, hogy elősegítette a két ország közötti együttműködés és kölcsönös megértés megerősödését.

Pénteken délután 16 óra 30 perckor Párizs Orly repülőteréről hazaindult Kádár János és kísérete.

Az MSZMP KB első titkárát, az Elnöki Tanács tagját és feleségét Raymond Barre francia miniszterelnök és felesége kísérte ki az Orly repülőtérre. A díszpavilonban búcsúztatására egybegyűlt a párizsi magyar kolónia számos tagja, jelen volt Veress Péter, a Magyar Nép- köztársaság párizsi nagykövete.

Kádár János, Raymond Barre miniszterelnök kíséretében, ellépett a köztársasági gárda díszegysége előtt. Felhangzott a magyar himnusz, majd a Marseillaise. A francia miniszterelnök és felesége egészen a különgép lépcsőjéig kísérte az MSZMP KB első titkárát és feleségét, majd a különgép a felszálló- pályára gördült és pontosan 16 óra 30 perckor a levegőbe emelkedett.

Kádár Jánossal együtt indultak vissza Budapestre kíséretének tagjai, Púja Frigyes külügyminiszter, Bíró József külkereskedelmi miniszter, Katona István, az MSZMP KB osztályvezetője.

(Folytatás a 3. oldalon)

Sajtóértekezlet