Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-17 / 271. szám

1978. november 17. NÉPÚJSÁG 3 Húskombinát-építkezés Téli felkészülés Nem is olyan régen ilyen tájt az építőmunkósok elvo­nultak fagyszabadságra. A tavaszi olvadás, felmelegedés után folytatták ismét a mun­kát. A fejlődés, az újabb, a kor­szerűbb építőanyagok, az egy­re nagyobb beruházások meg­követelik, lehetővé teszik, hogy egész évben építsünk. Hidegben, melegben, esőben, jégben. A Szekszárdi Hús­kombinát építkezésénél több mint ötszázan dolgoznak. Számukra biztosítani kell a téli munka feltételeit. Erről beszélgettünk Mehring György építésvezetővel: — A téli munkavégzést minden létesítményen bizto­sítjuk. Az üzemépületben, részben a végleges fűtés- rendszerrel, egy alapvető hő­mérsékletet tudunk kialakí­tani. Ha ezen felül még szük­séges, mobil berendezésekkel segítünk — mondja az építés- vezető. — Milyen szerkezetek ezek? — Megérkezett 10 darab OTM 160-as légbefúvásos be­rendezés. Ezek egyébként 160 ezer kalória hő fejlesztésére képesek. — A többi munkahelyen? — Ideiglenes lezárásokkal védekezünk, bármilyen idő­járás lesz, dolgozni tudunk. — Mit építenek a téli idő­szakban ? — Az üzemépületben belső vakolási munkákat, a víz- és szennyvízkezelő épületeknél és a húslisztüzemnél építő- mesteri feladatokat végzünk. Az állatszállásnál és az iroda­szociális létesítménynél a bel­ső, válaszfalak készülnek. Közben folyamatosan adjuk át a terepet az alvállalkozók­nak. — Melyik vállalat van még itt a TÁÉV-en kívül? — Az Országos Szakipari a belső szigeteléseken és a hű­tőkamrák hőszigetelésén dol­gozik. A Fémmunkás pedig a hűtőtermek alumíniumburko­lását végzi. Ezzel párhuza­mosan a társgenerálozó vál­lalatok a technológiai szere­lést készítik. Február 1-re a technológiát szerelő vállala­tok részére munkaterületet kell biztosítanunk. Felkészül­tünk, teljesítjük. H. J.—B. J. A víz- és a szennyvízkezelő épületnél az oldalfalakat eme­lik végleges helyre, a tél beálltával védett helyen dolgoz­hatnak A közlekedőfolyosón a fűtést szerelik MSZBT-wapak Gazdag és tartalmas prog­rammal készült az idén is a Bonyhádi Cipőgyár, mint MSZBT-tagcsopont az őszi 'barátsági napokra. A gyár egész kollékitíváját megmoz­gatták. Ki a szovjet export­tal kapcsolatos minőségi kö­vetelményekre, ki a szovjet alkotmány kommunista vo­násaira, illetve az emberi jo­gok igazi tartalmára volt kí­váncsi. A fiatalok érdeklő­déssel hallgatták a Komszo- molról szóló előadást. Megint mások vettek részt a vetélkedőkön. Már nem új a kapcsolat a Simontornyai Bőrgyár és a Cipőgyár között és hagyományai vannak a brigádok vetélkedőinek is. Szellemes és kellemes ver­sengés völt nemrég a cipő­gyárban, amelyről Rumy Ernő tudósítónk anyaga alapján számolhatunk be ol­vasóinknak. A Kreml to­ronyórájának hangjaival nyílott meg a klubdélután. Az ilyenkor szokásos köszön­tők után indult meg a ver­seny a nyolc csapat 'között. Volt a feladatok között vicc- mesélés, vaktérképen kellett bejelölni szovjet városokat és megmondani melyik köz­társaság fővárosáról van szó. Válaszolni kellett ag új szovjet alkotmány, az üzemi demokrácia, a magyar iroda­lom 'tárgyköreiből. Volt ügyességi forduló és az Or­szág-Világ kijelölt számaiból is tettek fel kérdéseket. A verseny 12 fordulóból áll't, tudósítónk információi sze­rint a vetélkedőt követő bá­tyus bálra épp oly nehéz völt bejutni, mint megnyer­ni a versenyt, így azt a 13. fordulónak nevezték el. A vetélkedőn első lett a Delta brigád, második a Széchenyi, harmadik az Au­gusztus 20, és negyedik a si­montornyai Vak Bottyán brigád. Ugyanezen a baráti talál­kozón adták át a hazánk felszabadulása évfordulója alkalmából, lapunkban is meghirdetett verseny díjait. A pályázat témája a szocia­lista brigádok helye és szere­pe a barátsági munkában. Első 'díjat kapott a Kreutz Róbert szocialista brigád, Bonyhádi Cipőgyár. Második lett a Paksi Atomerőmű Vál­lalat Magyar—szovejet ba­rátság brigádja. Harmadik helyen végzett a Radnóti Miklós szocialista brigád, az MSV tolnai gyárából. A kajdacsi pék A községben mindenki előre köszön neki. Ha ügyes­bajos dolga akad, soron kí­vül intézik. Ha megbeteg­szik az állata, az állatorvos fizetségként lángost kér. A kajdacsi péket nemcsak a községben ismerik. Hírét elviszik a postásautók, a munkásbuszjáratok vezetői más megyékbe, sőt, a fővá­rosba is. A kajdacsi pék — foga­lom. Neve hallatára összefut a szájban a nyál, az ember orra érzi a friss kenyér illa­tát, szeme látni véli a rózsa­szín, ropogós kenyeret. ö és segítőtársa adja a kajdacsi ember mindennapi jó kenyerét. Ha kettős ün­nep van, ha Deák Mihály és Deák József nem győzi a sütést, máshonnan is kell kenyeret hozni Kajdacsra, akkor „ölik” igazán egymást az emberek. Egyesek szerint a kajdacsiak ilyenkor in­kább nem esznek kenyeret, vagy ha fogyasztanak is, lé­nyegesen kevesebbet. A hétfő is „nehéz nap”. Deák Mihályék ilyenkor „szabad szombatosok”, ami azt jelenti, hogy nincs Deák­féle kenyér. Az előzetes hírek nagyon kíváncsivá tettek. Többször is kerestem. A kapu zárva volt, a bejárati ajtó kilin­csén — hétfő volt —, a va­sárnapi újság. Egyesek sze­rint: elment a Wartburgjá­val Szekszárdra, mások sze­rint talán bort fejteni ment a szőlőhegyre. Már esteledett, amikor a konyhában dolgozó felesége azt mondta: — Az uram alszik! De fel­keltem, úgyis hamarosan ko­vászokba kell! Deák Mihály piros mele­gítőben, álmosan bújt elő a hálószobából. A hallban be­szélgettünk, ahol központi fűtés adta a meleget. Jólesően, elégedetten mo­solygott, amikor elmondtam mindazt, amit hallottam ró­la. — Negyvenkét éve vagyok a szakmámban. Igazán meg­tanulhattam! — mondta sze­rényen. Később megmutatta a pék­séget. — Én építtettem! Most is az enyém. A sütőipari vál­lalat csak bérli tőlem! — magyarázta. Az üzem kicsi. Felszerelése: néhány la­pát, polc, rajta szakajtók, dagasztógép három csészé­vel és egy szitálógép. — A tésztaformálást (vir- golást) kézzel végezzük. A legnehezebb munkát végzi csak helyettünk a gép. A kemence kicsi. Egyszer­re nyolcvan kétkilós kenyér fér bele. A napi termelésük nyolc mázsa. Ötször telik és ürül a kemence naponta. — Házikenyér-sütés csak elvétve fordul elő. Malac­sütés? Ugyan! Ki süt ma már ezer forintos malacot. Inkább felnevelik. Most lesz majd disznótoros. A terme­lőszövetkezetben öregek napját tartanak és megkér­tek, süssem meg a kemencé­ben a disznótorost. De meg­kérnek a tűzoltók, a nők, a fiatalok is, ha rendeznek va­lamit. Nem nagy dolog az egész. Egy-két óra plusz­munka és örömet szerzek nekik... Deák Mihály és Deák Jó­zsef naponta tizenkét órát dolgozik nemhivatalosan. Hivatalosan csak tízet. Eny- nyit írhatnak be. A mester keresete 4—5 ezer forint között mozog. f — Még három év és nyug­díjba megyek! — mondja. — És azután? — Talán a Józsinak — testvérének a fia — sikerül a vizsga. Tíz éve dolgozik mellettem. Jól megtanulta a szakmát. Folyamatban van a vizsgája. Eddig csak beta­nított munkás volt. Jó mes- tér lesz. Negyvenkét éve pék. Min­dig éjszaka dolgozott. Reg­gelre teljesítette mások éj­szakai álmát: polcra tette a jó, friss kenyeret. Mindig örömöt szerzett az emberek­nek. Elégedett és boldog. — Mi a jó kenyér titka? A kérdés meglepte. Hir­telen nem is tudta, mit vá­laszoljon a kérdésre. Csak mosolygott. — Nincs annak titka, ké­rem! — Akkor mégis, miért jobb a maga kenyere? Jobb lisztből készül? — Ugyan! Nekem is a sü­tőipari vállalat autója hoz­za a lisztet, meg az embe­rek, akik cserekenyeret visz­nek. — Különleges adalékanya­got használ? — Nem! Én még citopánt se kapok. Csak élesztőt. — Azért mégiscsak lehet valami titok!? — A titok nem más: is­merni, szeretni kell a szak­mát, lelkiismeretesen, be­csületesen kell dolgozni, meg kell adni a tésztának, ami megjár. De ez nem ti­tok. Ezt minden péknek tud­nia kell. Hát erényi az egész?! Álltunk egy ideig a kis pékségben. Csak néztünk egymásra, ö, nem tudom, hogy mire gondolt. Én arra gondoltam: lehet, hgy min­den péknek tudnia kellene a titkot. Lehet! Egy biztos: kevés olyan boldog pékkel találkoztam, mint amilyen Deák Mihály. A jól végzett munka öröme tette és teszi boldoggá. (A kajdacsi maga­zin lapunk holnapi számá­ban jelenik meg.) SZALAI JÁNOS Munkahelyük a világpiac A textilesek küzdelme A textil- és konfekcióipar­ról igazán elmondható, hogy a világpiacról él. Szinte ki­zárólag csak külföldi nyers­anyagot (gyapotot, gyapjút, szintetikus szálat) dolgoz fel, s a termelés kétharmad ré­sze az export. Ennek az óriá­si árutömegnek egyik fele a szocialista, másik fele a tőkés országokba kerül. Az értéke­sítés feltételei egyre kemé­nyebbek. A fejlődő országok elárasztják olcsó textiláruik­kal a piacot. A kereslet — a válság hatására — egyébként is mérsékelt. A közös piaci országok — mások is — kor­látozzák a behozatalt, pro­tekcionista eszközökkel védik saját iparukat a külföldi kon­kurenciával szemben. A mind nehezebbé váló körülmények ellenére kivite­lünk a nem szocialista orszá­gokba a HUNGAROTEX köz­vetítésével évente átlagosan 10 százalékkal növekszik. Jö­vedelmező és ráfizetéses ter­mékek egyaránt szerepelnek az árulistán. Van olyan áru például, amelynél 25 forintért „termelünk ki” egy dollárt, és van olyan, amelynél 250 forintért. A Könnyűipari Mi­nisztérium számításai szerint a gazdaságosságot tekintve a tőkés ruházati export egy- harmada kedvező, a féle még elfogadható. Az export to­vábbi része viszont már je­lentős ráfizetést igényel. A lehetőségek, a feladatok nyilvánvalóak: a jövedelme­ző áruk szorítsák ki a ráfize­téseseket. Csakhogy e kívá­natos szerkezeti változások útjába állnak a termelés és esetenként a piaci kereslet korlátái. A devizára pedig szükség van. A kívánatos vál­tozás, jól lehet szerény ütem­ben, de azért már elkezdő­dött. Tavaly például a nehéz piaci viszonyok ellenére 30 százalékkal nőtt a kedvező devizahozamú cikkek kivite­le. A méteráru exportmeny*- nyisége öt év óta. változatlan, amíg a konfekciós áruké megkétszereződött. Különösen gyorsan nőtt a kötszövött áruk termelése és kivitele. A feladat nem egyszerű. A ruházat, a méteráru divat­cikk, a piac elsősorban a gyorsaságot, a rugalmasságot és a kis szériát honorálja. Gyáraink, üzemeink azonban — tisztelet a szerény kivétel­nek — nem vállalják a kis mennyiségek szállítását há­rom-négy hetes határidőre, így elesnek az igazán jó üz­letektől. A külkereskedelem kénytelen számolni ezzel. Nincsenek vérmes reménye­ink: a tömegáru szállításá­ban szeretnénk javítani pozí­cióinkat. A divatszalonok, a butikok kegyeire nem pályá­zunk. de az áruházak mellett a szakboltokban is szeretnénk a magyar termékekkel meg­jelenni. Vannak unikumnak számí­tó kivételek, például a népi motívumokkal hímzett blú­zok, fehérneműk, de ezek nem válhatnak divattá, ifjú­sági egyenruhává. Nem vol­tunk. nem vagyunk és való­színűleg nem is leszünk di­vatirányító hatalom. Az öl­tözködésben tehát némi ké­séssel követjük a nyugati, fő­leg a párizsi irányzatokat. Eb­be még a leggazdagabb és technikailag legfejlettebb nagyhatalom, az USA bele­szólási lehetősége is korláto­zott. Levis Strausnak 90 évet kellett várnia, hogy vitorla­vászon nadrágjával az Óvi­lágban is vevőkre találjon. És legalább ennyire véletlen az indiaiak bombaüzlete, a zsu­gorított pamut méteráruk tér­hódítása. A hosszú távú üzleti poli­tika, a versenyképesség megteremtése nem épülhet ilyen szeszélyes véletlenekre. A minőség javítása, a tech­nológia fejlesztése, a termelé­kenység emelése iparunk szá­mára az egyetlen járható út. A konfekciós iparban elsősor­ban a korszerű munka- és üzemszervezés, a műveleti idő csökkentése a feladat. A mi­nőség többnyire kifogástalan. Reklamációk rendszerint a rossz kellékek miatt szület­nek. Itthon se felemelő ér­zés, ha eltörik a gomb, ha első alkalommal szétnyílik a zippzár, külföldön pedig a nehezen megszerzett piacok elvesztésével, tetemes költség­gel járhat. A konfekcióipar nem szo­cialista országokba irányuló kivitelének mintegy fele bér­munka. Ez egyértelmű, át­tekinthető üzlet, szerepe a tanulásban, a tapasztalatszer­zésben vitathatatlan. Mégis általában előnyösebb, ha nem „hozott” anyaggal, modellel dolgozunk. A korszerű hazai anyag gyakran azonban hi­ányzik. A textilipar rekonst­rukciója ugyanis az alapte­vékenységek, a fonás-szövés korszerűsítésére terjedt ki, az előkészítésre, a kikészítés­re már nem. A textilipar fej­lesztésében, versenyképessé­gének fokozásában éppen ezért főként itt vannak a to­vábbi nem csekély anyagi ál­dozatot igénylő pótolnivalók. A nemzetközi munkameg­osztásban minőségi változást hoz. hogv az egyszerűbb ter­mékekből megszüntetjük a hazai gyártást és imoortra rendezkedünk be. Ezáltal ol­csóbb termékek kerülhetnek a hazai fogyasztókhoz, s a felszabaduló munkaerővel, kapacitással pedig értékesebb termékeket gyárthat az ipar, s növekedhet a jövedelmező export. A termelési szerkezet korszerűsítését segíti egyebek között például a Vietnamban létesülő százezer orsós fono­da, vagy munkaruhavarró üzem. A Május 1. Ruhagvár egvüttműködve a Csepeli Jár­mű- és Konfekcióipari Gép­gyárral. és könnyűipari szak­emberekkel ..kulcsra kész” üzemeket, technológiát, szer­vezetet adott át Mongóliában, Egyiptomban, Szíriában, s a dolgozókat is betanította. A kivitel évi mintegy 10 százalékos növelése viszony­lag ..ouhaárukból” ..kemény piacokon” nem csekély erő­feszítést kíván a termelő­üzemektől és a HUNGARO­TEX mintegy ezerkétszáz dol­gozójától. Uj feladat: betörni az Egyesült Államok piacára. Eddig itt szerény volt a ma­gvar ruházati ipar jelenléte a diszkriminációs vámok miatt. A legnagyobb kedvezmény elvének érvényesítésével vi­szont jelentősen növelhetők értékesítési áraink, s így fo­kozódik érdekeltségünk, ver­senyképességünk ezen a nagy, längeren túli piacon. Egy új piac megnyerése sohasem egyszerű feladat. De a munkát most külön megne­hezíti, hogy az Újvilágban a hagyományok, a méretek, a szokások lényegesen eltérnek az európaitól. Az árajánlatok például nem képezik alku tárgyát, a tárgyalások kimér­tek, gyorsak, aki drágának bizonyul, máris továbbállhat. Az üzlet mindenütt üzlet, de Európa kereskedőköreiben azért úgy tűnik mégiscsak több a megértés, tolerancia, a szentimentalizmus. A textil-ruházati iparunk szó szerint a világpiacról él, s ahhoz, hogy egyáltalán megéljen, viszonylag kis rá­fordítással minél nagyobbra kell növelnie a megdrágult importanyaghoz hozzáadott új értéket. Az igényes, a divat- irányzatokhoz, a piaci lehető­ségekhez rugalmasan alkal­mazkodó munkának az ország és a hazai fogyasztó egyaránt hasznát látja. KOVÁCS JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents