Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

1978. november 16. ■Képújság 3 Tájékoztató Tolna megyei papoknak Társadalmi munka Külföldi szemmel a Láng Gépgyárról (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Láng Gépgyár dombó­vári gyáregysége a megren­delések teljesítése során sok idegen vállalattal kerül köz­vetlen és közvetett kapcso­latba. Régi partnere az ALUTERV, amely széles kö­rű tkooperációs kapcsolatot tart fenn számos külföldi céggel is. Ennek az áttételes együttműködésnek a kap­csán nemrég a francia Kest- ner cég megbízottja kereste fel a dombóvári gyáregysé­get. (Az ALUTERV megren­delésére az ajkai timföld­gyár részére készülő beren­dezéseket a Kestner cég ter­vei alapján gyártja a Láng Gépgyár.) A szerződés értelmében a tervezőknek joguk van gyár­tásközi ellenőrzést végezni. A francia cég megbízottjá­nak — mint elmondta' — ideutazása előtt fenntartásai voltak a gyáregységgel kap­csolatban, mivel ez „csak egy vidéki gyáregység” és arról is tudomása volt, hogy nem­rég alakult, nincsenek nagy tradíciói. A külföldi szakember itt tartózkodása során megnézte az üzemet és ellenőrizte az Ajkára készülő kigőzölögte- tő edények gyártását. Végül- is fenntartásai eloszlottak és megelégedéssel távozott. Megállapította, hogy a dom­bóvári Láng Gépgyár gyár­tóképessége megfelelő, és a legyártás alatt lévő 7 kigő- zölögtető megfelelő színvo­nalon készül el. A berende­zések — melyek még e hó­napban elkészülnek — érté­ke mintegy 850 ezer forint, de ugyanerre a megrende­lésre nagy mennyiségű cső­vezetéket is gyárt a gyár­egység, amelynek az ára már milliós nagyságrendű. OSZLÁNCZI JÁNOS A tomerőmü-építkezés Végleges helyére költözött a PAV Elkészült az atomerőmű irodaépületének magas része, az úgynevezett végleges iro­daház. (Két kisebb épület, amelyeket évekkel ezelőtt át­adtak, a beruházó és a ge­nerálkivitelező vállalatok iro­dáinak ad helyet, ezek fel­vonulási, „ideiglenes” iroda­épületek.) Végleges helyére költözhetett a Paksi Atom­erőmű Vállalat. Ebben az épületben dolgozik az atom­erőmű munkáját, üzemelteté­sét irányító vezetői gárda és a vállalat adminisztratív ál­lománya, természetesen a je­lenleginél majd sokkal na­gyobb létszámmal, 1980-tól fölfejlődve. Azok a szakem­berek, akik közvetlenül el­lenőrzik az erőmű működé­sét, annak sokrétű, bonyolult tevékenységét, berendezéseit, magában az erőműépületben lesznek majd a biztonsági övezeten kívül, a szekunder­körben, tehát számukra nem az irodák adnak munkahe­lyet. A nyolcszintes iroda­ház beosztása, belső kivitele­zése minden tekintetben mo­dern. Nem hivalkodó, inkább egyszerű a kiképzés, a burko­lás, de szép, ízléses. Az épü­let földszintes részén (ké­pünkön ez az előtérben lát­ható) még dolgoznak az épí­tők. Itt alakítják ki az orvosi szakrendelőket. G. J.—G. K. Sió­rendezés A napokban fejezi be a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi sza­kaszmérnöksége a Sió ren­dezéséből reá eső részmun­kákat. A mintegy 8 millió forintos munka során mű­tárgyakat, zsilipeket építet­tek, kőburkolattal biztosítot­ták a hidakat,' valamint a töltésék füvesítését végezték el. Korszerű számítógép-kijelző berendezések Vb-üíések Dombóvár (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Első alkalommal tárgyalta önálló napirendi pontként a végrehajtó bizottság a helyi és helyközi közlekedés hely­zetét. Az ülésen megjelentek a város környéki községek tanácselnökei is. Dombóváron a helyi köz­lekedés kialakítása az 1961- es évek végén kezdődött meg, amely először csak a vasút­állomást kötötte össze a vá­rosközponttal, később azon­ban az újdombóvári és a tüs­kei városrészt is bekapcsol­ták. A forgalmi igények nö­vekedése szükségessé tette a további fejlesztést. Ma már a kertváros, az ipartelep és a termálfürdő területére is ki­terjesztették a helyi közleke­dést. Az autóbuszok útvona­lainak kijelölését a jelenlegi úthálózat lehetőségei szerint végezték. Az autóbusz-pálya­udvar ma már nem elégíti ki a szükségleteket, a város kör­nyéki települések igényeit. A Volán-kirendeltség 14 autó­busszal bonyolítja le a közle­kedést. Naponta szállítják Dombóvárra az ipari üzemek­ben, egyéb munkahelyeken dolgozó és a középfokú intéz­ményekben tanuló utasokat. A városkörnyék területén biztosítják az általános isko­lások szállítását a körzeti is­kolákba. A helyi és a helyközi autó- buszjáratok menetrendje nem mindenkor tudja kielégíteni a felmerülő sokoldalú igé­nyeket, hiszen egy-egy vál­tozásnak sok vonzata van. Több éves tapasztalat az is, hogy a minden évben meg­tartott menetrendi egyeztető tárgyalásokon a munkahelyi vezetők nagy része nem jele­nik meg, s igényeiket rend- szertelenül jelentik, legtöbb­ször olyankor, amikor már változtatási lehetőség nincs. A központi autóbusz­pályaudvar fejlesztésének le­hetősége a mostani helyen nem biztosított. Az új pálya­udvar kiszolgáló helyiségeit a vasútállomás új felvételi épületében helyezik el és az állomás előtt lévő területen alakítják ki majd az új in­dítóállomásokat. MAGYARSZÉKI ENDRE Szekszárd Ülést tartott tegnap Szek- szárdon a városi tanács vég­rehajtó bizottsága. Elsőként a pénzügyi osztály számolt be ügyrendi feladataik ellátásá­ról. Ezután a városi tanács végrehajtó bizottsága titkár­ságának beszámolóját hall­gatták meg. Következő napi­rendi pontként a városgaz­dálkodási vállalat tájékoztat­ta a bizottságot lakossági szolgáltató tevékenységéről, a lakossági bejelentések intézé­séről. Végül az egészségügyi gondnokság számolt be mun­kájáról. Törzsgárdisták ■ okán mondják: ha majd azok, akik ma 25—30 éve törzsgárda- tagok, a 80-as, 90-es évek fordulóján nyugdíjba mennek, a törzsgárdák lét­száma egycsapásra összezsu­gorodik. E jóslat, érezhetően az utóbbi években elszapo­rodott vándormadarakat „becsüli túl”. Arra gondol­va, hogy a 60-as évtized vé­gén, s az azóta munkába- állók — a fiatalok, az új korosztályok — már kevésbé tudnak hűségesek maradni a gyárhoz, nem tudnak majd mellette jóban, rosszban ki­tartani, s főleg a nehezebb helyzetben áldozatos szívvel azon munkálkodni, hogy vá­lasztott, szeretett munkahe­lyük sorsa jobbra forduljon. Akik aggódnak a törzsgár­dák jövőbeni nagyságáért, valószínűleg eltúlozzák kis­sé, helyi, egyedi tapasztala­taikat: a valóságosnál pél­dául nagyobbnak értékelve a vándormadarak számát, mozgását. Az igazság pedig az, hogy az első komolyabb felmérések a 70-es évek kö­zepén azonnal kimutatták (csak ennek nem ment olyan harsányan híre, mint a fluktuáció növekedésének), hogy a notórius munkahely­változtatók nagyjából min­dig ugyanazok: ez a kör pár tízezer embert számlál. Tá­boruk persze a 60-as évek végétől megnövekedett, s kezdetben ugrásszerűen nőtt, de nem azért, mert hirtelen több ezer embernek romlott a munkaerkölcse, hanem el­sősorban azért, mert több lett a munkahely, nagyobb a foglalkoztatottak száma, kibontakozott a munkaerő- hiány és így tovább. Igazolja ezt az is, hogy — napjainkra — a fluktuáció hirtelen növekedése után, az utóbbi években már nem nőtt a vándorlók száma a korábbiakhoz hasonló ütem­ben. Ráadásul a vándorma­darak mellett az törzsgárdák létszáma az utóbbi években már újra emelkedett, az idő­közben meghozott munkajo­gi, szociálpolitikai intézke­dések, s a vállalatok nagy­részének magatartás-válto­zása következtében is. Az persze igaz, hogy a fia­talok könnyebben cserélnek munkahelyet. Csakhogy amióta világ a világ, ez így van. Csak Magyarországon még sohasem volt ilyen helyzete a fiataloknak, mint most, tehát, hogy a „köny- nyebben mozdulásuk” mellé a lehetőségük is létezik a cserére, a jobb munkahely megkeresésére: mert sok a gyár, s mert ennek kedvez­nek a demokratikus közálla­potok is. Ez azonban lényegében egészséges folyamat. Egy- egy gyár szempontjából per­sze esetleg nem, de a nép­gazdaság szemszögéből vé­gül is semmi kivetni való nincs abban, ha bárki vé­gül is ott dolgozik, ahol va­lóban jól érzi magát. így ugyanis az is valószínűbb, hogy jobban fog dolgozni, s az is, hogy előbb-utóbb a törzsgárdák létszámát is gyarapítja. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy miután a fiatalok egy része több gyá­rat is megpróbált, a végén 2—3—5 év múlva csak meg­állapodik ott, ahol számára a legmegfelelőbbnek tűnik a környezet, szakmailag, emberileg egyaránt. Egyszóval valóságos, igazi jelzés nics arra, hogy a mun­kások és alkalmazottak hű­ségét a vállalatukhoz a jö­vőt illetően szerényebbnek kellene ítélni. Sőt: felmerült már az a gondolat, hogy a törzsgárdatagság vonzó rang­ja nem gátolja-e majd a mynkaerő szükséges átáram- lását a stagnáló vállalattól, ágazatból a fejlődőbe. Mert ezen viszont segíteni kelle­ne. Végtére is fontosabb a hűség a munkához, mint esetleg egy tartósan rosszul gazdálkodó vállalathoz. S ráadásul, aki, egy helyen 10 —15 évet letöltött, az nagy valószínűséggel az új helyről sem megy el majd azonnal. Legalábbis akkor, ha úgy érzi, hogy szakmailag, em­berileg és anyagilag egy­aránt megfelelő helyre ke­rült. A törzsgárdát a világ min­den részében megbecsülik, a nagy tőkés cégeknél is. Évfordulóikról megemlékez­nek, jutalmat, erkölcsi elis­merést kapnak a hűségükért. A törzsgárda, különösen 10— 15 év után minden vállalat­nál a munkások, alkalmazot­tak legértékesebb csoportját képezi, éppen az adott vál­lalat szempontjából. A törzs- gárdatagok 10—15 év után már nemcsak általában gya­korlott, beérett szakembe­rek, hanem éppen az adott vállalatnál szükséges szak­mai ismeretek, fogások és szokások legjobb tudói, te­hát, akik már specializá­lódtak a vállalatra. elyismerettel rendel­H kezve és a vállalat tö- i rekvéseivel azonosulva ___ ők a kulcsemberek. V elük lehet igazán közösen vezetni a gyárat. A jó ha­tásfokú munka legszilár­dabb alapját képezhetik, ha így tekintenek rájuk, s nemcsak az ünnepeken fog­lalkoznak velük, s azért mert így illik, s mert odafigyel rájuk a szakszervezet is. Megbecsülésük valamennyi vállalat elsőszámú gazdasági érdeke: azokra támaszkodni ugyanis a halaszthatatlan és nem könnyű korszerűsítési, szervezési " programokban, akik a vállalatnál eltöltött évtizedekkel már egyértel­műen bebizonyították, hogy ragaszkodnak a gyárukhoz, így válhat a hűség is — mi­ként a szaktudás, az akarat, a fegyelem, vagy a ráter­mettség — a hatékonyság forrásává. GERENCSÉR FERENC A Hazafias Népfront me­gyei bizottságának szervezé­sében Tolna megyei papok számára tájékoztatót tartott Pacsai Vilmos, a Lobogó szer­kesztője. A tájékoztató témá­ja a nemzetközi és a hazai élet aktuális eseményei vol­tak, különös tekintettel a SALT-tárgyalásokra, a fegy­verkezési helyzetre és a béke­erők harcára a nemzetközi leszerelésért. A Vetőmag Vállalat dom­bóvári területi központjának szocialista brigádjai 1978- ban 1350 óra társadalmi munkát vállaltak, ebből 10 hónap alatt 1156 órát telje­sítettek, melynek értéke 18 800 forint. A Videoton Számítástechnikai Gyárában sorozatban készülnek a korszerű kijelző be­rendezések az úgynevezett „display”-k. A számítógépeket egyre szélesebb körben al­kalmazza az ipar, a kereskedelem, az adatfeldolgozás és az információ, stb. területén. Itthon is, határainkon túl is — egyre többet vásárolnak a székesfehérvári nagyüzem e teímékéből.

Next

/
Thumbnails
Contents