Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

a Képújság 1978. november 16. Hollywood örömteli napjait éli Hollywood. Az amerikai film­ipar legnyereségesebb évé­ben a stúdiók hatalmas pro­fittal büszkélkedhetnek, ami azt jelzi, hogy a film váro­sa rendikívüli fellendülésnek örvend. Az amerikaiak tömegesen járnak moziba, s vagyonokat költenek a pénztáraknál. Miért? A inagymogulok is meghökkemten szemlélik a jelenséget, de Robert Shapi­ro, a Warner Bros produk­ciós vezetője megkockáztat egy feltevést. A nemzetet hedonista hangulat ragadta magával, és „az emhrek jó filmeket akarnak látni, me­lyek a valósághoz pozitívan viszonyulnak”. Mások úgy vélik, hogy a tévé az utóbbi időben olyan unalmas volt, s műsorait annyira megterhelték kü­lönféle felújításokkal, hogy a családok elmenekültek ott­honaikból. A nagy fellendülés ellené­re Hollywood irányítói ide­gesek. A mai nézőközönség notóriusan kiszámíthatatlan. A sok millió dolláros költ­ségvetésű KING KONG megbukott. De a szerény rá­fordítással készített National Lampoon állaitkertje című, diákokról szóló vígjáték nagy tömegeket vonzott. A filmek költségvetése emelkedik. Alacsony költ­ségvetésűnek ma máT azt a filmet nevezik, melyre há­rommilliónál többet nem fordítanak. (Az MCA a CÁRA 2-t 25 millió dollárral ké­szítette el.) Hollywood tehát szépen halad most, 75. szüle­tésnapján. Tér^sztiia a lakótelepen Pécsett, a Szigeti úti lakótelepen állították fel Kígyós Sándor szobrászművész térplasztikáját A francia irodalom Magyarországon Klasszikus és kortárs szer­zők művei, a francia iroda­lom alkotásai gazdag vá­lasztékban jutnak el a ma­gyar olvasókhoz. Az elmúlt évben például franciából 162 kiadványt fordítottak ma­gyarra, s ezek mintegy 2,2 millió példányban jutottak el a könyvesboltokba. Kiállítás Kondor Éva keramikus- művész mutatja be műveit Szekszárdon, a Szinyei Merse-teremben. A kiállí­tás november 23-ig tekint­hető meg. Szemenyey Ferenc November 11-én nyílt meg Dombóváron Szemenyey Ferenc festőművész kiállítá­sa. Az idős mester — nyolc­vanötödik évében jár — Dombóváron született, jelen­leg Nagykanizsán él. A Kép­zőművészeti Alap és a szö­vetség dél-dunántúli szerve- zeténék tagja, Hevesi Sán- dor-díjas alkotó. Húsz évig vezette a nagykanizsai kép­zőművészeti kört, gyakori vendége — a mai napig is — a zsennyei, nagymarosi al­kotó házaknak. Első kiállítá­sa 1929-ben volt, Velencé­ben, azóta sok külföldi és hazai bemutatókon szerepel­tek képei. Tolna megyével kapcsola­tos emlékei között ezt idézi: „Szülőföldem székhelyére nem kerültem el, mint kiál­lító művész, csak a Tanács- köztársaság bukása után voltam — mint egy bányász­század parancsnoka — bün­tetésül kényszerlakója a szekszárdi törvényszék inté­zetének, Kozacsak ügyész vendégéként...” november 17-ig lehet megte­kinteni a dombóvári műve­lődési házban. Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió 1978. no­vemberi számában a lenini Komszomol megalakulásá­nak 60. évfordulója alkal­mából a lap fényképes do­kumentumokat közöl, ame­lyek felvillantják az ország történelmének fontos állo­másait. A magyar tárgyú oldala­kon Bajnokjelölt eredmény- hirdetők címmel a VBKM Villtesz gyárának az 1980-as moszkvai olimpiára készülő berendezéseiről olvashatunk, amelyek közül néhány a vi­lág legnagyobb és legkor­szerűbb szerkezetének rang­jára pályázik. Krím megye és Bács-Kis- kun megye testvérkapcsola­tait és az együttműködés eredményeit méltatja V. Ma­karenko, az Ukrán Kommu­nista Párt Krím megyei Bi­zottságának első titkára. Mit tehetnek a választók, ha nem elégedettek a ta­nácstag vagy az országgyű­lési képviselő munkájával? A közéleti demokrácia egyik alapkérdésére ad választ A tanácstag visszahívása cí­mű cikk. A mai Majakovszkij Szín­háznak, az egykori Forra­dalmi Színháznak azt a kor­szakát idézi fel az egyik ké­pes anyag, amikor e moszk­vai művészet) intézmény élén a magyar Zalka Máté és Illés Béla állt. A szerkesztőség postája című rovatban a moszkvai nyelvi versenyen járt ma­gyar küldöttség vezető ta­nára számol be fiaink és leányaink eredményéről. A képzőművészeti rovat Iszak Levitánra, a kiváló tájképfestőre emlékezik. A gyermekeket a Borsó cár há­borúja című mese, a házias érdeklődésű nőolvasókat a Vera postája című összeállí­tás várja. Az Erről-arról, a Felfedezések és találmányok és a Technikai újdonságok című rovatokban mintegy félszáz műszaki és tudomá­nyos hír olvasható. Bellingshausen, a híres földrajzi felfedező emlékét idézi fel egy írás. A folyóirat mellékletében szaktanárok mondják el vé­leményüket a Kj tud többet a Szovjetunióból a Szovjet­unióról vetélkedő hasznáról. A Nyári kaleidoszkóp című összeállításban hazánkban vendégszerepeit szovjet könnyűzenei együttesről, fia­tal szovjet szobrászok és festők magyarországi élméT nyeiről olvashatunk. Fantasztikus regény és ke­resztrejtvény kínál szórako­zást, film- és könyvismer­tetések segítik a kulturális tájékozódást. összeállítás mutatja be a legújabb magyar nyelvű szovjet lap, a Szovjet Sport- magazin novemberi számá­nak tartalmát. LÁNYOK,ASSZONYOK A 11. számban érdekes írást olvashatunk Berzeviczy Gizella kommunista pedagó­gus születésének 100. évfor­dulója alkalmából. A cikk írója idéz abból a könyvből, amely a forradalmárnő élet­út járói szól: „Én nem szü­lettem kommunistának. Azért lettem az, mert sze­retem a hazámat. Az én gondolkodásom a nemzeti szabadságharcok legendáin nőtt fel és bontakozott ki forradalmivá.” • Beszéljünk a barátságról címmel összeállítást olvas­hatunk a Leningrádi Egye­temen tanuló leendő magyar filozófusokról. Távoli és közeli szomszé­dok címmel a lap színes át­tekintést nyújt Békés megye és a szovjet Penza megye testvérmegyei kapcsolatai­ról, a tízéves barátság sok­rétű és gazdag eredményei­ről. Moszkva központjában, a Gorkij utcában található a Druzsba (Barátság) könyves­bolt. Találkozóhelye ez a szocialista országokból ér­kezőknek, a moszkvai ki­küldetésen lévő szakembe­rek és egyetemisták számá­ra pedig még többet nyújt: egy talpalatnyi otthont a ba­ráti Szovjetunióban. A „Ba­rátságsziget” hétköznapjai­ról olvashatunk Radvánszky Anna írásából. Tíz évvel ezelőtt találkoz­tak először Taskentben Ázsia és Afrika filmművé­szei. A közelmúltban Üzbe­gisztán fővárosa ismét fo­gadta az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok V. nemzetközi filmfesztiváljá­nak résztvevőit. A rendez­vény egy-egy mozzanatáról számol be K. Juzsina írása. Mellékletében különféle szabásmintákat, keresztrejt­vényeket közöl. A Mindnyá­junk szakácákönyve rovat­ban a könnyen, gyorsan el­készíthető, ízletes ételek re­ceptjeit ajánlják a háziasz- szonyok figyelmébe. sxpulrnyík Ez év novemberében a Szovjetunióban és szerte a világon megemlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulójá­ról. A nagy esemény emlé­két a Szputnyik ezúttal John Reed: A forradalom szemta­núja című írásával idézi fel. Az újságolvasó és a világ- politika eseményeit érdeklő­déssel kísérő emberek nagy figyelemmel szemlélik a Szovjetunió távol-keleti poli­tikáját. A folyóirat közli Gennagyij Malagov Állomás a szovjet—kínai határon cí­mű riportját. A legutóbbi időkig csak­nem megoldhatatlan problé­ma állt az elektronikus be­rendezésekkel foglalkozó szakemberek előtt: hogyan csiszolják a nyomtatott áramkörök szigetelő lapjait? Sokféle módszerrel kísérle­teztek, ám mindegyik túlsá­gosan egyenetlen felületet eredményezett. Most úgy lát­szik, ez a kérdés megoldó­dott. Erről olvashatunk Al­bert Valentyinov Min le­pődött meg a Philips cég képviselője? című írásában. A kultúra és művészet cí­mű rovatban Arkagyij Pet­rov Korunk ütemére című írásával találkozunk, amely­ben a szerző arról ír, me­lyek azok a dalok, amelyek divatosak a szovjet közön­ség körében. A holuji mesevilágba kí­sér el bennünket az azonos című írás. Közép-Oroszor. szág festői vidékén, Ivanovo közelében egy fenyőkkel és nyírfaligetekkel szegélyezett csendes folyó mentén van egy kis falu, Holuj. Ez a táj ihleti munkájukban a világszerte jól ismert hely­beli, díszdobozokat készítő népművészeket. Mellékutcai uendéglö L Reggeli fohászkodás Mindenki hord egy kis menetrendet magával, ösztö­nöket, szokásokat, apró kis figurákat, amelyek szerint éle­tét éli. Ne higgyük, hogy annak nincs valamely oka, amiért az egyik ember éhgyomorra csak seprőpálinkát kíván, míg a másik tejes kávét, vajas kiflit és hasonló csemegéket. Ezek a kívánságok a szervezet titkai, amelyek felett el le­hetne gondolkozni, ha korán reggel, a munka és kötelesség­teljesítés, pénz után való vadászat és adóbefizetés előtt ráérne az ember ilyen haszontalanságon gondolkozni. Néha csak egy friss zsemlye is megteszi a magáét, hogy az ember kezébe vegye mindennapi menetrendjét. Lábai mozgásba jönnek, két keze megtelik tennivalóval, feje a tegnapi gondok mellé új gondokkal, de bizonyos idő múlva csak kifújja alaposan az orrát, kiköhögi magát, a nadrág alaposan áll rajta, és talán már sikerült „odanyúl­ni” az emberek tömegében, azt az embert feltalálni, ahon­nan segítségét, támogatást, barátságot élvezhet. Vannak jól induló napok, amikor az ember érzi, hogy nem hiába kelt fel az ágyból vaéy egyéb fekhelyéről. Fohászkodásukat meghallgatják a reggeli indításnál, a délelőtt elmúlt min­den baleset nélkül, delet kezdenek harangozni a városban, és az Egyesi, a bús, sovány Egyesi, amely egymagában indult neki az életnek, délre már annyira jutott, hogy ebédelésről is gondoskodjon. H. Az állapról általában Ismételjük, hogy jól sikerült napról van szó, amikor Egyesi ezeket a dolgokat átéli. (Nem is tenne jót az egész­ségnek, ha mindennap megtöltenénk az erszényt, hogy dél­ben már komótosan asztalhoz ülhessünk.) Egyesi bemegy a vendéglőbe, amelynek nem is kell az elsőrangúak közé tartozni, elég, ha a másodrendűek közül eredt, mellékutcában, amely azonban kocsiforgalomtól hangos, mert a kocsisok éppen ilyen mellékutcában sze­retnek hajtani. A vendéglőben már készen a leves, mert a mellék­utcában, ahol az éhesebb emberek járnak, már fél tizen­kettőre befőzik a levest, mert nem olyanok a mellékutcai vendéglők látogatói, akik ráértek volna sonkával vagy kü­lönböző pörköltökkel elűzni déli étvágyukat. A levesre vártak ők — s így Egyesi is —, amely tüzesen és sáfrány­tól, paprikától színesítve érkezik meg a tűzhelyről a marhakonc, a marhacsont felől, persze zöldséggel, gríz­galuskával vagy májgombóccal, mert Egyesi és társai sze­retik az ilyesmiket. Csak nézd meg Egyesit a mellékutcai vendéglőben, hogyan sózza, kanalazza levesét: hogyan önti ki tányér­jából a maradék levest kanalába, hogyan harapdál kenyér­darabokat is közben: — sokkal többet tudhatsz meg Egyesi életéből, mint valaha is kíváncsi voltál egy szürke polgár életére. A leves után válik el igazán, hogy valóban sikerült-e Egyesi délelőttje (mert a levesbe habartatott tojás sárgája még nem jelent sokat, lehetséges, hogy a vendég nem akar többet fogyasztani, ezért akar a tojással jóllakni.) A mellékutcai vendéglők étlapjai ritkán tartalmaznak meglepő dolgokat. Egy gyakori vendég akár behunyt szem­mel is végigmehet az étlapon, és a mutatóujjával rábökhet az étlapon arra a helyre, ahol a káposzta-, lencse-, bab­vagy borsófőzelékek megfelelő „feltéttel” álldogálnak egy­más mellett. Nem kunszt azt se tudni előre, hogy savanyú felsálszelet vagy sertéscomb is szerepel az étlapon. De az már melepő találmány volt, amikor Egyesi jól sikerült napján eltalálta, hogy paprikás csirke is van a konyhán, mert ilyesmit már hosszabb idő óta nem evett. HL A paprikás csirke sikere Egyesi egy kicsit habozott az étel ára miatt, de vannak napok, amikor az ember bízik a jó szerencsében, és ugyan­ezért megrendelte az ételt a pincérnél, aki megismételte Egyesi szavait, hogy vajon nincs-e tévedés a dologban. De Egyesi most már megerősödve hangoztatta: — Nokedlival, s bő szaftban. A paprikás csirke kijött a konyhából, mint már annyi más bolond csirke; Egyesi úr elé telepedett, és megmutatta magát valódi külsejében, hogy Egyesinek a fejebúbján, mint akár a kacsafark, felkunkorodott egy-két ujjnyi haja, mert nem mindennapi élvezetet ígért a jövevény. Egyesi szerény ember volt, természetesen a csirke lábával kezdte, a csontrágicsálással, szopogatással, a jö­vendőben való hittel megnyitott fogyasztást. Milyenek le­hetnek a többi falatok, ha már a láb is kitesz magáért! — gondolta magában, miközben takarékosan bánt a tésztával, a zafttal, mert nem akarta, hogy az idő előtt elfogyjon. így jutott el a csirke nyakához, a combjához, a többi csontos részekhez, amelyekkel olyan alaposan végzett, mint aki nem akar többé visszatérni ehhez a témához — mint némelyek teszik, akik a paprikás csirke fogyasztása után újabb kísérleteket tesznek a már lerágott csontokkal. Egyesi nyomban végzett, az ő tányérja szélén heverő cson­tok mehettek egyenesen a spódiumgyárba, húsétel nem maradt rajtuk. A tészta és a zaft is megmaradt még bősé­gesen a tálban, mikor Egyesi a legnagyobb csemegéhez, a csirke melléhez érkezett, amelyet utolsónak tartogatott. Nem kell külön mondani, hogy Egyesi a bekövetkező dolog előtt körülnézett a vendéglőben, nem ülnek-e valahol irigyek a közelében, akiknek rosszindulatát talán már ed­dig is fölébresztette maga iránt? Kisvendéglő volt, min­denki a maga ügyével, bajával volt elfoglalva, némelyek már behajthatatlan számlákat is nézegettek fejcsóválva, kelkáposzta fogyasztása közben. Egyesi tehát nyugodtan ki- vehette a csirkemellet, senki se törődött vele (csak egy messze ülő úr, de annak oly borongós volt a képe, mintha állandóan öngyilkosságra gondolna). A csirkemell a tányér közepére került. Egyesi új ke­nyérdarabról gondoskodott, mégpedig tempósan kiválaszt­va azt, mintha a csirkemellhez más kenyérdarab dukálna, mint az előbbi részekhez. És azonkívül ott volt a meg­takarított zaft a tálban, amelyet a kenyérdarab lesz hivat­va kitörölgetni, eltüntetni, hogy abból csak emlék lesz. így indul neki Egyesi a csirkemellnek, lassabban, gon­dosabban, lehetőleg még figyelmesebben, mint az eddigi falatoknak, és szerencsésen végzett is vele. A tányérokon csak csontok maradtak. IV. Befejezés Egyesi a teendők elvégzése után nyilván összeállította magában a számlát, és attól meglehetősen elkomolyodott. Üres sörös poharára nézett, mert azzal nem takarékosko­dott kellően, s így a fejedelmi lakoma után kénytelen volt így szólni a borfiúhoz: — Kérek egy üveg friss vizet, de hideg legyen. (Az író hagyatékából)

Next

/
Thumbnails
Contents