Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-16 / 270. szám
a Képújság 1978. november 16. Hollywood örömteli napjait éli Hollywood. Az amerikai filmipar legnyereségesebb évében a stúdiók hatalmas profittal büszkélkedhetnek, ami azt jelzi, hogy a film városa rendikívüli fellendülésnek örvend. Az amerikaiak tömegesen járnak moziba, s vagyonokat költenek a pénztáraknál. Miért? A inagymogulok is meghökkemten szemlélik a jelenséget, de Robert Shapiro, a Warner Bros produkciós vezetője megkockáztat egy feltevést. A nemzetet hedonista hangulat ragadta magával, és „az emhrek jó filmeket akarnak látni, melyek a valósághoz pozitívan viszonyulnak”. Mások úgy vélik, hogy a tévé az utóbbi időben olyan unalmas volt, s műsorait annyira megterhelték különféle felújításokkal, hogy a családok elmenekültek otthonaikból. A nagy fellendülés ellenére Hollywood irányítói idegesek. A mai nézőközönség notóriusan kiszámíthatatlan. A sok millió dolláros költségvetésű KING KONG megbukott. De a szerény ráfordítással készített National Lampoon állaitkertje című, diákokról szóló vígjáték nagy tömegeket vonzott. A filmek költségvetése emelkedik. Alacsony költségvetésűnek ma máT azt a filmet nevezik, melyre hárommilliónál többet nem fordítanak. (Az MCA a CÁRA 2-t 25 millió dollárral készítette el.) Hollywood tehát szépen halad most, 75. születésnapján. Tér^sztiia a lakótelepen Pécsett, a Szigeti úti lakótelepen állították fel Kígyós Sándor szobrászművész térplasztikáját A francia irodalom Magyarországon Klasszikus és kortárs szerzők művei, a francia irodalom alkotásai gazdag választékban jutnak el a magyar olvasókhoz. Az elmúlt évben például franciából 162 kiadványt fordítottak magyarra, s ezek mintegy 2,2 millió példányban jutottak el a könyvesboltokba. Kiállítás Kondor Éva keramikus- művész mutatja be műveit Szekszárdon, a Szinyei Merse-teremben. A kiállítás november 23-ig tekinthető meg. Szemenyey Ferenc November 11-én nyílt meg Dombóváron Szemenyey Ferenc festőművész kiállítása. Az idős mester — nyolcvanötödik évében jár — Dombóváron született, jelenleg Nagykanizsán él. A Képzőművészeti Alap és a szövetség dél-dunántúli szerve- zeténék tagja, Hevesi Sán- dor-díjas alkotó. Húsz évig vezette a nagykanizsai képzőművészeti kört, gyakori vendége — a mai napig is — a zsennyei, nagymarosi alkotó házaknak. Első kiállítása 1929-ben volt, Velencében, azóta sok külföldi és hazai bemutatókon szerepeltek képei. Tolna megyével kapcsolatos emlékei között ezt idézi: „Szülőföldem székhelyére nem kerültem el, mint kiállító művész, csak a Tanács- köztársaság bukása után voltam — mint egy bányászszázad parancsnoka — büntetésül kényszerlakója a szekszárdi törvényszék intézetének, Kozacsak ügyész vendégéként...” november 17-ig lehet megtekinteni a dombóvári művelődési házban. Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió 1978. novemberi számában a lenini Komszomol megalakulásának 60. évfordulója alkalmából a lap fényképes dokumentumokat közöl, amelyek felvillantják az ország történelmének fontos állomásait. A magyar tárgyú oldalakon Bajnokjelölt eredmény- hirdetők címmel a VBKM Villtesz gyárának az 1980-as moszkvai olimpiára készülő berendezéseiről olvashatunk, amelyek közül néhány a világ legnagyobb és legkorszerűbb szerkezetének rangjára pályázik. Krím megye és Bács-Kis- kun megye testvérkapcsolatait és az együttműködés eredményeit méltatja V. Makarenko, az Ukrán Kommunista Párt Krím megyei Bizottságának első titkára. Mit tehetnek a választók, ha nem elégedettek a tanácstag vagy az országgyűlési képviselő munkájával? A közéleti demokrácia egyik alapkérdésére ad választ A tanácstag visszahívása című cikk. A mai Majakovszkij Színháznak, az egykori Forradalmi Színháznak azt a korszakát idézi fel az egyik képes anyag, amikor e moszkvai művészet) intézmény élén a magyar Zalka Máté és Illés Béla állt. A szerkesztőség postája című rovatban a moszkvai nyelvi versenyen járt magyar küldöttség vezető tanára számol be fiaink és leányaink eredményéről. A képzőművészeti rovat Iszak Levitánra, a kiváló tájképfestőre emlékezik. A gyermekeket a Borsó cár háborúja című mese, a házias érdeklődésű nőolvasókat a Vera postája című összeállítás várja. Az Erről-arról, a Felfedezések és találmányok és a Technikai újdonságok című rovatokban mintegy félszáz műszaki és tudományos hír olvasható. Bellingshausen, a híres földrajzi felfedező emlékét idézi fel egy írás. A folyóirat mellékletében szaktanárok mondják el véleményüket a Kj tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról vetélkedő hasznáról. A Nyári kaleidoszkóp című összeállításban hazánkban vendégszerepeit szovjet könnyűzenei együttesről, fiatal szovjet szobrászok és festők magyarországi élméT nyeiről olvashatunk. Fantasztikus regény és keresztrejtvény kínál szórakozást, film- és könyvismertetések segítik a kulturális tájékozódást. összeállítás mutatja be a legújabb magyar nyelvű szovjet lap, a Szovjet Sport- magazin novemberi számának tartalmát. LÁNYOK,ASSZONYOK A 11. számban érdekes írást olvashatunk Berzeviczy Gizella kommunista pedagógus születésének 100. évfordulója alkalmából. A cikk írója idéz abból a könyvből, amely a forradalmárnő életút járói szól: „Én nem születtem kommunistának. Azért lettem az, mert szeretem a hazámat. Az én gondolkodásom a nemzeti szabadságharcok legendáin nőtt fel és bontakozott ki forradalmivá.” • Beszéljünk a barátságról címmel összeállítást olvashatunk a Leningrádi Egyetemen tanuló leendő magyar filozófusokról. Távoli és közeli szomszédok címmel a lap színes áttekintést nyújt Békés megye és a szovjet Penza megye testvérmegyei kapcsolatairól, a tízéves barátság sokrétű és gazdag eredményeiről. Moszkva központjában, a Gorkij utcában található a Druzsba (Barátság) könyvesbolt. Találkozóhelye ez a szocialista országokból érkezőknek, a moszkvai kiküldetésen lévő szakemberek és egyetemisták számára pedig még többet nyújt: egy talpalatnyi otthont a baráti Szovjetunióban. A „Barátságsziget” hétköznapjairól olvashatunk Radvánszky Anna írásából. Tíz évvel ezelőtt találkoztak először Taskentben Ázsia és Afrika filmművészei. A közelmúltban Üzbegisztán fővárosa ismét fogadta az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok V. nemzetközi filmfesztiváljának résztvevőit. A rendezvény egy-egy mozzanatáról számol be K. Juzsina írása. Mellékletében különféle szabásmintákat, keresztrejtvényeket közöl. A Mindnyájunk szakácákönyve rovatban a könnyen, gyorsan elkészíthető, ízletes ételek receptjeit ajánlják a háziasz- szonyok figyelmébe. sxpulrnyík Ez év novemberében a Szovjetunióban és szerte a világon megemlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulójáról. A nagy esemény emlékét a Szputnyik ezúttal John Reed: A forradalom szemtanúja című írásával idézi fel. Az újságolvasó és a világ- politika eseményeit érdeklődéssel kísérő emberek nagy figyelemmel szemlélik a Szovjetunió távol-keleti politikáját. A folyóirat közli Gennagyij Malagov Állomás a szovjet—kínai határon című riportját. A legutóbbi időkig csaknem megoldhatatlan probléma állt az elektronikus berendezésekkel foglalkozó szakemberek előtt: hogyan csiszolják a nyomtatott áramkörök szigetelő lapjait? Sokféle módszerrel kísérleteztek, ám mindegyik túlságosan egyenetlen felületet eredményezett. Most úgy látszik, ez a kérdés megoldódott. Erről olvashatunk Albert Valentyinov Min lepődött meg a Philips cég képviselője? című írásában. A kultúra és művészet című rovatban Arkagyij Petrov Korunk ütemére című írásával találkozunk, amelyben a szerző arról ír, melyek azok a dalok, amelyek divatosak a szovjet közönség körében. A holuji mesevilágba kísér el bennünket az azonos című írás. Közép-Oroszor. szág festői vidékén, Ivanovo közelében egy fenyőkkel és nyírfaligetekkel szegélyezett csendes folyó mentén van egy kis falu, Holuj. Ez a táj ihleti munkájukban a világszerte jól ismert helybeli, díszdobozokat készítő népművészeket. Mellékutcai uendéglö L Reggeli fohászkodás Mindenki hord egy kis menetrendet magával, ösztönöket, szokásokat, apró kis figurákat, amelyek szerint életét éli. Ne higgyük, hogy annak nincs valamely oka, amiért az egyik ember éhgyomorra csak seprőpálinkát kíván, míg a másik tejes kávét, vajas kiflit és hasonló csemegéket. Ezek a kívánságok a szervezet titkai, amelyek felett el lehetne gondolkozni, ha korán reggel, a munka és kötelességteljesítés, pénz után való vadászat és adóbefizetés előtt ráérne az ember ilyen haszontalanságon gondolkozni. Néha csak egy friss zsemlye is megteszi a magáét, hogy az ember kezébe vegye mindennapi menetrendjét. Lábai mozgásba jönnek, két keze megtelik tennivalóval, feje a tegnapi gondok mellé új gondokkal, de bizonyos idő múlva csak kifújja alaposan az orrát, kiköhögi magát, a nadrág alaposan áll rajta, és talán már sikerült „odanyúlni” az emberek tömegében, azt az embert feltalálni, ahonnan segítségét, támogatást, barátságot élvezhet. Vannak jól induló napok, amikor az ember érzi, hogy nem hiába kelt fel az ágyból vaéy egyéb fekhelyéről. Fohászkodásukat meghallgatják a reggeli indításnál, a délelőtt elmúlt minden baleset nélkül, delet kezdenek harangozni a városban, és az Egyesi, a bús, sovány Egyesi, amely egymagában indult neki az életnek, délre már annyira jutott, hogy ebédelésről is gondoskodjon. H. Az állapról általában Ismételjük, hogy jól sikerült napról van szó, amikor Egyesi ezeket a dolgokat átéli. (Nem is tenne jót az egészségnek, ha mindennap megtöltenénk az erszényt, hogy délben már komótosan asztalhoz ülhessünk.) Egyesi bemegy a vendéglőbe, amelynek nem is kell az elsőrangúak közé tartozni, elég, ha a másodrendűek közül eredt, mellékutcában, amely azonban kocsiforgalomtól hangos, mert a kocsisok éppen ilyen mellékutcában szeretnek hajtani. A vendéglőben már készen a leves, mert a mellékutcában, ahol az éhesebb emberek járnak, már fél tizenkettőre befőzik a levest, mert nem olyanok a mellékutcai vendéglők látogatói, akik ráértek volna sonkával vagy különböző pörköltökkel elűzni déli étvágyukat. A levesre vártak ők — s így Egyesi is —, amely tüzesen és sáfránytól, paprikától színesítve érkezik meg a tűzhelyről a marhakonc, a marhacsont felől, persze zöldséggel, grízgaluskával vagy májgombóccal, mert Egyesi és társai szeretik az ilyesmiket. Csak nézd meg Egyesit a mellékutcai vendéglőben, hogyan sózza, kanalazza levesét: hogyan önti ki tányérjából a maradék levest kanalába, hogyan harapdál kenyérdarabokat is közben: — sokkal többet tudhatsz meg Egyesi életéből, mint valaha is kíváncsi voltál egy szürke polgár életére. A leves után válik el igazán, hogy valóban sikerült-e Egyesi délelőttje (mert a levesbe habartatott tojás sárgája még nem jelent sokat, lehetséges, hogy a vendég nem akar többet fogyasztani, ezért akar a tojással jóllakni.) A mellékutcai vendéglők étlapjai ritkán tartalmaznak meglepő dolgokat. Egy gyakori vendég akár behunyt szemmel is végigmehet az étlapon, és a mutatóujjával rábökhet az étlapon arra a helyre, ahol a káposzta-, lencse-, babvagy borsófőzelékek megfelelő „feltéttel” álldogálnak egymás mellett. Nem kunszt azt se tudni előre, hogy savanyú felsálszelet vagy sertéscomb is szerepel az étlapon. De az már melepő találmány volt, amikor Egyesi jól sikerült napján eltalálta, hogy paprikás csirke is van a konyhán, mert ilyesmit már hosszabb idő óta nem evett. HL A paprikás csirke sikere Egyesi egy kicsit habozott az étel ára miatt, de vannak napok, amikor az ember bízik a jó szerencsében, és ugyanezért megrendelte az ételt a pincérnél, aki megismételte Egyesi szavait, hogy vajon nincs-e tévedés a dologban. De Egyesi most már megerősödve hangoztatta: — Nokedlival, s bő szaftban. A paprikás csirke kijött a konyhából, mint már annyi más bolond csirke; Egyesi úr elé telepedett, és megmutatta magát valódi külsejében, hogy Egyesinek a fejebúbján, mint akár a kacsafark, felkunkorodott egy-két ujjnyi haja, mert nem mindennapi élvezetet ígért a jövevény. Egyesi szerény ember volt, természetesen a csirke lábával kezdte, a csontrágicsálással, szopogatással, a jövendőben való hittel megnyitott fogyasztást. Milyenek lehetnek a többi falatok, ha már a láb is kitesz magáért! — gondolta magában, miközben takarékosan bánt a tésztával, a zafttal, mert nem akarta, hogy az idő előtt elfogyjon. így jutott el a csirke nyakához, a combjához, a többi csontos részekhez, amelyekkel olyan alaposan végzett, mint aki nem akar többé visszatérni ehhez a témához — mint némelyek teszik, akik a paprikás csirke fogyasztása után újabb kísérleteket tesznek a már lerágott csontokkal. Egyesi nyomban végzett, az ő tányérja szélén heverő csontok mehettek egyenesen a spódiumgyárba, húsétel nem maradt rajtuk. A tészta és a zaft is megmaradt még bőségesen a tálban, mikor Egyesi a legnagyobb csemegéhez, a csirke melléhez érkezett, amelyet utolsónak tartogatott. Nem kell külön mondani, hogy Egyesi a bekövetkező dolog előtt körülnézett a vendéglőben, nem ülnek-e valahol irigyek a közelében, akiknek rosszindulatát talán már eddig is fölébresztette maga iránt? Kisvendéglő volt, mindenki a maga ügyével, bajával volt elfoglalva, némelyek már behajthatatlan számlákat is nézegettek fejcsóválva, kelkáposzta fogyasztása közben. Egyesi tehát nyugodtan ki- vehette a csirkemellet, senki se törődött vele (csak egy messze ülő úr, de annak oly borongós volt a képe, mintha állandóan öngyilkosságra gondolna). A csirkemell a tányér közepére került. Egyesi új kenyérdarabról gondoskodott, mégpedig tempósan kiválasztva azt, mintha a csirkemellhez más kenyérdarab dukálna, mint az előbbi részekhez. És azonkívül ott volt a megtakarított zaft a tálban, amelyet a kenyérdarab lesz hivatva kitörölgetni, eltüntetni, hogy abból csak emlék lesz. így indul neki Egyesi a csirkemellnek, lassabban, gondosabban, lehetőleg még figyelmesebben, mint az eddigi falatoknak, és szerencsésen végzett is vele. A tányérokon csak csontok maradtak. IV. Befejezés Egyesi a teendők elvégzése után nyilván összeállította magában a számlát, és attól meglehetősen elkomolyodott. Üres sörös poharára nézett, mert azzal nem takarékoskodott kellően, s így a fejedelmi lakoma után kénytelen volt így szólni a borfiúhoz: — Kérek egy üveg friss vizet, de hideg legyen. (Az író hagyatékából)
