Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-15 / 269. szám
1978. november 15. Képújság 3 A jó példa is ragadós A kezdeményező, valamin mindig bütykölő embernek — tartja a jéghátán is megélőket degradálok bölcsessége — „nincs ideje élni”. Sorolni lehetne az erejükkel takarékoskodók okoskodását, akik rendre igyekeznek elbagatelizálni mások áldozatvállalását, esetenként még attól sem visszariadva, hogy strébernek tituláljanak megszállottakat, erejüket nem kímélő embereket. Akik — szinte idáig hallom — „így akarnak jók lenni másoknál”. Mi mást tehetnének? — felemlítek cáfolat gyanánt egy követendő példát. Először jártam nemrégiben a balatonfüredi hajógyárban, s bámészkodtam. A „mindennapi” jelzővel minősíthető példa — mint utólag kiokosítottak —, a daraboló mellett leselkedett rám, méghozzá darupróba képében. Lebilincselt íziben, mivel nem láttam még ilyet. Kis daru vizsgázott engedelmesen, okos, napbarnította férfiak faggatták, de mint a szívünkből kitörölhetetlen érettségi elnökök: azért izgultak, hogy klappoljon minden. Munkavédelmi felelős, technológus, még valaki, a darukezelő, no meg példám hőse, az a bizonyos örökké nyughatatlan ember, aki nem hagy veszni értéket. Valamikor autódaru volt, s bizony jó néhány éve ott búslakodott kiszuperált sziámi testvére nyakán-hátán. Útban is voltak így tetsz- halottan nemegyszer, sokaknak megfordult a fejében: hogyan lehetne megszabadulni tőlük? Aztán jött a mi emberünk, s kiötlötte, hogy a daruval lehetne valamihez kezdeni... Úgy is lett. Leszerelték az öreg harcost, betonágyat, megfelelő alvázat kreáltak neki — akár ha évtizedeket fiatalodott volna. Befestették szépen. s egy-kettőre kiderült, hogy ereje mit sem kopott: emel, forog, engedelmeskedik kezelőjének, akár a ma született daruk... Értéke új státuszában kereken másfél millió forint: alig 30 ezer forintos ráfordítással. Ez volna hát a mindennapi példa. Ihletője újítóként remélhetően elnyerte időközben méltó jutalmát, s afelől sincs kétségem, hogy volt helye az ily módon megkeresett pénznek. Mégsem mondanám, hogy az egészet csak ezért csinálta volna. Ezért is természetesen, de a pénz itt másodrendű kérdés. Másról van szó. Arról, hogy szép számmal élnek közöttünk olyan honfitársaink, akik álmatlanságának oka nem holmi azonosíthatatlan eredetű neurózis, hanem a mindenkori közösségük sorsának jobbító szándéka. KERTÉSZ PÉTER Fadd Paprikaszárítók Hagyományos, mondhatjuk úgy is, nemzeti fűszerünk a paprika. Az a tűz- vörös színű, néha méregerős piros por, amivel ízesítjük ételeinket. Régen házilag készítették, sőt, tanúsítják ' ezt az ereszek alatt lógó papri- kafűzérek, helyenként teszik ma is, de a boltokban kaphatót gyárakban őrlik, keverik nagy hozzáértéssel, s csomagolják kisebb-nagyobb zacskókba. A fűszerpaprika jó része Kalocsán készül. De ebben a munkában segít á Paksi Konzervgyár faddi üzeme is. Az itteni szárítóban sok vagon termést készítenek elő a végleges feldolgozásra. A ládákban, konténerekben érkező termést egy szeletelőgépbe adagolják. A paprikaszeleteket pedig ajtó- nyj szárítólapokra simítják. Ezekből a lapokból két tucat kerül egy kocsira, amin a paprika nedvességtartalmától függően, nyolc, tizenöt óra alatt halad végig — a sok kocsiból álló „szerelvényben” a szárítóalagútban. A száraz paprika a nagy tálcákról futószalagra, innen pedig fehér zsákokba kerül. Ezekben utazik a Duna túloldalára, Kalocsára. Csak disco és mozi ? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az elmúlt hetekben alkalmam volt beszélgetésbe elegyedni paksi fiatalokkal. Olyan témát boncolgattunk, amely egyre inkább napirendre kerül. A szabad idő hasznos eltöltéséről volt szó. Többségük egy kézlegyintéssel nyilvánította ki véleményét. — Szórakozás? Ugyan mit lehet csinálni? — vetette közbe G. Erzsébet. — Van disco, mozi, aztán kész! Itt álljunk meg egy percre! Valóban csak e két dologgal lehet kellemesen és hasznosan eltölteni az időt? Beszélgetésünk során sok olyan kérdés merült fel, ami arra késztetett, hogy körülnézzek a házunk táján. Nem kellett sokáig gondolkodnom, merre induljak. A község utcáin, kirakatokon a TIT plakátjai hívogatják a járókelőket. Felkerestem Gosztonyi Zsolt TIT-titkárt, hogy felvilágosítást kapjak munkájukról. — Azzal kell kezdenem, hogy szervezetünk nem önálló. Szoros kapcsolatot tartunk a tömegszervezetekkel, elsősorban a művelődési központtal. Sokoldalú ismeretterjesztő előadásaink vannak, amelyek úgyszólván „korhatár nélküliek.” A mi szerepünk, hogy az igényelt előadásokhoz jól felkészült előadókat biztosítsunk. Megfelelő központi anyaggal rendelkezünk (dia, mozgófilm, magnetofon). — Szerepeltek, illetve szerepelnek-e olyan előadások, vitaműsorok, amelyek a fiatalokhoz szólnak? — Mint említettem, előadásaink korhatár nélküliek. Ez persze nem zárja ki, hogy külön a fiatalok részére ne rendeznénk előadásokat. A jövőben még inkább szeretnénk előtérbe helyezni az ifjúsági klubokat. S hogy mennyire foglalkozunk a fiatalokkal, felsorolom néhány nekik szóló előadásunk címét: „Milyenek vagyunk mi, fiatalok?” „Hogyan lesz a tanulóból dolgozó?” „Célunk a szocialista ember” „Mikor szabad a szabad idő?” „Harmonikus test, harmonikus lélek” „Mit hozhat még a XX. század?” „A művészet is hozzád szól”. Megjegyzem, a látogatottság inkább közepesnek mondható. Hogy hol a hiba? Úgy gondolom, nem feltétlenül magunkban kell keresnünk. Ettől függetlenül felvettük a kapcsolatot a helyi népművelőkkel, módszertani útmutatásként. Az újonnan ide került fiatalokkal szintén igyekszünk felvenni a kapcsolatot, hogy megismerkedjenek a tájegységgel, a megyével és Pakssal. Nem véletlen, hogy a nagyobbtól a kisebb egység felé haladunk. Megismerkednek Tolna megyei idegenforgalmi nevezetességeivel, ■ kellemes múzeumlátogatáson vesznek részt, s mindezt egy Paksról szóló előadássorozattal zárjuk. A menet közben felmerült igényeket is igyekszünk kielégíteni. Többen kértek csillagászati előadást. Ez szintén olyan téma, amely érdekelheti az ifjúságot. — Hogyan is állunk ezzel a szórakozással? — teszem fel a kérdést magamnak. Igen, van disco, mozi, de van könyvtár, és több klub, ahol ki-ki megtalálja a maga szórakozását. Szekszárdon színházi előadásokat látogathatunk. S hogy be kell utazni a megyeszékhelyre, az élményért megéri. A fővárosban sincs minden lakóház mellett színház. Végül itt van a TIT, érdekes programmal, amelyet szerte a községben hirdetnek. Az áruház kirakatában egymás mellett van a disco és a TIT plakátja. Lehet, hogy az „igényesebbje” nem veszi észre? BÁRKAI FERENCNÉ Vezérlőtábla Omszknak Az MMG Automatikai Művekben készül a szovjetunióbeli Omszkban épülő kőolajtartálypark elektromos vezérlőtáblája és irányítópultja. A berendezések program szerint vezérlik az óriási tartályok töltését és ürítését. Zavartalan takarmányellátás Országszerte zavartalan, kiegyensúlyozott a takarmányforgalom, a kistermelők november közepén az állami és a szövetkezeti bolthálózatban — összesen 5300 helyen — könnyen beszerezhetik az állatok tartásához, felneveléséhez szükséges abrakot és a keveréket. Az idei esztendő első, egyelőre még nem hivatalos takarmányösszesítései szerint a Gabona Tröszt vállalatai a tavalyinál 4—5 százalékkal több takarmányt adtak el a kistermelőknek. Az országosan értékesített készlet 38—40 százalékát kapták a kistermelők, akik ily módon biztos takarmánybázishoz jutottak. A központi értékesítés nélkül nem is tudták volna felnevelni az állományt. A Gabona Tröszt ellátási kötelezettségének megfelelően messzemenően támogatta a ház körüli állattartókat és így sikerült elérni, hogy a nyár végi kisebb ellátási zavaroktól eltekintve egész évben megfelelő árukészlettel rendelkeztek a takarmányboltok. A választék is kedvezőbben alakult, mint 1977-ben. A július—augusztus—szeptemberi részleges nehézségeket az okozta, hogy mivel tavaly a vártnál kevesebb kukorica termett, a központi készletek megcsappantak, s nehéz volt szemes kukoricához jutni. Az idei termés betakarítása kezdetén azonban már sikerült feltölteni a készleteket és októberben ismét zavartalan volt a kukorica árusítása.) Az ország 110 gabonaipari takarmánykeverő üzeme ezekben a napokban teljes kapacitással dolgozik, hogy .a télre jusson mindenhova értékes takarmánykeverék. Felmérték az 1979. évi előzetes takarmány-igényeket. A Gabona Tröszt számos nagyüzemmel egyeztette a takarmányellátással kapcsolatos adatokat. Hazai, nagyban Emlékek, ízek idéződnek föl bennünk a szó hallatán, hiszen vélten vagy válóságo- san mekkora örömet okozott a hazulról, a szülői házból, érkezett csomag fölbontása, milyen utánozhatatlannak éreztük, már látogatóként betoppanva, anyánk főztjét, s az sem a restellendő élvezetek közül való, hogy távolból megtérve, mélyen beszippantjuk a hazai föld illatát, a nekünk mindenütt hiányzó itthoni levegői. Érdekes, de talán nem véletlen módon, a nagyban mért, s használt hazai már nem ennyire fontos, kedves. Meglehet, azért, mert érzelmileg nem kötődünk annyira hozzá, mint egyéni életünk sok más alkotóeleméhez. £ rtéke n agyo bb Iett Érzelmeink síkjáról az értelmére átlépve: gyorsan növekszik a hazai nyersanyagok minél ésszerűbb hasznosításának jelentősége. Gazdasági szükségszerűség megfogalmazója az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozata — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről —, amikor kimondja: „Törekedni kell a hazailag megtermelt, illetve importált alapanyag és nyersanyag egyre komplexebb felhasználására, a hazai munka által lehetséges maximális értéknövelés elérésére.” Ismeretes világgazdasági változások következményeként az importált energia- hordozók, nyersanyagok egyre drágábbak. Ezért azután hazai forrásaink értéke is nagyobb lett, s ami korábban nem tűnt kifizetődőnek — így a szénbányászat fejlesztése —, az gazdaságossá válik. Nem vagyunk könnyű helyzetben. Adottságainkhoz képest, túlságosan energia- és anyag- igényes ipari termelésünk. A célszerű változások csak fokozatosan mehetnek végbe, s persze nem úgy, hogy lemondunk a szükséges importról. Ezt a termelés fejlesztése elengedhetetlenné teszi — gondoljunk csak az energiahordozókra, a nemzetközi munkamegosztásból következő behozatalra, stb. —, de korántsem közömbös, mekkora az importnövekedés mértéke, s azzal párhuzamosan milyen fokú hazai nyersanyagaink hasznosítása. Dollár helyett forintért Legtöbbször csak szakemberek szűk köre ismeri töviről hegyire egy-egy fejlesztési elhatározás indokait. A magunkfajta laikusok előtt csak nagy vonalakban ismertek az olyan tények, mint az például, hogy a négymilliárd forint fejében létrehozott dunaújvárosi hullámpapírgyárban más célra nem alkalmas lombosfát, szalmát, hulladékpapírt dolgoznak fel. Másfajta eset. A gyulai húskombinát 1.3 milliárdba kerül, s természetes, hazai nyersanyagokat használ. Ám úgy, hogy a fehérjében gazdag hulladékot húslisztüzeme várja, s nem — mint sok más vágóhídon. húsüzemben — a szeméttelep! Mert ez volt e melléktermékek sora, miközben tőkés valutáért nagy mennyiségben kényszerültünk húslisztet vásárolni a takarmányozáshoz! ^Hosszú időbe telt, míg minden érintett helyen belátták: célszerűbb kialakítani a hazai húslisztüze- mek hálózatát, mintsem évről évre több millió dollárt adni ezért a termékért. Külföldről vásároltuk, ezután majd a Borsod megyei Erdőbényéről kerül a növény- védőszer-iparba az a gyöngy- kovaföld, melyet ún. vivőanyagként használnak. Nemcsak hazai szükségleteinket fedezhetjük, hanem kivitelre is jut az építőiparban nélkülözhetetlen peflitből, ha a gyakorlatba ültetik át a napjainkban készülő beruházási terveket. Folytathatjuk a sorolást a bauxitbányászattal, a Bitó II. és a deáki munkahelyek építésével, azután az idén kitermelendő 2,15 millió tonna kőolajjal, 6,9 milliárd köbméter földgázzal, mindazokkal a tervekkel, tényekkel. amelyek azt bizonyítják, nem vagyunk any- nyira szegények nyers- és alapanyagokban, mint azt sokan vélik, gondolják. Több utat járva Viszont a szükségesnél szegényebbek vagyunk ötletekben, rugalmasságban, makacs célratörésben, már ami a rendelkezésre álló javak minél teljesebb hasznosítását illeti. Változatos utak kínálkoznak pedig ahhoz, hogy célba érkezhessünk! Sáfárkodhatunk jobban a hazaival például úgy, hogy a kivitelben mérsékeljük az anyagok, a félkész termékek arányát, s növeljük az olyan termékét, amikben minél több nagy értékű fizikai, szellemi munkát adhatunk el. Ilyenek egyebek között a hírközlést szolgáló átviteltechnikai berendezések ; viszonylag kis anyagérték, nagy munkaérték. Nem véletlen, hogy ezeknek az észközöknek mind a termelése, mind a kivitele az ötödik ötéves tervben megkétszereződik. Járhatunk azon az úton is, ahol a műszaki fejlesztés kamatait zsebeljük be. így például megfelelő technológiai változtatásokkal öt esztendő alatt tízezer kilométerrel növelhető a tehergépkocsiabroncsok átlagos futásteljesítménye. A fajlagos acélfelhasználást pedig azzal is mérsékelhetjük, ha előnyt kap a sülyesztékes kovácsolás. E technológia nemcsak nagyobb méretpontosságot tesz lehetővé, hanem tekintélyes anyagmegtakarítást szintén, az ún. szabadon alakított hasonló rendeltetésű termékekkel összevetve körülbelül egyharmadnyit. Valamit, valamiért Természetesnek tarthatjuk a sülyesztékes kovácsolás drágább, mint a hagyományos, de korántsem annyival, hogy ne érné meg a befektetést. Ahogy jól kamatoznak azok a többletköltségek is, amelyeket a már kimerült, vagy kimerülőfélben levő olajmezők újbóli termelésbe foglalása — a széndioxid besajtolásos másodlagos-harmadlagos művelés — követel. Még így is olcsóbb ez az olaj. mint az importból származó. Kifizetődő az a ráfordítás is, aminek fejében 1970 és 1980 között egyharmadával csökken a klinker előállításához szükséges energia, s a példatárból még seregnyi más illusztráció emelhető ki, de talán eny- nyi is elég, hogy bizonyítsuk: mód van a birtokunkban levő javak jobb, célszerűbb hasznosítására. Ne feledjük: az ipari terT melési költségek hetven százaléka az energia és az anyagok ellenértéke! Egyszázalékos mérséklése e kiadásnak, évente 4,5—4.6 milliárd forinttal egyenlő! Nagyon is kifizetődő tehát fölkutatni, számon tartani, terveinkbe beilleszteni mindenfajta olyan lehetőséget, ami növeli a nagybani hazaiak kamatoztatását, legyen az bauxit, kőolaj, fa, szalma, rézérc, vagy akár alma, nyershús, mészkő. Igaza van a szakembereknek, amikor azt mondják: értéktelen anyag nincs, csak célszerűtlen hasznosítás. MÉSZÁROS OTTÓ Paprikatenger a gyárudvaron A kemencékből félóránként ér ki egy-egy kocsi
