Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-15 / 269. szám
2 Képújság 1978. november 15. Kádár János interjúja a Le Monde-nak Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára interjút adott a párizsi Le Monde-nak. Kádár Jánosnak a szerkesztőség kérdéseire adott válaszait a francia napilap szerdai száma közli. (MTI) BUDAPEST Az SZKP Központi Bizottságának meghívására kedden a Szovjetunióba utazott Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Útjára elkísérte Rácz Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője. * Szekér Gyula, a Miniszter- tanács elnökhelyette a Szlovén Szocialista Köztársaság kormányának meghívására hivatalos, baráti látogatásra kedden Ljubljanába utazott. BERLIN i A békéért, a leszerelésért és a társadalmi haladásért vívott nemzetközi harc időszerű közös feladataival és a belpolitikai munkában szerzett tapasztalatok cseréjével foglalkoznak Berlinben, kedden megkezdett, háromnapos tanácskozásukon a szocialista országok népfrontmozgalrhai- nak képviselői. WASHINGTON Kedden megkezdte működését az első magyar—amerikai közös termelő vállalat, az Action—Tungsram. Az East Brunswickben, New Jersey államban működő gyár az első ütemben évi hétmillió izzólámpát gyárt az amerikai piacra, amelyen már 1971 óta ismertek és keresettek a budapesti gyár termékei. t Félbeszakadtak Washingtonban a különbéke-tárgyalások James Carter, az Egyesült Államok elnöke hétfőn este egyórás tv-beszédben szólította fel Izraelt és Egyiptomot, hogy „béketárgyalásaik” folytatása érdekében találjanak kompromisszumot, tegyenek engedményeket, mert „borzasztó lenne”, ha Tel Aviv és Kairó békekötési kísérlete kudarcot vallana. Hangoztatta, hogy Egyiptom és Izrael most olyan biztosítékokat követel, amelyek „túllépik azt, amiben Camp Davidben megállapodtak”. Drámai hangvételű az A1 Ahram című kairói napilap keddi cikke is. Az egyiptomi—izraeli „béketárgyalások akut válságban vannak” — írta a lap. A válság okát a két ország különbékéje, valamint a Ciszjordánia és a Gaza-övezet jövendő státusa közötti „kapcsolat” megteremtése körüli ellentétben jelölte meg. Hírt adott a kairói napilap arról is, hogy Anvar Szadat egyiptomi államfő — Hermann Eilts kairói amerikai nagykövet útján — üzenetet küldött Carter amerikai elnöknek. Napirenden a nők helyzete Nemzetközi szeminárium kezdődött Budapesten: az európai dolgozó nők helyzetéről. Képünkön: Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke szólal fel. (Kép- távirónkon érkezett.) Hatvanéves a GKP A Görög Kommunista Párt megalakulásának 60. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartottak Athénban. Az ünnepélyen Hari- laosz Florakisz, a párt főtitkára mondott beszédet. A párt történetét és a jelenlegi helyzetet elemezve egyebek közt a főtitkár a következőket mondotta: „A görög munkásosztály pártja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására alakult meg. Az eltelt 60 év alatt a párt nehéz harcot vívott a tőkés csoportok, az imperializmus, a külső és belső reakció ellen. A GKP hű a" marxizmus—leninizmushoz. A proletár internacionalizmus és a marxizmus— leninizmus szellemében mindent megtesz a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom egységéért. Irán Folytatódnak az összetűzések A teheráni bazámegyed- ben kedden ismét több, mint két órán át ropogtak a fegyverek. Meg nem erősített jelentések szerint a karhatalom a levegőbe lőtt, hogy szétoszlossa a tüntető tömeget, de a szemtanúk szerint többen megsérültek. Kormányellenes és kormányhű erők között összecsapások robbantak ki kedden Északírén több pontján. A két hete sztrájkoló olajipari dolgozók azonban kedden felvették a munkát. A 37 ezer olajbányász sztrájkja jelentős veszteséget okozott az államkasszának, amely elsősorban az olajiparból húzza jövedelmeit. Még nem erősítették meg azokat a jelentéseket, amelyek szerint a sah részben teljesítette a sztrájkolok követeléseit. A múlt héten 22,5 százalékos béremelést hagyott jóvá az olajbányászok részére, de a politikai fog- lyog szabadon bocsátására és polgári kormány feállítá- sára vonatkozó követelésekre még nem válaszolt. Az iráni sah személye körüli minisztérium sajtófőnöke, Sia Zand, az ITV angol televíziós társaság egyik adásában nyilvános támadást intézett a sah személye ellen és bejelentette, hogy politikai menedékjogot kér Angliában. A brit külügyminiszter szóvivője közölte, hogy a kérést fontolóra veszik. Az érem két oldala Kedd esti kommentárunk Xuan Thuy nevét néhány évvel ezelőtt szinte naponta lehetett látni a világsajtó első oldalán. Mint emlékezetes, a párizsi konferenciák termében, valamint jó néhány más színhelyen ő vezette vietnami részről az amerikaiakkal folytatott tárgyalásokat. Most a világ ismét találkozott a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának nevével. Xuan Thuy ugyanis nyilatkozatot adott egy kubai lapnak. Szavai azonban ezen az úton korántsem csak a kubai közvéleményhez jutottak el. Szavai tartalma és az interjú időpontja miatt a nyilatkozat lényegét világszerte ismertette szinte minden jelentős lap, televíziós-, és rádióállomás. Ami a tartalmat illeti, elég, ha felvillantjuk az interjú vitathatatlanul leglényegesebb elemét. „A szocialista Vietnam nem szándékozik Kína vonzáskörébe kerülni... Kína vezetői nem tudnak kibékülni Vietnamnak ezzel az irányvonalával és mindent elkövetnek azért, hogy provokációk segítségével megnehezítsék az országunkban folyó szocialista építést.” Sajnos, pontosan, szó szerint ez a helyzet. Peking irdatlan felelősséget vállalt magára azzal, hogy egy olyan nép számára teszi még nehezebbé az amúgy is kemény körülmények között folyó politikai-gazdasági országegyesítést, a gigászi feladatokat jelentő építőmunkát, amely négy évtizeden át hullatta vérét a különböző imperialista elitcsapatokkal vívott küzdelemben. Ennyit az interjú tartalmáról. Ami pedig az időpontot illeti, Xuan Thuy szavai akkor hangzottak el, amikor 1. Kína szélesíti politikai-katonai provokációinak frontját Vietnammal szemben. 2. ^Iiután éppen ennek a helyzetnek a nyomán Moszkvában a legmagasabb szinten aláírták a szovjet-vietnami szerződést, és 3. amikor a világsajtó jelentései szerint Kambodzsa tizenkilenc tartománya közül immár tizenhatban már kitört a kétségbeesés felkelése. Az indokínai térség közelmúltjának viharos történetében egyetlen népet sem ért oly szörnyű csalódás, mint a kambodzsait. Azok a tömegek, amelyek vietnami és laoszi testvéreikkel együtt elűzték a neokolonialista rezsimet és joggal várták életük megújhodását, újabb szörnyű szenvedéssel kénytelenek szembenézni — egy olyan vezetőség „jóvoltából”, amely saját népét feláldozza Peking hatalmi törekvéseinek oltárán. „Vietnam — mondotta most Xuan Thuy — kénytelen szembenézni egyidejűleg mind a kambodzsaiak, mind a kínaiak ellenségeskedésével. Ez a két probléma valójában egy és ugyanaz hiszen mindkettőt Piking idézte elő”. A kambodzsai kínokról és zendülésekről és a Vietnam elleni provokációról szóló jelentések hosszú sora — ugyanannak az éremnek a két oldala. HARMAT ENDRE Teng Hsziao-ping befejezte körútját Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes kedden befejezte tíznapos délkeletázsiai körútját és hazautazott Szingapúrból. A 35 tagú kínai küldöttség tagja volt Huang Hua külügyminiszter is. A delegáció előzőleg Thai- földön és Malaysiában tett látogatást. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint a három délkelet-ázsiai országban a kínai miniszterelnök-helyettesnek értésére adták, hogy az ASEAN nem fog Kína pártjára állni a Vietnammal támadt vitájában és a vietnami—kambodzsai határkonfliktusban. A sárkány és az oroszlán A bambuszfüggöny előtt: Hongkong Kevés ország van a Földön, amelynek címere any- nyira kifejezné a hely történelmi és jelenkori sajátosságait, mint Hongkongé: a címerpajzson ringatódzó dzsunkákat egy koronás oroszlán és egy pikkelyes sárkány fogja közre. A szimbólum tökéletes; Hongkong eddigi sorsát a sárkány jelképezte Kína és — erősen csökkenő befolyással — a brit oroszlán képviselte Anglia szabta meg. HADISARCSZIGET A „brit korona gyémántjának” tartott távol-keleti gyarmatnak már megszületése is jellemző. Az első ópiumháború (1841—42) után hadisarcként szerezte meg Anglia a gyarmat mostani magját alkotó sziget- csoportot, majd a század végén kierőszakolta azt is, hogy Kína 99 évre további — már a szárazföldhöz tartozó — területeket adjon bérbe. Az így létrejött, kb. 1000 négyzetkilométeres gyarmat ma a brit kolonializmus és a kínai szokások anakronisztikus keveréke, a kapitalizmus erődítménye Kína testében. Közben átalakult az egész világ, gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok. Sokan, gúnyolódva úgy mondják: a britek Hongkongban már csak a közigazgatást szolgáltatják, de nem kormányoznak. Más — jóval nyíltabb — megfogalmazás szerint Kína egy telefonnal véget vethetne a hongkongi angol fennhatóságnak. A gyarmat fennmaradását pusztán az teszi lehetővé, hogy Peking gazdaságilag és politikailag is érdekelt a jelenlegi helyzet fenntartásában. Ez érthető, ha megvizsgáljuk Hongkongnak a világ- gazdaságban betöltött szerepét. A 4,5 milliós gyarmat (lakosságának 98 százaléka kínai), ma igen fontos kereskedelmi és pénzügyi központ, többszáz bank székhelye, s a világ legfontosabb kikötőinek egyike. Saját termelésén túl — bár pl. a sfí textil-, játék- és elektronikai iparban fejlődése figyelemreméltó — igazi jelentősége abban van, hogy közvetlen gazdasági kapcsolatot biztosít Kína és a világ között; rajta halad keresztül a kínai export 70 százaléka! Hosszú évekig szinte egyedül töltötte be „Kína kapujának” szerepét, és Kína ma is itt bonyolítja le sok — hivatalosan nem mindig elismert — ügyletét. A Le Monde fogalmazásában: „Hongkong zsilip, amelyen keresztül át lehet menni a szocializmusból a kapitalizmusba és fordítva”. Szakértői becslések szerint Kína Hongkongon át legalább évi 2 milliárd dollárhoz jut, s ez devizabevételének kb. negyede-harmada. Folyamatosan nőnek és egyre több szektorra terjednek ki Kína beruházásai is, különösen érdekeltek a Hongkongnak „olajvégállomásként” való használatáról szőtt tervek. Kína ugyanakkor szerepet játszik a gyarmat belső egyensúlyának megőrzésében is. Egyrészt visszafogja a szakszervezetek fellépését (!), másrészt olcsó élelmiszer-, olaj- és alapanyag-szállítások révén, illetve árufelvásárlásokkal nyújt segítséget. ÓPIUMKERESKEDELEM A munkafeltételek Hongkongban embertelenek: nincs minimális munkabér és maximált munkaidő. Semmilyen társadalombiztosítási rendszer nem létezik és változatlanul legális a gyermekmunka. A nyomor- negyedek a városkép szerves részei, a telekárak csillagászatiak, a közoktatási és egészségügyi hálózat elmaradott és elégtelen. Virágzik a bűnözés, annál is inkább, mert a hatóságok megvesztegethetősége közmondásos. Olyannyira, hogy a létrehozott ellenőrző bizottságokat -a rendőrség tüntetései (!) miatt feloszlatták, amnesztiát adva minden korrupciós ügyben. A város az ópium és a morfium kereskedelmének fontos csomópontja, és egész iparág alakult ki a kábítószerélvezők 300 ezresre becsült tömegének kiszolgálására. . KlNA-KUTATÓK PARADICSOMA Hongkongban sajátos probléma a népsűrűség növekedése, kb. 70 ezren még ma is dzsunkákon élnek. Az amúgy is túlszúfolt gyarmatra évente több tízezer ember érkezik törvényesen — és többezer törvénytelenül. A bevándorlás csökkentésére 1973-ban kompromisz- szumos egyezséget kötöttek; eszerint Kína aí illegálisan érkezők visszaadásáért cserébe kötelezte magát a legális engedélyek számának korlátozására. A menekülőket ugyanakkor jól fel tudják használni Hongkong speciális „iparágának”, a Kí- na-kutatásnak szakemberei. Évtizedek óta itt folytatják a legintenzívebben — az európai vasfüggöny kifejezés mintájára — a „bambuszfüggöny mögött” élő szomszédos óriásállam figyelését. Mert a háttérben rejlő nagy kérdés változatlan: milyenek Kína szándékai ? Meddig érdekelt Peking a jelenlegi helyzet fenntartásában? Mi lesz Hongkong sorsa, ha a gyarmat 9/10-ét alkotó „Uj területek” bérleti ideje 1997-ben hivatalosan lejár? Kína minden fórumon igyekszik csillapítani az aggodalmat: önkritikát gyakorol a kulturális forradalom kiváltotta 1967-es zavargásokért és fokozott mértékben számít Hongkongra modernizálási terveiben. Több magas rangú kínai politikus számos alkalommal megígérte, hogy nem terveznek beavatkozást Hongkong ügyébe és még az esetleges békés megoldásra is csak Tajvan kérdésének „rendezése” után kerülhet sor. Ez pedig alighanem szintén nem a közeljövő problémája. SZEGŐ GÄBOR Dzsunkák és felhőkarcolók
