Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-10 / 239. szám
Mai számunkból AMI A MŰSORBÓL KIMARADT (4. old.) HÄROM ÓRA IZGALOM (4. old.) SPORTSZERÜSÉGI DÍJ (6. öld.) (3. old.) KUBAI ÚJSÁGÍRÓK SZEKSZÄRDON Emberi gyengeségpár Kortársaim még sokan emlékeznek a régi világbeli középiskolai igazgatóra, aki a magas méltóságok, a hiúság valóságos megszállottja volt, s akihez már nem lehetett normális, egyenes emberi hangon szólni. Az a diák, aki nem csókolt neki kezet, s nem azzal kezdte, hogy a méltóságos úrnál nincs jobb szónok, vagy okosabb ember a világon, az hamar kipenderült a szobájából. A bevezető kézcsók, s az ügyesen kiagyalt bók után viszont nyugodtan lehetett kérni egy-két napi eltávozást, tandíjhalasztást, vagy bármi egyebet. S ha a delikvens a búcsúzáskor is megreszkírozott még egy hangos méltóztassékot, akkor a nagy ember a szülőket is szívélyesen üdvözölte, amiért ilyes derék, tisztességtudó gyereket neveltek. Az ilyen embert az akkori rangkórságos világban is kinevették. Gúnyt űztek belőle, s ez a tulajdonsága állandó szóbeszéd és megvetés tárgya volt a városban. A diákok néha már a tréfa kedvéért is bementek hozzá valami kérelemmel, s utána napokig derült és ámult az ifjú sereg, hogy egy felnőtt, rangos, tanult ember ilyen korlátolt lehet. Ez a világ — szerencsére — elmúlt, de sem a hiúság, sem a hízelgés nem pusztult még ki teljesen vele. Fiatal egyetemista újságolta, hogy a múlt júniusban olyan tételt húzott, amelyet jószerével el sem olvasott. Makogott róla néhány szót, s amikor már-már minden elveszet, barátunk elszánt vállalkozásba kezdett. Tettetett áhítattal a vizsgáztató szemébe nézett, és azt mondta: „Ha én egyszer annyit tudhatnék, mint a professzor elvtárs. De mit... hiszen ez lehetetlen.” Az ember azt várná, hogy az arcátlan hízelgőnek sürgősen menekülnie kellett. Nem ez történt. A tanár „bekapta a horgot”. Hosszú beszélgetés után jó érdemjeggyel, és ezzel a megjegyzéssel engedte el a fiatalembert. „Barátom,' magának egészen eredeti gondolatai vannak”. A hiúság bonyolult és makacs betegség. Talán azzal kezdődik, hogy mindenki szívesen hall jót önmagáról. Még a bírálatot jól elviselő emberek is örülnek, ha néha megdicsérik őket. Csakhogy a józan ítéletű ember mindig jól tudja, mi illeti meg, és mi nem. Határvonalat tud húzni a jogos elismerés és az ízetlen hízelgés között. Az ügyes hízelgő azonban résen van, sokszor eredményesen átlépi ezt a határvonalat. Márpedig ha a hiúság elhatalmasodik a szívet és az agyvelőt is megtámadja. Elsorvasztja az érzéseket és az ítélőképességet. Jól tudja ezt, s a tüneteket is jól ismeri a hízelgő és „gyógyítani” kezd. Jó néhány éve még közös ismerősünk volt az a megrögzött gyűlési felszólaló, aki tüzes frázisokkal mindig elsőként tett hitet valami aktualitás mellett. Ez a fajta ma már kihalófélben van. Fülünket ma sérti az ilyen üres fogadkozás. De ki ne ismerné azt az örökkön aggódó embert, akinek egész napi hangulatát az határozza meg, hogy a felettese mosolyogva fogadta-e köszönését vagy csak mogorván odabiccentett neki. Aki napjában többször is szerét ejti, hogy valamelyik vezetőjével találkozzék, hogy láttassa magát, s legalább a tekintetében megfürödjék. A gyakorlott hízelgő, aki már ért el eredményeket, bátran kopog be főnöke aj- • táján, hogy az aznapi eredeti ötletét vagy elképzelését felcsillanthassa. S ha mégsem jut be az áhított ajtón, átmenetileg a titkárnő is megfelel: „Hogy van a Főnök? Mondja meg neki, hogy kerestem”. Sok embernek ma is életeleme a nyüzsgés, az önmutogatás. Van, aki két szalmaszálat is roppant zajjal, nagy csődület közepén tesz keresztbe, hadd lássa mindenki, hogy ő azzal is a szocializmust építi. Egy hivatal dolgozói mondták el, hogy ők időnként lábujjhegyen járnak, amikor X. elvtárs dolgozik. Ilyenkor híre jár, hogy X. fontos megbízatást kapott, nem szabad zavarni. Hogy mit dolgozik az titok, és nem is lényeges. Az a fő, hogy a fontos emberről kiderüljön, milyen fontos ember. Valójában pedig az ilyen emberek fele annyi energiát sem fordítanak a tisztességes alkotó munkára, mint amennyit elherdálnak feletteseik elbűvölésére és az önmutogatásra. Ki tudná megmondani, ki született előbb: a törtető, hízelgő, vagy az a hiú felettes, aki táplálni kezdte a talpnyalás bacilusait. Az első hiú ember valószínű valami barlangfőnök lehetett. Mert annyi esze már a neandervölgyi hízelgőnek is volt, hogy lefelé nincs értelme se nyüzsögni, se hízelegni. Ha a felvetett gondolatok csupán néhány ember apróbb-cseprőbb jellemhibáját érintenék, kár is volna a további szóért. Sajnos többről van szó. Ott a szerényen, becsületesen dolgozók csak szürke, középszerű tömeg. Aki szavak és láma nélkül csupán csak belső izgalommal végzi munkáját, és szégyell magának propagandát csapni, azt húzódozónak, passzívnak, közömbösnek, esetleg alattomosnak is bélyegzik. S ha ráadásul egy-egy megjegyzést is elejt, akkor már összeférhetetlen és kötekedő. Nem úgy, mint Z. a hízelgő, aki készséges, lelkes, buzgó és természetesen tehetséges is. Kellemes ember, mert nem bosszantja feletteseit, észreveszi jó tulajdonságaikat. Egyszóval öröm vele együtt dolgozni. Szánnivaló ember az, akit a hízelgés megszédít. De veszedelmes is, mert segítő kezet nyújt egy esetleges nagy étvágyú parazitának, aki a napi 8 órából hármat- négyet azzal tölt, hogy „önmagát adminisztrálja”. S eközben azok elől akarja elszívni a levegőt, akik szolidan és eredményesen mind a nyolc órát végigdolgozzák. K. F. ■■■■■■BBBHMnnHiHHRnHffiSRnyHfflnnünHHnBü Brezsnyev és Berlinguer megbeszélése Moszkva, Kis Csaba és Pék Miklós, az MTI tudósítói jelentik: Baráti, elvtársi légkörű megbeszélést tartott hétfőn a moszkvai Kremlben Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke Enrico Berlin- guerrel, az Olasz Kommunista Párt főtitkárával. A találkozón megvitatták a legutóbbi megbeszélésük óta eltelt egy év legfontosabb eseményeit. Részt vett a megbeszélésen Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a Központi Bizottság titkárai. Wartburg-találkozó Szekszárdon Kétnapos Wartburg-találkozót tartottak Szekszárdon. Vasárnap Öcsényben ügyességi versenyre került sor. (Képes beszámolónk a 3. oldalon.) Felhívás a béke városából Befejeződött a wroclawi értekezlet Wroclawban vasárnap befejeződött az a nemzetközi értekezlet, amelyen 78 ország haladó értelmiségéinek képviselői vettek részt. A Békevilágtanács a békemozgalom megindulásában döntő szerepet játszott 1948-as wroclawi értelmiségi világtalálkozó 30. évfordulója alkalmából hívta össze e tanácskozást, amelynek résztvevői 3 napon át elsősorban azzal a témával foglalkoztak, hogyan vehetnék ki részüket az értelmiségiek az eddiginél is nagyobb mértékben az emberiség legégetőbb problémáinak megoldásából. A wroclawi értekezlet részvevői felhívást intéztek az egész világ haladó értelmiségeihez, hogy tegyenek meg mindent a béke, az enyhülés és a leszerelés ügyének érdekében. A felhívás állást foglal a fegyverkezési hajsza folytatása, a neokolonializmus és a faji megkülönböztetés ellen. Hangsúlyozza, hogy a béke megőrzése minden korábbinál jobban a világ haladó erőinek aktív fellépésétől függ és szorosan összekapcsolódik a nemzetek felszabadításáért és a társadalmi igazságosságért folyó harccal, a szabadsággal és a demokráciával, a kölcsönös bizalommal és az együttműködéssel. A záróülésen Zygmunt Naj- dowski lengyel kulturális és művészetügyi miniszter méltatta a tanácskozás jelentőségét, majd a fejlődő országok békemozgalma képviselőinek rövid felszólalása után Romesh Chandra, a Békevilágtanács elnöke mondott beszédet. Rámutatott, hogy a konferencián elhangzottak az egész emberiség vágyait visszhangozták és tájékoztatta a fórum résztvevőit arról, hogy Wroclaw városának a Béke-világtanács „A béke városa” megtisztelő nevet adományozta. Hazaérkezett Karl - M arx-Stadtból K. Papp József K. Papp József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottságának első titkára és az általa vezetett küldöttség, amelynek tagjai voltak Lukács Gyula, a Központi Bizottság munkatársa és Mátyás István, a bonyhádi városi pártbizottság első titkára, hazaérkezett hatnapos Karl-Marx-Stadt megyei látogatásáról. A Karl-Marx-Stadt megyei látogatásra, az NDK-beli testvérmegye pártbizottságának meghívására került sor. Csak két csapat nyert a pályaválasztók közül Norvég parlamenti küldöttség Budapesten Az országgyűlés meghívás sára norvég parlamenti küldöttség érkezett hétfőn hatnapos hivatalos látogatásra Budapestre. A küldöttséget Guttorm Hansen, a storting (norvég törvényhozó testület) elnöke vezeti. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke és törvényhozásunk több más tisztség- viselője fogadta. Csehszlovákiába utazott a KNEB küldöttsége A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság küldöttsége, Szakali József államtitkár, a KNEB elnöke vezetésével — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Népi Ellenőrzési Bizottságának meghívására — hétfőn Prágába utazott. A megyei labdarúgó-bajnokság vasárnapi fordulójában a nyolc pályaválasztó együttes közül csak a Nagydorognak és a Kisdorognak sikerült nyerni. Részletes beszámoló a megyebajnokságról lapunk 6. oldalán. Felvételünk a Bonyhádi Vasas— Nagymányok mérkőzésen készült. Fotó: Bencze
