Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-10 / 239. szám

Mai számunkból AMI A MŰSORBÓL KIMARADT (4. old.) HÄROM ÓRA IZGALOM (4. old.) SPORTSZERÜSÉGI DÍJ (6. öld.) (3. old.) KUBAI ÚJSÁGÍRÓK SZEKSZÄRDON Emberi gyengeségpár Kortársaim még sokan emlékeznek a régi világ­beli középiskolai igazgatóra, aki a magas méltóságok, a hiúság valóságos megszállottja volt, s akihez már nem lehetett normális, egyenes emberi hangon szólni. Az a diák, aki nem csókolt neki kezet, s nem azzal kezdte, hogy a méltóságos úrnál nincs jobb szónok, vagy okosabb ember a világon, az hamar kipenderült a szo­bájából. A bevezető kézcsók, s az ügyesen kiagyalt bók után viszont nyugodtan lehetett kérni egy-két napi el­távozást, tandíjhalasztást, vagy bármi egyebet. S ha a delikvens a búcsúzáskor is megreszkírozott még egy hangos méltóztassékot, akkor a nagy ember a szülőket is szívélyesen üdvözölte, amiért ilyes derék, tisztesség­tudó gyereket neveltek. Az ilyen embert az akkori rangkórságos világban is kinevették. Gúnyt űztek belőle, s ez a tulajdonsága állandó szóbeszéd és megvetés tárgya volt a városban. A diákok néha már a tréfa kedvéért is bementek hoz­zá valami kérelemmel, s utána napokig derült és ámult az ifjú sereg, hogy egy felnőtt, rangos, tanult ember ilyen korlátolt lehet. Ez a világ — szerencsére — elmúlt, de sem a hiú­ság, sem a hízelgés nem pusztult még ki teljesen vele. Fiatal egyetemista újságolta, hogy a múlt júniusban olyan tételt húzott, amelyet jószerével el sem olvasott. Makogott róla néhány szót, s amikor már-már min­den elveszet, barátunk elszánt vállalkozásba kezdett. Tettetett áhítattal a vizsgáztató szemébe nézett, és azt mondta: „Ha én egyszer annyit tudhatnék, mint a professzor elvtárs. De mit... hiszen ez lehetetlen.” Az ember azt várná, hogy az arcátlan hízelgőnek sürgősen menekülnie kellett. Nem ez történt. A tanár „bekapta a horgot”. Hosszú beszélgetés után jó érdemjeggyel, és ezzel a megjegyzéssel engedte el a fiatalembert. „Ba­rátom,' magának egészen eredeti gondolatai vannak”. A hiúság bonyolult és makacs betegség. Talán azzal kezdődik, hogy mindenki szívesen hall jót önmagáról. Még a bírálatot jól elviselő emberek is örülnek, ha né­ha megdicsérik őket. Csakhogy a józan ítéletű ember mindig jól tudja, mi illeti meg, és mi nem. Határvona­lat tud húzni a jogos elismerés és az ízetlen hízelgés kö­zött. Az ügyes hízelgő azonban résen van, sokszor ered­ményesen átlépi ezt a határvonalat. Márpedig ha a hiú­ság elhatalmasodik a szívet és az agyvelőt is megtá­madja. Elsorvasztja az érzéseket és az ítélőképességet. Jól tudja ezt, s a tüneteket is jól ismeri a hízelgő és „gyógyítani” kezd. Jó néhány éve még közös ismerősünk volt az a megrögzött gyűlési felszólaló, aki tüzes frázisokkal min­dig elsőként tett hitet valami aktualitás mellett. Ez a fajta ma már kihalófélben van. Fülünket ma sérti az ilyen üres fogadkozás. De ki ne ismerné azt az örökkön aggódó embert, akinek egész napi hangulatát az hatá­rozza meg, hogy a felettese mosolyogva fogadta-e kö­szönését vagy csak mogorván odabiccentett neki. Aki napjában többször is szerét ejti, hogy valamelyik veze­tőjével találkozzék, hogy láttassa magát, s legalább a tekintetében megfürödjék. A gyakorlott hízelgő, aki már ért el eredményeket, bátran kopog be főnöke aj- • táján, hogy az aznapi eredeti ötletét vagy elképzelését felcsillanthassa. S ha mégsem jut be az áhított ajtón, átmenetileg a titkárnő is megfelel: „Hogy van a Főnök? Mondja meg neki, hogy kerestem”. Sok embernek ma is életeleme a nyüzsgés, az ön­mutogatás. Van, aki két szalmaszálat is roppant zaj­jal, nagy csődület közepén tesz keresztbe, hadd lássa mindenki, hogy ő azzal is a szocializmust építi. Egy hi­vatal dolgozói mondták el, hogy ők időnként lábujjhe­gyen járnak, amikor X. elvtárs dolgozik. Ilyenkor híre jár, hogy X. fontos megbízatást kapott, nem szabad za­varni. Hogy mit dolgozik az titok, és nem is lényeges. Az a fő, hogy a fontos emberről kiderüljön, milyen fon­tos ember. Valójában pedig az ilyen emberek fele annyi energiát sem fordítanak a tisztességes alkotó munkára, mint amennyit elherdálnak feletteseik elbűvölésére és az önmutogatásra. Ki tudná megmondani, ki született előbb: a törte­tő, hízelgő, vagy az a hiú felettes, aki táplálni kezdte a talpnyalás bacilusait. Az első hiú ember valószínű va­lami barlangfőnök lehetett. Mert annyi esze már a neandervölgyi hízelgőnek is volt, hogy lefelé nincs ér­telme se nyüzsögni, se hízelegni. Ha a felvetett gondolatok csupán néhány ember apróbb-cseprőbb jellemhibáját érintenék, kár is volna a további szóért. Sajnos többről van szó. Ott a szerényen, becsületesen dolgozók csak szür­ke, középszerű tömeg. Aki szavak és láma nélkül csu­pán csak belső izgalommal végzi munkáját, és szégyell magának propagandát csapni, azt húzódozónak, passzív­nak, közömbösnek, esetleg alattomosnak is bélyegzik. S ha ráadásul egy-egy megjegyzést is elejt, akkor már összeférhetetlen és kötekedő. Nem úgy, mint Z. a hí­zelgő, aki készséges, lelkes, buzgó és természetesen te­hetséges is. Kellemes ember, mert nem bosszantja fe­letteseit, észreveszi jó tulajdonságaikat. Egyszóval öröm vele együtt dolgozni. Szánnivaló ember az, akit a hízelgés megszédít. De veszedelmes is, mert segítő kezet nyújt egy esetleges nagy étvágyú parazitának, aki a napi 8 órából hármat- négyet azzal tölt, hogy „önmagát adminisztrálja”. S eközben azok elől akarja elszívni a levegőt, akik szoli­dan és eredményesen mind a nyolc órát végigdolgozzák. K. F. ■■■■■■BBBHMnnHiHHRnHffiSRnyHfflnnünHHnBü Brezsnyev és Berlinguer megbeszélése Moszkva, Kis Csaba és Pék Miklós, az MTI tudósí­tói jelentik: Baráti, elvtársi légkörű megbeszélést tartott hétfőn a moszkvai Kremlben Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek elnöke Enrico Berlin- guerrel, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkárával. A ta­lálkozón megvitatták a leg­utóbbi megbeszélésük óta el­telt egy év legfontosabb ese­ményeit. Részt vett a meg­beszélésen Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a Központi Bi­zottság titkárai. Wartburg-találkozó Szekszárdon Kétnapos Wartburg-találkozót tartottak Szekszárdon. Va­sárnap Öcsényben ügyességi versenyre került sor. (Képes beszámolónk a 3. oldalon.) Felhívás a béke városából Befejeződött a wroclawi értekezlet Wroclawban vasárnap be­fejeződött az a nemzetközi értekezlet, amelyen 78 ország haladó értelmiségéinek képvi­selői vettek részt. A Béke­világtanács a békemozgalom megindulásában döntő szere­pet játszott 1948-as wroclawi értelmiségi világtalálkozó 30. évfordulója alkalmából hívta össze e tanácskozást, amely­nek résztvevői 3 napon át el­sősorban azzal a témával fog­lalkoztak, hogyan vehetnék ki részüket az értelmiségiek az eddiginél is nagyobb mér­tékben az emberiség legége­tőbb problémáinak megoldá­sából. A wroclawi értekezlet rész­vevői felhívást intéztek az egész világ haladó értelmisé­geihez, hogy tegyenek meg mindent a béke, az enyhülés és a leszerelés ügyének ér­dekében. A felhívás állást foglal a fegyverkezési hajsza folyta­tása, a neokolonializmus és a faji megkülönböztetés ellen. Hangsúlyozza, hogy a béke megőrzése minden korábbi­nál jobban a világ haladó erőinek aktív fellépésétől függ és szorosan összekap­csolódik a nemzetek felsza­badításáért és a társadalmi igazságosságért folyó harccal, a szabadsággal és a demok­ráciával, a kölcsönös biza­lommal és az együttműkö­déssel. A záróülésen Zygmunt Naj- dowski lengyel kulturális és művészetügyi miniszter mél­tatta a tanácskozás jelentő­ségét, majd a fejlődő orszá­gok békemozgalma képvise­lőinek rövid felszólalása után Romesh Chandra, a Béke­világtanács elnöke mondott beszédet. Rámutatott, hogy a konferencián elhangzottak az egész emberiség vágyait visszhangozták és tájékoztat­ta a fórum résztvevőit arról, hogy Wroclaw városának a Béke-világtanács „A béke vá­rosa” megtisztelő nevet ado­mányozta. Hazaérkezett Karl - M arx-Stadtból K. Papp József K. Papp József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Tol­na megyei Bizottságának el­ső titkára és az általa veze­tett küldöttség, amelynek tagjai voltak Lukács Gyula, a Központi Bizottság munka­társa és Mátyás István, a bonyhádi városi pártbizott­ság első titkára, hazaérkezett hatnapos Karl-Marx-Stadt megyei látogatásáról. A Karl-Marx-Stadt megyei lá­togatásra, az NDK-beli test­vérmegye pártbizottságának meghívására került sor. Csak két csapat nyert a pályaválasztók közül Norvég parlamenti küldöttség Budapesten Az országgyűlés meghívás sára norvég parlamenti kül­döttség érkezett hétfőn hat­napos hivatalos látogatásra Budapestre. A küldöttséget Guttorm Hansen, a storting (norvég törvényhozó testü­let) elnöke vezeti. A dele­gációt a Ferihegyi repülőté­ren Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke és törvényho­zásunk több más tisztség- viselője fogadta. Csehszlovákiába utazott a KNEB küldöttsége A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság küldöttsége, Szakali József államtitkár, a KNEB elnöke vezetésével — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Népi Ellenőrzé­si Bizottságának meghívásá­ra — hétfőn Prágába utazott. A megyei labdarúgó-baj­nokság vasárnapi fordulójá­ban a nyolc pályaválasztó együttes közül csak a Nagy­dorognak és a Kisdorognak sikerült nyerni. Részletes beszámoló a megyebajnok­ságról lapunk 6. oldalán. Fel­vételünk a Bonyhádi Vasas— Nagymányok mérkőzésen ké­szült. Fotó: Bencze

Next

/
Thumbnails
Contents