Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
io Képújság 1978. október 8. A munkások és a film TÖTTÖS GÁBOR: Európa, Európa felgyűrt ingujjú indulók vezényeltek szív-rohamra Európa Európa lábtól-féjtől fekvő népek szűk nyugovója Európa Európa hányán raboltak el-f eldaraboltak hányán gyaláztak, s megmagyaráztak áldottak áldott áldomások, s nem tudtak róla a kisállomások Európa Európa éltettek félénk éltetéssel zsendülő-drága remény-új vetéssel mert érverésed végső érvelésed a slágereknek, s a lágereknek Európa Európa lábtól-f éjtől fekvő népek várt nyugovója Európa Európa elindulok elindítója Európa Európa — Majd ha a rendezők rólunk, munkásokról csinálnak filmeket, akkor többet járunk moziba, jobban látogatjuk a magyar filmeket. Ez a mondat egy beszélgetésen hangzott el, s nem csak a vita vezetője, hanem a résztvevők többsége is kétségbe vonta a felszólaló igazát. Vitathatatlanul tovább csökken az érdeklődés egyes magyar filmek iránt és akadt felszólaló, aki meg is fordította a kérdést, valahogy így: az hiányozna még, hogy több film szóljon a munkásokról, lehet, hogy még annyian sem váltanának mozijegyet, mint eddig. Ez a vita pedig egy olyan beszélgetésen zajlott, amit a most már hagyományosan megrendezésre kerülő „mun- kás-filmnapokon” tartottak az elmúlt évben. Az ősszel immár rendszeresen visszatérő filmes eseménysorozat ihle- tője ugyanis éppen az a gondolat volt, hogy meg kell ragadni minden eszközt, amivel a magyar filmművészetet és a munkásokat közelebb lehet hozni egymáshoz. Ezért szerveznek a nagyüzemekben külön vetítéssorozatot, rendeznek találkozókat az alkotókkal, kritikusokkal, hogy akik talán maguktól a hétköznapi vetítésre nem váltanának jegyet, most mégis találkozzanak a magyar filmgyártás régebbi, s legújabb produkcióival. Azon a vitán, ahol ezek az érvek elhangzottak, az a kérdés is felmerült: vajon milyenek a munkások, akikről több filmnek kellene szólni. Milyenek a mai munkások? Nemcsak egy alkalmi filmvita nagy kérdése ez, hanem társadalmunk egészéé, bizony alaposan ráférne a tudományos kutatás, az elemzés, a témában rejlő kérdéscsoportok pontos megválaszolására. Természetesen maguk a filmesek is megpróbálnak válaszolni, hiszen ha olyan filmet készítenek, amelynek a mai munkások a hősei, akkor kikerülhetetlen az ilyesfajta válaszadás kötelezettsége. Márpedig készítenek a magyar filmesek munkásokról szóló filmeket. Nem is keveset, s már csak ezért sincs igaza annak a felszólalónak, akinek bevezetőül a véleményét idéztük. Hogy csak egyetlen rendező nevét és — hazánkon kívül elég nagy visszhangot keltett műveinek címeit — idézzük, itt van Mészáros Márta. Egyik filmjében az Ők ketten-ben Mo- nori Lili egy mai munkásasszonyt, és Marina Vlady is egy munkásnőből lett vezető alakját formálta meg. A férfi főszereplő, bár technikusi végzettsége volt, a film története szerint ugyancsak munkásként dolgozott. Mészáros Márta előző filmje a Kilenc hónap volt. Ebben — szintén Monori Lili — ugyancsak munkásasszonyt játszott, bár ha egyetemre is járt közben. Az ezt megelőző Mészáros Márta-filmben Berek Kati játszott egy gyerek után vágyódó magányos munkásasz- szonyt. (Örökbefogadás.) Idézhetnénk az elmúlt hónapok filmjei közül Rényi Tamás K. O.-ját is, amelynek bokszoló hőse munkás volt, apja, családja egy jellegzetes munkáskörnyezetet személyesített meg. Vagy itt van például az elmúlt év — szakmai körökben legalábbis — a legnagyobb visszhangot kiváltott műve a Filmregény. A három lány főszereplő egy munkáscsalád három gyereke, s a filmben külön is nagy hangsúlyt kap a mai munkásélet néhány jellegzetes vonása. A példák sorát folytatni lehetne, de talán ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy filmvásznainkról egyáltalán nem hiányoznak azok a hősök, akiknek mun- / kás a foglalkozása. Ez a megfogalmazás talán már jelzi is egy másfajta, a korábbitól eltérő munkásértelmezés lényegét. A felsorolt filmekben ugyanis az a körülmény, hogy valaki egy üzem munkásaként keresi a kenyerét, egyszer sem volt a jellemét, törekvéseit, emberi magatartását egyedül meghatározó tényező. Az egyik munkásnő (Berek Kati) zárkózott volt, szigorú, egyszerű, visszahúzódó. A másik (Monori Lili mindkét filmben) kicsit agresszív, néha önző, az érzelmét nyíltan vállaló, de mindig őszinte, kitartó, kemény karakter. A Filmregény munkásai nagyon különbözőek voltak. A K. O.-ban szereplő apa (Bencze Ferenc) konok, kicsit műveletlen, de hallatlanul tisztességes, magának való ember. Magyarán: azért, mert munkások, azért nem lehet egyszerűsíteni a jellemüket. A művészet számára pedig alapvetően fontos, hogy teljes és hiteles emberi jellemet próbáljanak megrajzolni, olyan kitalált lényét, akiről el lehet hinni, hogy akár létezhetett volna is. Emellett persze szinte mindegyikre jellemző volt néhány, elsősorban a munkásosztályra jellemző tulajdonság: a vonzódás az őszinteséghez, a tisztességhez, a szókimondás, keménység, a „megjátszások” elutasítása és így tovább. Emberek voltak tehát ezek a hősök, akiken a „munkássors” nem mint valami külön ruha, e célra varrt különleges kosztüm díszelgett, hanem szerves része volt emberi jellemüknek. Ebből persze az is következik, hogy nem is volt mindig olyan jelentősége annak: mi a foglalkozásuk. Lehet, hogy most munkások, de holnap mérnökök lesznek, vagy lehet, hogy „nagymenő” volt valamelyik, aki mára minden segédmunkát elvállal. S ha . sikerült a filmeseknek valódi embereket ábrázolni — ez persze nem mindig sikerült — akkor eleget tettek legfőbb művészi kötelességüknek. S mert a magyar filmesek túlnyomó többsége a munkásosztály ügyénk elkötelezettje, ezért többnyire olyan munkásokat ábrázolnak, akik ugyancsak elkötelezettjei a humanitásnak, a tisztességnek, a köz ügyének. Akkor is, ha erről külön nem beszéltek e hősök, mert nem a szóbeli elkötelezettségen van a hangsúly. Persze, aki munkásokról elkötelezett filmet készít, az nem biztos, hogy egyúttal jó filmet is csinál. Olyat, amelyik érdeklődést kelt, leköti az embereket, megmozgatja gondolkodásukat, s másfél órára elszórakoztatja őket. A „munkásfilm” tehát nem ad felmentést a kötelezettség alól, hogy egyben jó filmet kell készíteni. S hogy ezek a magyar filmek jók-e, vagy sem, erről bőven lehet vitatkozni. Remélhetőleg vitatkoznak is majd sokan. BERNÄTH LÄSZLÖ TAN DÓRI DEZSŐ: Ki hinné...? (BERDA JÓZSEF EMLÉKÉNEK) „Ki hinné . ..?” Milyen gyakran kérdezzük ezt, holott csak egy kis szerencse kell, és máris események központja lehetünk. Egy veréb felnevelése olyan tevékenység, mely a figyelem, az ügyesség, a folyamatos társas viszony elviselésének — érdek nélkül! — fejlesztője. Egy díszmadárral is bizonyára érdekes. Jó. De amikor az ősi formák egyike, a madár, mintegy Maga-A-Madár lesz emberi társsá, szabadon, kifejlesztve egyéniségét, nem tenyésztés céljából, nem hasznunkra, sőt: ha évekig él, ha egy évtizedig, mi évekig, mi egy évtizedig itt leszünk vele, mert a társas viszony olyan érzékenyen alakult, hogy behelyettesíthetetlenné váltunk: és mégis, irodalomértők mondják: Mi az, egy veréb....! Állatkertben mondják: Verebet nem szoktunk felnevelni... És így tovább. Míg ezt írom, a hátamon fekszik, a minél terep- színűbb ing gallérja alatt; napok óta rajtam ez az ing, garbót váltok inkább, hadd legyen Neki az ing egyre terepszínűbb, hadd legyek egy verébnek: a Terep, mert ez nekem megtiszteltetés, hadd legyek még elevenen „a föld”, s itt fent mind, akiket ez a dolog illet, derűsen, intenzíven, állandóságra berendezkedve akkor is, ha nem volna „muszáj”! BARCS JÁNOS: Piros rigó Nyugtalan vénám parázsló vére. megfesti majd a földet feketére. Dércsipkés éjszakák, égi sarkok, csak tudhatnám, hogy tőlem mit akartok? Mert a lángcicomás áradatban, kezdi okádni tüzét a földkatlan: — s piros rigó leszek megfoghatatlan; én az élők között holt-halhatatlan, s muzsika száll majd utolsó dalomban ahol a sírásók — ásó nélkül ásnak, mert sohasem hittem az elmúlásnak. ORSOVAI EMIL: Utazás A kérdéseket mind becsomagoltam. De nem viszek magammal felkiáltást. Esz-térképen zsugorodó lépték. Cseng az óra: szól önébredésem. Gond-fésűmről tisztítlak, félsz-hajszál. Sok orvosság kell, mert élek. Esti ruha: képzelt örömökbe bújni. A holnap: ez a tökéletes útiokmány. Itthon hagyom a múlt kulcscsomóját. Bennem semmi sem lesz zárva. Kell viszont a remény, tartalék is. Táskát oldalt, — belefér a jóság. Kevés időm: már a pénztárcában. De elég lesz, minek költekezni. Mi is kell még? Akarat, — az megvan. Indulhatunk. Tenni, tenni, tenni. Marosi Gyula: Kisrealista történet a soha/övőből Az ajtó közepén, szemmagasságban, mely előtt a sötétkék, azonos szabású, leginkább durva vászonra emlékeztető műszál ruhában egy húsz év körüli férfi és egy nő áll, két kis lyuk, két szög vagy inkább aprócska facsavar nyoma. A lyukak körül éles karistolások, néhol az ajtó fájáig fel van sértve a csontsárga olajfesték: sietősen, valamilyen otromba eszközzel, nemtörődöm módon lefeszegetett névtábla helye. A férfi kezében matt műbőrtáska, húzózáras. A táska színe olajzöld, oldalán terepsárga plakátbetűkkel felirat, ÜJHONTELEPÍTÉSI EGYSÉGCSOMAG, alatta kisebb, de fehéren rikító szöveg, Fö: 2, FÖPs-i Eng. sz.: ..., azonban a főparancsnoksági engedély száma hiányzik. A férfi mormogva bajlódik a zárral. Egyre erőszakosabb rántásokkal igyekszik a kisiklott kis húzózárat megindítani, aztán türelmét vesztve a táska két fülét széjjelrántva felhasítja. Az egyik belső rekeszből (ahogy a táskába nyúl, látszik, tudja hová nyúljon, mintha begyakorolta volna a mozdulatot) légtelenített nylonzacskóba zárt kulcsot vesz elő, a fogai közé szorítva feltépi, a zacskót a földre dobja, a kulccsal a zár felé közelít. — Mit gondolsz, kinyissa? — Persze, hogy kinyissa. Ugyanaz a rendszám, ki kell, hogy nyissa. Az ajtón, a zár mellett öntapadós, fekete színű fóliaszalagon domborított írásjelekkel a rendszám, AUSW 895, Blok C543, és ugyanaz a kulcson fityegő alumínium lapocskán. A zár simán kattan. — Ugye, hogy kinyissa! A Szervezési Főcsoportfőnökség, az frankó. Mindenütt vén hülyék, de a Szervezési, az frankó. Ottan fejek vannak, kompúter, meg minden, ottan nincs kecmec. A nő azt mondja: — Emeljél fel és vigyél be. — Minek? — Szokás. Egy régi szokás. — Nagy marhaság. — De én akarom. A férfi felnyalábolja a nőt, gumitalpú bakancsa orrával belöki az ajtót, belép a sötét előszobába. A nő félkézzel görcsösen kapaszkodik a nyakába, szabad kezével az ajtó melletti falon matat, felkat- tintja a villanyt. — Milyen hülye villany- kapcsolók — mondja. — Tényleg nincs itt senki? — Ki a fene lenne? — Milyen hülye formájúak ezek a villanykapcsolók. Ezt nem is tanultuk, hogy a vil- lanykap<Ja«iók ilyen hülye formájúak. A férfi szinte lerázza a nyakáról, visszalép a lépcsőházba a táskáért, kiveszi a AZ ÁTSLLEnjrT LÉVC HAZaCJR KLt*T HARC#! zárból a kulcsot. Sokáig matat a zárral, majd tanácstalanul a nőre néz. A nő fejével az üveges ajtó felé int. A férfi óvatosan lenyomja a kilincset, hátraugorva hirtelen feltépi az ajtót. — Ez a szoba — mondja rekedten. — Odanézz... — a nő kisiklik a háta mögül, belép a szobába. — Oda nézz... Mekkora nagy szoba! Soha életemben nem láttam még ekkora szobát. — Büdös van. — ... és micsoda frankó cuccok! Odanézz, ezek a nagy székek vagy mik, meg a lámpa! A nő visszafordul a szoba közepéről, szemében sárga fények villannak, két, ökölbe szorított kezével a melle előtt hadonászva, szinte alig érthető torokhangon ordítozni kezd: — Mind a mienk! A mienk! Minden! Minden! TERSPáZrif; TfírűTT TBHJSRKOCcil Alt M®J. A R/UrFEL,*I.S?E'L SCFVMAs FÖ3ÖTTT Ff-P? áOR padítt öPpíipkék rohAó alakok ftmut.. Ü3Y tAtYTRóAPiÜU KIALLTÁoArA LSDGkAL'tAJL Sarkadi Péter illusztrációja Ormótlan mozdulattal megfordul a saját tengelye körül, ökölbe szorított kezeit darabos mozdulattal széttárva forogni kezd, fejét hátravetve hajladozik, most már valóban érthetetlenül szakadnak fel torkából a hangok. Köny- nyű termete ellenére nehézkes, szögletes, gumitalpú egyenbakancsával maga alá gyűri a szőnyeget. — De marha büdös van itt. A nő megszédülve a padlóra huppan, hisztérikusan nevet. Az összegyűrt szőnyeget maga mellé húzza, ujjai hegyével gyengén simogatni kezdi. — A mienk... — lihegi, — a mienk... — Te nem érzed ezt a bűzt? — Dehogynem, na és ? Tanultuk, hogy ezek a rohadtak még büdösek is, nem? A férfi elsápad, a falnak tántorodik, homlokára verej- tékcseppek ülnek. — Oktatták a tanfolyamon, hogy büdösek is, nem?! — kérdezi emelt hangon a nő, aztán látva, hogy a férfi nem válaszol, csak a szemét lehunyva erőtlenül előreejti a fejét, felpattan, sárgafényű szemekkel ordítani kezd. — Mit játszod meg magad?! Talán nálatok nem volt büdös? Állandóan az a rohadt poloskairtó szag, a dilis nővéred a beszarásaival meg a muterod piái! Most mit játszod meg magad? A férfi öklendezik. — Hogy pont egy ilyet kellett rám osztani! — sivítja a nő, az ablakhoz lép és kitárja. — A pszichológusok is mind gazemberek! A tízszintes szalagépületek közé kis tér szorult. A téren tucatnyi fa, már gallyacskáikat is elszórva, csupán elfeketedett főág karjaikkal nyúlnak az ég felé. Innen, az ötödik emeleti magasságból jól látható, hogy a kőszegély, mely a hajdanvolt gyep helyét zárta közre, enyhén ellipszis alakú. A férfi megérezve a friss levegőt, tántorogva az ablakhoz botorkál, szinte egész felsőtestével kihajolva mélyeket lélegzik.
