Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
1978. október 8. Profiltisztítás helyett Munkahiány — Tervteljesítési gondok Két éve százmillió forintos beruházásba fogtak Tamásiban a Vegyépszernél. Hatalmas, korszerű, minden igényt kielégítő üzemcsarnokot és a hozzá csatlakozó járulékos épületeket kezdték el készíteni. A tervek szerint az üzem komoly feladat előtt állt, olyan munkát bíztak a dolgozókra, ami hosszú időn keresztül megoldja a sorozat- gyártást, az üzemnek nagy jövőt Ígért. 1978-ban az év elején, a beruházás befejezése előtt jött a derült égből a villám- csapás. A vállalat és a szovjet partner tárgyalásai után leálltak az exporttal. A tamásiak felkészültek az olajmérő állomások acélszerkezeteinek gyártására, s végül az évet munka nélkül kezdték. Pontosabban volt munka, de az olyan: mintha egy első osztályú magasugrót a nagy világversenyen maratoni futásban indítanának. Hatféle munkát kaptak: kellett gyártani a székesfehérvári ÁFOR-nak, a budapesti szesziparnak, az újpesti fűtőműnek és az ország számtalan más üzemének. Tamásiban nem ez lett volna a profil. Nem erre költöttek százmilliót. Közben természetesen a beruházás folyamatban volt, és sok gondot jelentett. Az üzem területén mindenhol az építők — más vállalatok emberei — dolgoztak. A termelést, a folyamatosnak ígérkező munkákat félig kész állapotban egyik helyről a másikra kellett áttelepíteni. Ahogy kapták az újabb és újabb megrendeléseket, kiderült, kevés a feladathoz a létszám. Ekkor szerződést kötöttek a szakmunkásképző intézettel egy hatvan ■munkahelyes tanműhely létrehozásáról. Ettől várják, hogy egy-két éven belül lesz elegendő szakmunkása a gyárnak. A sok nehézség ellenére a 22 millió forintos első félévi tervet teljesítették. De az anyavállalat csak 14 milliót írt jóvá a tamásiaknak. Miről van szó? Tamásiban mindenki meg volt győződve arról, hogy jól dolgozik — elismerést érdemel. A megrendeléseknek eleget tettek, teljesítették a rájuk kirótt feladatot. Mert: minden gyártás úgy kezdődik, hogy a termékeknek van piaca, a rajzokkal együtt megkapják az anyagfelhasználás, a munkabér, a költségek mértékét, de a gyártmánynak az önköltségi árát is. Jó előre ki lehet kalkulálni, hogy az a munka gazdaságos-e! Az év elején a hiányos munkaellátás ellenére is tudták, teljesítik a tervet. Végül az évközbeni tárgyalások eredményeképp a partner kevesebbet fizetett mint amennyiben megállapodtak. Erről már csak az összes termék legyártása után értesítették Tamásiban az üzem vezetőit, dolgozóit. Ha időben értesítik őket, akkor sem több a bevétel, de legalább a vezetők felkészíthették volna a munkásokat a várható nehézségekre, illetve arra, hogy a féléves tervet mintegy 60 százalékra tudják teljesíteni, önhibájukon kívül. Arra azonban ígéretet kaptak, hogy bérben, prémiumban nem lesz lemaradás. Fazekas Miklós vezetőmérnök az év elején jött Tamásiba, jelenleg az üzem megbízott igazgatója: — Az éves tervünk 55 millió forint, de már nem sok remény van teljesítésére. A második félévben lesz, illetve van munkánk bőven. Az atomerőmű számára gyártunk 21 falcellát, ugyanakkor újabb megrendelés érkezett az olajállomások acélszerkezeteire. összesen 75 darabot kell gyártani 1979 közepéig, ezt az új szériát az ártárgyalások után már lehet gazdaságosan gyártani. Nehéz időszakot élt át az üzem. A helyzet ma sem rózsás. A beruházás egy része még nem kész. A kazánházat a fűtési szezonra be kell fejezni, a nagycsarnok technikai szerelése vissza van. Az atomerőműnek gyártandó panelok szerelése és hegesztése szakmailag komoly gond. Az újabb szovjet megrendelés gyártási biztonságot ad, de a munkaerőhelyzet miatt nehéz feladat előtt áll az üzem vezetése. HAZAFI JÓZSEF Vakol és meszel az utca Erősen csinosítják Paks főutcáját. Sok volt a kopott falú ház, sőt néhány épület már „hivalkodott” csúnya külsejével. Mostanában úgy vakolnak és meszelnek utcahosszat, mintha búcsú és tavaszi nagytakarítás lenne egyszerre, vagy két lány kérőjét is várnák minden ilyen háznál. Közeledik a várossá nyilvánítás ideje — ez már nem titok. Készülnek az emberek, így is. A tatarozások megkezdése ugyan nem ment minden háznál öntevékenyen, tanácsi felszólításra volt szükség, és tiltakozás is akadt a szépítkezés ellen. De aztán, hogy rendbe hoztak néhány házat, és megépült a széles aszfaltút, legfőképpen pedig mivel nagyon szépre sikerült a Béke szálló tatarozása és meszelése a költségvetési üzem kőműveseinek, festőinek jóvoltából, tehát mindezek nyomán egyszeriben megugrott a főutca embereinek renováló kedve. Biztos, hogy kedvről van szó, nem csupán kényszertatarozásról vagy presztízsről. Annyira gondosan és derűs színekkel ékesítve istápolják falaikat a paksi főutca lakói, hogy néhol mór mediterrán hangulatú az utcakép. Például a régi gyógygszertár melletti soron. Falak, nagykapuk, ablakok, kerítések önálló életre keltek. Némely helyen kiütközik a vizesség foltja, de ez most nem zavar különösebben. Természetes, hogy vannak víznyomók, sajnos hozzátartozik az öreg házak legtöbbjéhez. Az összkép, de még a részletek is, derűsek. Jelzik egy település megújulását. Nem úgy, mint a lakótelep modern tömbje, vagy az új posta, az új szálló betonváza. Egészen másként jelzik a megújulást. De ugyanolyan erővel. (gemenci) Megnézzük Ketten (I) I iányzott a szekszárdi múzeum. Hányszor láttunk csalódott idegeneket, akik lógó orral fordultak vissza a kapura függesztett táblánál, amely arról értesített, hogy „átalakítás miatt zárva”?, Hányszor kérdezősködtünk „bennfentes” ismerősöktől, hogy vajon mikorra készülnek el a munkával, milyen lesz az új kiállítás? Most végre megnyílt. Nem is akármilyen. Már megírtuk, hogy az első két napon annyian látogatták meg, mint másltőr tíz nap alatt, és azóta is szakadatlan az érdeklődés. Iskolások és klubok, úttörőőrsök és felnőttek szakkörei tervezik, hogy: „megnézzük”. És vannak, akik beutaznak Decsről, eljönnek Hőgyészről vagy éppen a fővárosból miatta. Nemhiába, hogy a múzeum a legrégebbi közművelődési intézmény. Ügy látszik, még mindig a legkedvesebb is. KOMAROMI ZOLTÁN képriportja Nézelődő Népművészek — Decsről Ketten (II.) A legutolsó teremben... Ai első vendégek között — a kulturális miniszter A szekrénybe már benéztek Bútorok a múlt századból
