Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
1978. október 8. “Képújság 3 Szekszárdi járás A célok megvalósíthatók A szekszárdi járás ezé« gazdasági ópítőmunkájának alapvető feladatott a XL kongresszus, az V. ötéves terv, és az idei népgazdasági terv aktuális megyei tennivalóinak figyelembe vételével határozta meg és fogadta el január t3-án a pártbizottság. Az akkor elfogadott célkitűzések a következők: a gazdasági fejlődés gyorsabb ütemű növelése, a hatékonyság fokozása mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban, a műszaki színvonal további emelése, az exportcikkek termelésének fokozása, ezen belül is a tőkés export növelése, ezzel együtt az importált alapanyagok hazaiakkal való kicserélése, a beruházások gyorsabb, határidőre történő átadása, a mezőgazdasági üzemek terméseredményei közötti nagy különbségek csökkentése. Elhatározta a járási pártbizottság továbbá az állati férőhelyek korszerűsítését, jobb kihasználását, és a termelés fokozását, az ésszerű, takarékos gazdálkodást anyaggal és energiával, a munka- és üzemszervezés színvonalának emelését, a munkafegyelem általános javítását. Minden mezőgazdasági és ipari üzem, szövetkezet pártszervei ennek alapján határozták meg saját cselekvési programjukat. Az idei gazdasági feladatok megvalósításának eszköze a cselekvési program. Éppen ezért a járási pártbizottság" akkor, amikor a végrehajtás politikai tapasztalatait értékelte, megnézte az egyes üzemek konkrét mutatószámait is, hiszen ezeken keresztül lehet a legpontosabban lemérni, mit is valósítanak meg a cselekvési programból. A cselekvési program megvalósítása a propagandamunkával kezdődött. El kellett érni, hogy ne csak a kommunisták, de a dolgozók minél szélesebb rétegei megismerjék az egész népgazdasági tervet, valamint annak helyi részleteit, ezen belül saját egyéni feladataikat is felismerjék, mindenki megértse, mennyire fontos minden dolgozó jó munkája. A járásban három központi, nyolc megyei és hat járási szintű előadó tizenhét helyen tartott előadást az időszerű gazdaságpolitikai feladatokról, körülbelül kétezer embernek. A tervek véglegesítése az egyes üzemekben széles körű agitációs munkával, az üzemi demokrácia fórumainak felhasználásával történt meg. Bevezették a kisebb létszámú munkahelyi tanácskozásokat. A szövetkezetek tanácskozásain például több mint ötszázan mondtak véleményt saját feladataikkal kapcsolatosan. Sok helyen már ezeken a fórumokon bejelentették a szocialista brigádok vállalásaikat. A feladatok végrehajtását a járási pártvégrehajtó-bizott- ság és az apparátus folyamatosan figyelemmel kísérte. Az alsóbb pártszervek beszámoltatták a gazdasági vezetőket az időarányos tervteljesítésről. Több alapszervezet pártvezetősége negyedévenként értékelte a cselekvési program időarányos végrehajtását. A pártbizottság tagjai hozzászólásaikkal is megerősítették, hogy a téma egész járást átfogó értékelése most aktuális, az első félév után, de még időben ahhoz, hogy a jelentkező ellentmondásokat feloldhassák, a hiányosságokat pótolhassák. A hibákat is van még idő kijavítani. A pártbizottság tagjai írásban és egészen részletesen kapták meg nemcsak az átfogó politikai tapasztalatok értékelését, amelyet a végrehajtó bizottság megtárgyalt és észrevételeivel kiegészített, hanem a járás üzemeinek, gyárainak és szövetkezeteinek részletes gazdasági számait is. A pártbizottság tagjai előtt szinte teljes kép bontakozott ki a cselekvési program és a # .zdasági terv állásáról. Szajki László, a járási párt- bizottság titkára — a napirend előadója ezen felül — szóbeli kiegészítésében még részletes magyarázattal is szolgált. Elmondta többek között, hogy az exporttermelés terén az igények változékonyak, pontos tervezésük ezért nehéz. Az ipari szövetkezetek többsége a termelés rugalmas változtatásával jobban tudott alkalmazkodni a piaci igényekhez, ezért a szövetkezeti ipar területén az exportnövekedés dinamikusabb. Ki kell még emelni a szóbeli kiegészítésben elhangzottak közül azt a gondolatot, amelyik az igényességről szól. Sok és nehéz feladat van. Éppen ezért annyira fontos, hogy a vezetők, és nemcsak a vezetők legyenek igényesek önmagukkal és saját leírt terveikkel szemben. Ne csak a bázisszámokat nézzék, és ne legyen elég a termelés csupán mennyiségi emelése, a minőséget kell javítani a munka minden területén. Elemezte a járási pártbizottság azt a tényt is, hogy az átlagos számok és mutatók megfelelnek a terveknek, de ezeken belül gazdasági egységenként nagyok az eltérések, akár az egy főre eső termelési értéket, akár pedig a mezőgazdasági üzemek termésátlagait nézzük. A nyári betakarítás a járásban általában szervezett és gyors volt, de előfordult, hogy a nagy értékű és termelékenységű gépeket csak több napos levelezés után csoportosították oda, ahol azokra szükség volt. Örömmel állapította meg a járási pártbizottság, hogy a Húskombinát alapanyaggal való ellátását a szövetkezetek pártvezetőségei a jelentőségének megfelelő súllyal kezelik. A cselekvési program végrehajtásáról megállapította a pártbizottság, hogy az alsóbb pártszervek és pártszervezetek segítették a cselekvési program végrehajtását, de még tovább kell fokozni az ellenőrzést és számonkérését, javítani a segítő munkát. A feladatok között határozta meg a pártbizottság, hogy a cselekvési program végrehajtása és az éves gazdasági terv megvalósítása érdekében tovább kell emelni a vezetés színvonalát, jobban kihasználni az üzem- és munkaszervezés lehetőségeit, fel kell tárni a tartalékokat, növelni a hatékonyságot és a munkaszervezést, valamint javítani a propagandamunkát, még jobban tudatosítani a célratörő, jó munka fontosságát. — ihárosi — A hivatalsegéd öreg napjai Mindig zárják a kaput. Hátul, a ház mellett nagy kutya őrködik, láncra kötve. Erősen kellett zörgetnem, hogy megtudják: valaki feltétlenül be akar menni. Mentegetőzve mondja Sinorovits István, hogy amióta beteg, nem jár emberek közé és nem is fogad senkit. Egész életében emberek között volt, szolgálatot teljesített, mások rendelkezésére állt, kevés fizetést kapott, korán kelt, cipekedett. Hatvanöt éves és bezárja a kaput. Aránylag könnyen kezdődött a szolgálat: Szekszárdon, a vármegyeházán volt altiszt a főispán mellett. Díszes ruhát, tornyos sapkát kellett magára vennie, amikor reprezentáltak az urak, vagy például amikor templomba ment a főispán, el kellett kísérni, hogy valaki, valami mutassa a rangját külsőségekben is. Egyébként azért került ilyen állásba — véletlenül — mert a kitanult szakmáját, a szabómesterséget nem folytathatta, gyomorbetegség miatt: nem tudott állandóan ülni. Egész életében állt, hajolt, ment. Rövid ideig tartott a vármegyei szolgálat, Paksra került 1944-ben, lényegében ugyanolyan munkába: a szolgabírói hivatalt takarította és ünnepi alkalmakkor kiöltözött. A felszabadulással mindenki cserélődött, csak az altiszt nem. Sinorovits István, a járási főügyészség hivatalsegédje lett, kézbesített, takarított, fűtött. A sorrend persze nem jó így mert a kézbesítés jelentette a legkönnyebb munkát és a fűtés volt a legnehezebb. Ketten csinálták, több mint húsz évig cipelték a szeneskannákat és a fojtó gázt árasztó parazsas salakot. Csak szolgálatának utolsó öt évében vált könnyebbé a helyzete, amikor a hivatal áttért az olajfűtésre. Kérdezem a láthatóan megtört embertől, miben érezte leginkább a változást 1945 után. így felel: — A főjegyzőt már nem kísértem. Már nem volt cirkusz. Később a tanács megalakulása után pedig egészen barátságosak voltak hozzám, sokan előre köszöntek. — Kapott-e kitüntetést? — Kiváló dolgozó lettem és megkaptam a 25 éves tanácsi munkáért kitüntetést is, egyhavi fizetéssel. — Mennyi a nyugdíja? — Nem sok: 1850 forint. Úgy boldogultunk, hogy a feleségem is bejárt a hivatalba, hasonló munkát végzett, mint én. Ott éltünk a tanácsház szolgálati lakásában harminc évig. A gyerekeknek varrtam időnként ruhát. Mindegyik tanult: István agrármérnök, Éva védőnő, Ágnes csecsemő- és gyermekgondozó. Most a felesége szülői házában laknak, közel a Dunához, magas löszpart alatt. A bezárt kaputól a házig emelkedő és lépcső vezet. A kert fönn van a magasban: egy sor betonlépcső és még két hosszú létrán is kell kapaszkodni, mire följut az ember. Paks egyik legszebb helye ez, közvetlen közelből látszik az egész Dunakanyar. Szőlők, mandulások, érdekes formájú házak vannak Sinorovits István apró kertje és szőlője szomszédságában, illetve az fölött. Csipegetjük a szőlőt, Pista bácsi erősen kínál, azt mondja, nem kell a szőlő senkinek, bort nem készítenek, mert nem isz- szák és a gyümölcs se nagyon fogy. — Jövőre ez már parlag lesz. Hitetlenkedve hallgatom, miközben váltakozva gyönyörködik a szemem a dunai panorámában és az ápolt, roskadásig rakott szőlővesszőkön. Persze tudom, hogy sok mindenről nem beszélt a nyugdíjas hivatalsegéd, olyan küzdelmekről és helytállásról, ami nem köznapi teendő volt. Nem akar dicsekedni. Kért is rá a szőlő végénél, búcsúzéban, hogy csak keveset írjak, szerényen. Bezárkózott. Olvas. Lehordja a padlásról a zsákszámra összegyűlt Élet és Tudományt. Azzal a szándékkal gyűjtögette, hogy öregségére majd lesz ideje végigolvasni. A felesége örömmel említi, ez a foglalatosság még most is kedvére való. GEMENC1 JÓZSEF „...eddigi gazdasági értékrendünkben — nagyjából szükségszerűen — a gazdaság fejlődésétől függött a képzés fejlesztése. A jövőben azonban gazdaság és képzés kölcsönös meghatározottsága értékrendünkben megfordulhat, és a képzés fejlesztése határozhatja meg a gazdaságfejlődést.” (Berend T. Iván: Ot előadás gazdaságról, oktatásról). — Felsőoktatási intézményt ilyen gyorsan még nem rendeztek be, mint a szekszárdit — mondja dr. Endrédi Lajos főiskolai docens, a Tanítóképző Főiskola tagozatvezetője. A megnyitó előtt néhány nappal még üres volt az épület. Mindenki- dolgozott, sürgött-for- gott. Vittük a székeket, asztalokat, padokat, rendeztük a termeket. Amikor a miniszter lejött megnyitni az új főiskolát, berendezett intézményt talált. — Azt mondják, a születés utáni első év a legnehezebb szülőnek újszülöttnek egyaránt. A szekszárdi Tanítóképző Főiskola elmúlt egyéves. Beszélhetnénk erről? — Nagy lehetőségeket láttam az intézményben, amikor felkérték a vezetésére. Beindítani, megszervezni egy tanítóképzőt olyan helyen, ahol nyoma, hagyománya sem volt a felsőoktatásnak, izgalmas feladat. Minden olyan lesz, amilyenné mi formáljuk. Az indulásnál kulcskérdés volt, hogy sikerül-e olyan oktatógárdát létrehozni amely rendelkezik felsőoktatási tapasztalatokkal és amelynek tagjai szakmájuk elismert művelői is. A szerencse, és a józan megfontolás segített bennünket. Vezető oktatóink nagy része komoly szakmai múlttal rendelkezik, de a jövő szempontjából létkérdés újabb, kvalifikált oktatók szerzése. Ennek viszont nem elhanyagolható, sőt nyugodtan mondhatom alapvető feltétele: a lakás. Dr. Kalicza Rezső főiskolai docens szekszárdi. A levéltárban, illetve az oktatási igazgatóságon dolgozott .A filozófia tudományok kandidátusa. Dr. Rónai Béla főiskolai tanár, a bajai tanítóképzőből jött Szekszárdra. Nyelvjárás- kutatással foglalkozik. Dr. Zsolnai József főiskolai docens, a kaposvári tanítóképzőből jött át Szekszárdra. Kutatási területe az anyanyelv pedagógiája. Mi késztette e három vezető oktatót, hogy elfogadja a főiskola meghívását? Szakmai szempontok, lakás. Ezenkívül? Kíváncsisággal párosuló lelkesedés. Mit lehet tenni egy olyan intézményben, ahol még nem volt idő elrontani a tanítóképzést? Rengeteget ! — Mi magyarok a lehetőségeink alatt maradunk — idézi Zsolnai József Kovács András Staféta című filmjéből a mondatot. — A lehetőség itt Szekszárdon adott. Kiváncsiak vagyunk, mit tudunk megvalósítani, ahol hagyományt mi teremtünk. Azt mondják a jó kutató a jég hátán is megél. Aki kutatni akar, minimális feltételek mellett is képes rá. Rónai Béla Szent-Györgyi Albertet idézi: „A biokémia kutatásához egy fazékra van szükség.” — Az oktatáshoz, kutatáshoz szükséges alapvető feltételeket megkaptuk az indulásnál — mondja a tagozat- vezető. További bővítésre is van módunk. Már a közeljövőben szükségünk van egy képmagnóra, illetve a zárt tv-lánc kiépítésére. A gyakorló iskola tantermei ugyanis kicsik, s az óralátogatásokat, bemutató órákat ezek nélkül nehezen tudjuk megoldani. Mindent összevetve azt mondhatom, hogy egy jó közepesen felszerelt intézményünk van, azzal az előnynyel, hogy ami itt van az új, korszerű. A kutatás területén nem a nulláról indultunk. A főiskolára való meghívás egyik feltétele a kutatómunka volt. Vezető oktatóink nagy részének van tudományos múltja, s tudományos kapcsolataikat is magukkal hozták. Szek- szárdot már sikerült bekapcsolni a tudományos élet vérkeringésébe. Az „Anyanyelvpedagógiai kísérlet a kommunikációkutatás eredményei alapján” országosan támogatott kutatás, az Akadémia 6. számú kutatási területének központja itt van. Tudományos téren Pécs felé orientálódunk. A tavalyi, induló évfolyam hallgatói nehéz helyzetben voltak. Középiskolai tapasztalatokkal három főiskolai évfolyamot helyettesítettek. Ennek ellenére — az oktatók, az intézmény vezetésének véleménye szerint — derekasan megállták a helyüket. A jelenlegi elsősök kezdése már könnyebb volt. Sok segítséget kaptak a másodikosoktól. A KISZ-élet megszervezése sem volt zökkenőmentes az indulásnál. A főiskola KISZ- titkára Kovács Zoltán második évfolyamos hallgató. — Nem voltak anyagaink a politikai oktatáshoz, képzéshez. Alapvető dokumentumok hiányoztak. A városi KISZ- bizottság segítőkészsége megvolt, de csak középiskolás anyagokat tudott adni. Az MTI-től kaptunk segítséget. A jelenlegi elsősöknél már zökkenőmentesebben ment minden. Az oktatók azt mondják, a hallgatók semmivel sem rosz- szabbak mint más felsőoktatási intézmények hallgatói. Jó a munkához való viszonyuk, lehet velük eredményesen dolgozni. A főiskolások nagy gondot fordítanak ismereteik fejlesztésére. Az elmúlt évben önművelési terveket készíttettek velük, a szakmán túli hiányzó ismeretek pótlására. Az elmúlt évben már volt valamiféle várakozás a főiskolásokkal szemben: aktívabban kapcsolódjanak be a város életébe. Nem könnyű ennek eleget tenni akkor, amikor az intézmény és a hallgatók egyaránt az indulás problémáival küszködtek. — A város sem igen készült i fogadásunkra — mondja Kovács Zoltán. A posta például kezdetben nem vette figyelembe, hogy mi is létezünk. Irodalmi, tudományos lapokat csak igen kis mennyiségben lehetett kapni. Jelenleg az a tervünk, hogy a főiskola kis jegyzetellátóiában folyóiratok is legyenek kellő mennyiségben. Mozgás, pezsgés aztán mindkét részről megindult. A főiskolások irodalmi színpadot, énekkart, táncesoportot, beat-zenekart szerveznek. A fotóklub hívja az érdeklődőket. Filmklubot akarnak a Nagyvilág moziban. Jó a kapcsolatuk a megyei könyvtárral. Könyvtárügyben csak annyi még a kívánságuk, hogy pénteki napon valamelyik könyvtár legyen nyitva: vagy a főiskoláé vagy a megyei. Hamarosan oktatói, hallgatói TIT-csoportot hoznak létre. Szervezés alatt van a főiskola újságja is. * Egyéves korában a csecsemő már egyedül jár, s néhány szó kiejtésére is képes. Magatartása, mozdulatai a kommunikáció kezdeteit jelzik. A főiskola ennél jóval többet tud. MAJOROS ISTVÁN Fotó: K. Z. Oktatástechnikai órán A főiskola könyvtárában
