Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-06 / 236. szám
1978. október 6. Képújság 3 A falu Mi a legjobb reklám? gazdasága- a gazdaság faluja Konzerv, a háziasszony gondosságával A brigádok versengése itt valóban verseny Vannak falvak, melyek hajdani vagy nem régi virágzás után egyszercsak hanyatlani kezdenek, lakói elhagyják. Máladozó, cifra vakolatok jelzik a múltat és a jövőt. Mások pedig a semmiből, egy pusztából válnak virágzó községgé. Ilyen Dalmand is. 1945—48-ban a mostani területen még nem volt falu. Volt Üj-Dalmand, Ó-Dalmand, Veresegyháza meg sok más kültelek. A szétbontott cselédházakból és épületekből 1950-ig község épült. 1500-nál is több lakossal. Napjainkig a lélek- szám kétezerre emelkedett. Ez a fejlődés nem magában való. Szinte minden mozzanatán jegyet hagy a gazdaság élete, helyzete. Méghozzá szemmel látható jegyet. A 60-as években, amikor nem jól álltak a gazdaság anyagi dolgai, a faluban nemigen akart senki letelepedni. Nemigen épültek új házak. Aztán egy évtizedet visszaszámolva megindult a mai kiváló eredményeket hozó fellendülés. Egy számsor: 1968: 4 lakás, 1969: 8, 1970: 16, ...1977: 34 lakást építettek a gazdaság dolgozói munkahelyi segítséggel. A gazdaság fellendülése — a mostani országos vetélkedésben a figyelembe vett értékmutatók szerint, mindenben az első öt között van — a több, jobb terményen túl újabb és újabb lakásokban, utcákban is tükröződik. Tükröződik a gazdaság építette kultúrházban, kézilabda- apályában, iparitanuló-képzést szolgáló új tantermekben, a korszerű gazdálkodáshoz értő, annak korszerű gépeit használni tudó ember sok-sok síkú szolgálatában. A falu nagymértékben a gazdaságnak köszönheti létét, fejlődését. A gazdaság, dolgozóinak — 1200-an vannak — lakhelye, a falu nélkül nem tudná már biztosítani létét, fejlődését. (Dalmandi magazinunkat a holnapi számunkban találhatják olvasóink.) CZAKÓ SÁNDOR Időinként szemembe ötlik az utcán vagy autóbuszon a reklámszatyor szövege: „Több konzerv — több szabad idő”. Nem rossz szöveg, de ettől aligha lesz okosabb a háziasszony, a mindennapok gyakorlatára vonatkozóan. A reklámszatyor oldalán még az is olvasható, hogy Paksi Konzervgyár, és ez többet mond a reklámnál. A gyakorlatiság, a konzer- vek használhatóságának felismerése tulajdonképpen úgy adódik, hogy megkóstol az emlber valamilyen terméket, például szeletelt és fűszerekkel» ízesített paprikát vagy paradicsom ivólevet, jónak, sőt finomnak találja és akkor megnézi az üveg oldalát: hol készítették ezt? Megjegyzi magának és legközelebb már úgy válogat a befőttesüvegek között, hogy keresi az illető gyár címkéjét Tapasztalatból tudom, ez a módszer legtöbbször beválik, és a konzervek iránti vonzódása így erősödik a vevőnek. Túlzás nélkül mondhatjuk, a Paksi Konzervgyárban lelkiismeretesen és kíméletlen szigorúsággal vigyáznak a minőségre. Örvös Ferenc igazgató azt szokta mondani, természetes, hogy jó minőségű árut készítenek, mert ez a legjobb reklám. Rengeteg konzervjük megy exportra minden évben, Nyugatra, Keletre egyaránt, emellett pedig jut a belföldi fogyasztásra is sok minden, a borsótól a paradicsom ivóiéig és a befőttig. A gyár előcsarnokában, az étterem és a munkásklub közötti részen reprezentatív állandó kiállítás van a termékekből, látható itt minden, amit a 'konzervgyár készít az utóbbi években. Étvágygerjesztőén szép és gazdag „kiállítási anyag”. Természetesen a boltokban nem található ugyanennyi paksi konzerv, hiszen az exporttermékek nem maradnak Vissza, hanem megveszik őket a külföldi partnerek. De ami az üzletben található, az sem kevés: borsó, zöldbab, paradicsom, savanyúságok, befőttek, ivó- levek. Nagy „kiszerelésű” ba- rackbefőttek az üzemi konyGép szeleteli a zöldbabot, a dolgozók csak szemlélik, nincs-e benne idegen anyag. Fotó: G. K. hák, óvodák visznek meggy, szilva, paprika, uborka és még sok minden más kis üvegben kerül a vevő kezébe. Jellemző például, hogy zöldbabból, sárga és zöld hüvelyű fajtát olyan arányban készítenek, amilyen a külföldi és a hazai igény: a belső ellátásra sárga hüvelyűt dolgoznak fel, exportra pedig zömében zöldet. Ezt már a szerződéseknél kalkulálni kell, tehát megtermeltetni a szükséges mennyiségű anyagot, lehetőleg biztonsággal. De úgy, hogy nagyon sokkal több ne legyen annál a meny- nyiségnél, amit fel tud dolgozni a gyár. Óriási szervező munka is van abban — a feldolgozás rekordteljesítményei mellett —, hogy évek óta maximálisan adja a gyár azt a mennyiséget a legfontosabb cikkekből, amire technikailag és emberileg képes. Nagyon jó a partneri viszony a termelőkkel, így vált lehetségessé például, hogy az idei szeszélyes tavasz ellenére újabb rekordot ért él a Paksi Konzervgyár bor- sókonzerv-készítésben. Egyenletes volt a szállítás az állami gazdaságból és a termelőszövetkezetekből egyaránt. Éjjel is teljes műszakban dolgoztak a borsócséplők, s mellettük a gépkezelő és kisegítő személyzet. A háziasszony gondosságával készítenek Pakson mindent — a háziasszonyoknak, a családoknak, a napközis gyerekeknek. A gondosság persze sokféle munkában megnyilvánul: a gépek, gépsorok karbantartása, a nyersanyag megválasztása és tisztítása, a tökéletes tisztaság, a sterilizálás maradéktalan megvalósítása, a jó csomagolás; mind olyan feladat, ami nagy súllyal esik latba, itt egyik sem kisebb jelentőségű a másiknál. A brigádok versengése valóban verseny, a mennyiségi követelmények, illetve célok eléréséért is, meg a technológiai fegyelem betartásáért is keményen dolgoznak. A minőségi ellenőrzés csak kontroll. Rendszeresen vizsgálja a termékek minőségét gyártás közben egy művezető, akinek ez a feladata. Úgy is mondhatjuk, az ellenőrzés szerves része a munkáinak. Mert igaz ugyan, hogy a laboratórium minden terméket megnéz, ez a feladata, de a gyártás közben való vizsgálódás majdnem olyan, mintha a dolgozók maguk néznék, a szakember árgus szemével: jól dolgoznak, jó ennivalót tesznek az asztalra, üvegekbe és döbozokba rakva. G. J. A megfellebbezhetetlen ellenőr gondolat akkor fogalmazódott meg bennem, amikor hazafelé menet a hirtelen kerekedett viharban megláttam. a lakóépületünk felett lengedező hosszú „bádogzászlót”, mely fennen hirdette: akik feltették, rossz muknát végeztek. Bizonyára annak idején, amikor a bizottság átvette az épületet, megállapították: minden rendben. A bizottságot be lehetett csapni. Az időjárást nem! A vihar nem törődött azzal, hogy mi van az átvételi jegyzőkönyvekben, a rosszul rögzített bádog alá kapott és cibálta, mint kutya a rongyot. De nemcsak az itt járt bádogosok munkájáról állított ki új, minőségileg most már egészen más átvételi bizonyítványt a természet, hanem az ablakokról is. Hiába bizonyította az átvételi jegyzőkönyv, hogy az ablakok jól zárnak, a panelekbe jól illesztették és jól tömítették az ablakkereteket. Az eső csak „mondta a magáét” — és befolyt a szobába, a konyhába. Járdáinkat, útjainkat is úgy veszik át, hogy azok rendben vannak. A vízszintmérőkkel lehet csalni, de a vízzel eddig emberfiának nem sikerült kibabrálni. Az eső megvesztegethetetlen. Az eső az évmilliók óta egyformán folyik szét a földön. Azóta mindig megáll ott, ahol mélyedés van, ahol csak vízszintbe „írták” és nem vízszintbe „építették” a járdát, az utat. Nekem ezernyi pecsétes írás bizonyíthatja, hogy a nadrág, amit vettem első osztályú, sőt osztályon felüli. Ha a nadrág varrása feslik, ha egy kiadós röhögéskor ott állok gatyában, a nadrágot trehány emberek varrták és hozzájuk hasonlók vették át. Sajnos, nem rajtuk röhögnek, nem ők állnak gatyában az emberek előtt, hanem én, aki teljesen vétlen vagyok. Felőlem az autó hűtőrendszerének gumicsöveit is jól összeilleszthették, erről minőségi bizonyítványt is kiállíthatnak, ha a gumi összeillesztésénél elszökik a víz. A víz ugyanis jobban tudja, hogy milyen munkát végeztek a gumitömlők összeállítói, mint a minőségi ellenőrök, akik közel sem végeznek olyan alapos, körültekintő, minden apró lyukra figyelő ellenőrzést, mint a víz. A cipő is csak akkor igazán jó minőségű, ha a hordás és nem a papír bizonyítja ezt. A pörköltről is állíthatja nekem a pincér: kérem ez kiváló, ha az én gyomrom a>zt mondja: pfuj, pocsék. A telefonról is adhat megnyugtató nyilatkozatot a posta, ám ha a telefon nem működik, ha nem lehet rajta megbeszélni hivatalos ügyeket, randevúkat, akkor a telefon a nyilatkozat ellenére rossz. Lehet a legkiválóbb a rovarölő, ha nem döglik tőle a légy. Rendelkezhet a világ legjobb minőségi bizonyítványával a villanyborotva, ha nem vágja rendesen a szakállt. Az esetek azt bizonyítják: a légy pontosan tudja, hogy mitől döglik a légy. Ezt az ember csak akkor tudja meg, ha valóban és nemcsak papíron pusztul az ebadtája. A minőségi ellenőr leengedheti a mércét például a villanyborotva esetében. A szakáll mércéje ezzel szemben igen magas. A szakáll csak akkor enged a késnek, ha a kés erősebb, ha a lyukak a kések alá kanyarítják a folyton növő szőrzetet. A szakáll csak ekkor nyugszik bele: győzött az ember, igazat írt a papírra. Hogy én is igazat írtam-e a papírra, azt bárki ellenőrizheti. Ha a gyakorlatban találkozik hasonló dolgokkal, akkor igazat írtam, ha nem, akkor... , kkor vállalom a helyreigazítást: „Minden minőségi bi- JL zonyítvány, minden átvételi jegyzőkönyv olyan igazsá- f\ gokat tartalmaz, mely igazságok kiállják a legkénye- sebh minőségi ellenőrzés, a gyakorlat próbáját is.” SZALA1 JÁNOS // Őszi képek Lombhullatás előtt „Elinduljak, ne induljak?” (A felvételek halszemoptikával készültek.) Dombóvár KlSZ-propagandisták konferenciája (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A KISZ dombóvári városi bizottság politikai képzési bizottsága megtartotta a propagandista nyitókonferenciát. A 45 ifjúsági vitakörvezető tanácskozása az 1977—78-as politikai képzési évben nyújtott 'lelkiismeretes, kimagasló munkájért járó KlSZ-propa- gandista jelvények, könyvjutalmak átadásával kezdődött. A tartalmi felkészítést Csáky László, az MSZMP városi bizottságának csoportvezetője kezdte a „Propagandista munka időszerű kérdései” című előadásával. A tanácskozás befejezéseként Kiss Mariann, a megyei politikai képzési bizottság módszertani csoportvezetője szólt a foglalkozásokra való felkészülésről, a KMP megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére készített megyei módszertani anyagról. TAKÄCS JÓZSEF „... úgy hajlik, mint a nád”
