Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-05 / 235. szám
2 Képújság 1978. október 5. Asszad sajtóértekezlete Berlinben Hafez Asszad Szíriái elnök, az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkára, aki Szíriái párt- és kormányküldöttség élén négynapos hivatalos látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban, szerdán délben elutazott Berlinből. Asszad elnök NDK-beli tárgyalásainak befejezéseként jelentős kétoldalú dokumentumok sorát írták alá Berlinben. Erich Honecker és Hafez Asszad közös nyilatkozatban foglalta össze a két ország álláspontját az NDK—szíriai kapcsolatok helyzetéről, továbbfejlesztésének távlatairól és időszerű nemzetközi kérdésekről, köztük a közel-keleti problematikáról. Hafez Asszad szíriai elnök szerdai nemzetközi sajtóértekezletén az NDK-ban tett négynapos látogatását értékelve hangsúlyozta, hogy az Erich Honeckerrel folytatott tárgyalásokon egységes álláspontra jutottak mind a két ország kapcsolatainak továbbfejlesztése, mind a megvitatott nemzetközi kérdések, elsősorban a közel-keleti probléma megítélése tekintetében. A szíriai elnök rámutatott, hogy a Szilárdság Frontja damaszkuszi határozatai alapján erősíteni kívánják a front országainak kapcsolatait mindazokkal, akik készek támogatni az arab nép igazságos ügyét. Ennek szellemében törekednek az együttműködés bővítésére a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A kiélezett közel-keleti helyzetről szólva a szíriai vezető leszögezte: „Camp David-nak az volt a célja, hogy fokozzák az imperializmus agresszióját az arab országokkal szemben.” A Camp Da- vid-i határozatok — fűzte hozzá — ellentétben állnak az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967-es határozataival, amelyek kimondják hogy minden megszállt arab területről ki kell vonni valamennyi izraeli csapatot, és biztosítani kell a palesztin nép törvényes jogait. A legújabb libanoni fejleményekről szólva, a szíriai államfő leszögezte, hogy országa nem tekinti magát a konfliktusok közvetlen résztvevőjének. Asszad elnök gyakorlatilag elvetette azt a francia javaslatot, amely újabb külföldi erők alkalmazásával választó- vonalat kívánnak húzni a Libanonban harcoló erők közé. WASHINGTON Az Egyesült Államok hírközlési mesterséges holdat készül eladni Pekingnek, s a jövő évtől kínai diákok százait várják amerikai egyetemekre. A Los Angeles Times szerint a két ország előzetes tárgyalásokat folytat amerikai műhold fellövéséről Kína számára. A földi állomásokat és egyéb berendezéseket is az Egyesült Államok szállítaná a mesterséges holdhoz, amely — amint az amerikai lap is megjegyzi — természetesen katonai célokra is felhasználható. BEJRÜT Eliász Szárkisz államfő elnökletével szerdán ülést tartott a libanoni minisztertanács. A fővárosban uralkodó állapotokat mi sem jellemzi jobban, mint hogy néhány órával a kabinet ülése előtt tüzérségi találatok érték az elnöki palotát. A gránátok három őrt megsebesítettek és megrongáltak több parkoló gépkocsit. I. János Pál temetése A Vatikánba érkezett külföldi küldöttek előtt viszik a temetési szertartásra az elhunyt I. János Pál pápa koporsóját (Képtávírónkon érkezett.) A nicaraguai sandinista vezetők tervei A nicaraguai Nemzeti Fel- szabadítási Front hamarosan új offenzívát indít, megfelelő fegyverzettel, visszacsa- pással válaszol a nemzeti gárdának — jelentették ki a front vezetői egy meg nem nevezett közép-amerikai országban külföldi sajtótudósítóknak adott interjújukban. Az interjú kivonatos szövegét kedden hozták nyilvánosságra a kubai fővárosban. Dániel Ortega Saavedra és Viktor Manuel Tirado Lopez, a front országos vezetőségének tagjai, valamint Eden Pastora, a „£éró kapitány”, kijelentették: nem bíznak abban a közvetítési manőverben, amelyet az Egyesült Államok kezdeményezésére indítottak a nicaraguai belpolitikai válság rendezésére. A nicaraguai helyzettel kapcsolatos diplomáciai lépésekről szólva a sandinista vezetők közölték: kudarcot fognak vallani azok a manőverek, amelyek a sandinista front semlegesítését célozzák. Eden Pastora, a managuai nemzeti palota ellen végrehajtott augusztusi fogolyszabadító akció parancsnoka elmondta, hogy a nemzeti gárdát a nép. szolgálatában álló sandinista nemzeti hadsereggel kell felváltani. A szeptemberi fegyveres felkelésről szólva a parancsnok kijelentette: a front nem vélekedett helyesen, amikor azt gondolta, hogy Somoza rövid időn belül megbukik. „Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy Somoza logikus határokat fog szabni a védekezésnek. Azt hittük, hogy a légierőnek lesznek fenntartásai, de a pilóták zsoldosok voltak. Most olyan sandinista hadseregünk van, amely képes a nemzeti gárda csapására csapással válaszolni” — hangsúlyozta „Zéró kapitány”. Portugál képviselők a fővárosban A hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó portugál parlamenti küldöttség, amelyet dr. Vasco da Gama Fernandes vezet, október 4-én a Fővárosi Tanácshoz látogatott (Képtávírónkon érkezett.) Kairói talányok Szerda esti kommentárunk Ügy tűnik, Kairó még szolgál néhány meglepetéssel. Camp David után a belső erőviszonyok átrendezése a jelekből ítélve erős vihart kavar. Mindenesetre a hadügyminiszter és a vezérkari főnök villámgyors eltávolítása erre utal. Vajon mi késztethette Szadatot a hadsereg két kulcsemberének eltávolítására? Rejtélyes talány, hogy alig egy héttel az egyiptomi—izraeli béketárgyalások megkezdése előtt ilyen lépésre szánta el magát, annál is inkább, mert Gamazi hadügyminiszter nemrég még teljes támogatásáról és a hadsereg feltétlen bizalmáról biztosította az államfőt a külön békével összefüggésben. Nem lehetetlen, hogy Gamazi annak idején elhallgatta: az egyiptomi tisztikarban akadnak — talán nem is kevesen — olyanok, akik az Izraellel folytatott alkut helytelenítik. Talán több tábornok és tiszt úgy véli: Kamel külügyminiszter járt el becsületesen, aki a Camp David-i megállapodásokat helytelenítve lemondott tisztségéről. Az ő posztja egyébként ugyancsak betöltetlen. Szerdára ígérték a 28 tagú kabinet névsorának közzétételét, de Musztafa Khalil kijelölt kormányfő lapzártáig késlekedett a miniszterek nevének bejelentésével. Eggyel több ok a találgatásra: vajon milyen belső feszültség járul hozzá Szadat „békekabinetjének” kinevezéséhez? Annyi bizonyos, hogy a Nílus partján ezekben az órákban a szokottnál is nagyobb a fejetlenség, a zűrzavar. Ebből arra lehet következtetni, hogy Anvar Szadat lépései, az amerikai segédlettel tető alá hozott megállapodások Izraellel nem találtak egyértelmű helyeslésre még a vezető egyiptomi politikusok körében sem. Hogy is helyeselhették volna a különbékét megteremtő alkut, amely megannyi kérdőjelet hagy maga után? Meg nem történtté lehet-e tenni az árulást, amelyet Szadat — mint azt sok arab politikus hangoztatta — az arab nép ügyével szem-' ben elkövetett? Ma még azt sem tudni, ki utazik majd a béketárgyalásokra egyiptomi hadügyminiszterként. Meglepetésekben tehát nincs hiány. A különbéke kairói háttere — legalább is ami a személyi feltételeket illeti — meglehetősen ellentmondásos. Olyan, mint a Camp David-i megállapodások: beláthatatlan következményekkel járhat Szadat helyzetére és egész politikai irányvonalára nézve. GYAPAI DÉNES Rhodesia Újra a katonai megoldás A Rhodesiában meghirdetett statárium és a Mozambik elleni, polgári áldozatok tucatjait követelő támadássorozat drámai módon jelezte a helyzet rosszabbodását Afrikának ebben a veszélygócában. A látványos rosszabbodás magyarázataként a fajvédő Smith-kormány és nyomában az amerikai és nyugat-európai sajtó nagy része a rhode- siai légitársaság egyik négymotoros utasszállító repülőgépének lelövését emlegeti. Ezt a szeptember eleji akciót a Hazafias Front emberei hajtották végre. A Front társelnöke, a ZAPU nevű felszabadítást szervezet vezetője, Nkomo egy nyilatkozatában közölte: a gépet azért lőtték le, mert úgy vélték, hogy a megadott útvonalon közlekedő korábbi járatokhoz hasonlóan ez is katonai erősítést szállít. A szenvedélyeket e nyilatkozat után különösen az korbácsolta fel, hogy a Smith-rendszer propagandagépezete szerint a zuhanást túlélő utasok közül a gerillák tízet megöltek. A kormány azonban pártatlannak tekinthető újságírót vagy megfigyelőt nem engedett a helyszínre, és nem mutatott be semmiféle bizonvítékot. KÍSÉRLET A MEGOSZTÁSRA A korábbi esemenyek azonban félreérthetetlenül jelzik, hogy a repülőgép-incidens (bármennyire is homályosak legyenek a tragédia körülményei) csak ürügy volt, az igazi okokat máshol kell keresni. Mégpedig abban, hogy mindmáig sikertelen maradt Smith kabinetjének kísérlete a Hazafias Front megosztására. Ennek előzménye, hogy március harmadikén Smith három megalkuvó fekete vezetővel (Muzoreva püspök, Sithole tiszteletes és Chirau törzsfő) egyezséget kötött. (Ez volt az úgynevezett „belső megoldás”.) Smith ezzel a taktikával megpróbálta kire- keszteni a rhodesiai válság megoldásából a tényleges fegyveres ellenállást vezető és a legnagyobb tömegtámogatással rendelkező Hazafias Frontot. Smith kísérletét nemcsak a Hazafias Front és a Rhodesiával határos, úgynevezett frontországok vezetői utasították el, reménytelennek tartotta ezt a taktikát az amerikai és az angol külügyminisztérium is. Washington és London álláspontja az volt, hogy nem lehet reális és békés hatalom-átruházási folyamatot elindítani a Hazafias Front bevonása nélkül. A belső megoldás kudarcának fokozatos kibontakozása végül is egy sajátos kísérlethez vezetett. Smith a legnagyobb titokban találkozott a Hazafias Front egyik társelnökével, Nkomóval Zambia területén. Mindmáig nem ismert teljes pontossággal és részletességgel, hogy mi is történt ezen a megbeszélésen, a következmények alapján azonban fel lehet rajzolni az újabb taktikai törekvés irányát. Smith — ezúttal már nyilvánvalóan Washington és London jóváhagyásával — felajánlotta a Nkomo által vezetett ZAPU-nak (a „Zim- babvei Népi Unió” angol nevének rövidítése) a hatalom fokozatos átruházását. Az a tény, hogy a tárgyalásokból Smith kezdeményezésére és az angol—amerikai tanácsadók jóváhagyásával kirekesztették a Hazafias Front másik társelnökét, a ZANU („Zimbabwei Nemzeti Unió”) vezetőjét, Mugabét, elárulta az akció voltaképpeni célját: megbontani a két nagy fel- szabadítási szervezet egységét, sőt, ha lehetséges, azokat szembeállítani egymással. Nyugati értékelések a maguk sajátos kategóriái szerint ugyanis a Hazafias Front két vezetője közül Nkomót „mérsékeltebbnek”, Mugabét pedig „radikálisnak” ítélik. ANGLIA KÖZBELÉP? Ez a titkos találkozó kudarccal végződött. Lényegében azért, mert Nkomo a ZAPU és ZANU közötti tényleges különbségek ellenére Smith ajánlatát nem fogadta el, hangsúlyozva, hogy a Hazafias Frontnak egészében, tehát Mugabe és a ZANU bevonásával kell részt vennie a többségi uralom megvalósításában. Voltaképpen ez volt az alapvető oka, hogy a Smith-rezsim a titkos találkozó zsákutcájából visz- szafordulva ismét nyíltan is a katonai megoldások felé fordult. A helyzet újabb kiéleződése azt eredményezte, hogy Londonban (feltehetően Washington beleegyezésével) hosszú idő óta először olyan tervek kerültek nyilvánosságra, amelyek Anglia közvetlen politikai és esetleg katonai fellépését sem tartják lehetetlennek. Smith emlékezetes módon önkényesen kiáltotta ki annak ideién a fehértelepes rezsim függetlenségét, rendszere tehát ebben az értelemben is törvénytelen. Így a londoni elképzelések szerint logikus lenne, ha Smith rezsimje helyére ideiglenesen brit adminisztráció lépne, és az készítené elő a hatalom átadását. CALLAGHAN CANOSSA-JARASA Az angol kormány helyzete azonban igen kényes. Most tárgyalja ugyanis az angol parlament azt a jelentést, amely szerint az egymást követő brit kormányok tudtak a Rhodesia ellen elrendelt nemzetközi olaj embargó megszegéséről. (Az olajiszállí- tási tilalmat hosszú éveken keresztül teljesen, vagy részben brit kézben lévő olajmonopóliumok külföldi leány- vállalatai szegték meg.) Vagyis Nagy-Britannia kompromittálódott. Olyany- nyira, hogy Callaghan kormányfőnek személyesen kellett Nigériába utaznia, kibékíteni a legfontosabb frontállam, Zambia elnökét, Kaun- dát. (Zambiát óriási gazdasági károk érték az olajembargó megszegésével kapcsolatos manipulációk következtében.) így London jelenleg aligha van abban a helyzetben, hogy szavahihető és pártatlan közvetítőként fellépve Smith helyére álljon és aktívan részt vegyen a békés hatalomátadás lebonyolításában. A felszabadító mozgalmak természetesen a békés megoldás hívei. Keserű kényszerűségből azonban most újra előtérbe került a katonai megoldás, a fegyveres harc folytatásának szükségessége. (—i—e.) Callaghan magyarázkodik: „Higgye el nekem, Kaunda úr, tiszta a kezem!” (A Sunday Te legraph karikatúrája — KS)
