Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

2 KÉPÚJSÁG 1978. október 29. Hétfő: Véget értek Gromiko és Vence moszkvai tár­gyalásai, az amerikai külügyminisztert fogadta Leonyid Brezsnyev is. — Szíria megnyitotta iraki határait. — Bu­dapestre érkezett Jörgensen dán miniszterelnök. Kedd: Asszad szíriai köztársasági elnök Bagdadba ér­kezett. — Carter amerikai elnök üzenetben szólította fel az izraeli kormányt a különbéke-tervezet elfogadására. Szerda: Mota Pinto jogászprofesszort nevezték ki Por­tugália új miniszterelnökévé. — Giscard d’Estaing egyna­pos római villámlátogatása során tárgyalt Andreotti mi­niszterelnökkel és kihallgatáson jelent meg a pápánál. — Carter elnök új inflációellenes programot^ hirdetett meg. Csütörtök: Újabb mélypontra zuhant a dollár Frank­furtban és Tokióban. — Ismét zavargások voltak Irán vá­rosaiban a sah születésnapján is. — Zsivkov bolgár és Mengisztu etióp államfő tárgyalásai Addisz-Abebában. Péntek: Szovjet—magyar kormányfői tárgyalások vol­tak Moszkvában. — Szadat egyiptomi elnök és Begin iz­raeli miniszterelnök kapta a Nobel-békedíjat. Szombat: Gromiko külügyminiszter befejezte tárgyalá­sait Párizsban, ahol találkozott Giscard d’Estaing köztársa­sági elnökkel is. — Hazarendelték a Washingtonban tár­gyaló egyiptomi küldöttség vezetőjét. — Tüntetések Baszk­földön a spanyol alkotmány tervezete ellen. Moszkvai tárgyalásai során az amerikai külügyminisztert fogadta Leonyid Brezsnyev. A képen jobbra Vance, vele szemben Brezsnyev és Gromiko. (Képtávírónkon érkezett) A hét 3 kérdése A hét legfontosabb eseménye a moszkvai szovjet— amerikai külügyminiszteri találkozó volt. Mindenki azt fi­gyelte, hogy előbbre jutott-e ezáltal a SALT tárgyalás- sorozata? Ezt követően Andrej Gromiko Párizsba utazott. Ottani tanácskozásai jó alkalmat szolgáltattak a kérdés megvála­szolására: valóban lehűlés tapasztalható a szovjet—fran­cia viszonyban? Elutazott Budapestről Pjotr Jaroszewicz lengyel miniszter- elnök, aki Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására tett baráti látogatást hazánkban. (Képtávírónkon érkezett) Ismét a Közel-Keletről érkezett számszerűen a leg­több hír a héten: Szadat és Begin Nobel-békedíja, Asszad váratlan bagdadi útja és megállapodása az iraki elnökkel, újabb tűzharcok Bejrútban, harcias tel-avivi kijelentések a település sorsáról, stb. Igazi fordulatnak mégis a szíriai —iraki együttműködés felújítása látszik. Mi ennek a je­lentősége? 1. Közelebb jutott a megállapodáshoz a SALT ügye a moszkvai külügyminiszteri találkozó után? Gromiko és amerikai kollégája két nap alatt összesen több mint 9 órát töltött a tárgyalóasztal mellett, ezt köve­tően pedig Leonyid Brezsnyev is fogadta Cyrus Vance-et. Az idén ez már az ötödik szovjet—amerikai külügyminisz­teri találkozó volt, mindegyiken a hadászati fegyverek kor­látozásáról intézkedő megállapodás kérdését tárgyalták a legfontosabb témaként. { A SALT-tárgyalások állásáról tudósítani nem hálás feladat az újságírók számára. A hírmagyarázók a szűk­szavú kommünikék jelzőiből próbálnak következtetni elő­rehaladásra vagy egy helyben topogásra. „Hasznos és konstruktív”, ezek a jelzők szerepeltek a szovjet közlemé­nyekben a tárgyalásokról, az amerikai szóvivő megtoldot­ta azzal, hogy az eszmecserék „szívélyesek és barátságosak voltak”. Az óceánon túli lapok számára természetesen ez kevés támpont, a magukat jólértesültnek mondó amerikai tudósítók meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt ír­ták, hogy két újabb kérdésben sikerült előbbre jutni Moszkvában, de még mindig akad egynéhány megoldatlan, vitás probléma. Vance külügyminiszter maga azt mondta, hogy a problémák nem olyan természetűek, amelyeket a felek jószándékának kifejezésre juttatásával ne lehetne ésszerűen megoldani. Mindkét fél hangoztatta, hogy kész fokozni erőfeszítéseit a megállapodás gyors aláírása végett. Azt azonban senki sem akarja és tudja megjósolni, hogy ez a „gyors aláírás” még az év vége előtti megálla­podást jelenti-e. Szovjet hírmagyarázók felhívták a figyel­met, hogy a SALT egyben amerikai belpolitikai vitatéma is, s hogy november elején kongresszusi választásokat tar­tanak az USA-ban. E választások lezajlása után az ameri­kai elnöknek valamivel szabadabb keze lehet a tárgyalá­sok irányítására, egy megállapodás aláírására, vagy eset­leg egy csúcstalálkozón a kézfogásra. 2. Valóban volt-e lehűlés a szovjet—francia viszonyban? Gromiko szovjet külügyminiszter párizsi látogatásá­nak végén az Elysée-palota szóvivője bejelentette, hogy Valéry Giscard d’Estaing jövőre a Szovjetunióba látogat. A szovjet—francia kapcsolatok fejlődését a legmagasabb szintű találkozók sorának folytatásával is biztosítani kí­vánják. A párizsi polgári sajtó az utóbbi időben gyakran cik­kezett arról, hogy a Szovjetunió és Franciaország között lehűlés tapasztalható. Meglehet, hogy a rossz lelkiismeret diktálta ezeket az írásokat, amelyeknek a szerzői szinte egyértelműen annak tulajdonították a Moszkva—Párizs viszonyban szerintük bekövetkezett változást, hogy Fran­ciaország Afrika-politikája túlságosan aktív lett, méghozzá a Mobutu-féle rendszerek javára. Ugyanekkor párizsi kormánykörökben arra hívták fel a figyelmet, hogy a két ország közötti kapcsolatok gazda­sági alépítménye változatlanul erősödik és szélesedik. A Guiringaud—Gromiko tárgyalások most alkalmat adtak arra, hogy a két fél egyformán hitet tegyen az eny­hülési politika folytatása mellett a világban, s hogy a le­szerelési erőfeszítések fokozása érdekében új kezdemé­nyezésekkel éljenek. Gromiko örömét fejezte ki amiatt, hogy Franciaország bekapcsolódik a genfi leszerelési tár­gyalásokba. Guiringaud újra emlékeztetett egy európai le­szerelési értekezlet összehívására vonatkozó francia javas­latra. Természetesen más időszerű kérdések is napirenden szerepelhettek a Quai d’Orsay-n a két külügyminiszter esz­mecseréjén, így mindenekelőtt a közel-keleti kérdéscso­port, amelynek libanoni eleme Franciaországot, a terület egykori védnökét, nagyon is érdekli. 3. Mi a jelentősége a Szíria és Irak viszonyában beállott fordulatnak? A „Szilárdság Frontjának”, azaz a szadati megalkuvó politikát elítélő arab országok csoportjának leggyöngébb pontja az volt, hogy Szíria és Irak egymás közötti viszo­nyát 1966 óta politikai, ideológiai és személyi ellentétek rontották meg, a libanoni szír beavatkozás óta pedig még a két szomszéd ország közös határát is lezárták. (Említsük meg, hogy ez az áldatlan állapot a szocialista közösség arab politikáját is zavarta, hiszen külön-külön mind Szíriával, mind Irakkal jók voltak a kapcsolataink.) A héten látszólag meglepő, a stratégiai helyzetből azon­ban logikusan következő fordulatra került sor. Szíria meg­nyitotta határát Irak felé, Asszad elnök pedig Bagdadba repült, hogy négy napon át tárgyaljon Al-Bakr iraki el­nökkel. A létrejött megállapodás a sokoldalú együttműkö­dés újrakezdését írja elő. A honvédelmi miniszterek pél­dául hozzálátnak kölcsönös védelmi szerződés kidolgozá­sához. Elég egy pillantást vetni a térképre, hogy érthetővé váljék: miután Egyiptom letette a fegyvert, Izrael egész katonai súlyával északra, libanon irányába és keletre Szí­ria (no meg Jordánia és akár a távolabb eíő Irak) felé fordul. Ezt a nyomást látva, érezve, az arab vezetők már nem engedhetik meg maguknak, hogy az ellentétek meg­osszák erőiket, elválasszák őket egymástól. Elméletileg ugyanaz a párt, a Baath, az Arab Újjá­születés Szocialista Pártja van hatalmon mind Bagdadban, mind pedig Damaszkuszban. Valójában azonban a párt két külön szárnya ez. Eddig élesen szemben állottak egy­mással, mindennaposak voltak a kölcsönös vádaskodások. A Biztonsági Tanács további kilenc hónapra meghosszab­bította a Sinai-félszigeten állomásozó ENSZ-erők mandá­tumát. (Képtávírónkon érkezett) Ha most létrejön a szíriai—iraki együttműködés, ak­kor ez katonai téren alaposan módosítja a Közel-Kelet erőviszonyait. Egyelőre diplomáciai vonatkozásban hoz újat: Most már nincs akadálya annak, hogy november el­ső napjaiban éppen Bagdadban csúcstalálkozóra összeül­jön a „Szilárdság Frontjában” lévő valamennyi ország ve­zetője, abból a célból, hogy meghatározzák a Camp David-i kapituláció elleni közös fellépés teendőit. PÄLFY jözsef Bécsi tárgyalások A TASZSZ politikai hír- magyarázója írja: Október 30-án lesz öt éve, hogy Bécsben megkezdődtek a közép-európai haderőcsök­kentési tárgyalások. E meg­beszélések a földrész jelen- légi helyzetének egyik leg­fontosabb vonatkozását érin­tik: a két tömb katonai szembenállásának enyhítését, a politikai enyhülés katonai enyhüléssel történő kiegészí­tését szolgálják. Sajnos, a hosszadalmas vi­tákból mindeddig nem szü­letett konkrét eredmény, s ezért a nyugati felet terheli a felelősség. Mindenki szá­mára nyilvánvaló: a tárgya­lások sikerének egyik legfon­tosabb feltétele, hogy mind­két fél lemond az egyoldalú katonai előnyökre való tö­rekvésekről — a NATO-tag- országok azonban éppen ilyen előnyök megszerzésére törekednek. A megbeszélé­sek céljával ellentétben áll­nak a nyugati tárgyalófelek fegyverkezési törekvései is. A szocialista országok ez­zel ellentétben a tárgyalások előremozdítására, mielőbbi sikeres befejezésére tesznek erőfeszítéseket. Legutóbbi, ez év júniusában előterjesztett javaslatuk is — a nyugati országok álláspontjának messzemenő figyelembe vé­telével — a megbeszélések meggyorsítását, konkrét meg­állapodások kidolgozását cé­lozza. A tárgyalópartnerek azon­ban mindeddig nem vála­szoltak a júniusi javaslatra. „Ideje lenne abbahagyni az időhúzást, s áttérni a gyakor­lati ügyekre. A megállapo­dás eléréséhez megvan az ésszerű, reális alap. Minden attól függ, hogy a Nyugat hajlandó-e szembenézni a valósággal” — írja a TASZSZ hírmagyarázója. Gromiko sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) A SALT-megbeszélésekről szólva Gromiko hangsúlyoz­ta, hogy azokon haladást ér­tek el, de még további talál­kozókra lesz szükség az egyezmény végleges kidolgo­zásához. — Franciaországnak a bé­csi tárgyalásokkal és a SALT-megbeszélésekkel kap­csolatos álláspontját firtató kérdésekre válaszolva Gro­miko rámutatott, hogy a bé­csi tárgyalásokkal kapcsolat­ban Párizs álláspontja vilá­gos, nem kíván részt venni bennük, és ez a kérdés nem merült fel. Ami a SALT-meg- beszéléseket illeti, a távo­labbi jövőre valóban felvető­dik a kérdés és nemcsak Franciaország, hanem a töb­bi atomhatalom vonatkozá­sában is, meddig mehetnek el a szovjet—amerikai stra­tégiai SALT-tárgyalások anélkül, hogy a többi atom­hatalom részt venne bennük. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva a szovjet külügymi­niszter — miután üdvözölte Franciaország bekapcsolódá­sát a genfi leszerelési tár­gyalásokba — azt mondotta, hogy az európai hagyomá­nyos erőkre vonatkozó lesze­relési értekezlet francia ja­vaslata szovjet értékelés sze­rint elsiklik a legfontosabb kérdés, a tömegpusztító fegy­verek aggasztó felhalmozódá­sa mellett. Erről a témáról, s a vonatkozó szovjet javas­latokról sor kerülhet szakér­tői megbeszélésekre a két or­szág között. A Közel-Kelettel kapcso­latban Franciaország és a Szovjetunió politikája a kez­dettől fogva nagyon közel állt egymáshoz és most is nagyon közeli — mondotta a szovjet külügyminiszter, majd arra a kérdésre, hogy miként értékeli a Nobel-békedíj oda­ítélését, így válaszolt: őszin­tén szólva, ez a döntés egy­fajta viccnek tűnik. Lehet, hogy vannak, akik nem oszt­ják ezt a véleményt, de mi ezt gondoljuk. Égy újságíró azokról a hí­rekről kérdezte Gromikót, hogy Franciaország katonai felszerelést készül eladni Kí­nának és megkérdezte, szóba került-e ez a tárgyalásokon. Gromiko válaszában rámuta­tott, hogy Kína politikai szempontból került szóba a megbeszéléseken. PANORÁMA WASHINGTON A Fehér Ház köszönetét mondott a szovjet kormány­nak azért a gyors és haté­kony segítségért, amelyben egy szovjet halászhajó része­sítette egy szerencsétlenül járt amerikai katonai repü­lőgép utasait. Amint a Fehér Ház szóvi­vője, Jody Powell közölte, hogy egy amerikai gép a Csendes-óceán északi térsé­gében zuhant le. A segélyké­résre egy szovjet halászhajó a közelben manőverező ame­rikai repülőgép irányításával a helyszínre sietett és tíz amerikait a fedélzetére vett. Az elismerést Vance külügy­miniszter tolmácsolta Gromi­ko szovjet külügyminiszter­nek —’ mondotta a szóvivő. ÚJ-DELHI Vaszudevan Nair, az In­diai Kommunista Párt orszá­gos tanácsának tagja lett Ke­rala állam főminisztere — jelentették be Delhiben. Eb­ben az államban az IKP az évek óta hatalmon lévő Egyesült Front tagja, amely­ben több más párttal együtt harcol az életszínvonal eme­léséért, a szegénység felszá­molásáért. NAIROBI Uganda pénteken úgy ha­tározott, hogy lezárja tanzá­niai határait. Az ugandai kormány szerint a tanzániai hadsereg megtámadta az or­szágot, megsemmisítette Mu- tukula határmenti város helyőrségét, egységei Masa- ka város felé közelednek, és nagy veszélybe került az ugandai főváros is. A tanzániai külügyminisz­ter, Ben Mkaba DaresSala- amban pénteken határozot­tan cáfolta az ugandai állí­tásokat. SANAA Sanaában, az észak-jemeni fővárosban pénteken kivé­geztek kilenc magas rangú katonatisztet, akiket a bíró­ság az október 15-i sikertelen puccskísérletben való rész­vétel, összeesküvés és haza­árulás vádjában talált bű­nösnek. Az iraki hírügynökség, amely a hírt közölte, ugyan­akkor megjegyzi, hogy a had­bíróság tovább folytatja az összeesküvésben részt vett személyek ellen indított pe­rek tárgyalását és minden bizonnyal újabb halálos íté­leteket fog hozni. A katonai bíróság szerint a most elítélt és kivégzett katonatisztekről bebizonyosodott, hogy „kül­földi országtól” kaptak fizet­séget, fegyvert és lőszert. A bíróság nem nevezte meg az érintett országot, de nyilván­való, hogy Sanaa, csakúgy, mint több más esetben is, minden alap nélkül a szom­szédos Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaságot vádol­ja a rendszer megdöntésére szőtt összeesküvés támoga­tásával.

Next

/
Thumbnails
Contents