Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-27 / 254. szám
A^EPÜJSÄG 1978. Oktober 27. A közművelődés kérdései Művelődési otthon hálózatunk jelene, jövője Mindannyiónk örömére ütemesen épülnek közművelődési intézményeink. Ünnepélyes körülmények között adták át a nyáron a tamási könyvtárat, a paksi munkásművelődési központban szilveszterkor új város születésére koccanhatnak a poharak, a bonyhádiaknak és a dombóváriaknak sem kell sokáig várniok az avatásra. m ' V ■ $8r ■ 1 a „második vonal” A Csak érdekességként említem, hogy a szekszárdi ház átadásakor az ünnepi nyilatkozatokban az „átad” igét múltidőben használták: kiépültek a járási művelődési központok és a Babits Mihály Megyei Művelődési Központtal teljessé vált a művelődési otthoni hálózat. A nyilatkozatok hitelét akkor sem, ma sem vitatjuk, mégis kicsit úgy vagyunk vele, mint a patdccsal készült templommal, amelyre a lelkes hívők masszív tornyot húztak. A harangszó ugyan messzire hallatszott, de a vesszőre tapasztott agyag továbbra is dohszagot árasztott. 1970-ben úgy gondoltuk, hogy a megyei művelődési központ a gúla teteje, a rendszer betetőzése. Később kiderült: nem vége, hanem kezdete egy új, a mai kor szintjén álló korszerű hálózatnak. A düledező falú, kis befogadóiképességű, anyagiakkal soványan, szellemiekkel rosz- szul ellátott központok csak jelezték, hogy a megyeinek Rendszeres színházi élet csak a megyeszékhelyen van. Itt sem régóta, mert 1970-nel kezdődik a színházi élet reneszánsza, különösebb hagyományokra épülés nélkül. Ugyanis a felszabadulás előtt és a közvetlen utáni időben a Szekszárd Szálló nagytermében tartott előadások, a vándortáirsulatökkal együtt, már csak az idősebbek emlékezetében élnek. A XX. század technikai csodája, a tv kinőtte a vándorszínházat, a sivár körülmények sem kedveztek Tháiiának, ritkultak az előadások és fogytak a néalközpontjai, de mostoha viszonyaik között — a legjobb szándék mellett is — legfeljebb csak csodálni, esetenként irigyelni tudták a szekszárdiakat, de a területi munkában rájuk váró szerepet betölteni nem voltak képesek. Az új objektumok önmagukban nem csinálnak csodát, csak akkor, ha a tárgyiak megfelelő személyi ellátottsággal párosulnak, mért itt is igaz, hogy az épület, a jó ízlésre mutató berendezés is csak anyag, csak forma, egyik feltétele a mozgalmas és tartalmas életnek. Tartalmas életet pedig csak elméletileg jól képzet és a gyakorlatban is edzett szakemberek tudnak teremteni. Pakson nyitásra készen áll a szakképzett gárda, a másik két helyen is kialakulóban van. Tárgyi és személyi feltételei adottak a hálózat második vonala munkába lépésének. Az új helyzetben Szekszárd színházi, hangverseny- és ki- állításcentrikusságát meg lehet és meg is kell szüntetni. zők, elhalt a színházi élet. Ennek következtében — nyugodtan mondhatjuk — előzmények nélkül kellett új színházat teremteni, társulatok nélkül. A megyei művelődési központ 4—5 színház műsorából alakítja sajátos műsorpolitikáját — tegyük hozzá — eredményesen. A közönség megszerette a színházat. A nézők magas száma (az ezer lakosra eső látogatás számában országosan is kiemelkedő) bizonyítja ezt. Évről évre nő a bérletesek tábora. Ki sem tudják elégíteni az igényeket. Visszaemlékszem az első idők egyik elutasított bérletigénylőjére, aki baljós jóslatával ezzel fenyegetőzött: „Adjátok ti még lejjebb is. Fizettek még inapidíjat, hogy eljöjjünk színházba.” Mondanom sem kell — szerencsére — jóslata nem vált be, nemcsak azért, mert ilyen átok nem fog, hanem ezért sem, mert a tudatos műsorpolitika számol a nézőkkel. Az ízlésfejlesztés ábécéje a közönség ismerete- te. Erre építve fokozatos értéknövekedéssel lehet műsorokat tervezni. Mi sem természetesebb, hogy azokból a darabokból válogatva, amelyeket a színházak bemutatnak. A közönség szervezésében nagy segítség a bérleti rendszer. Hallatlan előny, hogy állandó közönséget teremt, tartósan kapcsolja be a nézőket a színházművészet áramkörébe. Olyanok szeretik meg tömegesen a klasz- szikus, örök életű műveket, akik különben a könnyű műfajú darabok megtekintésénél nem nagyon vállalkoznának többre. A megye régebben a Déryné Színház bázisterülete volt, évadonként mintegy másfélszáz előadással. Az utóddal, a Népszínházzal még nem született megállapodás, de az már szinte bizonyos, ilyen nagy számban nem fog tudni segítségünkre sietni. A kivezető út olyan játékhelyek kijelölése, ahol megfelelő technikai körülmények állnak rendelkezésre: elfogadható méretű színpad, hangosító és világító berendezés, öltözők. Ezen bázishelyeken a színészek is jól érzik magukat és a közönség is jól szórakozhat. A helybeliek is, meg a környéken lakók is. Javaslom, hogy az indulásnál a műsorpiiitika alakításánál új intézményeink használják fel a szekszárdi tapasztalatokat. A megye zenei életének helyzete a fejlődés ellenére ma még országos szint alatti. Színvonalas és rendszeres hangversenyélet csak a megyeszékhelyen van. Jelentősebbek még a simontomyai nyári hangversenyek. 1970-ig a megyeház! hangversenyek kapcsolták Szekszárd várost az ország zenei életének áramkörébe. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a fáradhatatlan dr. Tucsni László a zenei élet gondozásában. Az ő érdeme, hogy kitűnő együttesek, kiváló szólisták a zeneirodalom legszebb darabjait tolmácsolhatták, és hogy kialakult a zenebarátok törzs- közönsége, tábora. A komolyzenei hangversenyek iránti érdeklődés — noha duplájára, háromszorosára is duzzadt a felnőtt bérletesek száma — közel sem nőtt olyan mértékben, mint'a színházlátogatóké, de vigasztaló, hogy az érdeklődés folyton növekszik, mert a zenei nevelés iskoláinkban erősödik és a zeneoktatásban részt vevők száma is gyarapszik. Az új városi intézmények tárgyi adottságaiknál fogva megfelelő gazdái lehetnek a hangversenyélet szervezésének új zenekedvelő és zeneértő közönség nevelésével. Tervszerű, türelmes, kitartó munkával, figyelmességgel és természetesen jó műsorokkal teremthetők hagyományok és nevelhető zeneértő közönség mindegyik városban. A korszerű városi, járási intézmények további lendületet adhatnak az amatőr művészeti mozgalomnak, jelentős hatást gyakorolva a megye művészeti életére, hiszen az amatőr művészeti mozgalomnak a megye művészeti életében meghatározó szerepe van. A jelenleginél körülhatároltabb munkamegosztásra és fokozottabb segítségadásra nyílik lehetőség a felnőttoktatásban. Széles körben ismert, hogy országosan egyedülálló sikere van osztályozó vizsgára előkészítő tanfolyamainknak. Üj formákkal, újabb rétegek bekapcsolásával, a tömegkommunikációs lehetőségek felhasználásával gazdagíthatjuk eredményeinket, hiszen a felnőttoktatás jelentősége meghatározó mind a munkásművelődésben, mind a művelődési egyenlőtlenségek csökkentésében. Az intézmények közötti munkamegosztás feloldhatja a képzőművészeti kiállítások Szekszárd-centrikusságát. A korszerű hálózatra építve lehetséges továbbfejleszteni a segítő, tanácsadó tevékenységet, a módszertani hálózati munkát. Befejeződött-e a korszerűsítés a második vonal kiépítésével? Nem A másodikat a harmadiknak kell követnie. Anyagi lehetőségeinktől függően kezdünk a nagy községek (Tolna, Dunaföldvár, Báta- szék, Nagymányok stb.) intézményeink korszerűsítéséhez beruházásokkal és rekonstrukciókkal. És még ezzel sem fejeződik be a munka, hiszen ezek után, vagy ezekkel együtt, törődnünk kell a kisebb községekkel is, mert igaz, hogy a megye az új központok kialakításával a művelődési otthoni ellátottság szempontjából országosan az elsők közé jut, de a községi intézményi ellátottságban kirívóan nagy a különbség, különösen a 'kis községek varrnak hátrányos helyzetben. A kis települések kulturális ellátásának javításával fontos szerep vár a magasabb településtípusok megerősödő intézményeire, ahol lehetőség nyűik a szolgáltató tevékenység fejlesztésére. A szolgáltatások (műsorok, kiállítások, előadások, könyvtári letéti ellátás) fagodására a .kis települési intézményeket alkalmassá kell tenni csakúgy, mint a helyi közösségi élet kialakítására. Mindezek mellett falvainkban az átlagnál is fontosabb a tömegkommunikációs eszközök szerepe. Szerepüket növelni a vételi lehetőségek javításával (a tv második műsora, Petőfi Rádió) lehet. Az „alsófokú központ” kategóriájába sorolt községek kulturális alapellátása komplex közoktatási-közművelődési intézmények szervezésével is biztosítható. A komplex intézmény egy-egy település közoktatási és közművelődési funkcióinak egészét valósítja meg: iskolát, könyvtárat. művelődési házat és sportlétesítményeket is magába foglalhat. Megyénkben jelenleg három településen — Kölesden, Szakoson és Ten- gelicen — működik közoktatási-közművelődési intézmény. Eddigi tapasztalataink szerint ezen integrált intézmények jól szolgálják a kulturális alapellátást. Az iskolás korú gyermekek 70—80 százaléka használ já a könyvtárat, az intézmények nyitottabbá váltak, javultak a személyi feltételek, növekedett a művelődési házak kihasználtsága, csökkent az iskolák zsúfoltsága. Integrált és komplex intézmények létrehozása ott indokolt, ahol a személyi feltételek teret biztosítanak az együttműködés magasabb tartalmi és módszerbeli megvalósítására, ahol az igazgatási szervezet kialakításával együtt jár az integráció tulajdonképpeni értelme: a tartalmi tevékenység összehangolása, az egységes művelődési folyamatokhoz való közelítése. Az iskola feladata, hogy tanulóit felkészítse az iskolán kívüli ismeretszerzési források, az intézmények használatára. E feladat megoldása csak úgy lehetséges, ha erősödik az együttműködés az iskolák, a közművelődési intézmények és a tömegkommunikációs szervák között, céljaik és módszereik egymással összhangban lesznek, egymást hatékonyan kiegészítik. A művelődési intézmények mind jobban alkalmassá válnak a lakosság — közöttük a művelődési intézményeket nagy számban látogató ifjúság — művelődési igényeinek kielégítésére, a kulturális tevékenység szervezésére. A kultúra irányítóinak a jövőben is tovább kell munkálkodniok a korszerű intézmények létrehozásán, hogy ezen intézmények a maguk módján jobban segíthessék a szakmailag müveit, folyamatosan művelődő, szocialista világnézetű és közösségi gondolkodású emberek nevelését. Dr. Vadas Ferenc, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője ét hangversenyélet Tolnai vadászmester Mongóliában II. — Nemcsak időjárási, hanem más nehézségek is előadódtak. így például messze környéken nem akadt ivóvíz, kút, a folyók, tavak vizével főztünk, a belőle forralt teát ittuk. Később szinte konzervsonka- és májundorunk támadt, mivel nem mindig jutottunk friss húshoz. Előfordult ugyan, hogy vadat lőttünk: őzt, szarvast, vadlibát és vadkacsát, de azok húsát nem tárolhattuk. Nagyon nehéz körülmények között forgathattak a televíziósok, bár megvolt a felszerelésük, a vízalatti felvételekhez szükséges csónak nem állt rendelkezésűkre, ugyanis alig négyfokos vízben kellett dolgozniuk. Aztán, beleütköztek az európai ésszel szinte felfoghatatlan keleti gondolkodásba is, melynek megértéséhez kevés hat hét. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy kérdéseikre nem mindig a várt választ kapták, illetve nem is volt felelet. Nem értették például azt sem, hogy miért nem engedték be őket mindenhol jurtába, a sátorlakásba. Elmaradt a nomád rénszarvas- tenyésztő urjanháj tünk nép maradókairól tervezett filmezésünk is. — A nehézségekhez tartozik a mienktől teljesen eltérő, a különböző adottságok, életkörülmények folytán kialakult szokás, étkezés, higiéniai lehetőség és egyéb dolog. Fűszerek például nincsenek a són és cukron kívül, ha azokat annak vesszük. A Hubszugul-tónál egy teherhajó kapitányának faházikójában vérrel töltött birkabéllel vendégeltek meg bennünket. Ezt tíz percig főzik, s igazán finom csemege — a mongoloknak. Egyedül ott vágtak bele vadhagymaszá- rat is, ízesítő fűszerként. A maguk nemében szükségszerűen kialakult, de nem európai gyomor számára készült ételek közt van a szutecaj (fehértea), melynek fele víz, sóstea, fele lótej, s ha akad kéznél, faggyúdarabokat is tesznek bele. A pásztor napokig elél ezen. A szokás folytán, hiszen ezer kilométer is a háta mögött lehet a vendégnek, rögtön a kezébe nyomják a kumisszal, a marhatömlőben erjesztett lótejjel megtöltött ajagot, az agyagcsészét. Ezt a világ egyik legegészségesebb üdítő italának mondják. Az is, csak a legyek ne kedvelnék annyira... Jó szívvel, csemegeként teszik vendég elé a félig főtt kecskehúst, a kiürített belet vérrel töltik, s a rajta maradó bélhájjal, fodorral sóban gyorsan főzve tálalják a jurtában. A túl angolos kecskehús különösen szokatlan volt honfitársunknak, ő csak a birkahúst tudta megenni, megfelelő arhi (gabonapálinka) öblítéssel. A tejtermékek sorában kefirt, sajtot és vajat készítenek. A sajtot a jurta tetején kőkeményre szárítják, s ez a rágógumit is pótolja, bár fagy- gyú ízű, ugyanúgy a vaj is. A magyar tv-filmesek konyhájuk változatossabbá tételére vadásztak. Sajnos, csak kölcsönpuskával és szűkében voltak a lőszernek is. Miután. néhányat már le- durrantottak, kiderült, hogy a lámakacsának nevezett vadliba szent állat, így a továbbiakban tartózkodtak elejtésétől. Farkas Dénes hazai gyűjteményét maral- szarvas-, őzbak-, vadkecske-, róka-, tarbagán- (mormota-), vadliba-, kacsa-, mókus és ürgetrófeával, illetve -bőrrel gyarapította. Láttak nagy* farkast, sók túzokot és hava- „si fajdot is. Jártak a Szelegna folyónál, ahol Dzsingisz Kán hadai vágtáztak egykor. A történelem számtalan emléke mellett haladtak el, százával láttak népvándorláskori síró. kát, továbbá pogány eredetű és lámaista kegyhelyeket. Farkas Dénes kétszázharminc színes diafilmet és három tekercs fekete-fehér filmen is megrörkítette mongóliai élményeit, s 44 oldalas naplót vezetett. Minden érdekest feljegyzett, hátha visszajut még egyszer és úgy is hasznosíthatja első tapasztalatait. Még a rokonszavakat is felírta, mert — szerinte — a mongolban körülbelül száz a magyaréval hasonló szó van, köztük a balta, a hőst jelentő bátor, az alma, az ökör, stb. — Végeredményében sikerrel járt a magyar tv-fil- mes expedíció. A sok nehéz-; ség ellenére, szívesen visz- szamennék Mongóliába újra, sőt gyermekeimet is elvinném — mondotta befejezésül Farikas Dénes. BALLABAS LÁSZLÓ FARKAS DÉNES felvételei Mongol—magyar barátkozás a Hubszugul-tavi hajóskapitány faházánál A mongol gyerekek kicsi koruktól kezdve megülik a lovat
