Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-27 / 254. szám
1978. október 27. NÉPÚJSÁG 3 Dombóvár új üzeme A nagy, világos üzemcsarnokban naponta több ezer fehér és színes alsónemű készül Évek óta készítenek férfi, női és gyermek alsó pamutruházati termékeket a Magyaróvári Kötöttárugyár dolgozói Dombóváron. Először az UNIÖ Ipari Szövetkezet adott otthont az üzemnek, majd egy faépületben dolgoztak a lányok, s asszonyok, fél év óta pedig — akkor elkészült a mostani üzemcsarnok — a végleges helyén folyik a termelés. Dombóvár iparnegyedében hamarosan teljesen kész lesz a Magyaróvári Kötöttárugyár dombóvári üzeme. Ma 263 dolgozó talál itt munkát, közülük mindössze tíz csak a férfi. Az itt készült termékek kizárólag belföldre kerülnek. A termelést az elképzelnél sokkal gyorsabb ütemben sikerült a mai szintre felfuttatni. Kezdetben azt tervezték, hogy a jelenlegi létszámot csak 1980-ra érik el. Ha majd teljes kapacitással dolgozik Dombóvár legifjabb üzeme, négyszázan lesznek itt. Ennyi dolgozót azonban a környéken már nem talál a mosonmagyaróvári vállalat, ezért az utánpótlást a szakmunkástanulóképzéssel biztosítják. A gyárépítés befejező munkáiban nagyon sokat segítenek az üzem dolgozói. A lányok a kerítést festik. r r Az AFESZ-boltok rekonstrukciója (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A MÉSZÖV székházában ülést tartott a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöksége, Somi Benjamin elnökletével. A vezető testület — miután elfogadta a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról beterjesztett jelentéseket — megtárgyalta az ÁFÉSZ-ek itőépítkezésén kívüli fejlesztésének helyzetét és a jelentkező feladatokat. A napirend előterjesztője Horváth János elnökhelyettes volt. Az ÁFÉSZ-ek tőépítkezésen kívüli fejlesztése évente mintegy 16—18 millió forintos nagyságrendű. A szövetkezetek többségénél ez adja a fejlesztés nagyobb részét, ezért a munka kiemelt figyelmet érdemel. Az V. ötéves terv első felében a megye ÁFÉSZ-ei 55 kereskedelmi egységet korszerűsítettek. Ezek alapterülete az összes kereskedelmi alapterületnek 14 százaléka. A kistelepülések rekonstrukciós fejlesztései módot adtak a boltok koncentrálására is. Egy faluban 2—3 korszerűtlen kis alapterületű egység funkcióját egy korszerű kereskedelmi egység tölti be. Mindezt jól példázzák a sárszentlőrin- ci, gyulaji, nagykónyi, teveli korszerű kereskedelmi egységek. Az extenzív fejlesztés szűk lehetőségei mellett a vezető testület a látványosságban szerényen, de a munka hatékonyságát nagyban elősegítő rekonstrukciós feladatokra irányította az ÁFÉSZ-ek figyelmét. Ez lehet a módszere a jövőben is a falusi bolti, vendéglátóipari és felvásárló kereskedelem korszerűsítésének. Az építkezések gyors lebonyolítását nagyban elősegítheti a házilagos brigádok szervezettebb munkája, megfelelő anyagellátása, felszerelésük korszerűsítése. Az építésjellegű rekonstrukciós fejlesztések mellett nagy szerepe van a berendezések, felszerelések korszerűsítésének is. Az általános szövetségi titkárság előterjesztés alapján megtárgyalta az öntevékeny művészegyüttesek működésének tapasztalatait. Az elnökség örömmel nyugtázta, hogy a megye fogyasztási szövetkezetei a művelődési szervekkel és testvérszövetkezetekkel hét kórus, öt hagyományőrző népi együttes és négy néptáncegyüttes fenntartásában vesznek részt. Az öntevékeny művészegyüttesek eredményesen munkálkodnak a közművelődési határozat megvalósításában. Résztvesznek számtalan falusi rendezvényen, megyei és megyén kívüli fesztiválon, közülük néhány országhatáron túl is öregbítette a magyar folklór hírét. Köszönetét és elismerését fejezte ki a szövetkezeteknek, az együttesek tagjainak és vezetőinek az áldozatos fáradtságot nem ismerő munkájáért. Végül az elnökség a kereskedelmi dolgozók munkaidejének csökkentésével és a műszakpótlék bevezetésével kapcsolatos tapasztalatokról készített jelentést tárgyalta meg. Részt vett és felszólalt az elnökségi ülésen Barna Sándor, a SZÖVOSZ-elnök- ség tagja, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke is.-i -ő SZMT A szocialista bérezés elvei Tegnap a szakszervezeti székházban ülést tartott a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának elnöksége. Az ülés, Egyed Dezsőnek, a közigazgatási osztály vezetőjének előterjesztése alapján jelentést tárgyalt meg a szocialista bérezés elvei betartásának, valamint a bérarányok és jövedelmek alakulásának helyzetéről Tolna megye iparában. A második napirend pontként tájékoztató jelentés szerepelt az egészségügyi szakdolgozók élet- és munkakörülményeiről. A béke forradalma 2. Előzmények: háború és összeomlás „Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály t. képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük.” Rengeteg vérrel kevert víz folyt le Európa folyóin addig, amíg 1918. október 17-én Tisza István gróf, a dualista rezsim legfőbb megtestesítője, többszörös miniszterelnök, az Ady-ostorozta geszti nagyúr beismerte azt, amit a közvélemény jelentős része még mindig csak neki volt hajlandó elhinni. De pergessük vissza az eseményeket, és nézzük meg, hogyan került a monarchia az öngyilkos háborúba? A századfordulóra — az iskolai tananyagból is ismerjük — kialakult az egymással szemben álló imperialista hatalmak két tömbje: az antant (Anglia és Franciaország) és a központi hatalmak (Németország, Ausztria-Ma- gyarország). A világ fel- és újrafelosztására, a „gazdátlan területek” megkaparintására, piacok vagy nyersanyagellátó övezetek megszerzésére szövetkeztek egymással és egymás ellen, s csak az alkalomra vártak, mikor tehetik a másik torkára a kést. Ez az alkalom 1914-ben jött el. Miért? Téves számítások A kiindulópont a forrongó Balkán volt. Európa régóta „beteg emberé”-nek, a korszerűsödni nem tudó török birodalomnak fokozatos kivonulásával az osztrák—magyar külpolitika gazdátlan területnek és 6aját érdekszférájának tekintette a térséget. Törekvéseiben nemcsak a hasonló dinasztikus hatalmi érdekpolitikát folytató, meleg tengerekre és Konstantinápolyra vágyó Oroszországgal, hanem a térség újonnan alakuló és fokozatosan konszolidálódó nemzeti államaival is ellentétbe került. Ráadásul ez utóbbiak egyre határozottabban kacsintgattak a monarchia területén élő saját etnikumukra is, s mondanunk sem kell, hogy a rokonszenv kölcsönös volt. A dualista kormányzat nem volt hajlandó tudomásul venni az átrendeződő Balkán nemzeti realitásait, a térségben való jelenlétéből — valószínűleg joggal — élet-halál kérdést csinált. Nagyhatalmi státuszának sorsát a Balkán feletti ellenőrzéshez kötötte. Így amikor 1912—13-ban az egymást követő két Balkán-háború eredményeképpen úgy tűnt, hogy az ottani kis nemzetek maguk oldják meg problémáikat, s ezzel kiszorul a térségből, dinasztikus presztízs- szempontokból csak egy kiutat látott: a háborút. Szerencsétlenségére a kor nagyhatalmai mind elérkezettnek tudták az időt a döntésre. így közös erővel sikerült az emberiséget addigi legpusztítóbb kataklizmájába sodorni. Nem kívánom az olvasót a világháború eseményeivel terhelni. Voltaképpeni tárgyunktól túlságosan messzire vezetne. Elég legyen annyi, hogy a vérzivataros világégés több mint négy éve alatt előtűnt a monarchia minden szerkezeti gyengesége, nemhogy hosszú, de rövid háborút vívni is teljes képtelensége. A birpdalom nemzetközi státusza (elsőrendű nagyhatalom) és funkciója (kelet-európai ütközőállam) csakúgy, mint belső erőviszonyai, gyökeresen megváltoztak. Így a háborús vereség a felbomlás régtől érlelődő tendenciája előtt nyitott utat. Szociális forradalom felé Az elhúzódó háborúban a népesség teljesen kimerült. A kezdet mesterséges harci szelleme teljesen tovatűnt, a hátország forrongott. A férfilakosság hatalmas tömegei élték át a gyengén ellátott és rosszul felszerelt frontkatonák sorsát, estek el, rokkantak meg vagy kerültek fogságba a szövetséges német hadsereghez viszonyítva hatalmas arányokban. Nem különben megváltozott a hátországban élők sorsa is. Nőtt a munkaidő, általánossá vált a női és gyermekmunka, a megélhetési költségek pedig ugrásszerűen emelkedtek. Egyben súlyos áruhiány lépett fel, s a beszerezhető is selejtes vagy pótlékáru volt. A munkásság katonai felügyelet alatt dolgozott és nem alkalmazhatta hagyományos fegyvereit helyzete javítására. Ugyan néhány hadi- szállító milliós vagyon ura lett, ezzel szemben széles munkás- és alkalmazotti rétegek éltek majdnem nyomorszinten. Hatalmas volt a tömegek békevágya — és erősödött felháborodása. A háború utolsó évére mind a harctereken, mind pedig az országban elviselhetetlenné vált a helyzet. Az oroszországi forradalmak példája egyre inkább a kiutat jelentette Európa meggyötört lakosságának. A fronton erősödött a szembenállók barátkozása, az úgynevezett fraternizálás, idehaza sztrájkhullám öntötte el az országot. A bresztlitovszki béketárgyalások hírére 1918 januárjában Szovjetoroszor- szágot támogató politikai tömegsztrájk robbant ki a monarchia területén. Munkástanácsok alakultak, de a szociáldemokrata pártvezetőség a kormányzat első gesztusára mindenhol leszerelte a mozgalmakat. Mégis, a munkás- mozgalom erre az időre már túlfeszítette a hagyományos, az általános választójog elérését abszolutizáló politikai kereteket és ki-kicsapott a szociáldemokrata párt kereteiből is. A forradalmi hullám tovább rombolta az ancien regime, a régi rend dü- ledező épületét. A júniusi újabb általános sztrájk pedig már az érlelődő szociális forradalom előszele volt. A hadseregnél szaporodtak a szökések. A nemzetiségek szakítása A monarchia nemzetiségeinek vezetői az összeomlás láttán csatlakoztak azokhoz az antantországokban tevékenykedő emigráns politikusokhoz, (ilyen volt például a későbbi csehszlovák köztársasági elnök, Masaryk) akik a kö- zépkelet-európai nemzeti kérdést a Habsburg-monarchiától való elszakadással, a történelmi képződmény felbomlásával kívánták megoldani. Az egyes nemzeti burzsoáziák erre az időre már úgy vélték, hogy az utódállamok kereteiben nemcsak korlátozott szociális és nemzeti-függetlenségi céljaikat érhetik el teljesebben, de hatásosabban szerelhetik le a belső osztályharcot, az érlelődő szociális forradalmat is. Mindebben felfogásuk találkozott az antant vezető köreinek álláspontjával. A párizsi „antant- nagyok” a széteső monarchia újbóli összetákolása helyett Németországgal és Szovjet- Oroszországgal szemben hatásosabb ellensúlyt éreztek fiatal, dinamikus nemzetállamok kialakításában. A helyzetet Magyarország szempontjából még súlyosbította, hogy a végzetesen vak hazai uralkodó csoportok folytatták az addigi politikát: semmi engedmény a nemzetiségeknek! S ha 1917 folyamán még lehetőség volt különbékére, tárgyalásokra, 1918-ra az amerikaiak tényleges és tömeges háborús részvételével az antant is a katonai megoldás mellett döntött. A bolgár front 1918 szeptember végi összeomlása és Bulgária kapitulációja után felgyorsultak az események. A vég nyilvánvalóvá lett. Az október 16-i elkésett császári manifesztum már csupán az események után kullogott Ausztriának szóló föderációs ígéretével. A magyar uralkodórétegek azonban még erről sem akartak hallani. Októberben sorra alakultak az egyes nemzeti tanácsok — Zágrábban a délszláv, Krakkóban a lengyel — a már korábban működő Csehszlovák és Román Egység Nemzeti Tanácsai mellé. Ezeket a nemzeti tanácsokat az antant önálló hadviselő félként ismerte el — ezzel az Osztrák— Magyar Monarchia megszűnt létezni... Hogyan reagált a magyar politika a fejleményekre? Voltak-e olyan erők, amelyek alkalmasnak bizonyulhattak arra, hogy az ország szekerét a kátyúból kivezessék? A következőkben erre igyekezünk választ adni. DÉRER MIKLÓS (Folytatjuk) Következik: 3. Őszirózsás katonasapkák. lfasarnapi Vasárnaponként a menet kétfelé indul. A férfiak ünnepélyes arcot öltenek, szépen, kényelmesen elsétálnak az állomásra, vagy a Vicze Vadászékhoz. Menetközben az italboltok előtt megállnak, felhajtanak egy-egy sört, megbeszélik a faluban történteket. Kint egy ember várakozik a többiekre. A sör mellett megkezdődik a fogadás. Az élelmesebbek felbiztatják a gyereket, kémlelje ki a helyzetet, ha tudja kérdezze meg a gazdát, de a múltheti mázsálás eredményéből következtetni is tudnak. A jó gazda hetente 10 kilót is rárak. Ez így megy italbolttól-italboltig, végig a falun. A fogadáshoz nem kell jegyző, mindenki fejben tartja kinek mit ígért. Aztán ismét megindul a menet, a mázsaháznál már kíváncsi tekintetek nézik a mutatót. A nyertes büszke, a gazda még büsizkébb. Délre az asszony megfőzi az aranyló húslevest, a pörköltet, az emberek komótosan elvégzik a teendőket az istálló körül, és ebéd közben beszámolnak az eredményről. Az asszony dicséretére szól mindig a Döbrököz súly, ő foglalkozott otthon legtöbbet az állattal. Ünnep ez mindig Döbröközön. Talán új népszokás alakul belőle. A gyerekek, az unokák valamikor, majd színpadon játsz- szák, megemlékezve ezzel a maiakról. Most már illő lesz elárulni: miről van szó. A háztájiból az elmúlt évben 206 bikát, szép hízott bikát, 550 kilogramm körülieket, értékesítettek a gazdák. A jószág igényli a sétát, a jártatást. Vasárnap otthon vannak az emberek, ráérnek és a kellemeset a hasznossal összekötik. A jó gazda arra is kíváncsi, mennyit fejlődött a bika, gazdaságos-e a takarmány felhasználás. A mázsálás így komoly dologgá lépett elő. A fogadás az utóbbi években a szórakozás, a büszkeség, meg hát a sör kedvéért alakult ki. Döbröközről 1978-ban 150 bikát már leadtak, a 3,5 millió forint a takarékszövetkezetbe került. Év végéig még 100-at „elkészítenek”. (Döbröközi magazinunk holnapi számunk negyedik oldalán található.)
